Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Filogon 3 - Tartalom (2017)

2017.07.06

Arató Frigyes: 1902: A szabadkőművesség európai története,
céljai és magyar vonatkozásai (18-19. sz.)                                 7

Bánlaky József: 1937: Az 1463. évi tolnai országgyűlés és Bosznia
visszafoglalása a töröktől                                                        37

Csontosi János: 1890: Hadtudományi könyvek Mátyás király
könyvtárában és a Corvinák mai lajstroma                             43

Eckhardt Sándor: 1922: A magyar rózsakeresztesek (18-19. sz.) 51

Farkas Emőd: 1911: Teleki Blanka grófnő élete (1806-1862)        63

Fekete Lajos dr.: 1938: Buda 1684-i ostroma                              79

Fülöp Zsigmond dr.: 1957: Magyar alkémisták                         105

Jerney János: 1827: Gondolatok a Jász-kürtről, ahhoz hasonló
több kürtök ösmértetésével                                                    113

Kallos Zsigmond dr.: 1938: Zsidóhitüek a honszerző magyarok
között (9. sz.)                                                                         121

Knauz Nándor: 1863: A Krisztustársulat (14. sz.)                       135

Pálfi Károly: 1941: A magyar nemzet ősvallása (Kr. e.)              141

Palugyay Imre ifj.: 1842: Werbőczy István rövid életrajza
(1517-1526)                                                                             187

Siklóssy László dr.: 1922: Magyarország erkölcstörténelméből
a 16-17. században                                                                 205

Szabó József prof.: 1825: A magyar név s eredet méltóságának
kivívása                                                                                  217

Szathmáry László dr: 1928: Hári Bárótzi Sándor (1735-1809),
a legműveltebb magyar alkémista                                         223

Szilágyi Ferenc: 1834: Erdélynek Magyarországtól
elszakadása 1526-1541.                                                           233

Szilágyi Sándor: 1888: Az Esterházyak családi naplója (17. sz.) 241

 
Részletes tartalom - Filogon 3.
========================================
 
Arató Frigyes: 1902: A szabadkőművesség európai története, céljai és magyar vonatkozásai (18-19. sz.)
---------------------------------------------------------
Arató munkája higgadt alapossággal és becsületes körültekintéssel vizsgálja a szabadkőművesség fejlődését, céljait és európai hajtásait. Mindeközben áhitattal szól a nagy magyar elődökről: Bessenyeiről, Ka-zinczyról, Festeticsről, Széchényiről és Kossuthról is. Időrendben és ok-okozati összefüggésben ismerteti a rendek megszületésének hátterét és esetenkénti betiltásuk előzményeit. A magyar szabadkőművesség rögös utat járt be az elmúlt negyed évezredben. A szerző kitér a 15. századi magyar és felvidéki eredeti kőműves közösségekre is, amelynek egyik jelentős pontja, hogy nem azonosult a bécsi jelképekkel, tehát bizonyára önálló volt! A kőművesség céljait ismertető fejezet, az e témában járat-lanok előtt is szépen ismerteti a magasztos eredeti célkitűzéseket, mely, tény és való sok páholyban csak vágyott cél maradt. A mű említ néhány eltévelyedést is a világszervezet életéből, pl. amikor az alkímia betört néhány páholyba, aminek kevés köze van az alapvető kőműves eszmékhez. A mű helyre tesz fogalmakat, bennünk kialakult „képeket” és megmutatja, milyen érdemeik vannak e szervezetnek, a múltban, különböző évszázadokban. Kifejezetten tanulságos, érdekes és jóérzésű munka.
 
 
Bánlaky József: 1937: Az 1463. évi tolnai országgyűlés és Bosznia visszafoglalása a töröktől
-----------------------------------------------------------
 
 
Csontosi János: 1890: Hadtudományi könyvek Mátyás király könyvtárában és a Corvinák mai lajstroma
-----------------------------------------------------------
A cikk mindössze 10 oldalas, és inkább egy feljegyzésre hasonlít, de a nagy előnye az, hogy a kutató, aki behatóan körbejárta a Corvinák kérdését ad egy lajstromot és áttekintést a máig megmaradt pergamen könyveknek. Fontos momentum a szerző állításai közül, hogy máig nincs katalógusa a 15. századi magyar könyvtárnak, valamint egy becsült adat szerint 10 ezer kötet volt Hunyadi könyvtárában. Ma mindössze 130-at ismerünk, s ebből is csak néhány darab van Magyarországon. Megsemmisült volna Európa negyedik könyvtára? A szerző jól mutatja be, hogy indultak el Itáliában a könyvtárak Firenzében és ráláthatunk arra is, ki alapítja meg a Vatikáni könyvtárat. A cikk alapmotívuma Hunyadi hadi anyagai, amiből szintén csak háromról van ma tudomásunk, ráadásul ebből kettő ugyanazon munka kétféle kiadása. Hunyadi Corvináinak titka félezer év után sem tárja fel magát, azonban ilyen apró cikkek segítségével nagyobb világosságot vetíthetünk rá. 
 
Eckhardt Sándor: 1922: A magyar rózsakeresztesek (18-19. sz.) 
-----------------------------------------------------------
Ez egy ritka kis dolgozat a Horthy korszak legelején. A 16 oldalas munka elég alapos ahhoz, hogy a laikus képet kapjon, de természetesen az ismeret tetejébe kaphat csak bele. Több magyar rózsakeresztest és hazai páholyt is megnevez. Bemutatja a párhuzamokat a szabadkőművességgel, illetve néhány avatási ceremóniából életképeket hoz fel, illetve a tagok szellemi-kémiai nézőpontjuk megközelítéséből is. Mind Báróczi 1810-es, mind Horváth Ádám (1792. "Felfedezett titok") igen ritka könyve volt eredetiben a kezemben, de akkor még nem szólított meg ez a téma. Most is csak boncolgatom az elérhető források segítségével. Fontos tanítás: "a titok birtoklása a legnagyobb veszedelmekkel jár." Eckhardt jelen cikkében van elég információ ahhoz, hogy ezt a bizarr, veszélyes és titokzatos vilá-got megízlelhessük.
 
 
Farkas Emőd: 1911: Teleki Blanka grófnő élete (1806-1862)
-----------------------------------------------------------
E megható, élethű és tanulságos történetben, életrajzban sok fontos momentumot ki lehetne emelni: a lányiskola fontosságát, a nemzeti nevelést, a nő, mint honvédő, a gonoszság, az alacsony tudatszintű szadizmus jelensége, a remény, a belső tartás stb. Nekem ez az elsőre nem egyértelmű mondat a legerősebb: „bárhogy kínozták, nem fájt neki, lelke ott volt a vértanuk között.” – A vértanúság hatalmas áldozat, túl van az emberi kereteken, fájdalmon, borzalmakon, mégis átéli a lélek. Érez, de van többlete, amivel ezeken a nyilvánvaló gyalázatokon, életidegen környezeteken felül tud emelkedni. A leírásban életszerűek a képek, mert levéltári források, őrök beszámolói és kémjelentések alapján készülhetett. Ettől olyan megrázó. 
 
 
Fekete Lajos dr.: 1938: Buda 1684-i ostroma
-----------------------------------------------------------
Igen érdekes és nagyon hosszú dolgozat egy látszólag nem túl fontos csatáról. Azért nevezhetem kevésbé fontosnak, mert mindenki a két évvel későbbi fényes győzelemre emlékezik és tanítja (1686). De itt 1684-ben három hónapon át keményen ellenállt a mai Budai vár környékén a török haderő, melyről eredeti és korabeli török források alapos tanulmányozása után betekintést nyerhetünk. A csaták, a kitörések, a katonai döntések itt lépésről-lépésre megismerhetőek, bennük számos helyen olyan párbeszé-deket és emberi vonulatokat, amelyek sokkal közelebb hozzák hozzánk, ma élőkhöz a sok száz éve történt eseményeket. A szerző a tanulmánya elején felhívja a figyelmet és körültekintően érvel is a török források helyes használata mellett, rámutat a magyar kialakult hagyomány hibáira és ő a már módosított kutatói nyomvonalon halad és tárja elénk gyűjtését. A lényegi kivonat törekedett arra, hogy a magyar olvasók számára végig áttekinthető és élvezetes legyen, mert a fenti tanulmány sokszor olyan részletekbe menő, hogy az egy érdeklődőnek már sok lenne. Ezt az egyensúlyt, a részletek és az élvezhetőség között igyekeztem fenntartani. Még egy észrevétel. Az 1684-es eseményeket itt végig a törökök, a mohamedánok szemszögéből látjuk. Így lesz a nyugati herceg "átkozott", a nyugati haderő a "hitetlenek" serege.
 
Fülöp Zsigmond dr.: 1957: Magyar alkémisták
-----------------------------------------------------------
Magyar alkémistákról olyan kevés az elérhető forrás, hogy még ha némi ismétlést is találunk a sorok között, akkor is érdemes valamennyi szöveget kivonatolni és egymással kiegészíteni.
 
Jerney János: 1827: Gondolatok a Jász-kürtről, ahhoz hasonló több kürtök ösmértetésével
-----------------------------------------------------------
Lassan kétszáz éve íródott ez a gondolatmenet. A jász kürt ma is vita tárgy. Talán a nemrégiben elhunyt Tóth József kedves bonyhádi kutató jutott a legközelebb a Jász-kürt véseteinek s magának a kürtnek üzenetéhez publikált könyvében (Lehel kürtje – Az ősvallás jelképtára, 2009. Bp.) A véseteken látható vadászat, az állatok s a cselekedetek mind a csillagos égen, a lelkiségben és a szellemek bevonásával értendők és érhetőek csak meg. 
 
 
Kallos Zsigmond dr.: 1938: Zsidóhitüek a honszerző magyarok között (9. sz.)
-----------------------------------------------------------
A tanulmány olyan kérdésekre ad választ, mint: 1) Miért vette fel a kazár elit a zsidó vallást? 2) miért engedi Géza fejedelem a hittérítést, s mi köze van ezekhez a Gyuláknak? 3) Honnan jönnek, és mekkora számban csatlakoznak kabarok a honfoglaló magyarokhoz? 4) Valóban egységes rendben telepedtek le a honfoglalóink a Kárpátokban? 5) Hogyan lehet dekódolni Árpádkori településneveinket? 6) Kik azok az úzok és milyen név alá rejtik őket a források? 
 
Knauz Nándor: 1863: A Krisztustársulat (14. sz.)
-----------------------------------------------------------
Ez a rövid cikk bemutat egy egyházi finanszírozási modellt. A taníttatás nemes célja 1309-ben lép fel először, vagyis a Pápa által támogatott szicíliai Anjou-család magyarországi elfogadtatása és be-iktatása idején.
 
Pálfi Károly: 1941: A magyar nemzet ősvallása (Kr. e.)
-----------------------------------------------------------
A Szerző látásmódja páratlan. Adatai megrázóak, összefüggései logikusak. E munka a magyarság múltjának teljesen ismeretlen részleteit menti meg a soraiban. Számos forrása, gondolata más munkákból egyáltalán nem érhető el. 
 
Palugyay Imre ifj.: 1842: Werbőczy István rövid életrajza (1517-1526)
-----------------------------------------------------------
A szerző védelmébe veszi Werbőczit és pontosan tárgyalja életének főbb eseményeit. Szóba hozza a kritikus 1524-1526 közötti ténykedéseit és azok utólagos rossz színben való feltüntetését. Mindvégig védelmezi ezt a kiváló jogtudóst, aki olyan jogforrást adott a nemzetnek, amely Európában is ritka. Bizonyítja ezt, hogy a Tripartitum 1517-es első kiadása után kétszáz évvel legalább 36 alkalommal nyomták ki valahol a művét Bécstől Nagyszombatig, Eperjestől Budáig. Bár a magyar király áldását adta a műre, pecsétje mégsem került rá. Ebből is látható, a király mögött álló tanácsosok, aki ellen Werbőczy és a nemesség jó része fegyvert is kész volt fogni meg tudta akadályozni ezt. Meglepő részlet lehet, hogy a Báthory család az, akinek emberi akarják Werbőczyt megölni, majd az is különös adat, hogy végül a török uralta Budán méreggel végzik ki e nagyszerű, hazáját szerető, magas rangban dolgozó embert. – A kivonat végén közlöm a Hármaskönyv kiadásainak fontosabb bibliográfiáját, mely Palugyay dolgozatának lábjgyzetében jelent meg. 
 
Siklóssy László dr.: 1922: Magyarország erkölcstörténelméből a 16-17. században
-----------------------------------------------------------
Érdekes, elgondolkodtató és alig ismert részleteket láthatunk a korabeli magyar elkölcstörténetből. Helyenként durván agresszív viszonyok között élt a magyar, de a felsorolt jogi intézkedések elgondolkodtathatják az embert a mai viselkedésünk, habitusunk, szokásaink gyökereivel kapcsolatban. 
 
Szabó József prof.: 1825: A magyar név s eredet méltóságának kivívása
-----------------------------------------------------------
Ez a kis mű abban az évben jelent meg, amikor az elhíresült Rajzolatok is Horvát István könyvtárőrtől. Párszor utal is rá Szabó. A jelen mű 23 számozott lapból áll s 1 oldal hiányzik belőle. Néhány tényállítást pontokba szedve ki tudtam nyerni, ez látható alább. Van a forrásban egy 5 oldalas idézet, melyet eredetiben Herodotos-tól vesz át a szerző (IV. 59.), mely végén csak ennyit ír: „Vége van a Görög, s Római Nemzeti ditsőségnek!”. Még megjegyezném, hogy Szabó erősen hisz az idegen nevek etimologiai boncolgatásában és magyarításában. Igy jut arra a következtetésre is, hogy „Indiában minden városnév magyar név.” 
 
Szathmáry László dr: 1928: Hári Bárótzi Sándor (1735-1809), a legműveltebb magyar alkémista 
-----------------------------------------------------------
Az alábbi kivonat nem csak személyleírásokat ad, meg alkémista történelmet, hanem a műveletsor filozófiájába is betekintést ad. Hazai viszonylatban a ritka alkémista források között kimondottan alapos adatokat nyerhetünk itt. 
 
 
Szilágyi Ferenc: 1834: Erdélynek Magyarországtól elszakadása 1526-1541.
-----------------------------------------------------------
Az alábbi forrás nem egy kivonat, hanem majdnem az egész leirat idekerült. Leginkább azért nem húztam ki több sort belőle, mert kerek egész és a nyelvezete kimondottan érthető, összefüggésrendszere logi-kus. Ritkák azok a történelmi források, amelyek a szabadságharc előtt születtek és magyar nyelvűek, ezért is hagytam bővebbre a forráskivonatot. Az irat az 1526-1541 között lezajlott események láncolatára derít fényt. Gyakorló történelembúvároknak ajánlom ezt a cikket csupán (hangos) olvasásra is a nyelvezettel való ismerkedés okán. 
 
 
Szilágyi Sándor: 1888: Az Esterházyak családi naplója (17. sz.)
-----------------------------------------------------------
Olvasás közben az futott át a fejemen Ez a napló úgy gyönyörű ahogy van, legalábbis amit Nyáry Krisztina írt benne. A 180 oldalas kézzel írt családi műből 41 oldalt írt Nyáry Krisztina. Ezt követően a fiai bejegyzéseit, mely a 17. századi családtagok viszonyait taglalja teljesen kihagytam. Majd e forrás legmegdöbbentőbb kulcsa az angol szál felemlítése és tételes levezetése. Eszerint a Szent István udvarába menekített angol hercegek hazánkban nemzetséget alapítottak! (Ezt a részt vastagítva szedtem) Az alábbiakban közölt naplórészletek oldalszám szerint kerülnek ismertetésre. Vagyis a mondat előtti sorszám a tényleges oldalszámot jelenti a naplóból. – Megjegyzem, hogy maga Nyáry Krisztina életére vonatkozó cikk a Filogon 1. kötetében található még. Merényi Lajos 1902-ben ismertette Nyáry Krisztina 1641-ben történt temetésének minden részletét, amely szintén csodálatos leírása a történteknek.