Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kozsdi Tamás - Ataisz (sci-fi) 2014. máj. 31.

2015.07.19

Ataisz

2014. május 31.

 

Naptári nyilvántartásunk szerint – kezdi a szíriuszi diszpécser Altemir, nem volt egy egyszerű hely ez az Ataisz. Altemir szerint ugyanis kezdetben csak egy besorolási számot kapott a nagy galaktikus konföderáció lakható helyeinek listáján és az Y7f 345 számot kapta meg. Az Y a keresztezett ember bolygóját jelenti, a hét a hetedik lakható földrészt a sorrendben és az f az annyi, mint kísérleti. Van erre egy szavuk de magyarul nincs értelme. A 345 pedig egy állapotsort jelöl, ami nem a nulláról indul, tehát van víz (1) ami iható és van levegő (2) ami lélegezhető és jöhetnek az emberek (3). Igy kezdődött.

Üzeneteket közvetítettünk a bolygó egészére, hogy aki meghallja az menjen át erre a telepre - mondja a Diszpécser, mert kedvezőtlen helyzet fog felállni és az életük lehet, hogy veszélyben van. Szórványos kolóniákból több ezer volt a bolygón, de olyan vezető, aki hallotta is volna ezt az üzenetet, kevés volt már. Sokan el is pusztultak, amikor a vízszint emelkedni kezdett.

Akik meghallották a hívást azok közül többen hajóra szálltak, de voltak akiknek űrhajóik is voltak, régi, kezdetleges űrjárműről beszélünk, amellyel földfelszín felett lehetett még repülni. A gond csak az volt ezekkel a régi bárkákkal, hogy egyszerre néhány személynél többet nem bírt el. „Áram” helyett napenergiával és térenergiával haladt, mikor melyik állt rendelkezésre. Kezdetleges volt – mondom – de működött. Igy népesült be a sziget.

Ataisz elhelyezkedését tekintve a mai Amerikához közel, a nyugati partjaitól nagyjából 1000 km-re helyezkedett el. A sziget kiterjedése túllépett az 500 km-en, tehát egyáltalán nem volt messze a mai amerikai kontinenstől.

Megközelítőleg ezer év volt míg a Föld különböző pontjairól áttelepültek az emberek, és más hüllőforma lények, akik akkor nagyobb számban élték a bolygót.

Az emberiség keveredése a hüllő fajjal sok évezredre, sőt tíz ezer évekre nyúlt akkor már vissza és voltak jobban működő, de kevésbé jól működő kolóniák is. A probléma abból fakadt, hogy az emberi gének nehezen vagy egyáltalán nem fogadta be a hüllő géneket, pedig mi úgy terveztük – meséli Altemir a nagy adatbázisból – hogy a két faj kényelmesen és egymás javára lesz képes fejlődni. Nem így lett és ami rosszabb ez a kísérlet sok fajok közötti háborút szült és ez bizonyos fokig mind a mai napig tart. Talán jogosan mind a két faj a sajátjának tekinti ezt a bolygót, pedig egykoron mind a kettő kísérlet alapján lett a földre telepítve. A tudatszint emelkedés segíthet megérteni egymást, más nem nagyon.

Altemir elmesélte, hogy Ataisz, a kísérleti sziget akkor veszítette el besorolási számát, amikor már több mint háromszáz éven át békében és fejlődő formában éltek az oda vándorolt betelepült népek, csoportok. Tízezer főkről beszélhetünk az első években, majd szaporaságuk folytán milliós nagyságrendre duzzadt a sziget lakossága.

- A mi feladatunk az volt, hogy időszakosan kolonizáló csapatot küldjünk oda – meséli Altemir, aki akkor még nem is élt a Szíriuszon – és ennek eredményeképpen mindenféle segítő eszközt, emberanyagot, tudást és persze géneket küldtünk, hogy a lehető legkönnyebb formában haladjon a fejlődés, mert pontosan láttuk, hogy a bolygó élettere nem bír egyben maradni és akartuk, hogy nyoma maradjon az „emberiségnek”.

Mindent elkövettek, hogy az ott élőknek mindene meglegyen, de a kolonizálásban megszerzett tudás által sok olyat is a Földre hoztak amelyet addig nem ismertek e bolygón. Alapvetően mindaz az emberiség aki ma életben van, ennek a szigetnek a kolonizáló tudásának köszönheti maradását, és sok egyed ezek közül kifejezetten magas gén manipuláció során lett felfejlesztve és kinevelve. Százával ontotta a hegyekben elhelyezett „magán” kórház az olyan személyeket akik először alapos DNS vizsgálaton estek át, majd ha azok megfelelőnek találtattak akkor 5 vagy 15 esetleg 20 éves fejlesztési programban vettek részt. Ezek az egyedek hol emberek, hol hüllők voltak, néha mind a kettő. Sok esetben egymással is segítették a keveredést, amit a természetes populáció öregedésével nem értek volna el ilyen hamar.

A kolonizálás során nem egy alkalommal olyan művelt lények is alászálltak e világba, akik csillagközi utazók voltak és csak átmenetileg öltöttek embernek látszó testet, mindezt azért hogy a „kezelések” idejére elfogadható formát mutassanak a földlakóknak. Számtalan kísérlet folyt, és olyanokat is végbe vittek ezek a csillagközi doktorok, akik a Földre egyáltalán nem specifikált kódokat is beléjük helyeztek. Ezek egy része megőrült, vagy szabályosan felrobbant a fejük, szemük, idegrendszerük, de hamar tanultak az esetekből és emberibb kísérleteket folytattak. A kolonizálás során nem minden ment tisztán, de csak a populáció kis részével folyt ilyen emberietlen kísérletezés, és őrajtuk is azért hogy a saját érdekükben fejlődhessenek. Műhiba mindig csúszott be.

A kísérletezésnek azonban számos rendkívül jó eredménye született. Nemcsak kommunikálni voltak képesek a csillagközi társadalmakkal, hanem néhányan egy az egyben látni voltak képesek azt amit akár a Szíriuszon, akár a Plejádokban a video monitorra vetítettek az adott hely operátorai. Ezek a személyek királyokká váltak, mert olyan tudás birtokába kerültek amit senki nem tudott felfogni sem közülük. De mivel a tudás egy jó része hasznos volt, így az emberek elfogadták a néha még kissé furcsa külsejűvé vált embertársaik vezetését, viselkedését és mibenlétét.

A Földön több űrhajó bázis épült és olyan szakemberek vezetésével létesültek teleportációs állomások akiket részben a Földön képeztek ki, részben pedig magasabb világokból szálltak alá. Ilyen űrhajós bázison több olyan feladatot hajtottak végre, amelyekre ma még az emberiség sem gondolna, ugyanis azon túl hogy más világokba utazást végeztek, űrhajók fejlesztését is végezték mindenféle más világok tudósainak a bevonásával. A bázisokon aztán tranzit jellegű – azaz kijárási tilalommal ellátott – kísérletek, keresztezések is folytak, amelyek aktái a teljesen titkos besorolás alatt vannak ma is. Itt leginkább galaxison belüli és kívüli életformákat próbáltak egymással összhangba hozni és olyan „emberi” de akár gépi képességeket is izolálni, amely ismereteket később az egyes fajok fejlesztéséhez fel tudtak használni. Ezekről jobb most nem beszélni.

Ataisz szigetén három ilyen bázis létesült. Az első csak összeszerelő üzem volt, az ahol a földre szállított alkatrészeket rakták egybe. A másodikon folyt a titkos kísérletezés, és ott volt a kapu is amelyen utazók jöttek-mentek, a harmadik pedig egy tartalék bázis volt, ha bármelyik másikkal gond merülne fel, lehessen hol folytatni az égi kapcsolódást. Mindeközben vígan folyt az élet a szigeten.

A Föld más pontjain is létesültek ilyen teleportációs állomások, a fenti funkciók némelyikével, többek között Erdélyben, a mai Görgényi havasokban vagy a kárpát-medencei Pilis hegységtől nyugatra, a Dunakanyarhoz közel. A Földön megközelítőleg további 29 ilyen bázis létesült az elmúlt húsz ezer évben.

Minden ilyen bázis körül leginkább olyan népek éltek mindig, akik valamilyen módon kapcsolódtak ezekhez a bázisokhoz. Vagy csak őrizték vagy maguk is „utazók” voltak, vagy pedig a tudás átvevői-átadói lettek. Minden időben ezen részeken, nem hétköznapi emberekkel lehetett találkozni...