Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kozsdi Tamás - Nehéz a dolga a királynak 2014. jún. 15.

2015.07.19

Nehéz a dolga a királynak

2014. június 15.

  

Jártamban-keltemben egyre többször látom, vagy hallom elmondásokból, hogy ki és hogyan szeretne király lenni Magyarországon. Az egyik arról beszél, hogy kijelöli magát és az udvarába lehet befizetni, a másik egyszerűen csak tudja hogy „ő az” és emberi egóval építi a stratégiáját pl. Dobogókőnél, aztán vannak akik a zsidó nép köréből mondják, hogy beköltözésük után választanak maguk közül egy férfit, esetleg Charles nevezi ki ide egyik fiát, és persze itt van Orbán akinek a lépéseiben hasonlóan felismerhetőek ilyen visszásnak érződő törekvések vagy ezek előkészítései.

Mindezek mellett már 2010 januárjában Esztergomban bemutatott előadásomban felvázoltam, hogy mi kell a magyar király működéséhez. Akkor energetikai és történelmi dolgokról beszéltem, most szeretnék még néhány mágikus adalékot hozzátenni, mindezt azért hogy komolyan elgondolkodhassunk azon vajon ki hol tart és mit ért el, azaz mire méltó ma. Az alábbiak mindenkor, minden magyar királyra igazak, hiszen a mágia nem változik, csak a szereplők, akik gyakorolják azt.

A király nem egy gazdasági vállalkozás, aki mint egy részvénytársaság feje sok kis alvállalatot irányít; aki odafigyel a tehén szaporodására és a gabona minőségére. A király alapvetően egy érző lény, akinek rengeteg képessége van az egyensúlyt fenntartani a fent és lent között; megőrizni a békét, a harmóniát, vagy akár fel is borítani azt. Érezni képes a népeinek lelki világát és békében él a népével, hiszen a lelkében is az van, bírja a Vének Tanácsának áldását és Hangját, továbbá a teste „elbírja” a Nőt, akit az élet melléje adott és nem mellesleg szimbiózisban él beavatott társaival, akikkel némán is ugyanaz a gondolatuk: AZ IGAZSÁG.

Beszéljünk arról, hogy az egyén lelke mit él át mielőtt király lehet. Először is tudni kell, hogy ember sosem választhat királyt, hiszen ez a személy, állapot, minőség, egy megbízatás, amelyet több égi hatalmasság egymás utáni áldása és kinevezése okán nyer el egy élő földi ember. Egy kinevezett szíriuszit az orioniaknak kell védeni, a medvéből beavatni, a plejádban őrizni, az andromedákban felvértezni, a hattyúban felruházni stb. Ezt a földi embert sok földi szellem is segíti, vannak olyan ősi, régi lelkek, „öregek”, „remeték” akiknek egy magukban is elég nagy a hatalmuk, hogy egy önjelölt például sohase találjon rá azokra a kapukra amin egy kiválasztottnak át kell mennie.

Kezdjük a végén. A királynak egyensúlyban kell tartania az alsó és az égi világot itt a fizikai szinten. Ehhez ismernie kell az alsó világot, tehát járnia kell ott és nem mellesleg vissza is jönni. Ugye a mondóka is úgy szól: „Aki táltos akar lenni, pokolra kell annak menni.” A pokolra menés jó terv, ugyanis csak akkor tudsz visszajönni, ha ott megszerzed azokat a jogosítványokat amelyekkel ki tudod magad vágni onnan. Ilyen „kardok” vagy talizmánok szeretet és éleslátás nélkül sosem kerülhetnek hozzád. Időközben méltóvá is kell válni.

A pokol nem barátságos hely. Senki sincs veled és mivel az időérzéked is elhagy, ezért jó ha bízol a lelked hangjában, a szíved erejében. Ez nem slágerduma, hanem az egyetlen esélyed hogy élve kikerülj onnan. Ha visszajöttél, mert mondjuk nem fojtottak meg a sellők, akkor is rengeteg „barátra” van szükséged hogy egyáltalán lépéseket tudj tenni a fizikai síkon. Nem árt ha a négy elem engedelmeskedik neked, ám az az ötödik elem nélkül nem fog. Aztán ott van a kard. Azt is valahogy meg kell szerezned valamikor, mert sokan lesznek ellened, és ezek a lények, akik bizony nem ismernek barátságot nem sokat törődnek holmi emberrel, bár a kardot ők is megérzik. Kard nélkül nehéz életben maradni. Nem is lehet.

A másik feladat a halhatatlanság. Az alsó világ lényeit rövid távon talán elviselné a hősünk, de hosszabb távon, pláne hogy nap nap után megjelennek, jönnek a táplálékukért, ami épp az országa lakossága lenne, nos ezekkel a lényekkel nem lehet élő emberi erővel elbánni, sem megfékezni, mert más a frekvenciájuk.

A királynak meg kell halnia mielőtt király lehet. S ha fel birt támadni, akkor a Vének megnyugodnak hogy lesz esélye kibírnia azokat az elementáris pusztító „gépeket” amik amúgy a világon itt vannak mellettünk, velünk és meglehetősen erősebbek az embernél.

Tehát kard és halhatatlanság nélkül ne vágyj arra, hogy király leszel. Aztán nem baj hogy ha van egy révészed. A révész hasznos ember, aki elkalauzol a pokolban. Ez igen fontos királyi teendő, mert sok minden leginkább ott őrződik meg, nem a mennyben és ha azokat ő nem tudja felhozni, akkor nincs uradalom. Semmi sincs.

Nem baj ha a király kibírja azt a beavatást is, amikor meg kell innia a méregpoharat. Nem, ez nem az indiai mitológia, és Siva egyik csodatétele, hanem a teljes valóság amikor a tömény mérget annak a választott egynek meg kell innia. Talán életben marad és akkor ezen a próbán is átment.

Igen, igen, láttad ezeket már a Harry Potterben, az Ötödik elemben, a Mátrixban meg hallottál róla a Pálos rend előadásaiban, viszont én a valóságról beszélek amit valakinek meg kell csinálni, különben kirakat királyság lesz, fény nélkül, dísszel, de dicstelenül, üzleti vállalkozásként, gazdasági monopóliumként, ékszerekkel a ruhán és fejen és rohad a termőföld, züllenek a pokollakók, sorvad a lakosság belső szerve, nőnek a daganatok. Éhezés van és pokol a való világban. Nehéz a dolga a királynak. Már ha van ilyen köztünk. ?

 

ui: Ehhez hozzátenném, hogy ezt egyszerűen és könnyen saját magadra vetítheted, ugyanis: MINDEN embernek királlyá kell válnia a saját életében. A királyság(á)hoz a saját fény állapotán kell dolgoznia. Aztán az egyensúlyt is meg kell tartania, a mindenfelől rá leselkedő diszharmonikus erőkkel szemben. Amikor valaki kellő erővel és minőségben fejlődik akkor a szellemvilág észreveszi a "fényesebbet" és odasiet, utakat ajánl neki, kinek erre, kinek arra, van akinek a poklon át is. A később választott király is csak így jut el a célig. Kicsiben kezdi. Saját magán. A halálon átmenést pedig minden embernek meghagyta a keresztény világ Mestere (Jézus), tehát nem kell "nagyra" gondolni, ha a királyi beavatási úton gondolkodunk. Tessék csinálni, és legyen az ezer király országa Magyarország. Amúgy már egy is fel tudná forgatni a kontinens sorsát...