Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


002 Magyar események 1151-1200 között

2015.07.23

A MAGYAR TÖRTÉNELEM ISMERT ESEMÉNYEI KÜLÖNFÉLE FORRÁSOKBÓL – 1101-1150 KÖZÖTT

Kigyűjtötte: Kozsdi Tamás, 2014.

 

1151

 

eleje Izjaszlav orosz fejedelem öccse, Vlagyimir, eljegyzi Belos horvát-dalmát bán leányát.

 

tavasza Izjaszlav orosz fejedelem jelentős magyar sereg támogatásával elfoglalja Kijevet. A magyar csapatok április legelső napjaiban már megindulnak haza Magyarországra.

 

július Vlagyimirko (Vlagyimir Volodarevics) halicsi fejedelem Szapoginya helységnél legyőzi az Izjaszlav segítségére érkező újabb magyar sereget.

 

az év folyamán II. Géza megerősíti Trau dalmáciai város kiváltságait. — II. Géza találkozik II. (Jasomirgott) Henrik osztrák őrgróffal és bajor herceggel; valószínűleg kibékülnek egymással. — Martirius egri püspököt esztergomi érsekké választják. (Tisztségét 1157-ben még viseli.)

 

1152.

 

március 30. II. Gyejcsa nagyszerű orosz hadjáratát békével fejezi he. A király, miután sógora Izaszláv orosz nagyfejedelem érdekében az 1151. év folyamában 10,000 és ismét 6,000 főnyi hadosztályokat küldött Oroszországba, ez évben testvérei társaságában 70 zászlóaljat vezetett oda, és sógora ellenségét Wladimirko nagyhget megvervén, azt 2000 font hadi kárpótlásra szorította, és a békét helyreállította.

 

június I. (Barbarossa) Frigyes, az újonnan megválasztott német-római császár a regensburgi birodalmi gyűlésen Magyarország hűbéri hódoltatására vonatkozó tervet vet fel.

 

nyara II. Géza Izjaszláv orosz fejedelem kérésére királyi seregből és 72 vármegyei csapatból álló hadat vezet Vlagyimirko halicsi fejedelem ellen. Izjaszlav és II. Géza seregei a San folyó mentén legyőzik Vlagyimirko hadát. A halicsi fejedelem Przemysl várába menekül, és békét köt Izjaszlávval, II. Géza pedig hazatér seregével. (Magyar hadak több mint három évtizedig nem lépnek orosz földre.) — Míg II. Géza Halicsban hadakozik, Vlagyimirko halicsi fejedelem szövetségese, I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár, Borisz trónkövetelővel a seregében elfoglalja és feldúlja a Szerémséget, és beveszi Zimony várát. A vár felmentésére érkező magyar sereg Belos nádor és bán vezetésével kitér a csata elől és Barancs felé nyomul, hogy elvágja a bizánci sereg visszavonulásának útját. A császár azonban bizánci területre húzódik vissza, s Boriszt a Temes-vidék pusztítására küldi. A Halicsból visszatérő II. Géza hadával megfutamítja Boriszt és békét (vagy fegyverszünetet) köt a bizánci császárral. (Lehetséges, hogy a bizánci támadásra nem ekkor, hanem II. Géza 1150. évi halicsi hadjáratakor került sor.)

 

 

1153

 

II. Géza bosszuló hadjáratra indul Bizánc ellen. A Dunánál azonban szembe találja magát I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császárral és seregével, s harc helyett békét köt ellenfelével.

 

1154

 

eleje A szerbekkel szövetséges II. Géza ismét támadásra készül Bizánc ellen, de I. (Komnénosz) Mánuel császár a szófiai tárgyaláson ráveszi a király követeit a támadás tervének elvetésére.

 

vége II. Géza Nándorfehérvár, Barancs és Nis átengedése fejében felkarolja Andronikosz, I. (Komnénosz) Mánuel unokatestvére trónigényét és sereggel siet segítségére. A bizánci császár azonban elfogatja Andronikoszt, s a hozzászökött István herceggel (nem II. Géza testvére) a seregében a magyarok ostromolta Barancs felmentésére indul. II. Géza és szövetségese, Borics bosnyák bán kitér az ütközet elől. Bár a magyar király visszavonulóban legyőzi az egyik bizánci sereget, Nándorfehérvárnál hazatér országába.

 

az év folyamán Idrisi arab geográfus földrajzi munkájában beszámol a magyarországi városokról is. Többek között megemlíti Bács városának iparosait, görög tudósait és vásárait, ahol olcsó a gabona, mert mindenkor bőségesen van belőle.

 

 

1155

 

első fele I. (Komnénosz) Mánuel támadását II. Géza seregével a Dunánál várja, ahol a két uralkodó feltehetően öt évre békét köt.

 

1156

 

július I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár követei Nürnbergben, I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár udvarában közös háborút javasolnak Magyarország ellen. Frigyes elutasítja a bizánci ajánlatot.

 

szeptember 17. I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár az osztrák őrgrófságból hercegséget szervez. Első hercege, II. (Jasomirgott) Henrik vállalja, hogy haddal vonul Magyarország ellen, abban az esetben, ha az fellép a német birodalom ellen.

 

az év folyamán Martirius esztergomi érsek az esztergomi székesegyházban felszenteli az általa építtetett Szűz Mária oltárt, s alapítványt tesz javára. (A templom szentélye és kórusa előtt, a főhajóban álló oltár felszentelése a székesegyház építésének befejezetlenségére mutat.)

 

1157

 

március után István herceg, II. Géza király öccse I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár segítségével megpróbálja megszerezni a magyar trónt. A herceg a kudarcba fulladt kísérlet után Frigyes császárhoz menekül. Belos nádor, aki feltehetően István herceg pártjára állt a trónviszályban, szintén elhagyja az országot, s visszatér hazájába Szerbiába. → 1163

 

augusztus 20. I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár követe, Dániel prágai püspök II. Gézától segítséget kér ura Milánó elleni hadjáratához. A magyar király segédcsapatot ígér.

 

az év folyamán Az első adat arról, hogy az országot képviselő főuraknak külön pecsétjük van.

 

 

1158

 

január II. Géza király követei: Gyárfás győri püspök és Henrik udvarispán előtt I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár Regensburgban lemond a hozzá menekült István herceg, a magyar király testvére támogatásáról, mire a herceg hamarosan Velencén át Bizáncba távozik.

 

nyara I. (Barbarossa) Frigyes itáliai hadjárata során II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg seregében 5—600 fős magyar íjászcsapat is részt vesz a Milánó körüli harcokban.

 

az év folyamán A Párizsban tanult Lukács az esztergomi érsek. (Tisztségét haláláig, 1181-ig viseli.)

 

1159

 

II. Géza követe a halicsi fejedelem érdekeit képviseli a kijevi nagyfejedelem előtt az al-dunai területek ügyében. — Zára Magyarországhoz csatlakozik, de Velence visszafoglalja. — I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár Mária nevű unokahúgát István herceghez adja feleségül. II. Géza király másik testvére, László herceg is rövidesen Bizáncba, a császárhoz szökik.

 

1160

 

február 11. A páviai zsinat III. Sándor pápával szemben I. (Barbarossa) Frigyes jelöltjét, IV. Viktor ellenpápát ismeri el.

 

március 27. Dániel prágai püspök, I. (Barbarossa) Frigyes követe Magyarországra érkezik, hogy II. Gézát rávegye a páviai zsinat végzésének elfogadására. A magyar király kitér az állásfoglalás elől.

 

ősze A toulouse-i zsinaton az angol, francia és spanyol püspökök III. Sándor pápa mellé állnak, míg IV. Viktor ellenpápát egyházi fenyítékkel sújtják.

 

 

 

1161.

 

május 31. II. Gyejcsa kir. halála. Eltemettetett Székesfejérvárott. Született 1130. körül, megkoronáztatott 1141. február 16. Tekintve, hogy zsenge korban jutott a kir. székre, és hogy szintén élete virágában, 30 éves korában, hunyt el, országlásának eredménye dicséretére válik. Előszeretettel ápolta Dalmatiát, tanúsítja ezt a nevezetes spalatói és traui kiváltságoknak 1142. és 1151-ben történt megerősítése, sőt bővítése is. Éppen így járt el 1143-ban a spalatói érsekség irányában. Örökemlékű maradt azon intézkedése, mely szerint az éhség által gyötrött. de különben iparkodó népet, az ún. szászokat, a „Királyföldön", és talán másfelé is megtelepítette és szép jogokkal felruházta. Egy másik jelentékeny belügyet, elég adat hiányában, a történelem teljesen föl nem deríthet. Ugyanis 2 testvérétől, László és Istvántól, az általuk bírt tartományok elvétettek, s ezek helyett ellátást nyertek. E 2 testvér fellázadt és az ország ellenségéhez Manuel gör. császárhoz futott. — A külügyeket is súlyos időben nem csekély sikerrel kezelte. 1146-ban Henrik osztrák őrgróf tört az országba a trónkövetelő Borics érdekében, de efelett szeptember 11-kén, a püspökök által megáldott és karddal övezés által mintegy lovaggá avatott király, nagybátyja Bélus bán segélyével 70,000 harcos élén, Mosony vidékén, dicső diadalt aratott. 1147. két fejedelemnek összesen 200,000 harcossal engedte meg az átvonulást a sz. földre. A francia VII. Lajos fegyelmet tartott, sőt a király komája is lett; de III. Konrád király raboltatott, talán bosszúból, mert ő állott a megvert Henrik mögött, 52-ben sógora Izaszláv ellenségén Vladimirkón 70 zászlóaljjal aratott győzelmet, s azt 2000 font fizetésére szorította. Kevésbé boldogult Manuel k. csász. ellen, ki „Magyarországot összes ereje ráfordításával megszerezni törekedett", de az állam függetlenségét ez irányában is megóvta. A lázadó testvérek részére megnyert I. Fridriket ajándékokkal tette ártalmatlanná. — II. Gyejcsának cselszövényekkel és erőszakkal kellett szembeszállnia, de csekély veszteség árán megóvta az állam függetlenséget. Ő "nehéz időben és gonosz fajzat ellen híven igyekezett fejedelmi tisztében eljárni." — Eufrozinától, Miszcziszláv kijevi nagyfejedelem leányától ezek voltak gyermekei: III. István és III. Béla királyok, Árpád és Gyejcsa, Ilona, Leopold osztr. hg.-, Erzsébet, Fridrik cseh hg.-, Odola, Szvatopluk cseh hg.- és Margit, Endre sümegi főispánnak felesége.

 

 

tavasza II. Géza Lukács esztergomi érsek befolyására III. Sándor pápa pártjára áll. Döntéséről utóbb értesíti VII. Lajos francia királyt, és szövetséget ajánl neki I. (Barbarossa) Frigyes ellen, Eberhard salzburgi érseknek, a császár ellenfelének pedig támogatást ígér.

 

nyara III. Sándor pápa egyházi konkordátumban engedélyezi II. Gézának, hogy az érseki palástot (pallium) ő adja át az új érsekeknek; a magyar király viszont lemond arról a jogáról, hogy főpapokat nevezzen ki és helyezzen át.

 

ősze II. Géza fogadja Szigfrid paderborni prépostot. I. (Barbarossa) Frigyes követét. A magyar király szakít a császárral: kitart III. Sándor pápa mellett, nem ad újabb segédcsapatot Milánó ellen, s nem épít ki dinasztikus kapcsolatot a türingiai gróffal.

 

az év folyamán II. Géza öt évre békét köt I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császárral.

 

1162.

 

január 14. II. László király halála. Emlékeink fölveszik ugyan őt királyaink névjegyzékébe, de „bitorló" megjegyzéssel. Midőn bátyja, II. Gyejcsa király, neki is országrész helyett hercegi jövedelmet rendelt, a haza ellenségéhez, Manuel gör. cs.-hoz vonult. Bátyja halála után elfogadta a görögök fegyveres befolyásával fejére illesztett koronát, noha az már unokaöccsének, a törvényesen megkoronázott III. Istvánnak, fejét ékesítette. A törvényes királynak hódoló e. érsek átkát, ki a bitorlót kiközösíté, fitymálta. Félévi országlásából semmi emlékezetes kormánytettnek emléke nem maradt fenn; érmei is a leghitványabbak közé tartoznak. Lengyel kútfő szerint hitvese Judittal, III. Boleszláv leányával Galíciát nyerte hozományul, de állítólagos örökösét, Micziszlávot, Vladimir megmérgezte. Évirataink szerint január  14-én halt meg, és Fejérvárott temettetett el.

 

február 11. A bitorló IV. István koronáztatása, kinek Lukács érsek megjósolta országlásának gonosz végét.

 

június 19. A bitorló IV. István kemény csatában, melyben sokan elestek a nemesek közöl, legyőzetett és fogságba esett. A legyőzöttet III. István, Lukács e. érsek tanácsára, szabadon bocsátotta, de oly föltétel alatt, hogy többé nem tér vissza az országba, mit ez nem tartott meg.

 

március 1. Milánó megnyitja kapuit I. (Barbarossa) Frigyes előtt. (A Milánóból elmenekült olaszok részben Magyarországon telepednek le.)

 

május 31. II. Géza király meghal; Székesfehérvárott temetik el.

 

az év folyamán Henrik III. István király nádora, Gábor az udvarispán. (Tisztségüket mindketten 1163—64 táján még viselik.)

 

nyara II. Géza fiát, III. Istvánt királlyá koronozzák. (1172-ben bekövetkezett haláláig uralkodik.) A trón megszerzésére I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár Magyarországra küldi István herceget, II. Géza fiatalabb öccsét, s támogatására seregével Nándorfehérvárig nyomul. A magyar főurak nem értenek egyet Mánuel tervével, de hajlandók királlyá tenni II. Géza idősebb öccsét, a Bizáncból visszatérő László herceget. III. István Ausztriába menekül, Mikó kalocsai érsek pedig július közepén királlyá koronázza László herceget. (Uralkodik 1163-ban bekövetkezett haláláig.) II. László király öccsének, István hercegnek az ország egyharmadát kitevő hercegséget ad, míg Lukács esztergomi érseket fogságra veti, mert megtagadta a koronázást, sőt mint trónbitorlót kiközösítette II. Lászlót és interdiktumot mondott az országra.

 

december 25. III. Sándor pápa közbenjárására Lukács esztergomi érsek kiszabadul börtönéből, ahová még aznap visszakerül, mert ragaszkodott az általa kimondott interdiktumhoz és megfenyegette a királyt.

 

 

1163.

 

április 11. IV. István Zimonyban megmérgezve rögtön kimúlt. Átok súlya terheli őt Magyarországban. Bátyja, II. Gyejcsa korában az ország ellenségénél, Manuel görög császárnál, keresett segítséget, s annak unokahúgát vette feleségül. Később I. Fridrik császárnál könyörgött pártfogásért. Bátyja II. László halála után görög gyámolítás mellett sikerült magát 1162. február 11-kén megkoronáztatni és a trónt 14 hónapig bitorolni. A magyarok jobbára szidalmakkal árasztották el; Lukács e. érsek pedig megjósolta országlásának gonosz végét.

 

január 14. II. László király meghal; Székesfehérvárott temetik el. Lukács esztergomi érsek kiszabadul a fogságból.

 

január 27. Mikó kalocsai érsek királlyá koronázza II. László öccsét, István herceget IV. István néven. Lukács esztergomi érsek azonban trónbitorlónak nyilvánítja és kiközösíti őt. IV. István nádora Tamás, horvát-dalmát bánja meg az egykori nádor, a Szerbiából visszatért Belos. → 1157

 

január 27. után A Csák-nemzetség fegyvert ragad a Pozsonyban tartózkodó III. István mellett, mire IV. István I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császárhoz fordul segítségért.

 

március I. (Komnénosz) Mánuel császár Philippopoliszból (Plovdivból) egyik hadvezérét előre küldi IV. István védelmére, aki azonban már nem szorul rá, mivel a III. István mellett felkelt Csák nemzetséget leverte.

 

május I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár haddal készül Magyarországra, hogy beavatkozzék a trónharcokba.

 

június 19. III. István hadával Székesfehérvár mellett legyőzi IV. István seregét. A Buda felé menekülő IV. István fogságba esik. Lukács esztergomi érsek tanácsára III. István száműzi az országból.

 

június 19. után A száműzött IV. István Szófiában felajánlja hűbérül Magyarországot I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császárnak, aki erre seregével Nándorfehérvárig vonul, itt azonban támadás helyett békeszerződést köt III. Istvánnal. A császár lemond IV. István támogatásáról és Mária nevű leányát eljegyzi I. István öccsével, Bélával (bizánci nevén: Alexiosszal), akit ősszel Bizáncba vitet és deszpotész ranggal ruház fel. A császár Bélával együtt megkapja annak örökségét, Horvátországot és Dalmáciát.

 

 

 

1164

                  

eleje Ampud horvát-dalmát bán seregével bevonul Dalmáciába, mire Zára városa átpártol a magyarokhoz. Velence sikertelen kísérletet tesz az elpártolt város visszaszerzésére.

 

március IV. István száműzött magyar király fölkeresi Parmában I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárt, aki ugyanakkor III. István király követeit és a császárnak meghódolni szándékozó magyar főurak képviselőit is fogadja. Frigyes császár, aki III. István mellett foglal állást, a magyarországi fejlemények szemmel tartásával II. Ulászló cseh királyt, II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceget és IV. Ottokár stájer őrgrófot bízza meg.

 

március után IV. István bizánci támogatással betör Magyarországra. Megsegítésére és Béla herceg örökségének (Horvátország és Dalmácia) tényleges megszerzésére I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár hadával átkel a Dunán és Bácsig nyomul. Seregében ott van Béla herceg és IV. István István nevű hasonmása is. A délvidéki lakosság görög rítusú papjai vezetésével lelkesen fogadja a császárt. Az ellene vonuló III. István seregét osztrák, halicsi és Eufrozina királyné, II. Géza özvegye hívására II. Ulászló király vezette cseh csapatok erősítik. A bizánci császár a cseh király közvetítésével békét köt III. Istvánnal: Béla herceg öröksége fejében ismét lemond IV. István támogatásáról és visszavonul, de a Szerémség, ahová IV. István visszahúzódik, bizánci kézen marad. (A császár az 1072 óta a szávaszentdemeteri monostorban őrzött Szent Prokop ereklyét visszaviszi Nisbe.)

 

1165

 

eleje A Szerémség visszafoglalására induló magyar sereg IV. Istvánt Zimony várába szorítja. A magyarok megkezdik Zimony ostromát melynek felmentésére I. (Komnénosz) Mánuel sereget küld.

 

április 11. IV. István Zimony várában meghal (valószínűleg megmérgezték). Először helyben, utóbb Székesfehérvárott temetik el. Halála után Zimony magyar kézre kerül.

 

első fele A János Dukász vezette bizánci sereg elfoglalja Boszniát, továbbá Dalmáciát, Béla herceg örökségét, a Bizánccal szövetséges Velence pedig visszahódítja Zárát.

 

június vége I. (Komnénosz) Mánuel sereget indít Zimony és a Szerémség visszafoglalására. Útjára elkíséri Béla herceg is. A hadjárat a nyár folyamán eléri célját: III. István kénytelen békét kötni. A császár megerősítteti a Duna menti erődítményeket. A Szerémség, Bosznia és Dalmácia beépül a bizánci thema-rendszerbe.

 

augusztus 1. I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár bécsi tárgyalásain II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg és I. Ulászló cseh király mellett III. István követei is részt vesznek.

 

vége I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár utódjává teszi Mária nevű leányát, Béla herceg (Alexiosz) jegyesét, az év folyamán Ampud a nádor és egyben a horvát-dalmát bán, Lőrinc az udvarispán (tisztségét az előbbi 1174 táján, az utóbbi 1172-ben még viseli).

 

 

1166

 

tavasza Béla herceg (Alexiosz) Lukács pátriárkával és I. (Komnénosz) Mánuellel együtt elnököl a konstantinápolyi egyházi zsinaton. — Dénes ispán vezetésével magyar had indul a Szerémségbe. Legyőzi a szerémségi thema sztratégoszának seregét és visszafoglalja a területet.

 

nyara A Béla herceggel érkező bizánci sereg feltartóztatja Dénes ispán hadát, miközben két másik bizánci sereg a hozzájuk csatlakozott vlachokkal Erdélyt pusztítja, s gazdag zsákmánnyal vonul vissza. III. István és a bizánci császár fegyverszünetet köt II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg közvetítésével, aki Szófiában sikertelen kísérletet tesz I. (Barbarossa) Frigyes német-római és I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár itáliai érdekeinek egyeztetésére. III. István szakít jegyesével, a Bizánccal szövetséges Jaroszláv Vlagyimirovics Oszmomiszl halicsi fejedelem leányával, és feleségül veszi az osztrák herceg leányát, Ágnest.

 

ősze Az Ampud nádor és horvát-dalmát bán vezette magyar had legyőzi a spalatói bizánci helytartó seregét és visszafoglalja Dalmácia egy részét.

 

1167

 

július 8. előtt Philippopoliszban (Plovdivban) meghiúsulnak a magyar—bizánci béketárgyalások. I. (Komnénosz) Mánuel sereget küld a Szerémség visszafoglalására. A Dénes ispán vezetésével ellene induló hadat 36 ispán (36 vármegye) serege és osztrák segédcsapat alkotja.

 

július 8. A bizánci sereg Zimonynál legyőzi Dénes ispán hadát. Az ispán maga is fogságba esik. A békekötés nyomán a Szerémség magyar kézen marad, Dalmácia viszont Bizáncé lesz.

 

december 17. Magyar—velencei dinasztikus kapcsolat létesül, amely mintegy másfél évtizedre véget vet az ellenségeskedésnek.

 

1169

 

szeptember 14. Megszületik Alexiosz, I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár fia.

 

az év folyamán Manfréd bíboros, III. Sándor pápa követe Magyarországra érkezik, hogy elsimítsa III. István és Lukács esztergomi érsek ellentétét; az érsek ugyanis az egyházi javak eltékozlása miatt kiközösítette a királyt. III. István a pápai követ előtt Veszprémben apja, II. Géza példáját (→ 1161) követve lemond a püspökök letételéről és áthelyezéséről, hasonlóképpen a királyi prépostok és apátok jogtalan elmozdításáról, továbbá megígéri, hogy a megüresedett püspökségek élére nem állít világi személyt, s az egyházi jövedelmekhez csak rendkívüli esetben nyúl. Ugyanakkor a magyar főpapság is lemond a prépostok, apátok és más egyházi méltóságok jogtalan letételéről. A konkordátum kiengeszteli Lukács esztergomi érseket, aki a királyt feloldozza a kiközösítés alól. (Pauler Gyula szerint a konkordátumot 1171-ben kötötték.)

 

1172

 

február A szentföldi zarándoklatra induló Oroszlán Henrik bajor és szász herceg Bécsből Magyarországra érkezik. Kísérete szárazföldön követi a Dunán hajózó herceget. Vele tart Esztergomig II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg is.

 

március 4. előtt I. (Komnénosz) Mánuel császárrá koronáztatja gyermekét, Alexioszt. Felbontja Mária nevű lánya jegyességét Béla (Alexiosz) herceggel, megfosztja Bélát deszpotészi rangjától és összeházasítja Chátillon Anna (eredeti nevén Ágnes) antiochiai hercegnővel.

 

március 4. III. István Esztergomban meghal ; ugyanott temetik el. A király halálakor a városban tartózkodik Henrik bajor és szász, valamint Henrik osztrák herceg.

 

március 4. után Lukács esztergomi érsek és a főurak III. István idősebb öccsét, a Bizáncban élő Béla herceget választják királlyá. (Uralkodik 1196-ig.) Közben I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár Bélát sereggel Magyarországra küldi, a trón elfoglalására. A királlyá választást hírül adó ünnepélyes magyar követség szófiai táborában éri el a herceget. Béla esküvel ígéri Mánuelnek, hogy soha nem válik Bizánc ellenségévé. — Lukács esztergomi érsek megtagadja Béla megkoronázását, mert az megajándékozta az érsek követét, s felfogása szerint ez szimónia. Béla híveinek kérésére III. Sándor pápa engedélyezi, hogy Lukács vonakodása esetén a kalocsai érsek végezze a koronázást. Bár Béla kötelezvényt ad, hogy a kalocsai érsek általi megkoronáztatása nem érinti az esztergomi érsek koronázási jogkörét, Lukács érsek visszavonul a királyi udvarból. Távozása érzékenyen érinti a királyi oklevéladással foglalkozó udvari szervezet tevékenységét. Néhány évig a királyi oklevelek a hanyatlás jeleit mutatják.

 

1173.

 

március 4. III. Istvánnak Esztergomban rögtön történt halála. Eltemettetett ugyanott. A király 1147-ben született és 1161. május 31-kén, tehát kiskorúságában jutott a kir. székre. Két trónbitorlóval kellett küzdenie, u.m. II. László és IV. István nagybátyjaival, amattól 1162. január  14-kén, ettől pedig 1163. április 11-kén menekült meg. Ezután a bitorló rokonok pártfogójával Manuel görög császárral, ki Magyarországot minden áron meg akarta szerezni, harcolt 1168-ig, és e háborúban, az ellenség a Szerémséget és Dalmatiát el is foglalta. István 1165-ben Ágnessel, Henrik osztrák hg. leányával, lépett házasságra, mely frigyből nem származtak gyermekek. A király 26 éves korában hirtelen halállal múlt ki. Az akkor az országon átvonult egyik keresztes had történetírója a halál okát így adta elő: megmérgezte testvére, kit száműzött az országból. De Istvánnak a Konstantinápolyban tartózkodó testvérén Bélán kívül más fivére nem lakott külföldön, ez előadás pedig Bélára nem alkalmazható.

 

január 13. A kalocsai érsek megkoronázza Béla herceget.

 

1174.

 

január 13. III. Béla koronáztatása. Lukács e. érsek a Konstantinápolyban növekedett Bélától idegenkedvén, vonakodott őt megkoronázni. A király kérelmére III. Sándor pápa ez alkalommal a kalocsai érseket jogosította fel a koronázási cselekvényre, ki Bélát január  13-án fel is avatta, a király pedig e napon az e. érseknek térítvényt adott, melyben őt biztosította, hogy a koronázás egyháza jogai sérelme nélkül történt.

 

május 12. előtt III. Béla fogságra veti öccsét, a királyságra törő Géza herceget.

 

május 12. Lipót, II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg fia feleségül veszi II. Géza leányát, III. Béla király és Géza herceg testvérét, Ilonát.

 

május 12. után Géza herceg megszökik börtönéből és Lőrinc ispánnal Ausztriába menekül.

 

1176

 

augusztus 1. Walter bíboros albanói püspök, III. Sándor pápa követe Győrött dönt a salzburgi érsekség betöltésének ügyében. Ausztriában ugyanis nincs biztonságban a pápai követ, mert a pápa és I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár jelöltje között kell választania. A győri tárgyaláson, melyen több magyar főpap is részt vesz, Lukács esztergomi érsek nem jelenik meg.

 

nyara III. Béla magyar király II. Sobeslav cseh herceggel szövetségben betör Ausztriába, mert öccsét, Géza herceget II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg nem adta ki. A támadást az év végén megismétli.

 

szeptember 17. Az I. (Komnénosz) Mánuel császár vezette bizánci sereg Kisázsiában a myriokephaloni ütközetben vereséget szenved a szeldzsukoktól. III. Béla magyar király megbízásából Ampud horvát-dalmát bán és Lesták vajda irányításával magyar segédcsapat harcol Mánuel oldalán.

 

1177

 

január 13. II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg meghal, mire Géza herceg II. Sobéslav cseh herceghez szökik, aki kiszolgáltatja III. Bélának. A király ismét elzáratja öccsét. → 1189

 

augusztus 1. I. (Barbarossa) Frigyes német¬római császár és III. Sándor pápa Velencében békét köt. A békekötésnél a magyar király küldöttsége is jelen van.

 

az év folyamán III. Béla könyvformában kiállított oklevélben összeíratja a II. (Vak) Béla által alapított aradi társas káptalan birtokait és szolgálónépeit.

 

1178

 

június 23. V. Lipót osztrák herceg a két évvel korábbi magyar—cseh hadjárat megbosszulására Morvaországba tör, de III. Béla fenyegetésére, miszerint ő is háborúba lép, visszavonul.

 

 

1179

 

március előtt Lukács esztergomi érsek és II. Béla kibékül egymással. A király megfosztja a székesfehérvári prépostot préposti méltóságától, Lukács érsek pedig kiközösíti András kalocsai érseket.

 

március András, a kiközösített kalocsai érsek részt vesz a III. Sándor pápa által összehívott III. lateráni egyetemes zsinaton Rómában.

 

március körül III. Sándor pápa feloldozza András kalocsai érseket a kiközösítés alól, s védelmébe veszi az elmozdított székesfehérvári prépostot.

 

1180

 

szeptember 24. Meghal I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár. A trónon fia, II. Alexiosz követi.

 

 

1881

 

február előtt III. Béla király sereget küld Dalmácia visszafoglalására. A bizánci fennhatóság alatt álló dalmát városok meghódolnak. Zára pedig Velencétől ismét a magyarokhoz csatlakozik.

 

az év folyamán Marcell prépost felesége, Froa asszony eladja birtokát Bikács nembeli Farkas nádornak. Az adásvételt megörökítő királyi oklevél bevezető formulája az írásbeliség fontosságát hangsúlyozza, és kinyilvánítja: szükségesnek tartja, hogy írásba foglaljanak minden ügyet, melyet a király jelenlétében tárgyalnak. — A veszprémi káptalan megnyitja azon egyházi testületek sorát, amelyek a magánügyleteket oklevélbe foglalják, azaz hiteleshelyi tevékenységet folytatnak. — Meghal Lukács esztergomi érsek. Utóda Miklós. (Tisztségét 1183-ban még viseli.) — III. Béla a Szente-Mágócs nembeli Kölese ispán alapította cégényi nemzetségi monostornak (Szatmár vm.) visszaadatja lovon szolgáló szökevény jobbágyait, az egyház kiváltságos helyzetű alattvalóit. Egyúttal összeíratja a monostor birtokait, szolgálónépeit és azok kötelezettségét.

 

 

 

1182

 

május 16. III. Béla megkoronáztatja fiát, Imre herceget, I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár leányának jegyesét.

 

ősze előtt III. Béla király a bizánciaktól visszafoglalja Nándorfehérvárat és Barancs várát.

 

 

1183

 

ősze III. Béla a függetlenségükért Bizánc ellen harcoló szerbek fejedelmével, Nemanja Istvánnal szövetkezve seregével Nisig és Szófiáig hatol a bizánci birodalomba. A bizánciak elleni harcokban Kulin boszniai bán csapata is részt vesz.

 

az évfolyamán III. Béla a Franciaországból érkezett előkelő ciszterci szerzetesek jelenlétében a Magyarországon fennálló és ezután létesülő ciszterci monostorok számára ugyanolyan jogokat biztosít, mint amilyent a rend francia földön élvez. III. Béla uralma alatt jelentős ciszterci monostorok létesülnek: a királyi alapítású Egresen (1179) Pontigny, Zircen (1182) Clairvaux, Pilisen (1184) Acey, Szentgotthárdon (1184) Troisfontaines, Pásztón (1190) Pilis, a Domonkos bán alapította Szentmáriahegyen, a későbbi Borsmonostoron (1190 körül) Heiligenkreuz szerzetesei telepednek le. — Péter az udvarispán.

 

 

1184

 

tavasza A bizánci sereg Alexiosz Branasz vezetésével Barancs környékére szorítja vissza III. Béla hadát.

 

az év folyamán Meghal Chätillon Anna, III. Béla első felesége (Székesfehérvárott temetik el), továbbá I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár leánya, Imre királyfi jegyese.

 

 

1185

 

augusztus 20. III. Béla király Székesfehérvárott ünnepli Szent István király ünnepét. (A székesfehérvári törvénynap első nyoma.)

 

vége III. Béla feleségül adja Margit leányát II. (Angelosz) Izsák bizánci császárhoz. A magyar királyleány hozománya Nándorfehérvár és Barancs vára. Ugyanakkor a megözvegyült III. Béla feleségül kéri Theodora Komnénét, I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár kolostorban élő rokonát. A házasságkötést a bizánci egyházi zsinat határozata meghiúsítja.

 

az év folyamán Tamás a nádor, Mog az udvarispán. (Tisztségüket 1186-ban is viselik.) Jób az esztergomi érsek. (Tisztségét 1203-ban még viseli.)

 

 

1186.

 

szeptember 8. III. Béla arája Margit, VII. Lajos francia kir. leánya, II. Fülöp nővére, 1183 óta Henrik angol király özvegye, szeptember 8-án Párisból elutazott Magyarországba, s ideérkezése után a házassági ünnepély azonnal megtartatott.

 

 

augusztus 25. Párizsból Magyarországra indul (Capet) Margit, II. Fülöp Ágost francia király testvére, II. (Plantagenet) Henrik angol király Henrik nevű fiának özvegye, akit III. Béla király feleségül kért, miután Matildot, az angol király unokáját, Oroszlán Henrik leányát nem kapta meg házastársul. III. Béla az ősz folyamán megérkező (Capet) Margitot feleségül veszi.

 

az év folyamán III. Béla összeíratja a királyi birtokon élő udvarnokok kiváltságos rétegét, a szabad udvarnokokat, mert az udvarnokok közül sokan önkényesen közéjük sorolták magukat, hogy ezáltal a királyi bevételek rovására kedvezőbb helyzetbe jussanak. — III. Béla elfogatja anyját, Eufrozinát. Előbb Barancs várába záratja, majd a bizánci birodalomba száműzi.

 

 

1187

 

október 2. Szaladin szultán, Egyiptom és Szíria uralkodója a keleti latin államok hadseregének leverése után elfoglalja Jeruzsálemet.

 

ősze Velence sikertelen kísérletet tesz a tőle 1181-ben Magyarországhoz pártolt Zára visszafoglalására.

 

 

1188

 

január 21. után II. (Plantagenet)Henrik angol király tájékoztatja III. Bélát, hogy II. Fülöp Ágost francia királlyal részt kíván venni a VIII. Gergely pápa által meghirdetett III. keresztes hadjáratban, s kéri, hogy hada biztonságos magyarországi átvonulása érdekében élelemről gondoskodjék.A magyar király támogatja tervét és ígéri kérése teljesítését. Az angol király halála (1189) meghiúsítja a tervet; fia, I. (Oroszlánszívű) Richárd és a francia király nem a Magyarországon átvezető utat választja.

 

az év folyamán Vlagyimir elűzött halicsi fejedelem III. Bélához menekül. A magyar király seregével elfoglalja Halicsot, s kormányzójává András fiát teszi meg, Vlagyimirt pedig bezáratja. (→ 1190) — A dalmát városok miatt harcban álló III. Béla és Velence két évre békét köt. — Konrád, Montferrat őrgrófja levélben hívja III. Bélát Szaladin szultán megtámadására. A magyar király nem vállalkozik keresztes hadjáratra. — Domonkos az udvarispán. (Tisztségét 1193-ban még viseli.)

 

 

1189.

 

június 4. - III. Béla nagylelkűen látja el I. Fridrik keresztes hadát. I. Fridrik cs., miután követe, a mainzi érsek, a 150,000-nyi keresztes had élelmezése iránt seregének előnyös szerződést kötött III. Bélával, pünkösdöt, május 28-kát, Pozsonynál ünnepelte. Június 4-kén érkezett Esztergomhoz, honnan a király 1000 vitézzel lovagolt a cs. elé. Ezután következtek az ünnepélyek és mulatságok Esztergom és Buda vidékén. A királyné bíborral bevont és gazdagon bútorozott sátort ajándékozott a cs.-nak. Béla pedig úgy itt, mint az ország déli határánál, nagymennyiségű élelmiszerrel ingyen látta el a hadat.

 

május 31. I (Barbarossa) Frigyes német-római császár óriási keresztes hadával Magyarországra érkezik. III. Béla biztosítja a sereg átvonulását, s vásárokról gondoskodik, hogy a keresztesek élelmet vehessenek. Esztergom közelében június 4-én III. Béla és felesége, Margit, fejedelmi fogadtatásban részesíti és gazdagon megajándékozza a császárt, aki a királyné kérésére a fogoly Géza herceg érdekében közbenjár a királynál. III. Béla szabadon engedi öccsét, és sereggel előre küldi a keresztesek útjának biztosítására. (→ 1210) A császár néhány napos esztergomi, óbudai tartózkodás és Csepel-szigeti vadászás után útnak indul, majd június végén Nándorfehérvárnál hajóit III. Bélának ajándékozza, és seregével, valamint a hozzá csatlakozott magyar keresztesekkel elhagyja az országot.

 

november 19. A magyar keresztesek többsége Adrianopolisz vidékéről visszafordul, mert III. Béla hazarendelte őket. Intézkedésének valószínű oka veje, II. (Angelosz) Izsák bizánci és I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár konfliktusa.

 

december 25. I. (Barbarossa) Frigyes követei a karácsonyt Óbudán ünneplő III. Béla előtt ellenségeskedéssel vádolják a magyar király vejét, II. (Angelosz) Izsák bizánci császárt.

 

az év folyamán III. Béla király sereget küld Halicsba kisebbik fia, András herceg megsegítésére. András hada hűségesküre kényszeríti a halicsi bojárokat, majd legyőzi a halicsi fejedelmi házból származó és Szmolenszkből támadó Rosztiszláv herceg megfogyatkozott seregét. A sebesülten foglyul ejtett herceg hamarosan meghal.

 

 

1190

 

február II. (Angelosz) Izsák bizánci és I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár Adrianopoliszban békekötéssel zárja le a keresztesek és a bizánciak ellenségeskedését. A békekötést III. Béla is elősegítette.

 

augusztus 6. A magyarországi fogságból megszökött Vlagyimir fejedelem lengyel segítséggel elfoglalja Halics trónját és András herceget, III. Béla király fiát hazakergeti.

 

az év folyamán Velence és III. Béla megújítja a fegyverszünetet. — Akkon ostrománál német zarándokok ápolórendet alapítanak, amely 1198-ban Német Lovagrenddé fejlődik.

 

 

1191.

 

december 20. III. Czelesztin az esztergomi érseket a koronázási, és a királyi udvari személyzet feletti lelki hatóság jogában megerősítette. Az erdélyi szászoknak újdonalapított prépostságát jóváhagyta.

 

1192.

 

április 6. III. Béla sürgetésére I. László királynak szentté avatása teljesítetvén, tetemei húsvét hétfőjén, április 6-kán, vétettek föl.

 

 

június 27. Gergely bíboros, pápai követ jelenlétében Váradon szentté avatják I. László magyar királyt. A király sírját Dénes kézműves nyitja fel, akit ezért III. Béla felszabadít a szolgaságból.

 

az év folyamán III. Béla Elvin magyar diákot Párizsba küldi zenét tanulni. — Mog a nádor. (Tisztségét 1193-ban is viseli.)

 

1193

 

III. Béla a horvátországi Modrus vármegyét hadi szolgálat fejében Bertalan ispánnak, a Frangepánok ősének adományozza. Királyi vármegye elidegenítésére ez az első példa. — III. Béla megerősíti anyja, Eufrozina intézkedését, amely a székesfehérvári Szent István király monostoregyházat (későbbi elnevezéssel a keresztes konventet) birtokaival együtt a johannita (ispotályos vagy keresztes) lovagrend jeruzsálemi rendházának juttatta, s egyúttal összeíratja a keresztesek birtokállományát, a birtokok határát és azok egy részén a rend javára lemond a királyi adóról. (-> 1158 előtt) — Bár-Kalán nembeli Kalán pécsi püspök Horvátország és Dalmácia kormányzója. — Sáskajárás pusztít a Dráva—Száva közén.

 

1194

 

III. Béla ismét megkoronáztatja Imre fiát, s megteszi Horvátország és Dalmácia kormányzójává.

 

1195

 

III. Béla segítséget ígér II. (Angelosz) Izsák bizánci császárnak a bolgárok ellen. A császár bukása felmenti ígérete teljesítése alól. - III. Béla nem engedi, hogy alattvalói VI. Henrik német római császár keresztes hadához csatlakozzanak.

 

1196.

 

április 23. III. Béla halála. Eltemettetett Székesfejérvárott. „Az utókor őt Magyarország legdicsőbb fejedelmeinek sorában szemléli. Midőn elhunyt, ismét azok voltak a birodalom határai, melyeket Kálmán tűzött ki végpontokul. Tartózkodása Manuel udvarában őt mélyen beavatta az európai politikának mind célzataiba, mind eszközeibe, s az ifjú férfi gazdag ismeretekkel tért haza Byzanczból."

Őt Manuel görög cs. leánya Mária számára férjül kérte, ígérvén őt utódává tenni. Erre B. a császár követének átadatott, Manuel őt Alexis névvel és despot címmel ruházta fel. 1163-ban M. örökséget követelt B. részére és III. István király kénytelen volt a Szerémséget átengedni. 1170-ben M.-nek fia születvén, alattvalóit feloldá a B.-nak tett hűségeskü alól, s tőle leánya kezét is megtagadván, őt neje húgával Ágnessel házasította össze. Midőn bátyja III. István király halála után 1173-ban hazajött, M. megesketé, hogy „a császári székhez nem tart igényt, s a keleti birodalom érdekeit mindig szívén viselendi". 1174. január  13. koronáztatott meg. 1176-ban M.-t megvédette az iconiumi szultán ellen. 1177-ben az ellene fondorkodókat büntette: anyját Görögországba száműzte, a kalocsai érseket Istvánt letette, Vata ispánt megvakíttatta és öccsét Gyejcsa hget fogságra vetette, ki ott 1189-ig tespedett. 1180-ban, Manuel halála után, Zimonyt, a Szerémséget és Dalmatiát visszafoglalta. Az általa Franciaországból behozott ciszterci rendet 1183-ban szép jogokkal ruházta fel. 1184-ben 1-ső hitvese Ágnes elhunyván, Franciaországban keresett feleséget. Ekkor az ottani udvarhoz Magyarország pénzügyi állapotáról kimutatást küldött, mely az itteni jövedelmek nagyságát derítette fel. 1186-ban vette feleségül Margitot, VII. Lajos francia kir. leányát és Henrik ifj. angol király özvegyét. — 1189. I. Fridrik császárnak 150,000-nyi keresztes hadát magyar nagylelkűséggel látta el. — 1190-ben a pécsi püspökségnek oly kiváltságot adott, mely akkori közjogi állapotainknak tükréül szolgál. — A kir. udvarnál az írásbeli tárgyalásnak ő a kezdeményezője. - Gyermekei 1-ső házasságából származtak: 1-ső fia Imre már 1185-ben meg volt koronázva, a 2-diknak Endrének pedig nagy kincseket hagyott, hogy a keresztfogadalmat helyette teljesítse, és a sz. földön hadjáratot tartson. Leánya Margit Isaacus Angelus keleti császár neje lett; Konstantia pedig I. Otokar cseh királyhoz ment férjhez, és ez által a Habsburgok egyik ősanyja lön. — III. Bélának és 1-ső hitvesének csontjai Fejérvárott feltaláltatván, a budavári főtemplom sírboltjába tétettek le.

 

április 23. előtt III. Béla keresztes hadjáratra szánja el magát, betegsége azonban megakadályozza terve végrehajtásában. Fogadalma teljesítését kisebbik fiára, András hercegre bízza.

 

április 23. III. Béla meghal. Székesfehérvárott első felesége mellé temetik. Fia, Imre követi a trónon. (Uralkodik 1204-ig.)

 

1197

 

nyara Dél-Itáliából német keresztes had indul a Szentföldre. III. Béla király özvegye, a francia (Capet) Margit is útnak indul, s Akkonban (Szíria) csatlakozik hozzájuk. Fia, András hg nem követi példáját.

 

december körül András hg VI. Lipót stájer hg segítségével a szlavóniai Macseknél (Macki) győzelmet arat bátyja, Imre király felett.

 

december 15.—1198. február 14. Imre király átengedi becsének, András hercegnek a dalmát—horvát hercegséget: András fölveszi a Dalmácia és Horvátország hercege címet. András herceg friesachi (Karintia) típusú pénzt veret Szlavóniában. (Az első szlavóniai veretű magyarországi pénzek megjelenése. → 1250—1255)

 

az év folyamán Ézsau a nádor, Ézsau az udvarispán. (Tisztségüket mindketten 1198-ig viselik.)

 

1198.

 

január 29. A pápa a lázadó Endre hget trónöröklési joga elvesztésével fenyegeti. III. Incze Endre hghez: Miután atyád halálágyán látta, hogy keresztfogadalmát nem teljesítheti, annak végrehajtását atyai átok alatt reád bízta, s te a fegyvert, melyet a kereszt ellenségei ellen fordítani színleltél, bátyád és Magyarország ellen fordítottad. Intünk, hogy szeptember 14-ig útra kelj, különben egyházi átok alá esel, és az öröklési jogtól, mely téged születésednél fogva Magyarországban megillet, meg fogsz fosztatni, és az ország öcsédre fog háramlani.

 

május 6. Május 6-kán Dalmátiában kelt oklevél Endre hgnek Hercegovinában és Szervia déli részében szerzett vívmányainak emléke. „Fenséges Endre, III. Béla fia, Dalmát- és Horvátország, Chulmia és Rascia felett diadalmaskodva Zárába érkezett."

 

május 16. III. Incze tudtára adta Endre hgnek, hogy ha testvére Imre kir. ellen fellázadni mer, az eszt. és k. érsekek őt egyházi átokkal fogják sújtani.

 

december 21. III. Incze a fejérvári prépostot megerősítette azon jogában, hogy a koronaőrt kinevezhesse.

 

 

január 29. III. Ince pápa felszólítja András herceget, hogy atyjának, III. Bélának tett fogadalmát váltsa be: szeptember 14-ig induljon el a Szentföldre, mert különben kiközösítés alá esik, s akkor sem lehet Imre király utódjává, ha az örökös nélkül halna meg.

 

március 31. előtt András hg Dalmácia és Horvátország mellé, felveszi Hűm (Hulm), majd rövidesen Ráma hercege címét.

 

május 26. előtt András hg Humban és Raskában legyőzi a szerbeket.

 

június 15. III. Ince pápa kiközösítés terhe mellett megtiltja András hercegnek, hogy lázadást szítson és fegyvert fogjon Imre király ellen.

 

június 16. III. Ince pápa megengedi, hogy Imre király hívei keresztes hadjáratra tett fogadalmuk teljesítését elhalasszák, míg az országban a nyugalom helyre nem áll.

 

szeptember 14. előtt III. Ince pápa Rómába idézi János pannonhalmi apátot, mert András herceggel összeesküdött Imre király ellen.

 

az év folyamán Imre király elrendeli, hogy az esztergomi érsek minden királyi jövedelemből, továbbá a szepesi és a pozsonyi vámokból tizedet kapjon; az érseknek adja az esztergomi királyi várban álló befejezetlen királyi palotát. (Az épület végleg 1249-ben, illetve 1256-ban kerül az érsekség tulajdonába.) — Ézsau, majd Mog a nádor (tisztségét másodszor 1199-ig viseli), Ézsau, utóbb Turoy fia Péter viseli az udvarispáni tisztet.

 

1199.

 

január 8. III. Incze, Magyarország fenséges királyának, Imrének, személyét és az országot a kedvezés kitüntetésével kívánván megtisztelni, tiltja, hogy a király udvarnokai és tanácsosai, különösen pedig a király kiváló híve, Ugrin győri püspök, kiközösíttessenek.

 

március 17. Imre király erőszakoskodása a templomban. III. Incze Imre királynak a váci püspök és templom ellen március 17-kén elkövetett erőszakoskodását szemére lobbantván, fenyegetve követelte a királytól, hogy elégtételt adjon. Imre alkonyat felé, midőn a püspök és a kanonokok a templomban énekeltek, a sekrestye kulcsait magának átadatni, és a püspököt a templomból távozni parancsolta; de a főpap cselektől tartva, nem engedelmeskedett. Ekkor a király a sekrestye ajtaját feltörette, a püspököt az oltár előtti legfelső lépcsőről a padlózatra rántotta, a templomból erőszakkal kilökette s a földön félholtan hagyatta, azután a sekrestyében az egyházi kincset, melyet a püspök egy újdon alapított rendház (a leleszi prépostság) számára gyűjtött, lefoglalta, s mivel a püspök ezután a templomban az istentiszteletet eltiltotta, a király őt dézsmáitól megfosztotta, s követeit, kik Rómába panaszkodni mernének menni, szemeik kiszúrásával fenyegette.

 

június 21. III. Incze szemére lobbantotta Imre királynak a váci püspök ellen a templomban az oltárnál március 17-kén elkövetett erőszakoskodást, és kánoni szigorral fenyegetőzve elégtételt követelt.

 

 

március 10. Imre király a váci székesegyházban tettleg bántalmazza Boleszló váci püspököt, András hg hívét, és az egyház kincstárából elkobozza az összeesküvők leveleit.

 

nyara Imre király a rádi (Somogy vm.) csatában legyőzi öccsét, a lázadó András herceget, aki VI. Lipót osztrák és stájer herceghez menekül.

 

őszre Imre király panaszt tesz a váci püspököt védő III. Ince pápánál Boleszló váci, Elvin váradi és János püspök ellen, mert András herceget ellene uszitották.

 

az év folyamán Imre király az ellene fegyveres támadást szervező Mog nádort megfosztja méltóságától, Ják nembeli Mika (Mihály) addigi udvarispánt kinevezi nádorrá, az udvarispáni hivatalt pedig Csanád nembeli Vejtehnek (Vejtének) adja. (Tisztségét az előbbi 1201-ig, az utóbbi 1200-ig viseli.) — Legforus az erdélyi vajda. (Tisztségét ő is 1200-ig viseli.)

 

1200.

 

október 11. Imre kir. fennhatósága Bosnia felett. III. Incze felhívta Imrét, hogy miután a spalatói érsek által Spalatóból és Trauból kiűzött eretnek patarenokat Kulin bosniai bán oltalmába vette, kobozza el a bánnak minden jószágát és világi törvényhatóságot gyakoroljon ellene, ha ő az eretnekeket ki nem űzné.

 

nyara Imre király és András hg Gergely pápai legátus előtt kibékül. Imre király is felveszi a keresztet, András hg visszakapja dalmát-horvát hercegségét.

 

október 11. előtt Perugiai Bernát spalatói érsek Spalató és Trau városokból kiűzi a bogumil eretnekeket. Kulin boszniai bán befogadja a Boszniába menekülő eretneket és menedéket biztosít számukra.

 

október 11. III. Ince pápa Imre királyt a boszniai bogumil eretnekség felszámolására szólítja fel.

 

az év folyamán Legforus erdélyi vajdát Eth váltja fel.