Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


005 Adatok Atlantisz történetéhez

2015.07.23

ADATOK ATLANTISZ TÖRTÉNETÉHEZ

 

Atlantisz népeinek vallása napkultusz, csillagvallás lehetett, de alapító azaz főistenként Poseidonost, a tengeristent tisztelték. Ebből következően a tengeri kereskedelem főfoglalkozásuk lehetett. Fejlett állattenyésztésre vall a ló megszelídítése és a bikakultusz. A lovat Poseidonos szent állatává avatták.

Poseidon, a tengeristen birodalma. Platón pompás regében írja le a szigetet, melynek hatalmas királyai és elbizakodott népei, le akarván igázni az emberiséget, sereget indítottak Libia (Afrika) és Görögország ellen, de a hellének ősatyái vitézül megfutamították őket. Nemcsak Platon tett határozott említést a szigetről. Marcellus Aithiopiaka c. művében, régi történetírókra hivatkozva állítja, hogy a Külső Óceánban két kisebb Persephonének szentelt sziget s három nagyobb áll. Ezeknek a szigeteknek lakói megőrizték atyáik emlékezetét egy óriási szigetről, mely valaha e vidéken terült el, és évszázadokon át uralkodott a Külső Tenger minden szigetén. Marcellus továbbá elmondja, hogy akik túlélték Atlantisz elsüllyedését, Nyugat-Európába költöztek (ezt megerősíti Timogenes, aki a hírt a druida galloktól hallotta).

 Az atlantiszi építőanyag, a fekete, fehér és vörös lávakő volt. A tiahuanakui nagy Naptemplom (Kalaszaszaja) megmaradt főlépcsője szintén ebből a háromszínű kőből van építve.

Platon pontosan Kr.e. 9564-re teszi a birodalom elsüllyedését.

(Várkonyinál találunk egy összegzést): A számos bizonyítékok arra utalnak, hogy volt, vagy lehetett egy történetelőtti fejlett kultúra, mely lényeges vonásait a föld mai képének kialakulása, a tengerek mai eloszlása előtt nyerte el, s amely az északi és déli mérsékelt-forró övezeteken Amerikától Mezopotámiáig terjedt, de hatásának nyomait Közép- és Kelet-Ázsiában és a polinéziai szigeteken is megtaláljuk. Középpontja vagy kifejlődésének helye mondai hagyományok nagyszámú utalásai szerint Atlantiszban volt.

Az atlanti népek az uralkodók az elvándorlás után is, majd a sumér és sémita (akkád-asszír-babiloni-zsidó) népekkel kezdődik és az ázsiai árjákkal (médek, perzsák) folytatódik a hanyatlásuk. Az európai árjákkal (görögök, rómaiak) indul el a civilizálódás folyamata, az anyagias mozzanatok érvényesülése. Nyugaton az atlanti-kelta műveltség eltüntetése után a germán barbárok veszik át a klasszikus örökséget keresztény egyházi formájában.

(Várkonyi Nándor: Szíriat oszlopai 1936. 182-183.)

 

A Nyugati-óceánban elsüllyedt szigetbirodalom, amelynek királyi székvárosa (Baszileia) szárazföld, illetve víz alkotta koncentrikus körökre épült. Ez az ország eredetileg a Paradicsomra emlékeztetett, a természet áldásait élvezte és bölcs királyok kormányozták, de lakosai később bűnösökké lettek, amiért az istenek elhatározták, hogy elpusztítják a szigetet, és az egy szökőár következtében elsüllyedt az óceánban.

(Biedermann Hans: Szimbólum lexikon, 1996. 34.)

 

A sziget áttekintő kronológiája dr. Cserép adatai alapján: Kr.e. 23.400: Atlantiszi királyság kezdete; Kr.e. 9.500: Atlantisz első katasztrófája, iszaposodás, kapcsolat megszakad Egyiptommal; Kr.e. 5.232: Atlantisz és a Triton-tó egy nap alatt elmerült. (Cserép 1933.)

Atlantis más nevei: Aia, Mennu, Miny, Uran, Argus, Aetheria, Aige, Aegis, Anzan, Elam, Ilion[1]. Kb. 4268 évvel a 11.500 évvel ezelőtti Lemúriai elsüllyedést kiváltó kataklizma után süllyedt el. Atlantis katasztrófája következményeként vehető az a pelaszg vándorlás, melyet Athene vezérlete alatt jelez az antik hagyomány végig Észak-Afrikán. (Cserép 1937.)

[Hivatkozott művek: 1933: A magyarok őshazája és őstörténete (Madya-Lemúria és Atlantisz a médok, pannónok, feniciek és etruszkok őshona), – (Budapest, Lampel); 1937: A világhírű Nagy Sándor a matyó-magyarság királya volt (Debrecen).]

 

Plató Kr.e. 400-ban Solonra hivatkozik, aki azt mondotta, hogy Atlantisz volt a művelődés központja s meghódítója az egész földnek. Az athéniek legnagyobb hőstette az volt, hogy e világuralomnak véget vetettek Atlantisz legyőzésével. Atlantisz birodalma Egyiptomig és Tyrheniáig ért. Ez a nagyhatalom felkészült Egyiptom és a többi földközi-tengeri országok ellen. Az athéniek visszaverték a támadókat s aztán szabadságot adtak az oszlopokon (Gibraltár) belül lakó valamennyi nemzetnek. Nemsokára ezután egy földrengés keletkezett s Atlantisz a tengerbe süllyedt. Atlantisz alapítója Poseidon volt, s tiszteletére templomot emeltek. Plutarchosz „Solon élete” c. művében mondja: Mikor Solon Egyiptomba látogatott (Kr.e. 600-ban), Souchis, sais papja és Psenophis egy heliopolisi pap mondták neki, hogy 9000 éve szűnt meg Egyiptom kapcsolata a „Nyugati országokkal” az iszap miatt, ami lehetetlenné tette a hajózást. (11.500 éve) Atlantisz ekkor még nem jutott a jelenlegi mélységbe, mert oda sokkal később került.

Van egy régi görög feljegyzés arról, hogy Atlantisz pusztulásakor 3000 athéni katona is odaveszett. Egy egyiptomi papirusz megállapítja, hogy Atlantisz első királya Poseidon volt, akit aztán a Poseidonok hosszú sora követett. Koronája háromágú csúccsal van feltüntetve, e szám pedig az anyaország számjele. Uralkodó pálcája a háromágú szigony, ami ismét Mú fennhatóságára utal. Le Plongeon egy Yukatani felíráson ezt találta: „Atlantisz első telepesei máják voltak Mayax-ból.”, továbbá „Atlantisz előbb a földrengéstől darabokra szakadt, majd elsüllyedt.”

Egy szentpétervári papirusz említi: „Atlantisz, ahonnan az egyiptomiak ősei magukkal hozták szülőföldjük minden bölcsességét.”

Közép-Ázsiában, Brahmaputra forrásánál van egy kolostor. Ott őriznek egy 64x64cm-es térképet. Eszerint Atlantisz nem volt mindig sziget. Amikor még ember nem volt a földön s csak őskori óriáslények éltek úgy szárazon, mint vízben, Atlantisz összefüggött Amerikával, Európával és Afrikával. Egy földrengés folytán az amerikai kapcsolat szakadt szét. Később keleti széle süllyedt el, s ekkor szakadt el Európától és Afrikától. Kontinentális szigetté vált, amelyet minden oldalról víz vett körül. (Csicsáky 1938. 149-154.)

Plátó Atlantiszra vonatkozó feljegyzéseit Kr.e. 400-ban írta. Ebben az írásban Plátó úgy emlékezik meg Solonról, mint aki 200 évvel megelőzően járt Egyiptomban. Solonnak ott akkor egy heliopolisi meg egy másik saisi pap is azt mondotta, hogy 9000 évvel azelőtt szűnt meg a kapcsolat a tenger eliszaposodása miatt a távol nyugattal. A saisi pap szerint a Nyugati országok (Mú) elsüllyedése 4268 évvel előzte meg Atlantisz elsüllyedését és végül hogy A. első és második katasztrófája között pedig 2326 év telt el. Atlantisz első katasztrófája alkalmával csak a tenger színéig süllyedvén le, a dagály és apály hullámai naponta közel négyszer hömpölyögtek rajta végig 2326 éven át. Ezek szerint úgy látszik, hogy Atlantisz első katasztrófájának Kr.e. 9600-ban kell megtörténnie. Atlantisz Kr.e. 7274-ben süllyedt az óceán mélyére. (Csicsáky 1961. 26.)

[Hivatkozott művek: Csicsáky Jenő 1938: Mú, az emberiség szülőföldje, Bp.; 1961: A magyar nemzetcsalád útja távol nyugatról a távol keletig. Sydney.]

 

Plato szerint, aki először hozta nyilvánosságra Atlantis történetét, Atlantisz népének volt a legősibb civilizációja. Atlantisz legnemesebb emberfajtája képezte az ősi pelazg Athen magvát. Atlantisz fennhatósága alá tartozott az egész mai Földközi-tenger vidéke. Athen, Egyiptom, Európa és Elő-Ázsia. 

Trója feltárója H. Schliemann egyiptomi papiruszokról említi, hogy Kr.e. 7650-ben, az akkori fáraó felfedezőket küldött az anyaország Atlantisz felderítésére, ahonnan az egyiptomiak származtak, de addigra az óceán vize mindent elnyelt. Manetho egyiptomi történész megemlékezik arról, hogy valamikor Atlantisz királya meglátogatta Egyiptomot. (Csobánczi Elemér: Ősturánok, 1963. 76.)

 

[1] KT. Megjegyzés: Tróját is nevezték Ilion-nak! Szerintem biztosra vehető, hogy Trója egykori lakói kapcsolatban álltak a még régebbi Atlantis legműveltebb rétegével. Trója lakói a sicanok a Kárpátokban sicambria néven várost alapítottak, melyet kb. Kr.e 400-ig bírtak majd Nyugat felé a mai Franciaország területére költöztek.