Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


008 Magyarország földje sok ezer évvel ezelőtt

2015.07.23

MAGYARORSZÁG FÖLDJE

SOKEZER ÉVVEL EZELŐTT

 

A feltárt régészeti leletek tanúbizonysága szerint a kőkorszakbeli első európai kultúra és civilizáció Magyarország területén fejlődött ki és onnan terjedt el Nyugat-Európába. De az is bizonyos, hogy az Indus, a Tigris, az Euphrates és a Nílus folyók termékeny völgyeitől a Kaukázus hegységen keresztül egészen az Atlanti-óceánig az összes termékeny völgyekben, síkságon és alföldeken egy és ugyanazon fajhoz tartozó nép lakott, mégpedig „rövid, vagy kerekfejű ember, az ősturán”.

Wallace Everett Caldwell, „The Ancient World” (1953) könyve 7. oldalán írta: „A Soutrean kultúra úgy látszik Magyarországon fejlődött ki és onnan terjedt el Nyugat-Európába. Az ott talált, gyönyörűen kiformált babérlevél alakú tűzkövek (szerszámok) egész sorozata bizonyítja ezt. 130. oldal: „A bükki barlanglakók nemcsak, hogy a szokásos háziállatokat tartották, hanem még három féle búzát is arattak, babot, borsót és lencsét is termeltek.”

V. Gordon Childe megállapításai szerint a „DUNAI EMBER” egész Közép-Európában megművelte az összes termékeny folyóvölgyeket. A dunai ember disznót, birkát tenyésztett, a lovat is megszelídítette, sőt használta. A dunai emberek, vagyis az ősturánok már a kőkorszakban tetővel fedett kőházakat építettek, amit a számtalan feltárt kőház maradvány bizonyít.

A Kárpát-medencében nemcsak kőház, hanem cölöpfaluk maradványait is találták. A legrégibb eddig ismert cölöpépítmények kétségtelenül a közép-európaiak, de Felső-Egyiptomból is ismeretes egy falfestmény, amely Hatsepszut királyné punországi expedíciójának ábrázolása közben cölöpépítményeket is mutat, Kr. e. XVI. sz.

A Kárpát-medencében Kr. e. az első évszázadban még mindenütt voltak cölöpfalvak. Trajanus volt az, aki az ősi magyar ERDÉLY területét, amelyet a rómaiak DÁCIA néven emlegettek, elpusztította és meghódította. Trajanus győzte le az ősi magyar erdélyi JAZIGOKAT (ősjászokat).

A vízre való építkezés divatban maradt később is, sőt még ma sem szűnt meg. Lásd Velence és Amszterdam városok cölöpépítményeit. A cölöpfaluk egész Európában elterjedtek. Svájcban a Zürichi-tóban, Felső-Olaszországban, Németországban, sőt még a távoli Írországban is találtak ősi cölöpépítményeket. Magyarországon a Fertő tavon és az ősi magyar Erdélyben találtak ősi cölöpépítményeket.

A békés fejlődést megzavarta Afrika és Ázsia felől érkező primitív, vad kóbor-vadászok megjelenése. Mindenütt harcba szálltak a cölöpfalvak népeivel. A hosszúfejű, kóbor-vadászok rablótámadásai, védekezésre kényszerítették az eddig békésen élő ősturánokat. Fegyverekre volt szükség. A találékony feltaláló megismerkedett a fémekkel.

Az éghajlat felmelegedése kb. Kr. e. 11,000 körül már megkezdődött és a kőkorszakba zuhant ősturánok lassan benépesítették a Kárpát-medence kialakult új tájegységeit.  Néhány évezreddel később már kb. Kr. e. 8,000 körül a Kárpát-medence termékeny völgyeiben megindult a földművelés.

A Kárpát-medencében egy hihetetlenül gazdag állat és növényvilág fejlődött ki. Az erdélyi medencében ott csatangolt az ősbölény, az őstulok. Az Alföld lapos, ingoványos rétjein a jávorszarvas legelt.

A magyarság ősi ethnikumai:

1.) Erdélyi Érchegységben a „TOROCKÓIAK”,

2.) a Rézhegység körül a „KALOTASZEGIEK”,

3.) Háromszék vármegyében az „ERŐSDI SZÉKELYEK”, a VELEMIEK, 

4.) az Erdőháton a „BARKÓK”,

5.) a Mátra alján a „MATYÓK” elődei voltak az ŐSLAKÓK.

A Kárpát-medence közepe ÓBUDA és BUDA már a történelemelőtti korban sűrűn lakott terület volt.

A „RÉZKOR” Magyarország területéről sugárzott délre, az innen kapott csíra virágzott az ősi „PELAZG KULTÚRÁBAN”.

Kr. e. 6-8.000 évvel már a Kárpát-medencei ősturán ismerte a fémeket. A feltárt romok és sírok leletei felfedték, hogy a Kárpát-medence őslakóinak élénk kapcsolata volt az indiai Mohenjodaroi, Harappai kultúrákkal, a Luristani bronzkultúrával, a Tigris-Euphrates folyók és a Nílus folyó őslakóival.

Paul Hermann „Conquest by Man” 1954-ben kiadott könyve 27. oldalán írta: „Ámbár ón nem volt bőségesen, első ízben Magyarországon, Babilóniában és Szumiriában használtak ólmot, ezüstöt, vagy antimont a réz keményítésére.”

V. Gordon Childe, „The Bronze Age” 1930-ban kiadott könyve 29. oldalán írta: „Egy régi ötvözet az ELEKTRUM volt az, amit a régi korban előállítottak. Az elektrum két rész aranyat és egy rész ezüstöt tartalmazott. Ezt az ötvözetet csak Mezopotámiában, Trójában, a Kaukázusban és Magyarországon állították elő.”

Ez már egymagában is elegendő bizonyíték arra, hogy az ott virágzott kultúrák és azok népei rokonságban állhattak egymással, tehát közös ősöktől származók voltak.

J. D. G. CLARK „Prehistoric Europe – The Economic Basis” 1952-ben kiadott könyve 199. oldalán írta: „Velem-Szent Vid Nyugat-Magyarországon. Ott a rézhulladékon kívül különböző öntőformákat (51 db kő öntőformát is), bronzszerszámokat, beleértve üllőt, kalapácsot, reszelőt és hasonlókat is találtak.”

Ez a velemi telep még a kifejlett vaskorban is a bronzgyártás egyik központja volt.

Kr.e. a 8. és 4-ik évezredek között az őslakosság egy része a mai Görögország területére és a Földközi-tenger szigeteire költözött. Ezeket a korai kivándorlókat, mint „PELAZGOK”-at említi a történelemtudomány.

A pelazgok sem nyelvükben, sem pedig testalkatukban nem voltak azonosak az ősgörögökkel.

Herodotos, J. Enoch Powel fordítása (1949):

„Hogy milyen nyelven beszéltek a pelazgok azt nem tudom teljes bizonyossággal, de nyelvükre következtetni lehet azoknak a nyelvéből, akik még megmaradtak. Ezek a pelazgok voltak Thessalia őslakói.

Dr. Aczél József középiskolai igazgató-tanár 1920-ban kiadott „Ős görög eredetünk” című munkájában több mint 4000 magyar szónak és szótőnek az ősgörög nyelvvel való azonosságát mutatta ki.

A magyarországi ősturán eredetű pelazgnak elnevezett ősnép a mai Görögország és a Földközi-tenger szigetein Kr.e. 4000 körül már egy nagyon fejlett, virágzó civilizációt és kultúrát alkotott.

P. E. Cleator, „The Past In Pieces” könyve 106. oldalán írta:

„A krétai bronzkor úgy látszik Kr.e. 4000, vagy az körül kezdődött és ezt a virágzó civilizációt, amely ott kifejlődött egyidősnek tekinthetjük az egyiptomi és a babilóniai civilizációkkal.”

Szó sem lehet tehát arról, hogy a görögök őslakók voltak Görögországban, valamint arról sem, hogy a Balkán déli csücske és a mai Törökország lakatlan volt.

A Kárpát-medence rövid, vagy kerekfejű népe népesítette be a Balkán déli részét és a mai Törökország területét, ahol TRÓJA városát alapították, de ők voltak a HETTITÁK is, akiket az egyiptomi feljegyzések, mint KEITÁKAT, KITÁKAT említenek. A KEITZA, majd KITA szóból később a görög történetírók SCYTHA szót alkottak.

Krisztus előtt több mint 4000 évvel nagy események történtek a Duna-medencében, amelyekkel kapcsolatban V. Gordon Childe „The History of Civilization” című könyve 115. oldalán írta:

„Egy őskori nép a Kaukázuson áthaladva az Ojtozi szoroson keresztül Erdélybe érkezett, és zömmel az Olt folyó mentén telepedett le, de telepeik kiterjedtek a Küküllők és a Maros völgyébe is, ahol az őslakossággal összekeveredve megalkották az erdélyi neolith kultúrát. Erdély kincsei révén hamarosan kiépítették kereskedelmüket és összeköttetésük Mezopotámiával, az Aegeiekkel, Anatoliával és Egyiptommal is állandósult.”

Az ERDÉLYI és az ŐSEGYIPTOMI KAPCSOLATOKRÓL egy nagyon fontos bizonyíték került elő az egyiptomi II. dinasztiabeli KHENERI Fáraó sírjából.

Ezt az arany tárgyat vörös fémlerakat vonta be, egy antimon ötvözetről van szó. A. R. Burn. „In his Minoans, Philistines and Greeks” című könyvében (1930) a 78. oldalon írta: „A két fém az arany és az antimon nem egyesül, csak egy harmadik ritka elemnek a segítségével, amit Telluriumnak neveznek. A geológusok csak egy helyet ismernek, ahol mind a három fém együtt található, az pedig ERDÉLY (Magyarország). Fel kellett tételeznünk, – mondta A. R. Burn – hogy Kr.e. 3000 évvel az egyiptomiak a Dunától északra fekvő Erdélyből kaptak aranyat.”

Révay Nagy Lexikona II. kötet – „Az aranyleletek” címszó alatt: „Több hazai leletben fordultak elő ékszer gyanánt viselésre nem alkalmas aranykarikák. A karikák súlyadataiban bizonyos törvényszerűség mutatkozik, 9 gr-ot megközelítő súlyú egység többszöröseinek hatszoros, tizennyolcszoros és harminchatszorosának felelnek meg: úgy az egység, mint annak többszöröse arra mutat, hogy hazánk ősnépeinél a „BABILONIAI SÚLYRENDSZER” volt alkalmazásban.”

Több mint 6000 évvel ezelőtt a Tigris és Euphrates folyók völgyeiből egy „RÖVIDFEJŰ=BRACHYCEPHALIK NÉP” vándorolt a Duna-medencébe (Visszavándorlás!).

 Ez a nép bányászattal, kohászattal és ötvösséggel foglalkozott, és kultúrájukkal tovább fejlesztették a kárpát-medencei ősturán kultúrát.

Ez a visszavándorlás kétségtelen, hiszen a magyar-szumir faj és nyelvrokonságot a régészeti leletek azonossága és a nyelvrokonság bizonyítja. A régészeti leletek azonosak, Mezopotámiában, Trójában és a Földközi-tenger szigetein feltárt szerszámok, fegyverek, kerámiai tárgyak és ékszerek, valamint a díszítő elemek is, de még az anyaguk is azonos.

Jaketta Hawkes és Sir Leonard Wooley „Prehistory and the Beginning of Civilization” 635. oldalán elismerik és bizonyítják a szumir-magyar nyelvrokonságot[1]. A két nyelv, a szumir és a magyar szótörvényeinek azonossága kb. 25 százalék.

A településtörténelemnek egyik legfontosabb módszere a földrajzi fogalmak neveinek nyelvészeti elemzése. Ősrégi emberi szokás, ha érkezéskor az újonnan elfoglalt, vagy megszállt területen a földrajzi fogalmaknak még nincsenek nevei, visszahagyott óhaza, folyó, hegy és helység neveire kereszteli azokat új hazájában is.

A településtörténelem többszörösen felülvizsgált módszerei alapján azt a bizonyítékot kaptuk, hogy a Kárpát-medence kultúr-őslakossága ugyanazt az ősnyelvet beszélte, mint Elő- és Kis-Ázsia ősnépei.

Maspero: „The Passing of the Empires” – 850 B.C.-330 B.C. (1899) könyvben a következő neveket találhatjuk: „Arpad, Arad, Arka, Arbela, Karparuda, Khalman városok, Madar, Paripa megerősített helységek, Zala, Meher-Kapussi helységek, Tábor, Turat és Tas hegyek, Turnát, Zab, Kherka folyók, stb.”

Maspero: The Struggle of the Nations (1925) könyvében közölt térképeken a következő neveket találhatjuk: „10. old. Jordán-folyó ősi neve: YOR-DUNA, vagy JAR DUNA, … 12. oldal Genesareth-tó ősi neve KINNERETH-tó, stb.”

(Csobánczi Elemér: Ősturánok, USA 1975. 46-57.)

 

[1] KT: A sumér magyar rokonságnál fontos látnunk, hogy nem a sumirok jöttek (és hozták a kultúrájukat) a magyarok földjére, hanem a sumir népet alkotó népek egyik csoportja kárpát-medencei. A sumer birodalom létrejöttekor (Kr.e. 8000 k.) már kultúra volt a Kárpátokban! Ennek forrásait későbbi jegyzetemben ismertetem, többek között Cser-Darai 2005-ös, Orbán Árpád 1942-es Csíkszeredában kiadott és Somogyi Ede – a központi könyvtárban (KK) nem megtalálható - 1908-as munkái alapján. (Orbán Á. könyve sem vehető kézbe a KK-ban.)