Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


009 Élet és műveltség a Kárpátokban három jégkorszakon át

2015.07.23

Élet és műveltség a Kárpátokban három jégkorszakon át

Cser FerencH[1] és Darai Lajos[2]: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében[3] c. munkája alapján. 2005. 100-114.

 

Az utolsó három jégkorszak

Mindel 250.000 évnél régebbi

Riss 250.000 - 130.000 év között

Würm 130.000 - 10.000 év között

 

I. vértesszőlősi ember és a Budai I. ember

Felegyenesedett ember első megjelenése kontinensünkön félmillió éves s a Mindel jégkorszak idejéből bukkantak fel nyomai a Kárpát-medencében. A legrégibb emberlelet itt 450-400 ezer éves vértesszőlősi Homo erectus (=felegyenesedett ember) előemberé. Feltűnően sok e korai időből való pattintott kavicseszköz került elő innen.

A kavicsból pattintott szerszámok alapján a nyugati tudománytól kapott néven - acheuli műveltség alá sorolták be, de ez a műveltség Achelében csupán 300 ezer éve történt meg. Ezért az acheuli műveltség helyett mondhatjuk inkább vértesszőlősi műveltségnek!

Vértesszőlősön találtak még 250 ezer éves emberleletet, de a szerszámokat és tűzrakó helyeket 330 ezer évesnek tekintik. Az emberi lábnyomot és koponyacsontot 230 ezer évesre datálják. Ez a koponyacsont már nem a homo erectus, hanem a modern ember koponyaméretét mutatja, ám ennek ellenére homo erectusnak nyilvánították.

Thoma (1990. 254-255) arra következtetett a megtalált tarkócsont görbületéből, hogy a vértesszőlősi ember agytérfogata 1400 cm3 körül lehetett. Ez a megdöbbentően nagy méretű agy komoly vitákat váltott ki. A vértesszőlősi ember vadászott és telephelye hévforrás mellett volt.

(Cser-Darai 2005. 100-101.)

 

II. Érdi, tatai, Budai II, bükki Subalyuk ember (150 ezer éve)

A Riss korszak alatt, 150 ezer éve megjelent Európában, Ny-Ázsiában, majd Afrika déli csúcsáig elterjedt a - valószínűleg az európai Homo erectusból kifejlődött - robosztus testfelépítésű Homo Sapiens Neanderthalis. Nagy teste, hosszú feje, zömök törzse, rövid lába volt. Fejlett társadalmi életet élt.

A specializálódott vadász kultúrájú moustieri műveltséget tulajdonítják neki. Ez az ősember sokáig együtt élt az Európába a Kaukázusból érkező - ott hosszú idő óta kifejlődött - meleg égövi testalkatú, hosszúlábú és vékony testű ősemberrel. Aztán keveredett vele, ezért 30 ezer éve eltűnt, feloldódott az új embertípusban, ez a keveredés eredményeként a cromagnoni embertípus lett, s keveredés egyik helyszíne a Kárpát-medence volt.

Vadásztak egyértelműen. Az érdi telepen a barlangi medve volt a fő táplálékuk, a tatai műveltségé meg a mamut. A Bükkben (Subalyuk) a kőszáli kecske alkotta a táplálék több mint 60%-át.

A kavics szerszámok mellett néhány kovakőből készített nagyobb szerszámokat is fellelhetünk de ezt csak kivételes célokra használta.

A Kárpát-medence legkorábbi moustieri műveltsége a Bükk hegységben alakult ki. A Subalyuk embere kedvenc szerszáma a pattintott kavics volt.

A Budai II. műveltség a Remete szurdokvölgy barlangjaiból ismert. 10 ezer évnél is tovább voltak lakottak ekkor az érdi dombok, ahol az emberiség legrégibb ismert nyíltszíni, azaz nem barlangi települését tárták fel.

(Cser-Darai 2005. 102-103.)

 

III. A bükki Szeleta embere (110-70 ezer éve)

A Würm első szakaszában éltek a Kárpátokon belül (110-70 ezer éve). Ennek az embernek az eredete minden valószínűség szerint nem Afrikában, hanem a Kaukázustól délre eső területekre tehető.

A Bükkben az újabb, magas szintű műveltség a korábbi moustieriből nőtt ki, azaz a Szeleta műveltsége a Subalyuk műveltségéből.

A nagyon finom kőeszközök között megjelennek a két oldalon élezett dárdahegyek, valamint hirtelen sok eszköztípust kezdett használni, köztük a csonteszközöket is. Az ősemberi telepek, valamint lakosságuk száma megszázszorozódott.

Barlangi és sziklarajzokon, kultikus jelentőségű szobrokon a képzőművészet jelentkezett. Ekkor éri el ez az ősember tengeren Ausztráliát!

(Cser-Darai 2005. 104.)

 

IV. A bükki Istállóskő embere (40-25 ezer éve)

A Szeleta műveltség mellett a Bükk másik oldalán újabb típusú műveltség jelent meg a Würm korban. Itt található az aurignacinak nevezett műveltség legkorábbi megjelenése. Ez az ember a maga finom csonteszközeivel, nyílhegyeivel amivel év tízezredekkel megelőzte a nyíl állítólagos föltalálását és elterjedését, a Bükkben előzmények nélkül váratlanul jelent meg 40 évezrede. 25 évezreddel ezelőttről innét származik a legöregebb ismert hangszer, egy háromlyukú csontfurulya, amilyen pentaton dallam szólaltatható meg.

Van aki úgy véli, hogy az Istállóskő embere Afrikából a Balkánon át érkezett a Bükkbe csakhogy Afrika és Bükk között sehol sem találni olyan csonteszközöket amelyek kora megfelelne ennek az elméletnek! A sejti átörökítőt érintő vizsgálatok is kizárják az afrikai eredetet.

Istállóskőnél emberi maradványokat nem találtak, feltehetően életteret váltott, bizonyára jó oka volt rá. Érkezhetett akár a Bükk másik oldaláról is.

Az orosz sztyeppe középső északi területein, folyók mentén települt gravetti emberét a Würm második lehűlő szakaszának fokozódó hidege az orosz síkság délibb területeire, majd a Krím-félszigetre kényszerítette. A kor európai emberének a tundra viszonyai között kellett fönntartania az életet mind a Kárpát-medencében, mind pedig azon kívül. A sztyeppei területekre is ekkor vonul az ember.

A Bükkben nem nagy távolságra egymástól akár több ezer éven át kétféle ősember is élt együtt. (Szeleta barlangi és az Istállóskői). Kb. 30 km-re éltek egymástól, elképzelhetetlen hogy ne lett volna valamilyen kapcsolat közöttük. Sőt, bizonyos a keveredésük.

(Cser-Darai 2005. 105-109.)

 

Neandervölgyi ember

Fuhlrott dr. 1857-ben Düsseldorf közelében az ún. neandervölgyi barlangban egy emberi koponyát talált, kb. 2 méter vastagságú agyagrétegben. Bármelyik oldalról vizsgáljuk is ezt a koponyát - mondja Huxley, mindenütt a majomra valló jellemvonásokat találunk. Ekkora agyvelőtömeg valószínűvé teszi, hogy a neandervölgyi ember nagyon sok tekintetben hasonlított a majomhoz. A csontok nagyon vastagok voltak. Azt talán nem lehet mondani, hogy a neandervölgyi ember kapcsot alkotott a majom és az ember között, de azt egész határozottsággal állíthatjuk, hogy ez az ősrégi ember a fejlődésnek még nagyon alacsony fokán állott és legföljebb abban különbözött a többi állattól, hogy táplálékának biztosítására kezdetleges fegyvert tudott magának készíteni.

Somogyi Ede 1908. 49.

 

V. Bodrogkeresztúri, Siófoki, szegvári, stb. „gravetti” ember (29 ezer évtől)

Az apró nyílhegyeiről elnevezett gravetti kultúra népe a Würm utolsó szakasza legnagyobb lehűlése előtt jött a Kárpát-medencébe közvetlenül a Dnyeszter-Bug melléki sztyeppéről ahol mamutvadász volt, hogy aztán Európában az Ibériai-félszigetig szétterjedjen.

A gravetti embere a Kárpát-medencében tért át a mamut vadászatról a szarvas vadászatra merthogy a mamut Európában kihalt.

Téli-nyári szálláshelyet váltott, követve az állatok évszakonkénti mozgását. Szálláshelye általában a folyók partján volt.

Legrégibb a 29 ezer éves bodrogkeresztúri telep, későbbről Siófok és Szegvár mellett, a Dunakanyarban és Szegednél találták meg eszközeiket, vadásztanyáikat, ezernyi feldolgozott állattal.

Ingáztak a Kárpát-medence téli és a Duna felső folyása menti nyári szállásuk között. Nyílt téren, favázas sátor lakásokat építettek, igen nagy számú csonteszközeik mellett immár csiszolt kőszerszámokat használtak.

Csontmaradványt tőlük a Kárpát-medencében nem találtak, modern embernek tartják őket.

Ahol először találkozunk velük az a Don melletti telep, majd a Dnyeszter és a Dnyeper közötti terület.

Szigorúan nézve nem beszélhetünk a műveltség felváltásáról, csupán a hideg elől az orosz síkságon élők egy részének a Kárpát-medencébe, majd Nyugat-Európába költözéséről.

(Cser-Darai 2005. 109-110.)

 

VI. Kőrös-tiszai, bükki I., dunántúli, lengyeli ember

 Jól ismert, hogy a Homo Erectus Afrikából Európába Gibraltárnál érkezhetett (átúszhatta a szorost). Azután elsősorban a Pireneusok felett, a Massive Cenrale völgyeiben találjuk meg a Homo erectusból kifejlődött neandervölgyi ember továbbélésének nyomait. A Riss és Würm jégkorszak idején azután onnan az ember északi és déli úton népesítette be Közép-Európát. A Kárpát-medencébe föltehetően a déli úton, a Pó völgye felől érkezett és itt megrekedt.

A korábbi és az utóbbi ember keveredéséből jött létre Európa újabb embertípusa a cromagnon ember. Ennek az egyik keveredési helye maga a Kárpát-medence, a másik a Pireneusoktól északra elterülő Massive Centrale.

Kétféle cromagnon embertípust különböztetünk meg. A „Cromagnon A”: nagyrészt Ny-Európában élt, magasabb testfelépítésű és kifejezetten hosszúfejű volt. A „Cromagnon B”: elsősorban a Kárpát-medencét és a környezetét jellemezte, alacsonyabb testfelépítésű és szögletes-fejű volt.

Mintegy 15 évezreddel ezelőtt hirtelen felmelegedést tapasztalhattunk. Ekkorra a hatalmas É-Európai jégtömb olvadék vizei délre a Káspi- és a Fekete-tenger irányába távoztak, aminek következtében a dél-orosz síkság tökéletesen elmocsarasodott. Ugyanígy a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl is elmocsarasodott, emberi településre alkalmatlanná vált.

Mintegy 11 évezrede a fölmelegedés hirtelen lehűlésbe csapott át (idősebb Dryas), ami azután mintegy másfél évezredig tartó jégkorszaki klímaviszonyokat eredményezett. A dél orosz síkság kiszáradt.

9 évezrede újabb lehűlés (ifjabb Dryas), majd egy fél évezred múltán újabb felmelegedés következett. Az utolsó jégkorszak végeztével, elmúltával az emberősök egy része a felmelegedett vidékeken idővel felhagyott az élelmiszergyűjtögető halász-vadász életformával, és áttért az élelmiszertermelő életmódra.

Ekkor elsősorban a dombvidéki kultúrák fejlődtek tovább. A fölmelegedéssel együtt a gravetti műveltség is eltűnik a Kárpát-medencéből és Ny-Európából is. Mert népe követte az északra vonuló tundrát, és az azon élő rénszarvasokat – s fokozatosan Észak-Európát népesíti be.

A Kárpát-medencei Würm népessége – társadalmi szervezettsége alapján – jól meghatározott nyelvvel rendelkezhetett s emiatt mind a helyben maradók, mind az elmenők azonos tőszavakkal nevezhették meg a tundra és a lombos erdők határán lévő fákat.

Ha az akkori őslakók nyelvét ősmagyarnak avagy a magyar tudomány szóhasználatával finnugornak tekintjük, akkor ez az az idő, amikor a finn ág távozott, a magyar meg helyben maradt. Ekkor jelenik meg a Kárpátok fölött a szvidéri műveltség, a későbbi un. finnugor-területekével harmonizáló kőszerszámokkal.

Ebben az időszakban jelen meg a Balkánon az élelmiszer termelés és terjedt el rohamléptekben a Földközi-tenger medencéjében.

9 évezrede jelenik meg a Kőrös-Tiszai (Starcevo) műveltség.

A földművelő műveltség eredetileg Anatóliától délre alakult ki, részben az euró-afrikai, részben a kaukázusi déli területeinek emberanyagából ötvöződve.

Nem ürült ki a Kárpátok a Würm utolsó felmelegedésekor. Maradtak bőven „túlélők” akik néhány emberöltőn belül átvették a délről beérkezett mezőgazdasági technikát sőt tovább fejlesztették azt. Sokan maradhattak tehát akik nem költöztek északra.

Éles határvonal látszik ekkor a Kárpátokon belüli három műveltség között:

1) Kőrös-Tiszai, délről települt a Tisza mellé.

2) Ettől É-ra, K-re ott virágzik az újkőkori bükki műveltség

3) Ny-ra az alföldi kerámia műveltsége, azaz a dunántúli műveltség, később a lengyel műveltség (ők nem érkeztek sehonnan, itt maradtak a felmelegedéskor)

A Duna völgye és a hozzá kapcsolódó Duna-Tisza köze az ősműveltségeket tekintve lakatlan volt. (Cser-Darai 2005. 111-114.)

 

„Alig van terület a földkerekségen ahol már a kőkorszak óta jobban tudnánk figyelni az emberi akarások és Isten kegyemének csodálatos összeszövődését, kínzó vajúdások után a békés – a viszonylag békés – megnyugvás megérkezését, mint a Kárpát-medencében, ahol az ősi ural-altáju és indo-európai népek kölcsönhatásából rendkívül magas szintű értelmi és akarati műveltség, tudás és jellem ember és ember iránti megbecsülés eresztett mély gyökeret az emberiség történelmének talajába.” (dr. Zakar András 1987. 33.)

 

[1] Cser F: MTA doktora.

[2] Darai L: filozófiatudomány kandidátusa.

[3] A könyv hátsó borítóján ez áll: „Mindannyian mindig is éreztük: itthon vagyunk a Kárpát-medencében, de most már tudhatjuk is, hogy itt élünk a kezdetektől, mert mi idevalósiak vagyunk. Itt születtünk, a sejti férfi tulajdonság-örökítőink szerint már az őskőkorban, s azóta folyton ide kötődünk. Mindez a természettudomány bizonyossága.”