Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


010 Mit jelent magyarnak lenni?

2015.07.23

Mit jelent magyarnak lenni?

Alapkérdések a magyar identitás megértéséhez

Összeállította: Kozsdi Tamás, 2012. június 6.

 

1. A magyarok eredetéről

"Jafetnak hét fia tulajdonítanak: ilyenek: Gomer, Magog, Madai, Javan, Thubal, Mosoch és Tyras. Kik is neveiket nemzetségeikre átszállíták, úgy hogy Gomeré Gomeritáknak, Magógé Magogoknak, Madaié Madusoknak s a t. neveztetnének el.

A vízözön után 203-dik évben egy eget érő toronynak építésével sokáig foglalatoskodtak hiába, nyelvök zavarodásával szétoszlottak. Jafet nemzetségeinek Europa, és az északi vidékek megnépesítése jutott részül. Magóg bemenvén Evilatba, mely Persisnek mondatott, Enek nevü feleségétől két fiat Hun és Magort szült, kiktől származtak és elneveztettek a Hunok és Magorok. Több fiai is voltak másik feleségétől: ezek is Evilátban telepedtek le, s attyoktól Magognak, magoktól pedig Scytáknak neveztettek.

I. Őseleink törzsök atyja Magor volt; első lakhelyök Persis volt; atyokfiai a Hunok és Scíthák voltanak, nemzeti hagyományok szerint.

II. Eredeti fészkökből Őseink a Vaskapun áttörvén, a Kaukasusi mezőségre költözködtek ki, s Kuma vize körül letelepedvén Magyar várost építették. Ez volt második lakhelyük.

III. Maeotis tava mellékéről kinyomattatvák[1] s Ural hely közép völgyein szereztek magoknak lakhelyet. Ez volt harmadik lakhelyök.

IV. Napkeleti Scythiában elszaporodván, tágosabb lakhelyre vágyódtak; azért hét fő embereik öszveszövetkezvén, vizeken, hegyeken áttörtetvén, Pannoniában, Atila egykori országában, szerzettek magoknak örökös hont[2]. Ez lett negyedik lakhelyök[3].

Őseink tulajdon nevét nemzeti hagyományainkból tudakozzuk, azt vallyák egyezőleg, hogy az Magor, Moger, Mager volt, mindég és mindenütt.”

                        Fejér György: Bévezetés a Magyar országi historiába, Budán 1849. 16-20. o.

 

Az emberi nemzetnek első hazája az özönvíz után a Tigris és Eufrates folyóvizek környékei voltak. Hogy hát a Magyarok régi elei is innen származtak, azt tőlük megtagadni nem lehet. Ezen nemzet, az özönvíz után úgy hatott keresztül az ázsiai népek változó tengerén, sok örvények és kősziklák között, hogy ezt sem ellenségei el nem pusztíthatták, sem más nemzetek magokat velük eggyé nem tehették; hanem nyelvét, nemzetiségét, mind eddig megtartotta, s áll most is, mint valami régi góth templom Európának áldott részén.

Kiss Bálint: Magyar régiségek, Pesten 1839. 4.

 

"A legrégibb könyv, mennyire az emberek emlékezhetnek, a Jób könyve. Jób lakott Úcz földében, melly Chaldeával, Idumaeával, Arábiával határos volt, a mint ezt megmutogatja Bochart. A Jób könyve syro-phoenicziai betűkkel íratott, a 70 fordítók előadása szerént; hihető, hogy ezen a nyelven is és azután vagy Móses vagy Dávid fordította zsidó nyelvre, de így is több mint száz szók vannak benne, melyek nem zsidó eredetűek; és a mostani magyar nyelvnek legtöbb maradványi találtatnak benne. Foglalatjából megtetszik, hogy már a Jób idejében ott a hol ő lakott, mind az Isten esméretében, mind más tudományokban szép előmenetelt tettek vala az emberek. Jób előbb élt Mósesnél, Krisztus születése előtt mintegy 1800 esztendőkkel. ... azon tartományok lakosi, kik közzül valók voltak a mi Madjar nemzetünkbeliek is, elébb tudtak írni és olvasni 300 esztendővel mint a Zsidók (Móses Kr.e. 1500.) és 450 esztendővel mint a Görögök (Cadmus Kr.e. 1350.) Nem lehet hát helyben hagyni azoknak állításait, kik a mi régi őseinket mélységes tudatlansággal kisebbítik.

Kiss Bálint: Magyar régiségek 1839. 85.

 

1/b. Népnév azonosságok

Magóg fiai voltak mind a Magorok mind a Scythák. Neveztettek őseleink Hunoknak is ugyanazon okokból: mert velek legközelebbi atyafiak voltak azaz: első szülöttei Magognak, a Hunok és Magarok; azért is: mert a Kaukasi hegység felső lapályán Maeotis mellékéig elterjedt nagy mezőség Kunság volt, s valakik ott laktak, Kunoknak neveztettek; ott laktak pedig Őseleink is, Kuma vizénél. S valamint a Kunok a Scythák dicsőségére nézve Scytháknak, úgy a Magyarok Attilára nézve örömest nevezték magokat Hunoknak, Attila utójinak is. Azonban mind a Scytháktól, úgy a Huoktól is mind kiköltözködésökre, mind dolgaikra nézve különböztek. Neveztettek Párthosoknak is, minekután a vitéz Parthosok Aesaces vezérök alatt magokat Callinicus Assiriai király hatalma alól Kr.e. 255. évvel kiszabadítván a Persiai egész birodalmat meghódították, melyhez eredeti fészkök is tartozott. Alkotmányozták és bírták 481 évig (Kr. u. 226-ig). A Parthosok erkölcsei, szokásaik, fegyvereik, ruházattyok, s polgári alkotmánnyok őseleinkével igen egyenlők voltak. A Maeotis tavátol Arabokáltal kinyomatott őseink, átkelvén a Volga vizén és középső Ural innenső völgyein megszálván, Ogor, Ugor, Hungária országtól Ugorok, Ungorok, Hungarok, Ugrok-nak elneveztettek, a többi ott lakott népekkel, Hunokkal, Abarokkal, Kazarokkal[4] együtt, mind a Görögöktől, mind a Latinoktól, mind az Oroszok- és Tótoktól közönségesen. Neveztettek ők Turcus névvel is, ekép neveztetett üdő folytával az egész Ugorország. A Persák nevezték el Turcusoknak. 

 

                        Fejér György: Bévezetés a Magyar országi historiába, Budán 1849. 26, 29, 31, 38.

 

2. A magyarság minőségéről

A nemzet emberi közösség. Az emberi szellem szervezi az ösztönös együttélés természeti állapotából, hosszú fejlődés folyamán, közbeeső állapotok sorozatában. S ami éppen nemzetté teszi az egy fogalom, mit a nemzet mibenlétéről fogadott el a közösség. Tagjai ebbe az eszmébe vetett hitben forrnak össze nemzetté. E fogalom történeti képződmény, tehát változáson, fejlődésen megy keresztül.

Egy közösséget az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát, eszmét állít maga elé s azt követi, nem pedig merőben természeti ösztönöket és anyagias szükségleteket.

A nemzet lényege sem az államiságban, sem a származásban, sem a nyelvben, sem a földrajzi hazában, még a kultúra egészében és a puszta sorsközösségben sem gyökerezik, s ezek csak másodlagos képződmények magához a nemzethez képest. Ha létébe vetett hittel valljuk, hogy van magyar nemzet, akkor nem fogadhatjuk el, hogy azt államiság, nyelv, föld és vér alkotják. Valami más, valami magasabb rendű erő hatalma teremti azt. A nemzetet az létesíti, ami a megértés folyamán kialakul: a közös szellem.

A nemzet azok, akik képesek, módjukban áll viselni a hagyományt, s a vele járó hivatást, a nemzet szellemét.

Joó Tibor: A magyar nemzeteszme, 1939. 5-25, 60. o.

 

A Mag, vagy mint a Persák mondják Mog név, nem nemzetnek, hanem hivatalnak neve volt, így nevezték t.i. a régi időben a Médusok közt lévő tudósabb embereket, akik voltak a nép oktatói, a vallás papjai, a királyok tanácsosai, a tudományok és hasznos mesterségek magvainak mintegy elhintői. A Mágusok hát neveztethettek Médiában Mag-aroknak, melly annyit tett volna, mint tudós Médusok. Az ő maradékaik megtartották a Mag vagy Mog nevet azután is, midőn Médiából szerte széledtek Ázsiába s Európába, és közönséges emberekké lettek, s többé a népek tanítói nem voltak, valamint mai időben is neveztetnek Papoknak, Nemeseknek.

Kiss Bálint: Magyar régiségek, Pesten 1839. 11.

 

"Jafetnak hét fia tulajdonítanak: ilyenek: Gomer, Magog, Madai, Javan, Thubal, Mosoch és Tyras. Kik is neveiket nemzetségeikre átszállíták, úgy hogy Gomeré Gomeritáknak, Magógé Magogoknak, Madaié Madusoknak s a t. neveztetnének el.

A vízözön után 203-dik évben egy eget érő toronynak építésével sokáig foglalatoskodtak hiába, nyelvök zavarodásával szétoszlottak. Jafet nemzetségeinek Europa, és az északi vidékek megnépesítése jutott részül. Magóg bemenvén Evilatba, mely Persisnek mondatott, Enek nevü feleségétől két fiat Hun és Magort szült, kiktől származtak és elneveztettek a Hunok és Magorok. Több fiai is voltak másik feleségétől: ezek is Evilátban telepedtek le, s attyoktól Magognak, magoktól pedig Scytáknak neveztettek.

I. Őseleink törzsök atyja Magor volt; első lakhelyök Persis volt; atyokfiai a Hunok és Scíthák voltanak, nemzeti hagyományok szerint.

II. Eredeti fészkökből Őseink a Vaskapun áttörvén, a Kaukasusi mezőségre költözködtek ki, s Kuma vize körül letelepedvén Magyar várost építették. Ez volt második lakhelyük.

III. Maeotis tava mellékéről kinyomattatvák s Ural hely közép völgyein szereztek magoknak lakhelyet. Ez volt harmadik lakhelyök.

IV. Napkeleti Scythiában elszaporodván, tágosabb lakhelyre vágyódtak; azért hét fő embereik öszveszövetkezvén, vizeken, hegyeken áttörtetvén, Pannoniában, Atila egykori országában, szerzettek magoknak örökös hont . Ez lett negyedik lakhelyök .

Őseink tulajdon nevét nemzeti hagyományainkból tudakozzuk, azt vallyák egyezőleg, hogy az Magor, Moger, Mager volt, mindég és mindenütt.”

(Fejér György: Bévezetés a Magyar országi

historiába, Budán 1849. 16-20. o.)

 

Magyarok

Szkítáknak és szkíták ivadékainak hirdeti a magyarokat az összes történelem. A magyarokat Armenia érvkönyveiben chus, chusán, chusita néven nevezik. De nem minden chus magyar, viszont a magyarok chusok. A magyarok a saca-, daha-, massageta-szkíták (azaz chus) között találjuk meg. Ázsia különböző pontján találunk magyarokra: 1) Belső-Ázsiában az Oxus (Amu-Darja) körül, 2) Észak-Kaukázusban, 3) Araxes (Arasz) mellékén Armeniában.

Lukács Kristóf 1870. 13; 23-25; 58.

 

JÓB KÖNYVE

 

"A legrégibb könyv, mennyire az emberek emlékezhetnek, a Jób könyve. Jób lakott Úcz földében, melly Chaldeával, Idumaeával, Arábiával határos volt, a mint ezt megmutogatja Bochart. A Jób könyve syro-phoenicziai betűkkel íratott, a 70 fordítók előadása szerént; hihető, hogy ezen a nyelven is és azután vagy Móses vagy Dávid fordította zsidó nyelvre, de így is több mint száz szók vannak benne, melyek nem zsidó eredetűek; és a mostani magyar nyelvnek legtöbb maradványi találtatnak benne. Foglalatjából megtetszik, hogy már a Jób idejében ott a hol ő lakott, mind az Isten esméretében, mind más tudományokban szép előmenetelt tettek vala az emberek. Jób előbb élt Mósesnél, Krisztus születése előtt mintegy 1800 esztendőkkel. ... azon tartományok lakosi, kik közzül valók voltak a mi Madjar nemzetünkbeliek is, elébb tudtak írni és olvasni 300 esztendővel mint a Zsidók (Móses Kr.e. 1500.) és 450 esztendővel mint a Görögök (Cadmus Kr.e. 1350.) Nem lehet hát helyben hagyni azoknak állításait, kik a mi régi őseinket mélységes tudatlansággal kissebbítik.”

(Kiss Bálint: Magyar régiségek 1839. 85.)

 

Magyarok

A Magyarok veszik az ő eredeteket Asiából, és ők igazándi Schyta nemzetségek. Aeneas Sylvius (későbbi II. Pius pápa 1454.) írja: "Vagyon még nem messzire a Tanais folyó-víztől másik Magyar Ország, ennek a miénknek az annya. Mind nyelvére, mind erköltsére nézve éppen hasonló ehez. Jól lehet e mi Magyar Országunk emberségesebb és a Krisztus követője. Amaz pedig a pogányságban élvén bálványokat imád." A Scythák az ő lakó földükről három ízben jövén ki, háromszor foglalták el Magyar Országot. Hatvanÿ Pál 1796. 231.

 

[1] A Maeotis tavánál laktak 733-ig bizonyosan. Ugriában 884-ig. (Fejér 1849. 55-56.)

[2]Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére” (Kölcsey Ferenc: Himnusz 1823., 2. versszak, részlet) Bendegúz Atilla apja volt. A himnuszunk ezen sora arra tesz utalást, hogy a magyarok 1600 éve a Kárpát-medencében hazát szereztek.

[3] Honföldünket a Magyarok ide érkeztekor ezen nemzetek lakták: 1) Slávok, a Ruthenok határvidékén, Salán Tituli vezér alattvalói. 2) A Bolgárok, a Duna és Tisza között azon Ruthenok vidékétől kezdve, Bolgár Fejérvárig. 3) A Kazarok, Tisza és Erdély, s Maros és Szamos folyók között Ménrót, Bihari vezér alatt. 4) Oláhok és Slavok Gelou vezérük alatt. 5) A Kunok (Cumani) Maros és Duna között Glád alatt. 6) A Marahánok Duna és Tisza között és Dunán túl résznyire Svatoplug Cseh és Morva király alatt fővárai Nitra és Veszprém. 7) Németek, Slávok és Horvátok Dunán túl az Adriai Tenger melléki városokig Arnulf császár alatt. 8) Atila Hunjai, Székelyek, Gallitzia, Moldva és Erdély északi határai közt. Csak a Slávok és Kazarok félelemből hallván hogy a Magyarok Atila Hunjainak maradékai, adák magokat meg önként, a többit fegyverrel hodították meg rendre. (Fejér Gy. 1849. 63.)

[4] Őseink Kazáriához közel telepedtek le (889.), de nem laktak Kazariában: Kazarok segédjei voltak háborúikban a zsákmányozásért, de nem alattvalóik. (Fejér 1849. 53.)