Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


013 Hivatkozások a magyar nyelv ősiségéről

2015.07.23

HIVATKOZÁSOK A MAGYAROK ŐSI NYELVÉRŐL ÉS ÍRÁSÁRÓL

 

Etele hun vagy kun nemzetének hogy saját nemzeti nyelve volt ezt Priscus Rhetor egykorú történetíró világosan mondja, Berosus chaldeus író szerint a scythák igen nagy kedvelői voltak a történelemnek, s fejedelmeik s hőseikről könyveket írtak. Mégis hazai írott emlékeink e régi korból egyáltalán nincsenek s a régi hunscytha vagy kun nyelvnek összefüggő beszédben semmi emléke nem maradt fenn. (Gyárfás 1870. I. 259.)

 

 „Lisnyai K. Pál: Ezeknek a Székeleknek (mint Attilánal és még ez előtt való magyaroknak is tulajdon magános betűi és írássi voltak.”

1670-ben a Debreceni Könyvtárban volt egy könyv amely Hunniai betűkkel íratott.

Oertelius Gottfried János Vittembergában 1746-ban a Székelyek hunniai betűjükön kívül Attilának ABC-jét is ércbe vágatta.

Zamovszky: „A székel írás nem teszi egymás alá a sorokat mint a deákok és a zsidók, hanem fölül kezdvén a betűkkel lefelé mennek oly finom összekapcsolásokkal, hogy kevéssel sokat írhatnak”

Gellei Katona István 1645: „A székelyek a régi Szittyiai Magyaroknak igaz maradványai.”

Pannonius János: A Hunniai nyelvnek grammatikáját írta.

Telegdi János: A hunniai nyelvnek alfabétumát előállította.

Hickesius egy Anglus író a Honnoknak betüjükből és írássokrúl egy egész könyvet írt. (Dugonics 1806. 20.)

 

Magyar nyelv

Anyanyelvünk mindig és mindenkor népünk sajátja volt, nem kapott, nem kölcsönzött vagy átvett nyelv, hanem éppen ellenkezőleg, tőlünk vették át azok a népek (pl. szláv) amelyeket a mostani nyelvtudomány átadóknak tart.

Marton Veronika 2006/61.