Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


014 Turáni népek - Szkíták Kr. e. 9000-től

2015.07.23

TURÁN - SZKÍTÁK – KÖZEL-KELET

KR. E. 9000-0

 

Turáni népek

A magyarok ősei Ázsiában, az altáji hegyek lábainál levő turáni alföldön laktak sok ezer évvel ezelőtt. A turáni testvérnépek elhelyezkedése:

1) Keleti-turáni népek - Tibettől északra laktak a kínaiak. A kínaiaktól ÉK-re a japánok,

2) ősi türk népek (őstörökök). Az egyes csoportba tartozó népeket Ny. felől türk népek fogták félkörívben körül. Ilyen türk népek a madzsuk és a mongolok.

3) Keleti türk-finn népek. Ezek újabb Ny-i félkört alkottak a Türk népek körül. ebbe tartoztak avarok (kabarok), kunok (úzok) és bessenyők, stb.

4) Nyugati finn-türk népek. Szintén félkör alakban fogták körül a tőlük keletre lévő 3. csoportbelieket. Ilyenek a szittyák, hunok és szumirok, vagyis akik közvetlen ősei volta a magyaroknak.

5) Finn népek. A turáni haza legnyugatibb és ÉNy-i határain félkörívben laktak. Ilyenek: osztyákok, vattyákok, vogulok, finnek, stb.

Orbán Árpád 1942. 19-20.

 

Turáni őslakosok

Csupán a kínai és japán nép, valamint a mandzsu és mongol nép lakott a turáni hazában. Ezek a népek hosszas együttélés következtében bizonyos rokonságba jutottak egymással. Egy újabb nép jelent meg a turáni haza határán a finn nép, amely az utolsó jégkorszak vége felé szorult messzi kelet felé. A finn nép vagy 10 ezer évet töltött el a turáni népek közvetlen szomszédságában. A finnség meglehetősen tisztán meg tudta tartani finn jellegét, mert a turáni haza "zordabb" időjárású határvidékét messzire elkerülték a turáni haza belsejében lakó türk népek. Ezzel ellenkezőleg a finn népek nagy tömegekben vándoroltak, szivárgott be a türk belső területekre. Ebből a 10 ezer év alatt a legkülönfélébb színezetű "finn-türk" jellegzetességet (fajtát és nyelvet) mutató "új" népek születtek. A turáni haza Ny-i és ÉNy-i határai közelében inkább finn jellegűek voltak, míg a turáni haza belsejében és K-re mindinkább türk jelleget mutattak.

Orbán Árpád 1942. 21.

 

Turáni népvándorlások

Az első turáni népvándorlás (Kr.e. 10.000 k.): Amikor Európa területéről elolvadt a jégkorszakban felgyűlt sok hó és lefolyt már az összegyűlt sok víznek is nagyobb része, ugyanakkor a turáni alföld körüli hatalmas hegyekről is lefolyt a sok hólé és nagy kiterjedésű tavak keletkeztek a turáni alföld mélyebben fekvő részein. A lakosság menekülni kezdett kifelé nyomva a turáni medencén kívül levő népeket. Kr.e. 10.000 táján a türk népek jutottak a legkedvezőtlenebb helyzetbe, mert ők laktak a turáni haza mélyebb fekvésű, középső részein. Ők erre Ny. és ÉNy. felé kezdték el nyomni a finn-türk kevert népeket. A finn népek ismét vissza szorultak nagyjából azokra a vidékekre, ahonnan a jégkorszak elől elhúzódtak annak idején. Minden nép mozdult kifelé, így a sumér is.

A második turáni népvándorlás (Kr.e. 2-3000 k.): Ennek oka, hogy a turáni alföld csekélyebb csapadékú vidékké vált már Kr.e. 3000 táján. Őseink úgy tették termővé földjeiket, hogy szétvezették csatornákba a folyók vizét, s így öntözéssel gazdálkodtak. Azonban a lakosság nagyon elszaporodott és háborúk keletkeztek. A víztelenebb földek lakossága igyekezett kiszorítani szomszédját a jobban termő földekről. Az így megindult néphullámzás hozta létre a 2. hatalmas turáni népvándorlást, amely Európába sodorta a turáni népeket.

Orbán Árpád 1942. 24.

 

EURÁZSIA BETELEPÜLÉSE ÉS A SZKÍTÁK

 

1. hullám: 100 ezer éve Afrikából. 70-50 ezer éve érték el Közép-Ázsiát, 35 ezer éve vették birtokba Európát és a Homo Sapiens Sapiens vette birtokba a Kárpátokat.

2. hullám: I.e. 13-9 ezer éve újabb jelentős népcsoportok érkeztek dél felől.

3. hullám: I.e. 4-3. évezredben dél felől, részben a Kaukázuson keresztül, részben a Balkánon és Közép-Ázsián

Az ázsiai történeti nagytáj első benépesítői minden bizonnyal nem árják voltak, amint nem indoeurópai és nem szemita népesség teremtette meg a mezopotámiai, az egyiptomi, az indiai és a kínai legkorábbi civilizációkat sem.”

Közép-Ázsiába, valamint a Kaukázuson keresztül a Fekete-tenger vidékére érkezettek mind nyelvileg, mind embertanilag viszonylag egységesek lehettek. Ezt a népességet ős-szkíta népességnek nevezhetjük.

Kr.e. 2-1. évezredben Mongólia, Kelet-Turkesztán, Tuva és Nyugat-Szibéria lakossága igazolhatóan és vitathatatlanul europid volt. Pl. Lo-jang kínai várost meghódította a hun király aki 184 cm magas férfi, szőke hajú volt, hosszú szakállában vörös fürtök látszottak. (Bakay Kornél)

 

Szkítia

Ez a birodalom szinte Ázsia felét bírta. [Dugonics 1806. 8. o.]

Határai jobb kéz felől Scitiai-tenger v. nap-keleti tenger; bal kéz felől a Volga folyó (bár néha ezen is átmentek a sciták és egész Tánaisig uralkodtak); délre Jakszartesnek folyója; északra a fagyos földek, melyeket csak vadállatok lakhattak. [Dugonics 1806. 9. o.]

 

Scita:

Meséznek az emberek mikor maguk felől azt mondják, hogy náluk egy szűzet ellett a Föld, kit Araksának neveztek. Jupitertöl kapott légyen egy fiat, kit Scitának neveztek. Ez a többiek között legnagyobbra menvén, egy nagy nemzetséget Scitának nevezett. [Dugonics 1806. 14. o.]

Berosus írja: Scita, anyjával Araksával és másokkal Arméniába ment lakni. E vólt itten az első király. Egészen a Baktriánokig uralkodott. A Főpapságot egy különös eszességű emberre bízta, neve Sága-Szabbát. És ez a föld Ságai Scitiának mondatik. Aztán Araksa fiát Örmény-országban hagyván maga mellé vette a főpapot és napnyugatra ment; egészen az európai Szarmatákig uralkodott. [Dugonics 1806. 15. o.]

 

szkíták

Különbséget kell tenni scita ember, Szittyiai magyar ember és a Szittyiai magyarokkal egyvérű ember között. [Dugonics 1806. 5. o.]

Strabó szerint azok a nemzetségek, melyek Jakszartesen fölül laktak. [Dugonics 1806. 9. o.]

A szkíták több nemzetekből állott. Hogy eleinte mindnyájukat Scitáknak mondták ez a tudatlanságnak a jele, mert a tudásnak jele az, ha minden nemzetet tulajdon nevén nevezünk. [Dugonics 1806. 9. o.]

Homér a szkitáknak egy részét Nomindeseknek írja azaz vándorlóknak, mert voltak közöttük olyanok is, kik semmi házakat nem építettek maguknak, hanem sátor alatt lakván barmaikkal ide-tova jártak, hogy jó legelőre jussanak. De voltak az Eftaliták is, kik városokat és törvényeket szereztek. [Dugonics 1806. 12. o.]

Ezek elsőben igen szűk tartománnyal érték be, de megerősödvén hatalmasok lettek. Birodalmukat nagyon kivitték és magukat dicsőségesekké tették. Azután olyas királyok támadván, ki mind jónak, mind a hadi mesterségben forgottnak látszott, Kaukázustól fogva elfoglalták a tért, Meotisnál letelepedvén, Tánaisig uralkodtak. Az a szűk tartomány, melyben a Sciták eleinte laktak, talán az Örményi vala, ebben telepedhetett le Araksa, Scita fiával együtt. [Dugonics 1806. 14. o.]

 

A magyarok szkíták voltak

A korabeli Európa még tudja, hogy a bevándorló magyarok szkíták. V. Orbán pápa és XI. Gergely pápa bulláikban Királyi Szkítáknak nevezik e nemzetet. (Zakar 1987. 19.)

Eustathius (12. sz.) thessalonicai püspök írja: a húnokat a híres scítha nemzetbelinek emlegetik. Coccius Sabellicus (15. sz.) mondja a húnok scíthák voltak. Régi krónikásaink Pray, Horvát, Jerney a húnokat egyhangúlag scytha nemzetbelinek mondják. Priscus Etele kúnjait scítha néven említi. (Gyárfás 1870. I. 3-4.)

 

amazonok

  • szitha-magyar asszonyok, .. ezeken kívül nem is lehetne férfias, mérész virágszálokat a világon találni.” (Peretsenyi 1827. 8.)

 

szkíta vallás

  • Szent Hieronimus írja a Honnokról: Letette tegezét az Örmény. Honnok a Zsoltárokat tanullyák. Scitiának hidege az Evangéliumnak melegével forr. A Gétáknak ragyogó sárga serege az Egyházaknak sátoraikat hordozza. [Dugonics 1806. 15.]

 

Szkíta nyelv és írás

Theodorétus írja, aki 427-ben élt: A Zsidó könyvek nem csak görög nyelvre fordíttattak immár, hanem Rómaira, egyiptomira, Persiaira, Indiaira, Örményre és scitiaira. [Dugonics 1806. 16. o.]

Menander így ir: Megsértődvén Dizabol, a Görög császárhoz követül küldötte Maniakot. A császár minekutánna, tolmácsa által a levelet elolvastatta, mely Szittyiai nyelven vala írva, a követséget jó szívvel elfogadta. [Dugonics 1806. 16. o.]

Túróci írja: Ezek a Székelek (még el nem felejtvén a Szittyiai betüket) botokra metszik mint a rovást. [16. o.]

Magin így szól: A Scitáknak betűik igen hasonlítanak az Abillinusokéhoz, a Hebréusokéhoz, a Sírusokéhoz... ezek jobbról balra írnak. Ilyen betűkkel írott könyv föltaláltatik a Florenciai Vezér könyvtárában. [Dugonics 1806. 16. o.]

A Zamovszky írja: A Székel írás nem teszi egymás alá a sorokat mint a deákok és a zsidók, hanem fölül kezdvén a betűkkel lefelé mennek, olly finom összekapcsolásokkal, hogy kevéssel sokat írhatnak. [17. o.]

Ily forma írásnak példája igen régi máig megmaradt a Hetruriai Nagyhercegnem Könyvtárában (csodálatos és az európaiaknál ismeretlen betűkkel.) [Dugonics 1806. 18. o.]

Gellei Katona István 1645-ben írja: A magyar nyelv egy az orientális lingvák közül, melynek tulajdon saját betűi és régiek vannak, melyeknek sem a sidó, sem a deák betükkel semmi hasonlatosságuk nincsen. [19. o.]

Lisnyai Kovács Pál a Magyaroknak krónikájában írja: Ezeknek a Székeleknek (mint Attilának és még ez előtt való Magyaroknak is) tulajdon magános betüi és írássi voltak. [Dugonics 1806. 20. o.]

 

könyvnyomtatás

  • (egy szkíta írású könyvről beszél) A papiros nem kócbul, mint nálunk, hanem Nilusi Papirosból vagyon. Se tollal nem írattatott, hanem nyomtattatott. Nem is dicsekedhetnek ezután az Európaiak, hogy ők találták fel a könyvnyomtatást: mivel ez a könyv (mely sok század előtt nyomtattatott) világosan megmutatja, hogy annak feltaláló a Sciták. Ezt Jóvius Pál is észrevette: a Könyvnyomtatásnak tudománya, a Sciták által jött Európába a Napkeleti tájakról. [Dugonics 1806. 18. o.]

 

A TURÁNI ÁLLAMSZERVEZET ELVE

 

A Turáni népek rendkívüli államalkotási tehetségükkel és műveltségükkel tűntek ki a többi népek közül a Krisztus előtti évezredekben. Ennek lényege: az erősebb turáni nép felszólította a szomszédos kisebb, főként rokon népet, hogy csatlakozzon hozzá, lépjen vele államszövetségre. Az így szövetkező nép köteles volt részt venni a hódoltató állam hadjárataiban. Ezzel szemben tanácskozási és részesedési joga volt a zsákmányból. Az így megerősödött turáni nép folyamatosan tovább hódoltatta a többi szomszédos népeket, így válva mind hatalmasabb állammá. Ezen az elven alakult ki később az európai népek törzseinek tömörülése, kis államokká való szervezése. Az ősi turáni elgondolással azonos alapokon, de a bölcs turáni lélektől távoli eljárás volt a zsarnoki római, frank és görög államszervezési rendszer, amely csak szolgaságba süllyesztetten tudott elképzelni minden szövetséges és szomszéd kisebb országot.

(Orbán Árpád: Nimrud király népe. Csíkszereda, 1942. 7-9.)