Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


024 Gobineau gróf (dilettáns) árja fajelmélete

2015.07.23

Gobineau gróf (dilettáns) árja fajelmélete

Gobineau Arthur gróf francia diplomata 1853-1855-ben kiadta „Essai sur L’inégalite des races humanes” c. művét. Ebben publikálta faji ideológiáján alapuló kultúrtörténeti hipotézisét az emberi kultúra szerzői jogáról. Az ő korában a biológia, az örökléstan és az antropológia tudománya még a kezdet kezdetén volt. A mai tudományos ismeretek világánál Gobineau faji eszméi teljesen elavultak, dilettánsoknak minősülnek. Gobineau elképzelése szerint az emberiség egykor fajilag egységes volt, de őskori, abnormális természeti viszonyok miatt, három különböző fajra különült el: a fekete, a sárga, és a fehér fajra. Szerinte legértékesebb a fehér, legalacsonyabb rendű a fekete faj. Szerinte a fehér germán faj alkotása az emberi kultúra. Éppen ezért a germán faj hivatott és jogosult arra, hogy a többi „alsóbbrendű” (?) népen uralkodjék. Azt is megállapította, hogy az emberiséget nagy veszély fenyegeti, mert a fehér germán faj évezredek óta alsóbbrendű fajtákkal keveredett és kivesző félben van. Gobineau szerint ha ez a legértékesebb faj kivész, akkor szerinte az egész emberiség is csúfosan elpusztul. Gobineau elmélete gyorsan elterjdt és uralomra jutott az európai országokban.

Követője H. J. Chamberlain aki „Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts” (1899) c. művében az emberi kultúra történetét tárgyalja a klasszikus görög kultúrától kezdve.

Nagy hatással volt Európában a Gobineau-elmélet megerősödésére és uralomra jutására Nietzsce irodalmi munkássága is. Ő a keresztény rabszolga erkölcs helyett a felsőbbrendű ember (Übermensch) morálját az u.n. úrimorált követelte amely a maga érdekeit a gyengék és kisebb értékűek kíméletlen elnyomására érvényesíti és célja nem a szolgálat hanem az uralom. A farkas széttépi a bárányt és a nagyhal megeszi a kis halat morál nem úri, még kevésbé emberi. Az uralom elve a parazitizmus megnyilvánulása. Az „ember” pedig ott kezdődik ahol a parazitizmus véget ér.

Feltűnő, hogy Gobineau eszméi éppen a skandináv államokban az „északi típusú” fehér árja népek igazi hazájában igen kevés hívőre találtak. A gobineauizmus kritikája igen tanulságos, mintaszerű bizonyítéka annak, hogy egy teljesen tudománytalan kultúrtörténeti elmélet milyen zavartalan uralmon bírt lenni száz évig a művelt Európa közvéleményében. Gobineau ideológiájának a központi gondolta a „faj”.

Az antropológia szerint a „faj” az élőlényeknek olyan, önmagában zárt, biológiai egysége, amelynek a tagjai csak ezen a zárt, biológiai egységen belül hozhatnak életre utódokat, de más faj tagjaival való kereszteződés útján nem. Ezen az alapon csak egy faj van, az emberi faj. Az emberi faj típus-változatai öröklődő, jellegzetes alkatok. Ezek a típus-változatok azonban időtlen idők óta kereszteződnek egymással az emberi fajon belül. Egy-egy kultúrnép körében kevés az olyan egyén, aki egy-egy tiszta típus képviselője volna.

Téves Gobineau-nak az a tétele is, hogy három fajra oszlik az emberiség. Az antropológia szerint csak egyetlen egy emberfajta van a „homo sapiens”. „Fehér faj” az antropológiában nincs. A bőr színe nem olyan konstans jellegű, hogy faji kritérium lehetne. „Indogermán faj” sem létezik. Az indogermán egy nyelvészeti kifejezés = indo-iráni, szláv, germán, kelta és román nyelvek közös nyelvcsaládjának a neve.

Az antropológiai vizsgálatok eredményei szerint a mai, európai népek emberanyagában 8 embertípus van képviselve nagyobb mennyiségben. Ezek a különböző embertípusok alkotnak minden európai népet más-más arányú kombinációban: európai, északi, fáliai, mediterrán, keletbalti, alpesi, szudéta, turanid, taurid típusok. Van e tehát ma angol, német, francia, spanyol, lengyel, olasz, osztrák, szerb, görög, török stb. népfaj? Az antropológusok egybehangzó válasza szerint nincs. A „nép” és a „faj” két teljesen különböző dolog.

A nép nem vérközösség, nem egyetlen egy, közös ősnépnek a vérszerinti leszármazottja, mint valami óriási család, hanem több, a történelem során összeverődött, heterogén néptöredék. A nép ma egy-egy szervezett államot alkotó emberi társadalomnak a politikai, gazdasági, történelmi, nyelvi és kulturális sorsközössége, de nem vérközösség. (Pass 1998.)