Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


026 A szumírok nyelve

2015.07.23

A szumírok nyelve

A szumír nyelv I. Sargon (Kr.e. 2260) óta vagy talán már korábban is a szemita nyelv hatása alá került és később az akkád (eme-szál) nyelvjárás is kialakult. Az archaikus szumir nyelv a babiloniak és az asszírok vallásában olyan szerepet töltött be mint ma a Római katolikus vallás irodalmában a latin nyelv. (Zsuffa 1966.)

Georg Smith a kujundicsi palota romjai közt Asszurbanipal könyvtárát és ebben szumir szövegeknek asszír fordítását tartalmazó ékírásos cseréptáblák ezreit találta meg. (Ma British Múzeum). A cseréptáblák közt olyanok is vannak melyek nyelvtanok, szótárak s megmagyarázzák, hogy a szumir szavaknak mi az értelme és hogyan kell kiejteni. Ezek nélkül ma a szumir nyelv holt nyelv lenne. (Zsuffa 1966.)

Külföldön általánosan elismert tény, hogy a magyarság legősibb hazája Mezopotámia volt, mert itt alakult ki az a szumir-árja-szemita stb. nyelvelemekből az a keveréknyelv, melyből a magyar és a finnugor nyelvek származnak. (Zsuffa 1966.)

A magyar ékírás segítségével megfejtett sumir nyelvet Francois Lenormant már 1873-ban altájinak, turáninak mondja és helyesel neki az egész tudományos világ. A magyar nyelv és nyelvtan ismerete nélkül a sumir nyelv megfejthetetlen. (B.Kovács Fréda 1953.)

1913-ban Jeremiás megállapította, hogy a sumir nyelv kapcsolatban van a magyar nyelv rokonaival. (B.Kovács Fréda 1953.)

Mintegy 1000-re rúg a magyar nyelvben még ma is használatos sumir eredetű szavaink száma. (B.Kovács Fréda 1953.) Mag-ar = Magasztos méltóság (=Magyar), Árpád = méltóságra választott. (B.Kovács Fréda 1953.)

A könyvtárakból előkerült ékírásos anyag azt bizonyítja, hogy a Kr.e. 4. évezredtol kezdve a déli Sumerban és az északi Akkádban két különböző nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet, az ural-altáji sumirt és a sémita akkádot (később a babilonit és az asszírt) használták. Eszerint egymás szomszédságában két teljesen különböző népfaj lakott: északon a sémita akkád, délen pedig a turáni sumir. (Kmoskó Mihály: A sumirek 1913. 130.) (Marton 2000.)

A szumér nép nyelve ugor eredetű. Weissbach nyelvész évtizedekig tartó munkája bebizonyította, hogy a szumér nyelv ragozó jellegű melyet a finn, a magyar és a turkok képviseltek. Ezt más tudósok is megerősítettek. (Bornemissza 1978.)

H. Schmöckel történész: „Ez a nyelv jellemző és egyéni kifejezőeszköze egy népnek, mely csekély harci kedvvel, némi melankóliával, eszményét rendben, szorgalomban, egyensúlyban és jámborságban kereste és ott találta meg. (Das Land Sumer 1955. 46-47.) (in. Bornemissza 1978.)

A sumer nyelv se nem árja, se nem sémita nyelv, mert a grammatikája nem flektáló szerkezetű, mint az árja és sémita nyelveké, hanem agglitunáló mint az uralaltáji kusita-dravida és délkaukázusi nyelveké. A flektáló árja és sémita nyelvek ugyanis a szó jelentésének determinálásakor nemcsak ragokat, képzőket használnak, hanem magát a szótörzset is flektálják, vagyis „hajlítják”. Ezenkívül az árja és sémita nyelvek jellegzetessége, hogy a névszóiknak van külön ’neme’ (genusa) ami az ural-altáji, kusita-dravida és délkaukázusi nyelvekben nincsen. A sumér névszóknak nincs neme. Az agglitunáló szerkezetű nyelvekben a szótörzs érintetlenül marad és változatlan szótörzshöz illesztenek determináló ragokat és képzőket.

magyar: ír-t, ír-j, ír-ó, ir-at, ír-ott, ir-odalom

német: werd-en, wird, ward, wurd-e, würd-e, ge-word-en. (Pass 1998.)