Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


027 A szumírok írása

2015.07.23

A szumírok írása

Az ősnép kezdetben képírással, majd ékírással szavakat, szótagokat, míg végül hangzókat jelölő írásjeleket írt. (Zsuffa 1966.)

Az ékírást Grotefend, Rawlinson és Smith érdemei nyomán fejtették meg. (Zsuffa 1966.)

Oppert az írás feltalálását a scítháknak tulajdonította, amit Lenormant, Rawlinson, Sayce és végül Hincks is elfogadott. (Zsuffa 1966.)

Ékírásos cseréptáblák előfordulási helyei: az Industól a Földközi-tengerig, sőt Brassóig, a Van tótól a Nílusig (Tel Amarna).

A British Múzeum, a Louvre, a berlini, a konstantinápolyi stb. múzeumok kb. 1 millió ékírásos cseréptáblát őriz. (Zsuffa 1966.)

Oppelt angol tudós három ékírást különböztetett meg: a méd, a káld és az ős-szkítát. Utóbbi az ékírás megalapítója. (B.Kovács Fréda 1953.)

1850-ben Rawlinson megfejti az ékírást, miután az 1848-ban kivándorolt bencés szerzetes Rónay Jácint megismerteti őt a magyar rovásírással. (B.Kovács Fréda 1953.)

Kr.e. 2000 k. megszűnik független állami létük, de ékírásuk és nyelvük mint liturgiai nyelv még Kr.e. 100 k. (!) is használatos. (B.Kovács Fréda 1953.)

Az ékírásos táblákon találta sumer-assyr szótárak és párhuzamos szövegek alapján feltárták a sumer nyelv kb. 15000 szavas állományát és grammatikáját valamint a sumer szövegek tartalmát = vallási, történelmi, matematikai, csillagászati, jogi, diplomáciai, gyógyászati, gazdasági stb. (Pass 1998.)

A Kr.e. 4. évezred közepéről való első képírásos táblákat Szuzában, Urukban és a Djemdet Nasr dombban (Uruk IVa réteg) találták meg. (Marton 2005. 27.)

 

Írásrendszer és egy sumir ősnép Erdélyből

Az ékírás az ókori Közel-Kelet legelső nyelvemlékeinek írásából, eredetileg a tárgyak és fogalmak képét néhány vonallal érzékeltető képírásból, az ún. vonalas írásból fejlődött ki. Ezen írás legkorábbi emlékei Erdélyből kerültek elő, Tordoson. Gyűjtője Torma Zsófia 1879-ben utalt is a tordosi jelek és az asszír-babiloni írás kapcsolatának lehetőségére.” (Marton 2005. 25.)

Marija Gimbutas elhunyt amerikai régésznő a California Egyetemen, az európai régészet professzora szerint az erdélyi Tatárlakán előkerült írásos emlékek Kr.e. 5300-5000 közti időszakból valók, míg a mezopotámiaiak Kr.e. 3500 körülire datálhatók. A rovás és az ékírás közti átmenetet jelzik. (Marton 2005. 26.)

Az i.e. 4. évezredben szinte az egész Közel-Keletet a mezopotámiai őslakosság (al-Ubaid-i nép), a chorezmi (uruki nép) s a Kárpát-medencei (Djemdet Nasr nép) bevándoroltak keveredéséből létrejött, ragozó nyelven beszélő káld-sumir nép lakta. (Marton 2005. 26.)

A Kr.e. 4. évezredben a Kárpát-medencéből a Folyamközbe érkezett Djemdet Nasr nép hozta magával a rovásíráshoz hasonló írást. Írásuk eredetileg a kő- vagy fémpengével (késsel) fába vésett rovás-szerű írás volt. Ebből fejlődött ki mind a rovás-, mind az ékírás. A fában gazdag Erdélyben könnyen tudtak rovásra alkalmas botokat vágni, ezért ez lett az íráshordozó (rovásbot). Mezopotámiában nem volt fa, de bőven agyag; így ott ez lett az íráshordozó. Az agyagból kézzel lapogatott, tenyérméretű táblácskákat formáltak, és bambuszvesszővel nyomogatták bele az ékszerű jeleket. (Marton 2005. 26.)