Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


027 Az ékírás megfejtésének története

2015.07.23

Az ékírás megfejtésének története

1621: Pietro della Valle híres olasz utazó Sirászból levelet írt barátjának Mario Schipano-nak Nápolyba, amelyben a többi közt a perszepoliszi romokról szólt: „Az oroszlán mellett egy fölirat volt, amely felülről lefelé a képek körül az egész falat elfoglalta. De hogy milyen nyelven van és miféle betűkkel volt írva, azt ma senki sem tudhatja, mert ez az írás ma már teljesen ismeretlen. Öt betűt lemásoltam.” (Somogyi 1903. 11.)

1667: Flover S. (angol) 21 betüt jegyzett le a perszepoliszi feliratokról, és ezt az 1693. jún.-i Philosophical Transactions 16/7. kötetében megjelentette. (Somogyi 1903. 12.)

1674: Chardin utazó egy egész föliratot lemásolt a háromnyelvű, un. achemenida szövegek közül, amelyeket 1711-ben kiadott munkájában tett közzé.

1694: Kaempfer Engelbert lemásolta ő is a perszepoliszi feliratokat, de a 13 soros szöveg mellé még hozzávett egy 25 sorosat is. Kaempfer volt az első, aki ezt az ismeretlen írást ékírásnak nevezte el: „caracteribus, formam habentibus cuneolorum.” (Somogyi 1903. 12-13.)

1704: A holland Cornelis de Bruin perzsa-indiai útra indult és több hetet töltött a perszepoliszi romoknál. 1714-ben könyvet adott ki, amelyben két új archemenida háromnyelvű, két egynyelvű, egy ó-perzsa és két semita-babiloni föliratot közölt. Ekkoriban a tudósok egyszerűen azt hitték, hogy az ékírás a megfejthetetlen és megérthetetlen dolgok közül való és ezért nem is foglalkoztak megfejtésével. (Somogyi 1903. 13.)

18. sz.: Caylus gróf közzétette Xerxesnek értékes vázáját négynyelvű, egyiptomi, ó-perzsa, azúzai és babiloniai legendájával; az utóbbi három fölirás ékírásos. (Somogyi 1903. 14.)

1778: Niebuhr Karszten Perszepoliszban lemásolt több achemenida föliratot és megjelentette.

1798: Két orientalista Tychsen Olav Gerhard rostocki tanár és Münter Frigyes dán akadémikusok egymástól függetlenül kezdték el az ékírások megfejtését Niebuhr anyagai alapján. Tychsen a gyakran ismétlődő ferde éket ékes szóválasztónak ismerte föl és kifejtette, hogy Niebuhr összes feliratai háromnyelvűek. Münter ennél tovább jutott, ő a jelek közt a király megfelelő szavát ismerte föl továbbá a háromnyelvű írás szerinte: betűírás, szótagírás és ideogramma. (Somogyi 1903 15.)

1802. szept. 4.: Grotefend György Frigyes göttingai fiatal tanár bemutatta az ottani tudós társaságnak az ó-perzsa királyföliratok megfejtésére vonatkozó alapvető fölfedezését. Előadása nem részesült azonnal a megérdemelt figyelemben és méltatásban és 13 év múlt el, amig Németországban ismertebb lett. A göttöngai Geleherte Anzeigen 1802. szept. 18-án azt írta róla: „A királyi tudományos akadémia gyűlésén bemutatták Grotefend úrnak dolgozatát melynek tartalma annál meglepőbb, mert szerzője nem orientalista és egészen véletlenül jött rá az eddig talányszerű írás megfejtésére. Baráti vitatkozás szolgáltatta az okot, hogy a szerző, aki már régóta nagy ügyességre tett szert titkos írások megfejtésében, a perszepoliszi föliratok egyikének megfejtésére vállalkozott. A kisérlet várakozáson felül jól sikerült neki és néhány hét alatt képes volt a föliratok legnagyobb részét megmagyarázni. (Somogyi 1903. 16.)

1826: A nagy felfedezések után meglehetősen nagy szünet állt be. 1826-ban még csak 11 írásjegy volt helyesen megfejtve. (Somogyi 1903. 21.)

1846: Rawlinson mellett aki 1846-ban kiadta a fölirat perzsa részének kommentárját, Benfey (1847), Oppert (1851) és Spiegel (1862) szereztek nagy érdemeket a már összehordott anyagnak rendszeres összeállítása és alapos megrostálása által. A tudósok ma (1903 – szerk.) már épp oly könnyen és megbízhatóan olvassák és fordítják a perszepoliszi föliratokat, mint akár a görögöket és megállapították, hogy a nyelv ha nem is azonos az ó-baktriaival, az Aveszta nyelvével, de mégis nagyon közeli rokon vele és a szanszkrittal. (Somogyi 1903. 22.)