Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


028 Rawlinson (1810-1895) életútja

2015.07.23

Rawlinson (1810-1895) életútja

Rawlinson egészen függetlenül, minden idegen beavatkozás, útbaigazítás, támogatás nélkül, igen sokszor még saját életét is kockára téve egy új tudományszaknak, a távoli kelet egy rég kihalt népe történetének, az assyrologiának veté meg alapjait. Rawlinson katona, tudós és kitűnő diplomata is volt.

Sir Henry Creswicke Rawlinson 1810. április 11-én született Chadlington-ban (Oxfordshire-ben). Neveltetését Wrighton-ban és Earling-ben nyerte. Tanulmányainak befejezése után a katonai pályára lépett s mint 17 éves ifjú, 1827. júniusában az East India Company szolgálatába szegődött. A véletlen is úgy akarta, hogy ugyanazon a hajón, amelyen az ifjú Rawlinson új állomása helye, Bombay felé tartott, Sir John Malcolm, az ünnepelt diplomata és orientalista is tartózkodott, akinek barátsága és tanácsai irányító hatással voltak Rawlinson később pályafutására.

Vasszorgalommal s kitartással feküdt neki a fiatal angol zászlós a perzsa és az ind nyelvek idiómáinak kelsajátításához. Ebbeli tanulmányaiban pedig oly rohamos előmenetelt mutatott, hogy nem egészen egy év leforgása alatt, már mint hivatalos tolmács is használhatták feljebbvalói.

Különösen akkor kapták fel nevét, amikor felsőbb parancsra Teheránba ment, hogy az ottani angol követet a Herat-i, Vikovich nevezetű, orosz politikai ügynök céljairól és viselt dolgairól felvilágosítsa. E hosszú utat amely 750 angol mérföldet tett ki, lóháton 150 óra alatt tette meg.

Kormánya 1840. októberében Kandahar-i székhellyel Afganisztánba angol politikai követnek nevezte ki. Az 1841-42-iki általános felkelés nem találta őt készületlenül. A felkelés leverésében Rawlinson is kivette részét. Energikus, tapintatos felléptével és hősies bátorsága révén különösen kedveltté tette magát kormánya előtt; ezért több bel- és külföldi kitüntetéseket is kapott, így többek között a perzsa nap- és oroszlánrend első és a Durani rend 3. osztályát. E rendjeleket abban a korban európai ember nem is kaphatta.

1844-ben végleg búcsút vett a katonaságtól, hogy teljesen orientalista tanulmányainak szentelj idejét s tehetségeit. Már első perzsiai tartózkodása alatt, különösen lekötötték figyelmét azon különös ékiratos szövegek, amelyek megfejtésében számos tudósnak okoskodása és megfejtési kísérlete hiábavalónak bizonyult. Rawlinson csak annyit tudott, hogy Grotefend egyes Achaemenida királyoknak neveit kibetűzte e feliratok egynémelyikéből; orientalista tanulmányaiban egészen magára volt hagyatva. Különösen az Elvwend-i feliratok voltak azok, melyeknek szorgos tanulmányozása alatt hasonló eredményre vezették Rawlinson-t, mint 33 évvel Grotefendet. Szorgalmasan forgatta a Zend, Pehlevi és Sanskrit nyelvkönyveket, mert véleménye szerint, ezeknek segélyével könnyebben értheti meg az óperzsa ékiratos szövegeket.

 

Minden idejének felhasználásával Darius Hystaspes nagy, Behistun melletti feliratának megfejéséhez lát. A síkság szintjétől számítva, 500 lábnyi szédítő magasságban van e híres felirat elhelyezve. E felirat hű lemásolásának nehéz munkálatairól némi fogalmat alkothatunk magunknak, ha felemlítjük, hogy M. M. Coste és Flandie francia tudósok eredménytelenül tértek vissza onnan, mert jelentéseikből kitűnik, hogy a felirat lemásolása, az elháríthatatlan akadályok miatt teljesen lehetetlen. Ezeket a francia kormány küldötte volt a távoli országokba. Ami nem sikerült a francia kiküldötteknek, azt Rawlinson szívós kitartásának, halálmegvető bátorságának és emberfeletti szívósságának sikerült elérnie. 1838. jan. 1.-én már el is küldhette a nevezett sziklafelirat első két paragrafusának fordítását és ennek magyarázatait a Londonban székelő ázsiai társaságnak. Általános elismerés és bámulat tárgya volt az ifjú tisztnek ebbéli munkája. Kettőzött erővel és szorgalommal tovább másolta a feliratrészeket, úgy hogy az 1839-ik év közepéig már az egész szöveg hű másolatának birtokában volt. Levelei közül az utolsó 1839. augusztusában kelt.

A földrajzi tudomány fejlesztésének érdekében tett nagyszerű munkásságáért, a londoni királyi földrajzi társaság 1839-ben az alapítók nagy aranyérmével tisztelte meg.

1843-ban az East India Company szolgálatába szegődve, egy politikai ágens állását vállalta el a török fennhatóság alatt levő Arábiában. 1844. márc. 5-én Bagdadba nevezik ki konzulnak. Az éleslátású Rawlinson politikai szereplése mellett, teljesen kedvenc archaeologiai stúdiumainak szentelhette idejét.

Kormánya 1851. nov. 2-án főkonzullá lépteti elő. E helyen 12 évig folytatta kutatásait.

1844-ben első ízben küldhette el a Behistun-i perzsa szövegnek teljesen hű másolatát. A Londonban székelő királyi ázsiai társaság 1846-ban a Behistuni szöveget, ennek fordítását és részletes nyelvi analízisét ki is adta egy nagyobb tanulmánnyal kapcsolatosan. A „Journal of the Royal Asiatic Society” X. és XI. kötete több mint 600 oldalon tárgyalja Rawlinson kutatásainak eredményeit. A felfedezését az egész tudós világ egyhangúlag elismerte.

1847-ben befejezte a Behistuni felirat perzsa fordítása után a babyloni felirat hű fordítását is. Tudvalevő hogy felirat az ékírás három válfajának, az óperzsa, a susai és babyloniai idiomáiban van szerkesztve s mindhárom szöveg egy és ugyanazt tárgyalja. A babyloni rész megfejtéséhez a perzsa rész szolgált kulcs gyanánt.

Paul Haupt találóan jegyzi meg, hogy Grotefend az ékírásnak alapkövét rakta le, Rawlinson ellenben a modern assyrologiai kutatásnak jól rendezett alapjait vetette meg.

1855. febr. 19-én lemondott addig viselt főkonzuli állásáról és Londonban telepedett le. 1856-ban az East India Company igazgatójává választja, 1858-ban az angol alsóházba is beválasztják, ahol nagyarányú tüzes beszédeivel csakhamar kedvelt politikussá vált; rövidesen az indiai tanácsnak is tagja lett.

 

 

Uralkodója 1859. ápr. 16-án vezérőrnagyi ranggal a teheráni udvarhoz küldi, mint tejhatalmú rendkívüli követ. Ezen állása nem elégítette ki Rawlinsont és egy éven belül leköszönt, majd hazatért.

1865-68-ig ismét a House of Commons tagjai közt látjuk, az oroszellene politikai pártnak megalapítója és sok ideig vezére volt. 1876-tól haláláig a British Muzeum igazgatója volt. 1891-ben a Baronet méltóságra emeltetett. Életének utolsó éveiben szaktudományokkal foglalkozott. 1895. márc. 5-én halt meg.

Szakkönyvei mellett igen sok politikai tanulmányt és röpiratot is írt. Legnagyobb és legértékesebb munkája, amely még manapság is az assyrológiának nélkülözhetetlen segédkönyve, az 1861-1884-ig megjelent ötkötetes: „The Cuneiform Inscriptions of Western Asia”. A szakirodalom ezen munkát rövidítve így jlzi: I. R; II. R. (Első Rawlinson, második Rawlinson). (Stöhr 1913.)