Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


032 Bobula Ida kutató személye

2015.07.23

Bobula Ida

(F: Tóth János, Tájékozódó, I. Alig ismert nagyjaink, II. Őstörténetünk írói, Bp. 2004, o. 330-331.)

Budapest, 1900. február 27. – Gaffney, USA, 1981. október 23.; történész. Summa cum laude doktorált a Pázmány Péter Tudomány-egyetemen, újkorból. Melléktárgyai a magyar irodalom és az ókori keleti népek története voltak. Ösztöndíjat nyerve két évi tanulmányúton vett részt Amerikában, ahol társadalomszervezési kérdésekkel foglalkozik, különösen az ipari munkásság és az amerikai magyarok problémáival; megszerezte a College szociálgazdasági oklevelét „Industrial Relations” főszakból, és számos előadást tart Amerika különböző városaiban a magyar ügyről. Részt vett a ’20-as évek ifjúsági mozgalmaiban, a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének szervezésében. Elnöke volt a MEFHOSZ női szakosztályának, számos külföldi kongresszuson képviselte a magyar ifjúságot. Ily érdemeiért kapta a MEFHOSZ „Pro Hungariae Juventure” aranyérmét. Egyik alapítója a Nemzetpolitikai Társaságnak.

Hazánkban annak idején ő volt az első nő, ki magyar minisztériumban referensi állást kap – Klebelsberg Kuno 1926-ban kinevezte az egyetemi leányinternátusok előadójává a vallás- és közoktatási minisztériumba. 1933-től a Sarolta Kollégium igazgatója.

Jelentős hazai tudományos és közéleti tevékenysége után 1946-tól élt az USA-ban. Számos nyelvészeti tárgyú cikkében és könyveiben a sumir-magyar rokonságot vizsgálta.

A róla szóló Emlékkönyvből, Árkay László: „Viszontlátásra, Ida néni!” c. nekrológjából emeltük ki az életrajzi adatok fenti sorát. Árkay így indítja üzenetét, szó szerint tolmácsoljuk:

„Élete nyolcvankettedik évében, 1981 október végén meghalt Gaffneyben, dél-karolinai (USA) otthonában dr. Bobula Ida, egyetlen és utolsó királygyűrűs doktorunk, s nemcsak emigrációnknak, de az összmagyarságnak is messze kimagasló őstörténész-nyelvtudósa.

Gondolom, munkásságával bőven fog a jobb észre térő utókor foglalkozni. Kutatásairól, küzdelmeiről ő maga is elég szépen beszámolt itt-ott megjelenő írásaiban, melyeket remélem előbb-utóbb összeszednek és könyv formában kiadnak. Azonban nagyjaink minden tette, minden leírt sora is történelmi dokumentum, azért az alábbiakban néhány olyan adattal szeretnék az összeállítandó Bobula-életrajzhoz hozzájárulni, melyek egyelőre nem közismertek.

Munkássága olyan jelentős, hogy még az otthoni, kommunista nyelvészek is kénytelenek számontartani őt. Ennek ellenére életrajzát hiába keressük lexikonokban. A Révai Nagy Lexikonának még az 1935-ben kiadott utolsó, 21-ik pótkötete sem emlékezik meg róla, az 1962/72-ben megjelent hétkötetes Új Magyar Lexikon pedig természetszerűleg agyonhallgatja őt. Fiatalkorának adatait csak egyetlen helyen találtam meg: a Béta Irodalmi Részvénytársaság által Budapesten év nélkül, de 1936 júliusa táján kiadott Ki kicsoda? – Kortársak Lexikona című tényérnyi vastag kötet 92-93. oldalain…”

Eddig az idézet a nekrológ elejéről.