Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


041 A hunok története 48-370-ig

2015.07.23

A hunok kétfelé szakadása (Kr. u. 48)

Belhábor és pártokra szakadás elgyengítette későbben őket, úgy hogy 48-ban ketté válnék a nemzet, a délszaki Hunnok a Chinaiak hatalma alá jutnának, az éjszakiak pedig alig tarthatnák meg függetlenségeket, sőt honjokat néhány esztendők múlva elhagyni kényteleníttetnének. (Közhasznú 1839. VI. 357.)

 

A hunok nyugatra vándorlása (Kr. u. 100-200)

Annyira vitte őseinknek dolgát az egyenetlenség Ázsiában, hogy azoknak szebb részét a Fekete tenger s Volga vizeinek vidékeire szorította volt a pártosokkal egyesült ellenség a Világ megváltása után 134. esztendőben. Megpihentek ugyan itten egy ideig ezen hazavesztett Magyarok; de Birodalmoknak ditsősségét emlékezetben tartván, arra törekedtek szüntelen, hogy magoknak ismét fegyverrel hasonló Birodalmat szereznének. (Csétsényi 1805. I. 4.)

 

Hunok megtámadják az alánokat (Kr. u. 350-360 k.)

Amikor a hunok az Alánusokra akadtak, ezekkel sok csatázások után is alig boldogulhattak; hanem utoljára csak ugyan győzedelmeskedvén rajtok. (Buday 1833. 3.)

Általköltöznek tehát a Volga vizén, az Alánok népes nemzetségét - elemésztvén Királlyát - hatalmok alá hódítják, s Astrakán Országában megtelepednek. (Csétsényi 1805. I. 4.)

A Dontól a Tiszáig nyomultukban az erős, hatalmas alánok - miként némelyek vélik a későbbi lengyel könnyű lovasok az uhlánok ősei - voltak a legjelentékenyebbek. Ezeket gyakori nyugtalanítások által kiárasztván, s részint Litvániába kergetvén. (Jászay 1855. 43.)

A hun nyugati haladás elől a germánok kitértek. Az út során két helyen állapodtak meg, a Volga és a Don folyónál. A Volga a népvándorlás előtt is saját területnek számított. Ugor népek lakták ekkor. A Donnál azonban az alánok a hun nyomulás útját állták. Az alánok sok törzsből álltak, de mind az Arsacida dinasztiából származó főkirály vezetése alatt álltak. Harcias szellemű lovasnomád nép, vitéz és kegyetlen az alán. A hunoknak többszöri összecsapás után sikerült bevenni a területet. Több alán elmenekült nyugatra (belőlük lesz később a rómaiak páncélos, zsoldos lovassága. Akik behódoltak a hunoknak, őket nevezzük oszétoknak. Ma is a Kaukázusban élnek. Harmadik részüket Galliában, Hispániában és Afrikában találjuk a vandálok társaságában. Az alánok után a Meotis partján (Azovi-tenger) élő több kisebb - alán fennhatóság alatti szarmata – népet hódítják meg. A Meotison és a Donon túl már a gót birodalom feküdt, Amál uralkodóházi Ermanrik király vezetése alatt. (Szász Béla 1994.)

 

Hunok és alánok szövetségben (Kr. u. 370 k.)

A hunok az alánokkal együtt fordultak Sapor perzsa királyhoz s vele a rómaiak ellen szövetséget akartak kötni. (Karácsonyi 1924. 19.)

... fegyvertársakká lévén 376 táján kőz erővel s értelemmel a gothok ellek indultak. (Jászay 1855. 43.)

... sokakat közülük magokhoz vettek és úgy mentek a Gothusokra. (Buday 1833. 3.)