Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


042 A hunok történelme 370-381 között

2015.07.23

Keleti gót birodalom elfoglalása (Kr. u. 374-375.)

Az alánföldi és a gótok elleni támadásokat Balambér fővezér irányította. 374-ben a hunok átlépik a Don-t és megsemmisítik a germánokat. (A gótok a gepidákkal együtt a germánság keleti ágához tartoztak. A II. században vándoroltak a Balti-tengertől a mai Ukrajna területére. A III. században rettegésben tartják a Római Birodalmat). A germán birodalom négy területből állt. A keleti gót terület a Dnyeper völgyben van és a Dnyesztertől a Donig terjed. A nyugati gótok a keletiek mellett az Aldunáig laknak. Királyuk Athanaric. A vandálok a Tisza mentén éltek, a gepidák észak-Erdélyt és Galíciát tartják megszállva. A hunok a keleti gót birodalomban élő óriási szarmata közösséggel kezdtek tárgyalni. A roxolánok (szarmata nép) lázadását korábban Ermanrik gót király leverte, mire fejedelmük a hunoknál talált menedéket. A hun roham félelmetes gyorsan és a gótok számára meglepően zajlott. A hunokat segítették a szarmaták is. Ermanrik összeroppant, öngyilkos lett. Halála után még egy évig folyik a harc Vithimir újraválasztott gót király vezetésével. A keleti gótok nagyobb része azonban behódolt a hunoknak és a hunok ezek fejedelmének elismerték Ermanrik egyeneságú leszármazottját Hunimundot. Miután Vithimir is megtört és a teljes keleti gót birodalom hun fennhatóság alá kerül több ottlakó nép is behódol a hunoknak, így számos szláv, szarmata, ugor és török nép. (Szász Béla 1994.)

Ezek a Tatárok kik leg elsőben Belámber nevű Királlyal jöttenek ki Európában az Asiai Tatár országból. (Lisznyai 1692. 73.)

 

Hunor Pannóniába költözik

Hunor és Magor Nimród két fia. Anyjuk Ankisza. Adzsem (=Perzsia, mai Irán) határán egy monostorban öt évet töltöttek a világtól távol. A 6. év kezdetén a két legény elméjét megragadta a világ örömeinek az íze. Szívük rejtekében felébredt a hatalom utáni vágy. Egy nap egy titokzatos személy érkezett hozzájuk. Elmagyarázta nekik a világi hatalom lényegét, és az uralkodás utáni vágyat, s ezzel őket megrendítette. A két legény ennek a személynek megtévesztő elbeszélése következtében elhatározta, hogy a monostort elhagyja, mert elméjük a hatalom utáni vággyal volt elfoglalva. Adzsem közelében egy bég két csodaszép lányát feleségül vették. Üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott. Hunor neve később Hüngürüszre változott. Nimród halála után Hunor egész népével apósához, a tatár kánhoz folyamodott és őnála telepedett le. A kán Adzsem szomszédságában egy egész ország fejedelemségét adományozta neki. Ezt Dzsiddija tartománynak nevezték. (Dzsiddija=Szkítia) (6-7. fólia)

Egy nap Perzsia padisahja Kosztantinije fejedelme ellen hadjáratot indított és segítséget kért Szkítia uralkodójától Hunortól, ő 20 ezer katonát gyűjtött és a Padisahhal együtt támadtak. A csata során Hunor népét támadás érte, mely aztán elvált Perzsia Padisahjától és pannonija tartományába költözött. (7. fólia)

Hunor népe békés megegyezéssel Pannonia királyával, annak alattvalójává vált és az ország különféle helyein letelepedett. Szkítia (Dzsiddija) és Hunor népének bégjei nagy hadsereget gyűjtöttek és Pannónia ellen mentek. Hunor hatalmas sereget gyűjtött, népéből 10 ezer ember gyűlt össze és a nem rendkívüli teremtményekből is 280 ezer férfi. Hunor ekkor meghalt. Rokonai közül Kattar bégfi lett udóda.

Terdzsüman, Mahmud 1988. 6-7, 10-11.

 

Nyugati gót birodalom leverése (376-380.)

Atharic nyugati gót királynak bőségesen volt ideje felkészülni a hunok ellen, még azok a keleti szomszédjaival harcolt, de sajnos elmulasztotta Vithimirnek segítségére sietni, mert gőgje azt mondta, hogy egyedül is el tud bánni a „barbárokkal”. Emellett komoly belső feszültség is szerepet játszott a nyugati gótok tétlenségében: a keresztény és a pogány gótok gyűlölték egymást s a királyt pont a bajban hagyták magára a keresztény alattvalói. Atharic támogatója lesz Vithimir harcosai akik nem hódoltak be a hunoknak és a nyugati gótokhoz menekültek. A gótoknak bölcs lett volna a Római Birodalom területére kitérni a hunok elől és ott egyesíteni az erejüket, de nem ezt tették. A hatalmas hun nyomulás előtt már így is nagy számu alán és keleti gót menekült nyugat felé, majd ezt tetézte a nyugati gótok menekülése. Athanaric Erdélybe menekült. 376-ra a menekülő gótok zöme befogadást nyert a keletrómai birodalomba. (Szász Béla 1994.)

376. nov. 17. I. Valentinianus császár (született: 321-ben Pannóniában) meghal Brigetio (Ó-Szőny) városában.

 

hunok-germánok kapcsolatához

A hunok nyitották meg a germánoknak a római birodalom területére való beözönlést. (Szádeczky 1992.)

 

Az európai hun nagyhatalom megszilárdulása (377-381.)

Az egész délorosz és román síkság a hunok fennhatósága alá került. A hunok előretörése minden barbár népet mozgásba hozott a Duna vonalán, amelyek vagy észak felé tértek ki a támadás elől, vagy pedig a határt átlépve elözönlötték a római tartományokat.

377-ben a hunok átkelnek a Dunán, és a keleti gótok ajánlatát elfogadva a rómaiak ellen közösen zsákmányolnak. Theodosius császár vet véget ezen kisebb kalandozásoknak.

378. aug. 9. Hadrianapolisi vagy Drinápolyi csata. Fridigern, a nyugati gótok királya szövetségben a hunokkal és az alánokkal megtámadta Valens császárt, aki a csatában elesett. A császár nyíllövést kapott, egy falusi kunyhóba menekült, melyet a rátörő ellenség rágyújtott. Valens bennégett.

379. jan. 19. Theodosiust Sirmiumban császárrá emelik. Ennek előzménye volt, hogy Gratián segítségül hívta Theodosiust a spanyol hadvezért, hogy védje meg a birodalma határát a Valenst legyőző hun-gót-alán seregektől. Theodosius ezt megtette, a támadókat békeszerződésre kényszerítette, ezért Gratián a keleti birodalom császárává nevezte ki.

380-ban Athanaric megunja Erdélyben a hunok rajtaütéseit a menedékhelyén és a gyűlölt rómaiakkal egyezkedve az ő földjükre kap bebocsátást maga és népe számára. Athanaric heteken belül, 381 elején Konstantinápolyban meghal. (Szász Béla 1994.)

A hun hódításokról elmondható, hogy alapos munka volt. Nemcsak a nyílt ellenállást törték meg, hanem előrenyomulásuk közben a mögöttes területeket is meghódították. A hunok minden erejüket a már birtokba vett óriási keleti és közép-európai területek biztosítására fordították.

381 után nem hallunk a hunok újabb támadásairól sem a keleti sem a nyugati római birodalom ellen. Ennek az az oka, hogy Theodosius kiegyezett a hunokkal, békét kötött velük és adófizetés ellenében szövetségi támogatásban részesítette őket. Ezt bizonyítja több római birodalmi csata amelyben hun harcosok is részt vettek, illetve hun határvédelmi szolgálat rómaiak szolgálatában Pannonföldön. Az is valószínű, hogy a hunok központja még az oroszországi sztyeppéken volt és nem azért nem támadtak a rómaiakra, mert a támadó szellem megtorpant volna. (Szász Béla 1994.)