Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


054 Itáliai hadjárat

2015.07.23

Itáliai hadjárat

  • Atilla 451 telén gőzerővel szervezte új seregét, amely alig százezer fős volt, de sokkal hatékonyabb. Magvát a hunok és rokonnépei adták. 452 elején indultak el a Duna-Tisza közéről az Alpok felé. Aetius nem védte az Alpeseket, így veszteség nélkül jutottak be a hunok a Venetiai síkságra. (Szász Béla 1994.)
  • A lakosságot váratlanul érte a hunok nyomulása és portyázása. Aetius azt gondolhatta, Atilla legalább egy évig nyugton marad, de alig négy hónap alatt újra hadra indult. (Szász Béla 1994.)
  • Aetius nem számíthatott a megtépázott koalíciós tagokkal, a saját serege alig 15-20 ezer volt, szétszórva a félszigeten. Aetius javasolta Valentinianusnak, hogy helyezze át székhelyét Galliába és onnan szervezzen meg egy erős hadsereget, de a császár ezt megalázónak tartotta és kitartott. Székhelyét azonban áttette Rómába. (Szász Béla 1994.)

 

Aquileia ostroma (452.)

  • A rohanó Sentius (Isonzo) folyón átkelve elérte Venetia tartomány legfontosabb erődjét, Aquileia városát. Itt állomásozott rendszerint a római hajóhad egy osztálya, és jelentős szárazföldi alakulatok is védték századok óta Európa felöl Itália északi bejáratát. (Szász Béla 1994.)
  • Az ostrom a várőrség és a lakosság vitéz ellenállása következtében három hónapra húzódott el. Az itt eltöltött késlekedés ugyanolyan végzetes volt, mint tavaly Aurelianum. Az ostrom a hunok vasfegyelmét is kikezdte. Végül a várost lerombolták, előtte kirabolták, az ott levőket leölték. Ezután Észak-Itáliában mindenki behódolt, vagy elmenekült a hunok elől. (Szász Béla 1994.)
  • A Pó síkságon Concordia városának pusztulása után a hun sereg két részre bomlott. Az északi Opitergiumnak vette az útját, majd Tarvisiumon, Vicetián, Veronán és Bergamumon át Észak-Itália legnagyobb városa Mediolanum alá ért, melyet Atilla szintén elpusztított. (Szász Béla 1994.)

 

Aemilia pusztulása (452.)

  • A déli szárny Altinumon, Pataviumon, Mantuán, Cremonán át Ticinumnak vette útját, melyet kiraboltak, de nem égettek fel. (Szász Béla 1994.)
  • Észak-Itália elfoglalása után Aemilia városainak lerombolása és Ravenna közvetlen fenyegetése miatt, 452 második felében a császár békére hajlott. (Szász Béla 1994.)

 

 

A békekötés (452.)

  • Aetius ezúttal nem tudta megvédeni Itáliát Atilla ellen, tekintélye aláhanyatlott. A császár, a szenátus és a nép békét akart, és most csatlakozott hozzájuk az egyház is. Követséget küldtek Atillához. Tagjai: Leó pápa, Gennadius Avienus (a 450. év volt consula) és Trygetius praefecturát viselt ember. Ez egy különösen előkelő követség volt a korábbiakhoz képest. Atilla a Mincius révnél foglalt állást (a Pó síkságon). Atilla örült a küldöttségnek, nem volt ellene a békének, ami létre is jött. (Szász Béla 1994.)
  • Valószínű, hogy Róma évi adót vállalt, nagyobb sarcot fizetett és Atillát az ilyenkor szokásos magister militumi címmel ruházták fel. (Szász Béla 1994.)
  • Atilla most sem feledte Honoriát, és követelte, hogy küldjék utána a császárlányt. A hun hadsereg ekkor hazament. Atilla utolsó hadjáratán félelmetes híre visszatért, megalázta a császárt és Aetiust. (Szász Béla 1994.)
  • A II. nyugati hadjárat – amit Jordanes mesél el – csak mese. E mesében újra legyőzeti Galliában Atillát. Ez az idétlen kitalálás valószínű újból csak Cassiodorus műve. (Szász Béla 1994.)
  • Atilla hazatérvén a kelet-rómaiak ellen indítandó újabb hadjárat tervével foglalkozott. (Szász Béla 1994.)
  • Mantuánál fogadta I. Leó pápát aki komoly díjfizetés mellett vásárolta meg a békét a Ny-Római Bir. számára.
  • Róma megtörésével az európai rabszolgatartó rendszert szüntette meg új korszaknak nyitva meg ezzel az utat.