Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


057 Sicambria ásatása

2015.07.23

Herculia, Sicambria, Atilla városa,

Etzelburg, Budu-vár

Németh Péter: Ismeretlen romok a Pilisben 1965. alapján.

 

„1935-ben a Pilis-hegység Dömös, Pilisszentkereszt, Esztergom közötti területen, nagyrészben távol minden lakott teleptől vagy falutól, hegyi várak, - ezeket rézben összekötő sok kilométerre kiterjedő – fal, árok és sáncvonulatok, várerődítmény-falak, régi kövezett utak, vízduzzasztók és kolostorok maradványait – összefüggést mutató rendszerét fedeztem fel. Hatalmas méretű emberalkotta művek nyomait, épületek faragott, megmunkált köveit, kihalt emberi lakótelepeket és épületeinek alapfalait, cserépmaradványait találtam itt.”

 

A hely maga

A hely a Pilisben a honfoglalás utáni Magyarország királyi központjának maradványai.

A pilisi uralmi központ nem a mai Esztergom volt, hiszen az ott lévő palotát I. Imre király 1198-ban már odaajándékozta az esztergomi érseknek. (Lepold Antal: Szt. István király születés helye. Esztergom évlapjai 1938.4.1.) De lakóváruk mégis Esztergom közelében kellett lennie.

Nemzeti Múzeum Metszettár, XVII. sz. olasz metszet: Alba-Regiát Duna-menti várnak ábrázolja.

A régi Buda a mai Esztergomhoz volt közel; a királyi központ egészen a XV. sz.-ig a Pilis volt; az udvar, a vallási központ – Esztergom – szomszédságában maradt.

A régi Buda határai a Pilis-hegy és az esztergomi polgárok által használt nagyút, a pilisi Pazanduk falu, a Hegyes- és Mogyoróshegy körül volt.

Itinerarium Antonini római-kori útleírás: a Duna-parti várrendszerek összeköttetésére szolgáló Aquincum-Brigetium útvonalon Esztergom alatti helyzetben volt Hercules-Castra.

A honfoglaló magyarok vezérei először „Atilla várában” – egy régi várban – telepedtek meg és ott - a Szűz-Mária sziget mellett – alakult ki az ősi Buda vára. Ennél a Budavárnál a magyar vezérek mindegyike épített magának várat, ezért a törökök ezt a városközpontot JEDIKULINAK – HÉTVÁR-nak nevezték. (Györffy György: Kurzán és Kurzán vára. Bp., 1955)

Anonymus korában a királyok vára Buda volt és csak azt tudták róla, hogy azt előzőleg Atilla uralta. (Ez lehetett a Bálványkőnél, amit később Szamárvárnak csúfoltak. Etzelburg helyett Eselburg)

Az oklevelekben szereplő helyrajzi pontok a Szűz-Mária sziget, a Melegvíz-falu, Felhévíz, az esztergomi út, Hévízmalom, Köves-hegy, Kölves-oldal, Szamárkő, Mogyoróshegy, Hegyeshegy, Pilishegy, Pazanduk-falu, Geyza-vásár, a szentkereszti és a szentléleki kolostor, a Halásztanya, az Akasztódomb – mind ott vannak azon a tájon, ahol a század elején régi római-kori adatok alapján felkutatták és kiásták Herculia maradványait, amely azonos volt Sicambriával, Atilla városával, ahol a honfoglaló magyar vezérek betelepedtek, megalapították sok száz évig tündöklő központjukat.

 

Elnevezések

A várost a rómaiak korában előbb Herculiának, majd Sicambriának, a hunok, avarok idejében Attila városának, majd a germánok Etzelburgnak, a magyarok pedig Budának, Budu-várnak, –Vetus-Budának neveztek. Vetus-Buda nevét a német szövegekben már a XI. sz.-tól Etzelburgnak írták.

Lázius Wolf, 1535-ben járt ott és azt írta le, hogy a régi Buda volt régebben a Herculia-Sicambria.

Sicambria, mint helységnév, ősrégi és Magyarországon a XIII. sz.-tól (Kézai) a XVII. sz.-ig (Istvánffy) általánosan ismert helység volt.

Pilis megye 1516. feb. 11-én kelt oklevélben és a váci káptalan 1528. jún. 15-én kelt oklevelében, mint egy vitát eldöntő helyrajzi pont szerepelt Sicambria vize, sicambriai malmok említésével. (Gárdonyi Albert: Buda és Pest a tatárjárás előtt, Bp., 1941.7.o.)

A mai Buda „Buda” nevét csak a régi Buda – latin szövegekben Vetus-Buda – pusztulása után vette át.

A Buda elnevezés nem volt törvényszerű. A Szent László vendégekénk Magyarországon tartózkodó II. Boleszló lengyel királlyal a XI. sz. közepén itt járt lengyel krónikaíró szerint pl. a király vára „Bazoar”-nak van leírva, amit inkább lehet Vasvárnak érteni, mint Budának és tudjuk azt is, hogy István király sokszor tartózkodott egy várban, melyet Vasvárnak hívtak. Ez csak az a régi vár lehetett, mely Atilla vára néven volt ismert. Több Árpádkori oklevélben szerepel a királynők váraként ez a Vasvár. Ez a vármaradvány Basaharcnál van. (Basaharc = Vasarc – Vasvár)

Ortelius Ábrahám belga földrajztudós 1597-ben kiadott egyik térképén „Herculia sive Sicambria” kettős névvel jelölte a várost, pontosan a mai Pilismarót térségében. Ezt a Sicambriát azonosította a régi Budával Bonfini is.

1906-ban régészeti ásatásokat folytattak Pilismaróton és feltárták Herculia maradványait. (Finály Gábor: Castra ad Herculem, Arch.Ért. 1907.45-47.o) – Az ezt igazoló egyik legutóbbi térkép 1958-ban jelent meg Dercsényi Dezső ellenjegyzésével. (Cseke László: „Visegrád” útikönyv, Bp., 1958.)

„Itinerárium Antoini” vmint „Notitia” római kori feljegyzés alapján: Aquincumtól kiindulva Ulcisia Castra (Szentendre) és Cirpi Mansio (Dunabogdány) után Herculia, Castra ad Herculem következett Salva Mansio (Esztergom) előtt.

 

Ásatás

Finály 1906-os feltárása során egy 820m hosszúságú, bástyákkal tagolt kőfal maradványai és az azzal körülzárt dombtetőn egy 27x33m méretű oszlopcsarnok alapjait ásták ki. Herculia Castra feltárása egyben Sicambria megtalálását jelentette.

Pilismaróti oszlopcsarnok: Az ott talált épületnek négy sorban 6-6 db oszlopa volt, azoknak alapjai maradtak meg.

Knauz Nándor esztergomi kanonok pontosan a Szamárhegy tövébe építette fel magánvilláját. (Búbánatvölgy, Szamárhegy, Csókáskő). Ő találta meg a kelta Solva hercegnő sírkövét. „Ad Herculim” feliratú követ a XIX. sz. végén a Basaharcnak nevezett területnél találták.

Hábodnál ősi Boldogasszony templom maradványokat találtak.

Helységnevek, épületmaradványokkal: Pilisszentléleki kolostor, Pilisszentkereszti kolostor, Klastrompusztai kolostor, dömösi prépostság, esztergomi és visegrádi vár. + Budavár maradványai (pl. Hábodi Boldogasszony templom, Pilismaróti oszlopcsarnok stb.)

A dorogi bányászrégészek ásatásai tevékenysége kapcsán a Pilis-hegy egyik barlangjából került elő az a csontból faragott síp, melynek korát 20.000 évesnek találták. 

 

Frankok őshona

Buda Sicambria romjain épült fel (állítja több forrás). A frankok a Duna-melléki Sicambriából származnak. Őseik Trójából és Sicambriából indultak Nyugatra és értek el a Szajnához, ahol Párist alapították, Páris trójai királyfi emlékére.

A nagy frank birodalom megalapítóját CHLODWIG-ot Remigius püspöke ezekkel a szavakkal keresztelte meg: „hajtsd meg a fejed büszke Sicamber és imádd, amit eddig megégettél és égesd el, amit eddig imádtál.” (i.sz. 496-ból származó szöveg)

A francia régészeti és történelemtudomány keletről, a Duna-mellékéről több hullámban is érkezett népektől származtatja a frankokat, sőt elődeiket a gallokat is.

 

Sicambria (Óbuda) és Fejéregyháza

avagy Buda és Pest a tatárjárás előtt

Adatok Dr. Gárdonyi Albert: Buda és Pest

a tatárjárás előtt, Bp. 1941. c. munkájából

 

A honfoglalás után a főváros mai területén két különálló telepedést találunk, melyek már a honfoglalás előtti időszakban is fennállottak.

Az egyik a Gellért hegy és a Vár hegy közötti dunai rév mellett terült el. Ez a telep kellően meg volt védve a támadások ellen. A hegyek közötti völgyben a hajdani római erőd tövében húzódott meg. Volt a dunai révvel szemközt az előbbivel egynek vehető telepedés is, amelynek magvát ugyancsak római erődítmény képezte. (5.)

A másik telepedés a hajdani római város területén keletkezett s egyáltalán nem állt kapcsolatban a dunai rév melletti telepedésekkel. Óbudának Kézai Simon mester idejében több neve volt: Sicambria, Echulburc és Óbuda és e hármas elnevezést a krónika úgy magyarázta, hogy a város eredeti neve Sicambria volt, Attila testvére a saját neve után Budának nevezte el, amivel szemben Attila rendeletére "Attila városa" lett a neve. Attila rendeletét a Krónikaíró szerint csupán a németek tartották be, a magyarok ellenben a Krónikaíró idejében is Óbudának nevezték. Kézai korában tehát magyarok és németek lakták Óbudát amely kettős nevet viselt.

A Kézai nyomán haladó Képes Krónika a Sicambria elnevezés eredetét ismerte: nevezetesen a menekülő trójaiaknak tulajdonította kik a Sicambria elnevezést a város felett emelkedő Sican nevű hegytől kölcsönözték. (6.)

Kézai elbeszélése arra utal, hogy Sicambria és Óbuda a 13. sz.-ban ugyanazon telepedés megjelölésére szolgáltak és a 14. sz. folyamán is ugyanez volt a gyakorlat. A reneszánsz hatása alatt változás állt be: Sicambria név alatt az Óbudától északra terülő római rommaradványokat kezdték érteni s a lakott része Óbuda illetőleg Etzelburg lett. A legvilágosabban ez Istvánffy Miklósnál látható aki Buda 1598. évi ostromának leírása kapcsán előadja, hogy az ostromló sereg Óbuda és Sicambria romjai között ütött tábort. (7.)

A Sicambria elnevezés eredetét illetően úgy látszik, hogy az a III. Béla király uralkodása alatt beköltözött ciszterciták útján került hozzánk, mert a francia Albericus szerzetes krónikájában is előfordul ahol a franciák őseiül azok a trójaiak vannak megjelölve akik Sicambriából származtak el. Albericusnak pedig kitűnő összeköttetései voltak Magyarországgal, mert krónikájában megemlékszik olyan magyarországi eseményekről amelyeket csupán közvetlen értesülés útján szerezhetett meg. Pl. 1078. évnél elmondja a somogyvári cisztercita kolostor alapítását, amely kizárólag csak francia eredetű szerzetesek befogadására volt rendelve. Az 1233. és 1234. éveknél megemlékezik Jakab bíboros és pápai követ magyarországi küldetéséről aki előzetesen cisztercita apát volt. Az 1235. évnél II. Endre király nagyváradi eltemettetéséről szól, ami ellen a pilisi ciszterciták óvást emeltek, mert az elhunyt uralkodó holttestét kolostoruk számára kívánták megszerezni. (7.)

Úgy látszik Albericus magyarországi kapcsolatai a pilisi ciszterciták lehettek, mert pl. az 1223. évi nagy tűzvészről is tudósít, amely Esztergomot és Óbudát teljesen elpusztította. Erről a tűzvészről más feljegyzés nem maradt fenn, tehát csupán olyan helyről vehette értesülését amely a tűzvész közvetlen közelében volt.

A pilisi cisztercita kolostor Óbudával állandó összeköttetésben kellett lennie, mert IV. Béla 1254. jún. 23.-i oklevele szerint a pilisi cisztercitáknak Óbuda határában szőlőjük és az Óbuda melletti hévizeknél három malmuk is volt. Mindezek teljesen elfogadhatóvá teszik azt a feltevést, hogy a Sicambria elnevezés a pilisi ciszterciták útján került forgalomba. (8.)

Sicambria nevű város azonban a valóságban sem itt, sem másutt nem volt, az elnevezést a monda teremtette meg s a monda hatása alatt lett Óbuda, illetőleg a római romváros elnevezése. (8.)

 

Az Etzelburg elnevezés már a Nibelung énekben is előfordul s Attila hun király székhelyét jelenti. (8.)

A XII. század végén az urbs Attile elnevezés kétségtelenül használatban volt, mert Lübecki Arnold 1204. és 1210. között készült krónikájában azt olvassuk, hogy III. Béla király a Szentföldre induló I. Frigyes császárt Esztergomban fogadta, ahonnan azután Attila városába kísérte ahol több napon át vadásztak. Lübecki Arnold az urbs Attile német változatát nem ismerte, ismerte azonban az ugyanezen keresztes hadjárat leírásának szentelt Ystoria de expeditione Friderici imperatoris, ahol azt olvassuk, hogy a Szentföldről hazainduló császár követeket küldött a magyar királyhoz, akik amellett a magyarországi város mellett találkoztak az uralkodóval, melyet németül Czilnburgnak neveztek. Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy ez a Czilnburg az Etzilburg elnevezés elrontott alakja, és Óbudát jelenti. Lübecki és az Istoria adatai kétségtelenné teszik, hogy a XII. sz. végén az urbs Attile és Etzilburg elnevezések közkeletűek voltak s Kézai krónikájának vonatkozó része német forrásból van merítve. (9-10.)

A magyar királyok a XII. sz. végén már Óbudán tartották székhelyüket (előtte Esztergom volt). (10.)

Borbála királynő 1425. máj. 14. kelt oklevelében etzelburgi palotájáról van szó és az Ofner Stadtrecht 210. szakaszában ismételten Etzelburger név alatt fordulnak elő az óbudai polgárok.

Óbuda területén volt Krimhildfürdője, amely név egy 1389. okt. 29-i oklevélben olvasható s azt a patakot jelöli meg amely Fejéregyházától kiindulva az óbudai klarisszák kolostora irányában folyt. (10.)

A Névtelen jegyző Attiláról csupán annyit tartott feljegyzendőnek, hogy a rómaiaktól elfoglalta Pannóniát s a Duna melletti hévizeknél ütötte fel székhelyét, az ott talált régi épületmaradványokat megújíttatta s a várost erős fallal vétette körül. Ezt Buduarnak, németül Etzilburgnak nevezi, ami nyilvánvalóan az óbudai királyi később királynői várra látszik utalni, mert a Névtelen jegyző korában csupán az volt fallal körülvéve. (10.)

Kézai krónikájában a hunok és a rómaiak nagy csatája a tárnokvölgyi mezőn folyt le, amely eldöntetlenül végződött ugyan, a következő csaták azonban győzelmet hoztak a hunoknak. Ezután választották királyukká Attilát, aki nyugati nagy hadjárataira már Sicambriából indult ki, tehát ezt választotta székhelyéül. (10.)

Attila nászéjszakáján halt meg Sicambriában s a többi hun vezérrel azonos helyen temették el, amely hely Kewe vezér után Keweazoa vagyis Kewe völgye néven volt ismeretes.

Sicambria mellett folyt le Attila fiai, Aladár és Csaba között az a véres ütközet, amelyet a magyarok Krimhild-csatájának neveztek s amely Csaba legyőzetésével végződött. (11.)

Árpád magyarjai Attila hunjaival azonos helyen keltek át a Dunán s a hévizeknél ütöttek tábort. Ahogy Attila, Árpád is Óbudáról intézte a dunántúli országrész meghódítását. A monda szerint Árpád fejedelmet Óbudán temették el s Attila temetkezési helyét is Óbuda közelébe helyezi a hagyomány. (12.)

Óbudához hasonlóan mondák környékezik az Óbuda melletti Fejéregyházát is. Az érdeklődés akkor fordult Fejéregyháza felé amikor 1746-ban a Névtelen jegyző munkája ismeretessé vált. Ez tárta fel azt a mondát, hogy Árpád fejedelmet egy patak forrása felett temették el, amely patak kőmederben folyik Attila városába vagyis Óbudára. Ennek a pataknak a forrása felett Boldogasszony tiszteletére templom épült amely templom a Névtelen korában Fejéregyháza néven volt ismeretes. (12.)

A középkori oklevelekben szereplő Fejéregyháza valósággal forrás közelében állott, amely forrás II. Ulászló 1503. okt. 28-i adománylevele alapján a fejéregyházi pálosok tulajdona lett. (13.)

Fejéregyháza keletkezésére Bonfini-nél olvasható, hogy a templom Nagy Károly császár térítő buzgalmának köszönheti a keletkezését, ki az itt lakott pogányok legyőzése és keresztény hitre térítése után emeltette ezt a templomot.

Fejéregyháza a török hódoltság elején elpusztult s csupán romjai maradtak fenn. (14.)

Túróczi László jezsuita 1729-ben kiadott "Ungaria suis cum regibus compendio data" c. művében Fejéregyháza helyét ismertként tüntette fel.

Bél Mátyás 1719-ben személyesen bejárta Óbuda egész területét, és ő is feltüntette "Notitia Hungariae novae" c. művében létezését. (15.)

Mátyás király a pálosoknak adta a hajdani Fejéregyházát, tehát innen kezdve kolostor is állt mellette.

A Képes Krónika elbeszélése szerint Szent István király azalatt, míg az óbudai káptalani templom épült, feleségével és fiával együtt Óbudán tartózkodott. A római romváros olyan rendkívüli jelenség volt, hogy az Esztergomban tartózkodó uralkodó figyelmét alig kerülhette el, s ennek következtében István király valószínűleg járt Óbudán. Azt is könnyen el lehet képzelni, hogy Szent Istvánnak palotája volt Óbudán, mert a fennmaradt rengeteg épületmaradványból kényelmesen előállítható volt a királyi udvart befogadni tudó palota. (34.)

1189-ben III. Béla korában már biztosan állt Óbudán olyan épület, amely a császári vendég befogadására szolgálhatott. (Frigyes császár).

Kifejezetten először II. Endre 1212. utáni év nélküli oklevelében esik szó az óbudai királyi palotáról. Ez oklevél szerint az óbudai királyi palota őrei éppen úgy alá voltak rendelve az óbudai prépost bírói joghatóságának mint a többi óbudai lakosok. Rendelkezett az uralkodó a főpapok és főurak Óbudán tartózkodó szolgáiról is, amiből szükségképpen arra kell következtetni, hogy a királyi udvar 1212-ben már Óbudán tartotta székhelyét. (35.)

Óbudai királyi palotára mutat Rogerius elbeszélése, amely szerint IV. Béla az 1241. évi tatár betörést megelőzően a nagyböjt tartama alatt rendesen Óbudán tartózkodott. (36.)

IV. László is szívesen tartózkodott Óbudán. 1288. júl. 25-én kelt oklevelében szerepel azon kijelentése, hogy az ottani hosszas tartózkodásával sok kellemetlenséget okozott a káptalannak, amely viszont mindenben a kedvére igyekezett járni. A budai várhegyen épült királyi vár ebben az időben már készen állt s ha IV. László mégis inkább Óbudát választotta tartózkodási helyéül, akkor ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy itt kényelmesen berendezett királyi palota állt rendelkezésére. (36.)

1301. jan. 15-i oklevélben Ágnes özvegy királyné ennek a palotának a gondozását István mesterre bízta. Ebből arra lehet következtetni, hogy az addig lakott óbudai királyi palotát az udvar elhagyta, ezért kellett gondoskodni annak karban tartásáról.

1324. márc. 29-i oklevél Pál mestert az óbudai királyi palota gondviselőjének nevezi az óbudai Káptalan. (36.)

Később már várnagy került az óbudai királyi palota élére, kinek joghatósága az Óbuda közelében elterülő királyi birtokokra is kiterjedt, tehát uradalmi központtá lett. I. Károly 1327. nov. 15-i oklevele ugyanis a borosjenői királyi szőlőművelőket felmentette az óbudai várnagy joghatósága alól, ami a várnagy jogállásának megváltozása mellett tesz tanúságot. (37.)

1333. febr. 2-i oklevélből az első óbudai várnagy nevét is ismerjük (Gekminus castellanus castri Veteris Budensis) s ez a tisztség 1343. jan. 7-től kezdve nagyon előkelővé lett, mert I. Lajos ekkor adta ki azt az oklevelet mely szerint az óbudai királyi várat anyjának állandó tartózkodás céljából átengedte.

Ekkor már Tötös mester, királyi főajtonálló mester volt az óbudai várnagy aki 1343. ápr. 6-án külön palotát vásárolt a saját használatára Óbudán. (37.)

1355. aug. 17-én Nagy Lajos csereképpen megszerezte az óbudai káptalantól Óbuda azon részét amelyen a királyi vár állott, s ezzel a vár egy királyi város központja lett. Az oklevél szerint az óbudai királyi vár közvetlenül a város mellett állott, árokkal volt körülvéve s ez árkon keresztül vezetett az út Fejéregyházához.

 

Szikanok

A mi krónikáinkból s a Historiae Francorum egy 658. évi kivonatának Hieronymustól vett adatából megtudjuk, hogy ez a "Trója romlása után" Pannóniába költözött szikan nép kb. a Kr.e. 400. évig lakott itt, amikor aztán keleti népek nyomása folytán a közép Rajnáig a mindkét partján telepes belga menapiusok ("mennyei-nőtlenek") mellé, a mi krónikáink szerint pedig a franciaországi Sicanas (=Sequana, Szajna) folyóhoz költözött. A Helvetiával szomszédos Sequani, a genfi-tónál, szintén őket jelöli. Az alsó-Rajna jobbparti mellékéről a szikambrokat Tiberius római császár telepítette át a balpartra. Nem alaptalanul nevezték tehát a frankokat még a középkorban is szugambroknak. A sequanok ugyanis, meg a menapiusok, és általában a belgát, eredetükben véve mind szintúgy szikanok voltak, mint a pannonok, akiknek thessaliai országát Pelagoniának is nevezték. (Strab. VII. 5. 38-40., Plin n.h.III.26., Kézai Chron. I. II.; Bécsi krón. I.5.,10.)

Cserép József 1933. 48.