Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


060 Az első avar követség Bizáncban 558

2015.07.23

AZ ELSŐ AVAR KÖVETSÉG BIZÁNCBAN

 (558. JAN.)

 

Malalas: „bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe.”

Menander Protector: „Az avarok eljutottak az alánokhoz s az alánok vezetőjének Sarósiosnak a pártfogását kérték, hadd ismerkedhessenek meg az ő közbejötte útján a rómaiakkal. … Egy Kandich nevü férfit választottak ki arra, hogy elsőként menjen követségbe az avarok részéről. Ez a palotába menve elmondotta a császárnak, hogy itt van a népek közül a legnagyobb és harcban legerősebb, hogy az avarok törzse lebírhatatlan s képes mindent, ami ellen szegül, könnyen eltaszítani és elpusztítani, hogy illő a császárnak őket fegyveres szövetségeseivé fogadnia s így derék védelmezőket szereznie és hogy ők másként nem lesznek igaz jóindulattal a római állam iránt, csak úgy ha a legértékesebb ajándékokban, rendszeres évpénzben és termékeny földű lakóhelyben részesülnek.” (Szádeczky 1992. 17.) [Menander szerint Kandiché volt a legelső avar követjárás Bizáncban]

I. Iustinianos császár (527-565) Itáliának a keleti gótoktól való visszafoglalása után általában, de főleg a Duna-Pontus-Kaukázus határmentén nem fegyverrel, hanem diplomáciával, a barbár népek pénzelésével és ily módon történő egymásra uszításával gondoskodott a birodalom biztonságáról. (Szádeczky 1992. 17.)

Iohannes Ephesinus: „A csúnya népről, amelyet avaroknak neveznek. Ez a hajviseletével feltűnő nép, amelyet avaroknak neveznek, Iustinianus császár napjaiban jött el és mutatkozott a rómaiak földjén. Midőn követeiket fogadta a császár, gazdagon megajándékozta őket. (Szádeczky 1992. 17.)

Agathias: „De nem olyanok e fürtök, mint a türkök és az avarok haja, amely fésületlen, piszkos, elhanyagolt és visszatetsző módon közbefűzéssel befont.” [Agathias személyesen is láthatta az első avar követséget varkocsos hajviseletével. … Avarkori régészeti leletanyagban kerültek elő fémvarkocsszorítók.] (Szádeczky 1992. 18.)

Theophanes: „bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknak mondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított. (Szádeczky 1992. 18.)

„Az öreg császár immár erejében meggyengülve, az avarok seregét megtámadni nem kívánta, hanem a fenyegető veszedelmet inkább ildommal s tanáccsal elhárítani kívánta. … az avarokkal a szövetséget megkötötte.” … Hogy pedig a béke annál erősebb legyen Kandicshoz társul Valentinián nevű főemberét is hozzá adta, kinek megparancsolta, hogy az avarokat szövetséggel csatolja a rómaiakhoz, s bírja rá hogy ezeknek ellenségeit támadják meg. [??? „.. a császár parancsához képest elébb az ujgurokat, aztán a szalákat és szabirokat megverték.” (Menander)] (Jászay 1855. 151.)