Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


061 Az avarok első és második frank hadjárata 561-567

2015.07.23

AZ AVAROK (FEHÉR HUNOK) ELSŐ (561/2.) ÉS MÁSODIK (566/7.) FRANK HADJÁRATA

 

Első francia hadjárat

Gregorius Turonensis IV. 23.: „Clothar király halála után a hunok a gall tartományokra törnek. Sigibert ellenük irányítja hadseregét s háborút viselt ellenük. Legyőzte és megfutamította őket. Azután azonban királyuk követek útján kieszközölte az ő barátságát. Míg velük volt elfoglalva Sigibert, testvére Chilperich Reimsen áthatolt s más az ő országához tartozó városokat elragadott tőle. Ebből kifolyólag kettejük között polgárháború támadt. (Szádeczky 1992. 25.)

Paulus Diaconus II. 10.: „Miután értesültek Clothar király haláláról, a hunok, más néven avarok, az elhunyt fiára, Sigibertre rontottak. Ez Türingiában találkozott velük és az Elba folyónál hatalmasan legyőzte őket. Aztán kérésükre békét kötött velük. [Megj. Szádeczky-től: A 6. sz.-ban Türingia nagyobb terület jelölésére szolgált, mint napjaink földrajzában.] (Szádeczky 1992. 25.)

Chronicon Cedastinum p. 687.: „A hunok ismét dúlják Germánia egy részét, behatolnak Galliába is.” (Szádeczky 1992. 26.)

A frankok királya Chlotár meghalálozván, fia Sigibert lépett a trónra 561-ben. Ezt az avarok haddal megtámadni elhatározták, mi okból? nem tudni. Bár némellyek a szászok és thuringok bujtogatásainak tulajdonítják. Bármi oka is lett légyen is azonban, szerencsétlenül ütött ki az avarokra nézve. Sigibert ugyanis hallván, hogy idegen ellenség közeledik ellene, hadait összeszedte, Thüringenig eleikbe jött, s megütközvén velek őket megverte. A béke megkötése után az avarok visszatértek, s Dáciában vesztegen maradtak, mígnem Jusztinián 565-ben meghalt. Helyébe II. Jusztinián lépett. (Jászay 1855. 154.)

 

Második francia hadjárat

Gregorius Turonensis IV. 29.: „Mikor aztán meg kellett ütközni, amazok mágikus praktikákban járatosak lévén különféle kísértetalakokat mutattak nekik és hatalmasan fölibük kerekedtek. Sigibert ajándékok juttatása útján szerződésre lépett az ellenség királyával, hogy míg életük napja tart, egymással többé ütközetekbe nem bocsátkoznak. A hun király is küldött neki sok ajándékot. E királyt kagánnak („Gaganus”) hívták. Annak a népnek tudniillik minden királyát ezzel az elnevezéssel illeték. Midőn azt láttuk, hogy fegyvereitek kezetekben lámpafényként csillognak, magunkon kívül lettünk s azt gondoltuk, hogy a ti isteneitek vannak ott. Elküldöttünk tehát szentélyeinkbe, elhoztuk mi is nevezetesebb isteneinket s ezeket állítottuk szembe veletek. … A protobolgárokról is van olyan híradás, miszerint a harcban földöntúli erőket igyekeztek a maguk oldalán sorompóba állítani, és az avar kagán hadseregében a bolgár csapategységek mindig jelentős szerepet játszottak.” (Szádeczky 1992. 31.)

Chronicon Vedastinum p. 687.: „A hunok ismét a galliai tartományokra támadtak. Sigibert nagy hadsereget mozgósított. Midőn aztán össze kellett csapnia, démonok kísértetalakjai játszották ki a frankokat, akik így megfutamodtak. Sigibert fogságba esett. A királyok kölcsönösen megajándékozva egymást szerződést kötöttek s a hunok visszavonultak.” (Szádeczky 1992. 32.)

Menander Protector E L p. 454. 14-22: „Mikor a béke már megszilárdult, Baján jelezte a frankok vezetőjének, Sigibertnek, hogy seregét éhség szorongatja. … hogy ha az avarok seregét a szükségesekkel ellátja, akkor három napnál tovább nem fog ott időzni. (értsd: frank földön.) Miután Sigibertnek ezt hírül adták, azon nyomban küldött az avaroknak lisztet, hüvelyeseket, juhokat és szarvasmarhákat.” (Szádeczky 1992. 32.)

II. Jusztiniánhoz 565-ben az avarok haladék nélkül követeket küldtek a szokott évenkénti ajándékokat követelni, azonban üres válasszal bocsáttattak el, mi az avarokat annyira felbosszantotta, hogy a frankok ellen újólag hadat indítottak. (Jászay 1855. 154.)

Az avarok most már győzedelmeskedtek. Sigibert ugyanis korábbi diadalában elbizakodva, nem megvetendő sereggel állott ellenök, azonban vagy az ellenség cselei, vagy a harctér helyzete miatt, kénytelen volt magát megadni és szabadságát ajándékok által vásárolta meg. (Jászay 1855. 154.)

„Békeszerződéssel csatolván magokhoz az avarok a frankokat 566.” (Jászay 1855. 154.)

Euagrius: „Az avarok túlvilági erőket is alkalmaznak.” Az avar kagán hadseregében bolgár csapategységek mindig jelentős szerepet játszottak, róluk írja: „a harcban földöntúli erőket használtak.” (Szádeczky 1992.)

 

Elmélkedés: A hunok, az avarok egész Európára kiterjedő politikájuk és dominanciájuk bizonyosan nem vallási alapon állt fenn, hanem valamilyen sokkal korábbi szerződésen, megállapodáson avagy birtokviszonyon. Ez utóbbi a legvalószínübb, tehát Európa kontinens a szkíta fajú népeké volt és ezt őrizték különböző törzseikkel. Ez meglehetősen régre nyúlik vissza, így akár egy másik kultúra, civilizáltság vagy épp menekült áradatok kiszorítása volt az alap politika, mely 997-re (Vajk korára) olyannyira elburjánzott Európában hogy újra csak szerződéssel (Quedlinburg) lehetett kezelni. Azt hiszem Európa urainak kiléte a kérdés mindenkor. S ehhez a Szkítáknak van joguk. Ennek az évezredes védelmi harcnak az utolsó nyomai jelennek meg a jazigok, hunok, avarok és fejedelmek nyugati harcaiban. (Kozsdi T. 2012. október 13.)