Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


070 A magyarok jelleme vezetése és kultúrája 887-890

2015.07.23

Magyarok vezetése

  • A harcolni kész törzsek mind türelmetlenül várják a fővezér rendelkezéseit, kire tekint az egész nemzet, kinek engedelmeskedik mindenki. A magyarok ősi államformája bár a perzsa és arab írók azt monarchikusnak látják, tényleg azonban törzsköteléken alapuló nemzeti közhatalom volt, melyben a főhatalom magát az államot alkotó népet illette.
  • Náluk a demokratikus államszervezetnek tiszta alakjával találkozunk melyben a főhatalom nem egy személy, hanem az összes birtoka volt, kinek nevében azt a nemzetgyűlés gyakorolta, mit valamely nagy nemzeti vagy politikai szükség bekövetkezésekor egyes, arra érdemeket szerzett férfiúra közös akarattal ruháztak át.
  • A választás természetesen a törzsfőnökök közül a legtapasztaltabb, legvitézebbre esett, de ezen vezérség csupán a hadjárat tartamára szólt. Annak befejezése után, az egyes törzsek visszanyerték függetlenségüket.
  • A büszke főnökök (értsd: fejedelmek) senkinek sem tartozva felelősséggel, korlátlanul uralkodtak törzseik felett, magasabb hatalmat nem ismervén, csupán a közérdeket.
  • Azonban e fejedelmi személyek tisztelettel hajoltak meg a legnagyobb hatalom, a nemzet és ennek politikai képviselete, a nemzetgyűlés előtt. (Laurentzi Vilmos 1903. 10-12.)

 

Magyarok jelleme

  • „A magyar, ez a par excellence harcos nép, melynek rettegett neve nemsokára, északtól délig, kelettől az Óceánig terjedt, ős hazájából csodásan egyszerű, költői mivoltában megkapó, mindenben önállóságot és erőt lehelő erkölcsi és értelmi világnézetet hozott magával. … saját lelkük pillanatnyi érzéseit, minden következetesség és philosophiai rendszer nélkül való legeszményibb természet vallást követték.
  • „Az ártatlan ábrándozásnak és költői elmerülésnek e népe, ha egyszerre felhangzott a kürtnek velőkig ható, borzalmasan sikongó vészjele, átváltozott, lóra kapott. Harci vágyban égve, ott állott az egész magyar nép felfegyverkezve.” (Laurentzi Vilmos 1903. 6. és 9.)
  • „Két nevezetes derékség az, mellyek a Magyar Nemzeti Felekezet, magát Másoktól kiválalkozva megkülönböztette: úgy mint a Tisztaság és Vitézség, mellyeket a fondorló irígységű Ellenségek nem akarva is megvallottak.” (Peretsényi Nagy László 1827. 5.)

 

Magyarok kultúrája, műveltsége és írásbelisége

  • 890-ben Európa egyetlen népének sincs saját írása, egyedül a magyar hozza magával a sajátját!
  • Az évezredes szkíta kultúrát hoztuk magunkkal.
  • Európában sehol nem hordtak fehérneműt a ruhájuk alatt csak a magyarok. Csak 300 évvel később kezdik el Európa gazdagabbjai viselni.
  • A magyar katonai rangok azonosan az asszír birodalom katonai rangjaival
    • Kusán, Árpád helyettese = kashánu, királyi személynök
    • Zsolt v. Solt = Szalat, asszír tartományi fejedelem, törökben szultán
    • Tarján, a bányászok és kovácsok törzsének feje = tartan az asszír műszaki csapatok parancsnoka
    • Kende = kundu
    • Horka = harku, az asszíroknál kisebb király.

 

Kékliliom

Május havának egyik fenséges ékessége az írisz, régi magyar nevén kékliliom. Bod Péter 1767-ben kiadott Dictionariumában a latin íris mellé írta: kékliliom. A kékliliom egész Európában honos, Szibériától a Földközi-tenger térségéig, így nyilván a Kárpát medencében is. Ez a néprajzunkban is megjelenő szimbólum nem a tulipán, amely csak 1600 körül terjedt el Magyarországot, a Németalföldre pedig bizonyítottan 1557-ben, Bécsbe meg 1569-ben került. Magyarországon a honfoglalás óta ismert "tulipánábrákat" ezért palmettának nevezik. A virág három fölálló leplével a szkiták már legkésőbb Kr.e.700-ban az egyisten hitet jelentő Szent-háromságot szimbolizálták. A négy tagból álló íriszkoszorúkból keletkezett az egyenlőszárú kereszt. (9-10.o.) A heraldikai liliomot a tudomány az Árpád-ház leányági leszármazottaitól az Anjou-háztól eredezteti, noha az sokkal régebbről, Árpád népének kékliliom-ábrázolásából származott (895.) E jelkép, mely az ún. honfoglaláskori sírokból aránylag nagy számban került elő, még nem úgy néz ki, mint Franciaországban a 13. sz. második negyedében a Linoge-i Coffret de Saint Louis alkotásán. (30.o.)

Meszlényi Róbert 2002. 9-10, 30.