Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


076 Zsolt kora és Bulcsu horka 907-947

2015.07.23

ZSOLT 907-947

 

907. jún. 17. Ensburgnál a német birodalom kormányzói nagy sereggel indultak a magyarok (Pozsony) ellen. A Dunától északra Luitpold keleti határgróf, a folyótól délre Dietmar salzburgi érsek, Zakariás saebeni és Ottó freisingi püspökök haladtak. A Dunán Sieghard herceg nyomult hajóhaddal. A magyarok az Ennstől visszavonultak.

907. aug. 9-11. A magyarok megütköztek Dietmar érsekkel, aki a püspökökkel együtt holtan maradtak a csatatéren. A magyarok másnap a Dunán átúsztatva Luitpold seregét is alaposan elverte. A fővezér, 20 bajor főúr, a bajor nemesség színe-java és több ezer katona halt meg a támadók közül. Harmadnap a hajóhaddal felszerelt harmadik sereget is megsemmisítették a magyarok.

A győzelem után a németek tartalékseregét Ensburgnál semmisítették meg, majd 20 kolostort dúltak fel s dél-Bajorországot kietlen pusztává tették. Egy ötödik sereget Abach vára körül hazatértükben semmisítettek meg.

908. A magyarok Thüringiát és Szászországot támadták meg a szlávokkal szövetségben. Brement kirabolták és székesegyházát felgyújtották.

909. Alemann és frank földi kalandozások, sok zsákmánnyal.

910. Nemzeti gyűlés a magyaroknál. Zsolt kiskorúságának idejére ország kormányzókat és vezéreket választottak.

910. Az erejüket összeadó Gebhard herceg vezette német, frank és alemann seregek elébe mentek a magyarok és Augsburgnál hajnal-hasadta előtt megsemmisítették őket. A magyarok tovább dúltak a Rajnáig. Lajos király roppant mértékű évi adó fizetésre kötelezte magát a magyaroknak.

912. A magyarok újra Thüringiát dúlják.

913. Arnulf bajor herceg az adófizetést megtagadta a magyaroktól, akik Bajorországon át a Svábföldre vonultak, ahonnan nagy zsákmánnyal indultak haza. Azonban az éjjel Arnulf és szövetségesei Erchanger, Berchtold és Udalrich grófok Oettingennél rajtaütöttek a fáradt magyarokon és végeztek velük.

915. A magyarok újra Thüringiába és Szászországba rontanak, porrá égetik a fuldai apátságot. Arnulf szövetséget köt a magyarokkal Konrád király ellenében.

 

916. A magyar hadak a telet Németországban töltötték, feldúlták a corveyi monostort és egy csapat újra elment Bremen-be.

916. okt. Regensburgi Zsinat. Odaidézték Arnulfot, akit a magyarok kísértek el. Utána Elzász és Lotharingia tartományaiba nyomultak.

917. jan. 21. A Rajna parti Basel városát romba döntötték.

919. Arnulf javaslatára a magyarok szász földre törtek, és Henrik királyt adófizetésre kényszerítették.

921. Berengár király Olaszországba hívta a magyarokat, hogy segítsenek leverni ellenfeleit. Berengár 900 óta volt ekkor adófizetője a magyaroknak. Bogát és Durcsák vezérlete alatt a magyarok Brescia vidékén győzelmet aratnak.

922. febr. 4. A magyarok Apuliára ütöttek. Útjuk során Péter német őrgrófot Róma elfoglalására segítették.

924. Berengár királyt megölték, erre a magyarok felső-Olaszországba mentek Szalárd vezetése alatt, a gyilkosságon bosszút venni.

924. márc. 24. Paviát, 43 templommal együtt felgyújtották. Az életben maradt 200 lakos 8 véka ezüsttel váltotta meg magát. Eztán egészen az Atlanti-óceánig száguldoztak, de vérhas miatt sokan meghaltak az út során.

926. Bajorországon át a magyarok az alemann és frank földekre vonultak. A Rajnán átkelve Elzászt, Lotaringiát és a mai belga földet is kizsákmányolták. Később Szent-Gallenben is jártak. Itt készült Ekkehard sz. galleni bencés történetíró ismert jegyzete a magyarokról.

932. 100 ezer fős magyar sereg tört Németországra, mert az nem fizette az adót. Egyik fele Thüringia, másik fele Merseburg irányában harcolt.

933. márc. 15. Henrik a magyar had központját széttörte és arrébb üldözte. Flodoard rheimsi kanonok 36 ezer főre tette a csatában elhullott magyarok számát. A csata emlékét Henrik a Merseburgi palota mennyezetére felfestette.

934. ápr. A magyarok Trákiát kifosztottál és Konstantinápolyt megszállással fenyegették. Foglyokat váltottak ki és a császárral békét kötöttek.

936. júl. 2. I. Henrik király meghalt, emiatt a magyarok rátörtek a sváb és frank földekre. A szentgalleni és fuldai apátságot felégették.

936. aug. 30. Strassburg közelében az oberkircheni apácákat a papokkal és cselédeikkel együtt (128 fő) kardélre hányták.

 

937. marc. 24. A magyarok betörtek Lotaringiába és Elzászba. Sens városát felégették és az óceánig pusztítottak. Hazafelé Felső-Olaszországban zsákmányoltak, néhány csapat egészen a Vezúvig lement.

938. Németországban belviszály volt, ezt kihasználva a magyarok Türingiában és Szászországba ütöttek. Ekkor több veszteségük lett.

940. április. Olaszországi hadjáratuk során Hugó király 10 véka pénzzel engesztelte ki a magyarokat.

943. április. Trákiába törtek a magyarok, de a császár küldötte Theofanész patrícius 5 évre békét kötött velük.

944. aug. 11. A magyarok bajor földre ütnek be. Wells mellett súlyos vereséget szenvednek.

947. Zsolt a fővezérségről lemondott.

 

Kalandozások oka - OTTÓ-BULCSU párharc (935-955)

  • Padányi: „A magyar hadakozások nem össze-vissza zsákmányolások voltak, hanem egy rendkívül intelligens külpolitika három szomszédos birodalomban, egy circa másfél millió km2-es térben rendezett akciói.”
  • „A 937. évi hadjárattól kezdve 955-ig alig van olyan esztendő, amikor a magyarok támadást nem intéznének Ottó, vagy a vele szövetséges ill. a hozzá hűséges német v. olasz tartományok ellen.
  • Ha a császár egy új támogatót nyert vkiben akár Németországban akár Németo-n kívül, az a következő évben biztosan kap egy pusztító magyar támadást.
  • A magyar hadivállalkozások 18 éven át pontosan és következetesen a német belpolitikai alakulás fordulataihoz igazodik.”
  • Ottó és Bulcsú párharca 935-955 (18 éven át)

 

Európai reakciók a magyarokra

  • „A népekben ép úgy, mint Atilla idejében azon hit vált uralkodóvá, hogy a föld ezen ördögeit egyenesen a pokolból küldötte az isten, a bűnbe elsüllyedt kereszténység ostorozására. Hogy kellőképpen igazolhassák gyáva tehetetlenségüket, azt a mély erkölcsi süllyedést melybe a kereszténység elmerült volt s mely egyedül magyarázza meg a magyarok hihetetlennek látszó harci dicsőségét, sok rosszakaratú mesét hagytak róluk az utókorra. Ezek arra volnának hivatva, hogy a magyarságot az ördögnél is sötétebb színben festve elfogadhatóvá tegyék minden kudarcukat.” (Laurentzi 1903. 9-10.)