Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


085 Koppány élete és halála

2015.07.23

KOPPÁNY

 

Koppány vérfertőző szándékának tisztázása

A bécsi képes krónika, s ezt átvéve Thuróczi és a budai krónika Koppány fölkelése céljául azt írják, hogy István anyjával vérfertőző házassága útján egybe keljen, Istvánt megölje és birodalmát elfoglalja.

A 11. sz-i kisebb és nagyobb legenda s ezek nyomán a 12. sz. elején írt Hartvik, az István kormányzása elején kitört belháborúról részletesen írnak, de Koppányt még névről sem említik, hanem a belháborút a sátán ösztönzésének tulajdonítják. A 13. sz-i Kézai és az 1330-ig terjedő pozsonyi krónika nem tud semmit Koppány vérfertőző szándékáról.

Koppányt szándékosan állíthatták be gyűlöletes színben. Koppány felkelése 4 év múlva Erdélyben ismétlődött meg, ami azt igazolja, hogy a fölkelés a létezett körülmények közt az ősi hitéhez és jogaihoz ragaszkodó s a keresztyén eszmék és a tényleg átalakítani kezdett államszervezet iránt ellenszenvvel viseltető nemzeti párt részéről az emberi természet törvényei szerint kimaradhatatlan volt. (Szabó 1869. 419-428.) 

 

Veszprémi csata Koppány somogyi tartományúr ellen. (998.)

Koppány az ősi intézmények védelmére kelt föl. (Kerékgyártó 1875. 23.)

Kupa a fejedelemnek rokona az ősi vallás védelmére, s ha lehet Istvánnak a fejedelmi székből való letételére fegyvert ragadva lázadást kezdett. (Andorlaki 1859. 57. átv: Horváth M.: Magyarok története)

Az elégületlenek élén, kiket már Gelyza szigorú kormánya alatt is az idegen papság és vendég-lovagok kegyelése, az ősi nemzeti intézmények, szokások és erkölcsök kíméletlen figyelembe nem vétele mélyen elkeserített, sőt kitörésekre ingerelt, a nyílt fölkelés zászlaját a Somogyban és környékén hatalmas Koppány, a tar Zirind fiát, a hét nemzetségfőnök egyikének utódja tűzte ki. A fölkelők célja volt Istvánt a kormányról elűzni, a kereszténységet s azzal együtt az idegen befolyást megsemmisíteni, az ősi vallást és a szövetséges vérségi kormányrendszert régi alakjába visszaállítani.

A fölkelők dúlták István és hívei dunántúli birtokait, városait, pusztítani kezdték jószágait, rombolni falvait, szolgáit öldökölni s őt magát gúnyolni. István a gyorsan terjedő fölkelés okán udvarát Esztergomból a Duna túlsó partjára helyezte át a Garan folyó partjára. Itt a garanparti táborban avatták német szokás szerint lovaggá a csatába induló fejedelmet a német Hont és Pázmán lovagok, a fejedelmi testőrhad parancsnokai. István tudta ha a lázadás célt ér, fejedelmi széke és a keresztyénség ügye veszve van, ezért fogadalmat tett, hogy ha Szent Márton, a pannonhalmi apátság védőszentje közbenjárására fegyvereit az ég megáldja, akkor legyőzött ellenségei birtokaiból az említett monostort gazdagon adományozza. A tábora vezérletét Wencelin wasserburgi grófra bízta. A csata Veszprém, Gizella városa ostrománál jött létre. Az ostromlókat legyőzték, Koppányt elfogták és négy felé vágták a testét. Ezeket a Dunántúl nevezetesebb városaiban: Esztergom, Veszprém és Győr kapuira szegeztette, a negyediket Erdélybe küldte, mely ekkor Töhötöm kisunokája, a keresztyénség iránt ellenséges érzelmű ifjabb Gyula törzsfőnök hatalma alatt állott. Koppány birtoka, Somogy összes termésének tizedét a pannonhalmi Sz. Márton monostorának adományozta. István a legyőzötteket és a maradékaikat az egyház szolgáivá tette. (Szabó 1869. 419-428.)