Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


087 A pápai bulla hamisitása

2015.07.23

KUTATÓI VÉLEKEDÉSEK

A PÁPAI BULLA HITELESSÉGÉRŐL (1000.)

 

Részlet a bullából: "Mindenek előtt hálákat adunk az atyának, ki a mi napjainkban Dávidot talált, Gejczának a fiát, szíve szerint való férfiút, s a világosságtól átsugárzottat, ki a hitben legeltesse a magyarok választott népét. Dicsérettel emlékezünk isten iránt kegyességedről, melly népnek mi legkisebb érdemünk nélkül elöljárói vagyunk; s tégedet, ki követed s leveled által magadat örökre lekötötted, méltó imádságunkba foglalunk. Miért, kedves fiam, mind azt, mit tőlünk s az apostoli széktől kivántál, az esztergomi érsekséggel s többi püspökséggel együtt, ezennel megadjuk, szent Pál és Péter apostolok hatalmánál fogva. Országodat is, nemzeteddel s örököseiddel együtt, a most élőket szintúgy, mint a jövendőket a római egyház pártfogása alá vesszük, szakadatlan időkig. Utódaid s örököseid pedig, mihelyt az országnagyai által elválasztatnak, tartoznak nekünk a szükséges engedelmességet s tisztességet tanúsítani s magatokat a romai egyháznak, melly alattvalóit nem szolgákul, hanem fiaiul tekinti, alattvalóiul bebizonyítani, így a katholika hitben állandóan megmaradni, és azt előmozdítani. ... megengedjük, hogy azon koronával, mellyet számodra küldünk, ünnepélyesen s alakszerűen megkoronáztassál, az apostoli keresztet pedig magad előtt hordasd. És miként az isteni kegyelem téged utasítand, az egyházakat, mostaniakat és jövendőket, helyettünk rendezhesd..." (Jászay 1855. 227-228.) - "Ennyiből áll e királyi tekintélyt lealázó s egészen a papi hatalom alá vető pápai megerősítő levél." - (Jászay 1855. 228.)

Inchoffer Menyhért „Annales Ecclesiastici Regni Hungariae” c. munkájában 1644-ben közölte II. Szilveszter 1000. márc. 27-én kelt levelét. (Karácsonyi 1891. 178.)

II. Szilveszter bullája adománylevél. A pápa Szent Istvánt megajándékozza a koronával („diadema”) és királyi névvel (nomen regium) stb..

Inchoffer Menyhért Levakovics Ráfáel ferencrendi szerzetes és hittanár előadása nyomán azt írja, hogy e levelet Verancsics Antal 1550-ben a traui egyház levéltárában találta és Memorialis c. művébe saját kezűleg leírta. Azután Georgier Athanáz kezéhez jutott, aki kevéssel 1644 előtt Bécsben Levakovicsnak adta át, ez pedig Inchofferrel közölte, aki sajtó alá rendezte. (Karácsonyi 1891. 182.)

A származás mesés voltát kell kimutatni. Kézzelfogható hazugság, hogy e bullát Verancsics 1550-ben a traui egyház levéltárában másolta volna le. Verancsics levelei megmaradtak s 1546-tól élete fogytáig kimutatható, hol merre járt. 1550. jan-febr. Sárvártt, márc.-ban Bécsbe ment, itt volt július 7-én is még, aug.-ban Sárvártt újra, szeptemberben Bécsbe visszament, onnan Egerbe indult, ahol lakást vett. 1551-ben is itt volt. Magyarországhoz láncolták őt javadalmai. Trauban ez időben nem járt! (Karácsonyi 1891. 182-183.)

Verancsics irodalmi hagyatéka és annak sorsa jól ismert. A hagyaték Georgier nevűhöz nem került. (Karácsonyi 1891. 184.)

A bulla eredetije sehol sincs, senki se látta. (Karácsonyi 1891. 184.)

A második mondat a bullában: a pápa előtt ismeretlen népből (de ignota nobis gente) való követek… II. Szilveszter az Ottó császárok udvarában nevelő volt, ott pedig magyarok is megfordultak, úgyhogy II. Szilveszter látásból is, nemcsak névről ismerte a magyarokat. (Karácsonyi 1891. 185.)

A magyar történetírók előtt Szilveszter-bulla néven ismeretes irat egész újkori, 1576 után készült hamisítvány. (Karácsonyi 1891. 216.)

Az a nézet, mely szerint a korona úgy amint van, azzal a koronával azonos amit II. Szilveszter pápa küldött Szt. Istvánnak annak 1000 vagy 1001-ben történt koronázására, és amely mindenféle változtatás vagy későbbi hozzátétel nélkül vált Magyarország Szent Koronájává – nos – ennek a tannak az okleveles alapját egyfelől a Hartvik püspök által 1100 körül írt Szt. István legenda elbeszélésre, másfelől a II. Szilveszter pápának az az 1000. márc. 27-én kelt bullája jelentette, mely I. István számára a királyi méltóság és egy korona adományozásról szól, és amelyről ugyan később kiderült, hogy durva hamisítvány, kb. 1740-ig viszont még senki sem kételkedett hitelességében. (Deér 2005. 8.)

A nevezetes dokumentum tulajdonképpen már a 18. század közepe óta több osztrák, német és magyar kutató számára a részleteit tekintve hamisnak, egészében véve pedig felettébb gyanúsnak tűnt. De csak 1891-ben sikerült Karácsonyi János meggyőző levezetésével kétségtelenül bebizonyítani, hogy durva 17. századi hamisítvány. Ez megjelent az Ungarischer Rundschau 1912-es évfolyamában német fordításban is, ily módon nem maradhatott kétség afelől, miként ítélik meg a magyar történészek ezt a „forrást”. Karácsonyi levezetése Magyarországon általános egyetértésre talált. (Deér 2005. 13-14.)

Karácsonyi János a 19. sz. végén végképp bebizonyította, hogy a Szilveszter-bullát a 17. sz.-ban Tomkó boszniai püspök hamisította. Ráadásul Karácsonyi egy újabb tanulmányában a Hartvik-legendának a koronaküldésre vonatkozó részét 1150 körüli interpolationak (utólagos betoldásnak) minősítette. (Bertényi 1996. 20.)