Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


097 1046 véres eseményei

2015.07.23

Gellért püspök és két másik püspök megölése - Idegenek ölése. (1046. Szeptember 25.)

  • Az Endre király elé igyekvő Gellért püspököt és Szolnok ispánt a pesti révnél megölik. (Akadémia 1984.)
  • "Engedelmet vévén I. András Királytól a Magyarok, hogy a Szityai Pogány bálványozást előbbeni karba vissza tehessék, azonnal kezdették a Klastromokat rontani, templomokat pusztíttani, a Papokat és Püspököket akik abba az időbe töbnyire mind Szerzetesekből állottak, ölni, fosztani. Megölvén sokat a lelki pásztorok közül, kegyetlen dühösségeket a többi keresztényekre terjesztették, úgy hogy az első felzendülésben olly sok keresztények ölettek meg hazánkban a pogányságra visszaszökött Magyaroktól, hogy azoknak neveit és számát tsak a mennyie laistromban lehessen fel-találni. A püspökök közül akik ezen üldözésben megölettek, háromnak a neve vagyon fel-jegyezve Hazánk régiebb írásaiban: Sz. Gellért püspöknek tudniillik, és Betzerus, és Buldus püspököknek, akik midőn az Új királynak Andrásnak és a Leventa Hertzegnek első idvözlésére Fehérvárrúl Pestre indulnának, Budánál a Duna parton a Hit ellen dühösködő pogány magyaroktól kegyetlenül meg-ölettettek. Benetha nevezetű püspök is volt ezen három megölettetett püspököknek úti társaságában és ezt is a Pesti Duna parton keményen kezdették vala nyaggatni a Pogány magyarok, meg is ölték volna, ha András király aki éppen akkor a Duna parthoz érkeze, a gyilkos üldözok körmei közül ki nem szabadította volna. (Szekér 1791. 163.)
  • Sz. Gellért püspök midőn Fehérvárról Pestre utazna, az úton nem messze Fehérvártól azon a tájékon amint most Velentze nevezetű helység vagyon, misét mondott az ott lévő templomban, melly Sz. Sabina tiszteletére vólt építve; és megjövendölte úti társainak, hogy ők minnyájan Benetha püspökön kívül mártyromságot fognak szenvedni: bé is tellyesedett a jövendölés, mert leérvén Budára, elsőben Szent Gellért püspököt ragadták meg a Pogány magyarok, és azon hegyről a melly még most is azon időtől fogva Sz. Gellért hegyének neveztetik szekerestül letaszíttatván, minden tagjait össze törték. (Szekér 1791. 164.)
  • "...és le-taszítának az Magyarok egy taligán az nagy magas kőszikláról Budánál; melly hegyet erről, mind é napiglan Szent Gellérd hegyének hínak. Véle egyetemben Bezterus és Buldus Püspököket meg-őlék. Zonuchust az Albán Herczeget a Németekkel, és olaszokkal a kiket meg kaphatának, hasonlóképpen mint megölék. (Pethő 1753. 24.)
  • "És ezek kezébe került az alacson termetű Gerhárd, velenczei születésű, rozácziai barát, ki eleinte Bakony-Bélben remete életet élt, aztán csanádi püspökké lett. ... Vata és gonosz társai által, a többi püspökökkel együtt, kövekkel hajigáltatott. ... szekerét a Duna partján összetörték, benne a Duna felett emelkedő meredek hegyről lelökték, némi élet jeleit adván még dárdával agyon szúrták, s fejét egy kövön összezúzták. .. A Duna többször mosta e követ, de arról a vért hét évig elmosni nem tudta s később e kő Csanádra vitetett az ő oltára alá. Hol feje összetöretett, szent György tiszteletére, egyház építtetett. (Jászay 1855. 306.)
  • "Megköveztetett Buldi püspök is; Beztricz és Beneta pedig, midőn Endre és Leventéhez a Dunán át akarnának hajózni, amazt a tulsó parton állók megsebesítették s harmad napra meghalt, ezt csak Endre király szabadította meg. Szónok főispán is kénytelen volt lovával a Dunába ugratni, kit a csónakkal közeledő Motmír szabadított meg, Szónoktól vevén a keresztséget - őt azonban e tetteért a pogányok halállal fenyegették, miért kénytelen volt Szónokot e csónakban karddal agyon szúrni. Tömérdek egyházi és világi egyén esett e vallásos buzgalom áldozatául. (Jászay 1855. 307.)
  • "Beszéde végén mintegy látnoki szellemtől megszállva, könnyekre fakadt, mondván: "atyámfiai, püspöktársaim, s mindnyájan ti, jelenlevő hívek, tudjátok meg, hogy mi a mai napon martyrkoronával Jézus Krisztus urunkhoz fogunk eljutni." (Horváth 1878. 339.)

 

Orseoló Péter megvakítása (1046. szeptember)

  • Péter zsitvatoroki táborában is lázadás üt ki; a király Fehérvárra akar vonulni, de a vár kapuit bezárják előtte. Pétert Zámolynál megvakítják. (Akadémia 1984.)
  • "Péter, midőn öldöklések által mindent felforgatva s magát némellyek által halálra szánva látta, eleinte Fejérvárra akart menni, de a polgároktól jószámú némettel együtt kizáratván, Mosonba ügyekezett, onnan Osztrákországba kihatolandó. A magyar pártosok Péter szaladását észrevévén, hogy ki nem mehessen, minden útakat elzártak. Ekként elrekesztve látván magát, Zámor mellett bizonyos erősített helyet foglalt el s három napig az ellenség megrohanásait vitézül visszaverte, végre a vele lévők mindnyájan leöletvén, elevenen elfogatott, s szemei kiszúratván, Fejérváron, a következő esztendőben, fájdalmában megholt, és Pécsett eltemettetett." (Jászay 1855. 307.)

 

Levente halála (1046 vége/1047 eleje)

  • Levente Szár László ifjabb fia volt, I. András testvére. 1034-1046 között testvérével Oroszországban volt.
  • "Alig hogy Levente hazájába visszatért, el sem titkolta pogány hajlamait. Nemsokára hazatérte után, tehát 1047 körül meghalt Levente, akit - mert nem élt katolikus ember módjára - Taksony helységben temették el, ugyanott hol állítólag ősét Taksony fejedelmet, pogány módra." (Wertner 1892. 114.) = Taksony - Mihály - Szár László - Levente.
  • "Ez pedig az Levente Herczegnek hólta után lén; mert annak idejében újitást az hit dolgában nem tehetet Endre Király; mivel hogy Levente igen hajlandó vala a bálványozásra." (Pethő 1753. 24.)
  • "(Levente) ki a scytha szertartásokat állhatatosan követvén, Endre tanácsainak sok bajt adandónak látszott. Ez pogány hitben élvén, Taksony mellett temettetett el, túl a Dunán, hol őse Taksony vezér is fekszik. (Jászay 1855. 308.)
  • "Tekintve hogy az ekkoron hatalma tetőpontján álló német császárság, mely nem rég Lengyelországban is leverte a pogányság mozgalmait, Magyarországban sem tűrhette volna ennek uralomra vergődését, s kétségkívül az egész nyugati kereszténységet egyesítendő lett volna ellene: az országra nézve valóban szerencsés eseménynek mondható Levente halála. (Horváth 1878. 341.)

 

III. Henrik császár lett (1046. dec. 25.)

  • II. Kelemen, az új pápa császárrá koronázta Henriket.