Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


103 Boldog Magyar Mózes kijevi emlékezete 11. sz.

2015.07.23

IGLÓI ENDRE: A Kijevi-Barlangkolostor és boldog Magyar Mózes emlékezete - Kivonat, 2013. január

 

A régi orosz irodalom emlékeiben sok magyar vonatkozású helyre bukkanunk. Ezek közt két óorosz irodalmi emlék már a címével is felhívja a magyar-orosz történelmi és művelődési kapcsolatok kutatójának a figyelmét. Ezek egyike Báthori István lengyel király harmadik pszkovi hadjáratának a kudarcát meséli e, a másik pedig egy XI. sz.-ban élt magyar származású szerzetes legendája, amely a Kijevi-Barlangkolostor paterikonjában maradt fenn. Ez utóbbi nálunk alig ismert legenda[1].

A keresztény hitre tért Orosz földön a XI. sz.-ban egymásután jönnek létre az új hit erődítményei a kolostorok. Ezek túlnyomó többsége ún. fejedelmi kolostor volt. Más kolostorokat a gazdagok adományaiból a szerzetesek maguk alapítottak. A kijevi korszakban létesített 70 orosz kolostor közül csupán a Kijevi-Barlangkolostor létesült világi személyek támogatása nélkül, sőt az egyházi hatóságtól is függetlenül, pusztán az aszketikus életforma gyakorlása céljából. Az orosz őskrónika (Poveszty vremennih let) 1051. évnél tesz említést az alapításáról. Ez évben tette meg Bölcs Jaroszlav összorosz metropolitává Ilarion kijevi papot. Eredeti neve Antonyij, ljubecsi származású pap volt aki a Szent hegyen (Athos) lett szerzetes, majd kinevezése után letelepedett a Dnyeper-parti elhagyott barlangban. Ez a hely Sahmatov legendái szerint már az 1030-as években az önsanyargató szerzetesek szentélye volt. Antonyij egyik legelső tanítványa éppen a legendánk hőse Magyar Mózes, aki már 1031-ben a Barlangkolostorban élt.

A XI. sz. második felében a Jaroszlavicsok (Bölcs Jaroszlav fiainak) idejében már ez a Barlangkolostor az Orosz föld első kolostora: ideológiai, művelődési központ erős anyagi bázissal. Mivel nem fejedelmi kolostor nem tartozik engedelmességgel egyik fejedelemnek sem, ugyanakkor egyházi vonalon is eléggé független intézmény, s mint ilyen mindig az összorosz érdekek védelmezője, az orosz föld egységéért küzdő haladó fejedelmek támogatója. A XI-XII. sz.-ban a kolostor erősen küzd Bizánc egyházi köntösben megnyilvánuló hatalmi törekvései ellen.

A Kijevi-Barlangkolostor paterikonja a szentéletű szerzetesek önsanyargató életmódjának, az ördöggel vívott küzdelmének állít emléket. A szerzetesek azonban az imádkozást jól összeegyeztették a politizálással, hallatták szavukat minden jelentősebb egyházi és állami ügyben s véleményükkel még a kijevi fejedelemnek is számolnia kellett. Voltak közöttük kézművesek és kertészek, akadt gyógyításhoz értő és ikonfestő is. Mégis a kolostor elsősorban iskola, művelődési és irodalmi központ volt. Ez a kolostor biztosította több évszázadon át a legfelsőbb orosz papi hierarchia utánpótlásának a zömét.

Feodoszij igumen (Antonyij utóda) nem a bizánci kolostorokban érvényes szabályok szerint határozta meg a kolostori élet rendjét, hanem felújította a Bizáncban már rég elfelejtett Studites-féle szigorú szabályzatot. Ennek egyik pontja legkevesebb 26-féle egyházi könyv használatát írja elő a különböző szertartásokban. E szabályzat 26. pontja pedig egész könyvtár felállítását követeli meg. „Tudnotok kell, hogy azokon a napokon, amikor nem végzünk testi munkát, a könyvtáros hívására a szerzetesek a könyvtárszobában összegyűlnek, könyvet vesznek kezükbe és olvasnak estig.”

 Az egyházi könyvek másolói közt említik Magyar Mózest. Egykori adatok szerint neki is szép könyvtára volt. A Barlangkolostor az orosz évkönyvírás bölcsője. Itt élt és alkotott a XI. sz. végén és a XII. sz. kezdetén az Őskrónika összeállítója Nyesztor; továbbá jelesebb írók úm. Ilarion, Feodoszij, Nyikon, Szimon és Polikarp.

E kolostori paterikon első formájában az 1220-as években jött létre Szimon szuzdali-vlagyimiri püspök által. Eredeti formájában nem maradt fenn. Szimon és Polikarp legendáit még a XIII. sz. végén átdolgozták és másolták[2]. Ez lett a későbbi változatok prototípusa.

A Magyar Mózes legendája egyike Polikarp 11 elbeszélésének. „Származására magyar volt, kegyeltje Borisznak és fivére annak a Györgynek, akire ez a herceg arany nyakláncot akasztott, s akit a herceggel együtt öltek meg az Altánál: levágták a fejét az arany nyakláncért.” Arról nem beszél a forrás hogyan került a testvérpár Orosz földre, a kijevi fejedelem udvarába. Már 1015 előtt mindketten Boriszt szolgálták. Borisz herceg megöletésekor a herceg kíséretéből csak Mózes menekült meg. A legenda ettől a perctől kíséri nyomon életének egy szakaszán. Része a legendának pl. hogyan áll ellent Mózes a szép lengyel özvegy agresszíven szenvedélyes vágyának, helyesebben, a csábító nő alakjában megnyilatkozó gonosz erőnek – az ördögnek. Az ördög – a „nagy kerítő” – elsősorban múlandó, kárhozatra vivő testi élvezeteket kínál az önmegtartóztató földi élet jutalmaként remélhető túlvilági boldogság helyett. A testi vágy elfojtása a szerzetes önként vállalt kötelessége.

A barlangkolostori paterikon legendáinak központi témája az érzéki vágy elleni harc. A szent megkísértésének formája variálódik. A leggyakoribb eset az, amikor a még egyszerű szerzetesben felébred a férfi, s csak irtóztató önsanyargatás árán szabadul meg gonosz vágyától. Végülis isten segedelmével diadalmaskodik az ördögön, s eközben megszabadul a nemiség átkától, szent emberré lesz, akinek már vajmi kevés köze van a közönséges halandóhoz. Magyar Mózes megkísértésének formája más.

Mózes nem szerzetes, illetve csak ostromlásának végső szakaszában lesz titokban azzá. Helyzete nehezebb mint a kolostori sorstársaké. Nem szabad ember: Orosz földről vasbaverten lengyel fogságba hurcolt rab, ki van szolgáltatva gazdája kénye-kedvének. Mózes magyar ugyan, de itt a kijevi orosz állam képviselője a szent mártír hercegek gyilkosának, Szvjatopolknak és szövetségesének Boleszlav lengyel királynak ellenében. Elhurcolhatták, megkínozhatták de meg nem vásárolhatták. Mózes konfliktusa nem lelkitusa formájában: az elhivatottság és ösztönök küzdelmében mutatkozik meg. Itt testet ölt maga a csábító egy gyönyörűségesen szép, előkelő fiatal lengyel özvegy személyében. Ráadásul Mózes is szép, erős fiatal férfi. Hiába kérleli az asszony. Mózes még nem szerzetes ugyan, de már előbb Borisz meggyilkolásának megrendítő élménye megérlelte benne az elhatározást, hogy isten szolgálatának szentelje életét. E drámában tehát csak csábító van, kísértés valójában nincs. Nem Mózest indítja meg az asszony szépsége, hanem ellenkezőleg ő ejt sebet az özvegy szívén. Maga mindvégig tiszta, megingathatatlan. Küzdelme passzív ellenállás. Mózes kész vállalni minden szenvedést, de testi-lelki tisztaságát nem adja el. Mózes így felelt az asszonynak: „Tudd meg, hogy nem teljesítem akaratodat. Sem hatalmadat nem akarom, sem gazdagságodat; nekem többet jelent ezeknél a lélek és test tisztasága.”

Az asszony hosszú és fondorlatos küzdelmet indít az elutasítás után, még Boleszláv királyt is kérte hogy térítse jobb belátásra a makacs férfit, de hiába. Legvégül erőszakkal próbált vele egyesülni: „Mózest erőszakkal fektették melléje az ágyba, csókolgatta és ölelgette őt” de szenvedélye ezúttal is viszonzatlan maradt. Ekkor állatias szadizmussal megkínoztatta az asszony, majd kasztráltatta Mózest, „hogy mások se élvezhessék” szépségét. Ez a legenda kulminációs pontja: az asszony kudarca most már saját brutalitásával teljesedik be, Mózes erkölcsi győzelme pedig már nem egy tiszta férfié, hanem egy szentté.

A szent fogalma hagiográfiai értelemben feltételezi nemcsak a keresztény morálnak megfelelő teljes testi és lelki tisztaságot, hanem bizonyos természetfeletti képességeket is. A paterikon legendáinak szentjei olvasnak az emberi szívekben, jövendőt mondanak, csodákat tesznek életükben és holtuk után is. Ebben az értelemben nevezi a legenda „boldognak” és „szentnek” Mózest is. Igazi csodatevővé majd a Barlangkolostorban lesz: „És az úr erőt adott neki a szenvedélyek ellen.” Mint bűnös szenvedélyek orvosa, botjának egyetlen suhintásával megszabadítja a megkísértett szerzetest vágyaitól. A hagyomány szerint Mózes barlangkolostori sírja a megkísértett szerzetesek csodatévő zarándokhelye. „Tudd meg – mondja az úr Ioannak – a testi szenvedély ellen vívott harcban imádkozz az itt fekvő tetemhez, hogy segítsen néked. Többet tett ő Józsefnél, és tud segíteni az ilyen szenvedélytől szenvedőkön.”

A Kijevi-Barlangkolostor – az egyik orosz irodalomtörténész szavaival – „óriás a törpék” között. Ezt a kolostort nem a földbirtok nagysága, nem is elsősorban a szerzetesek nagy száma emelte a kijevi korszak többi kolostora fölé, hanem lakóinak fáradhatatlan és maradandó irodalmi tevékenysége.

 

Részletek a legendából

 

„Az elhurcoltak között volt ez a boldog Mózes is. Kezét-lábát nehéz vasba verték és így vezették. Nagyon őrizték, mert testében erős, szép ember volt. Ezt a gyönyörűségesen szép fiatal férfit meglátta egy bizonyos előkelő szép fiatalasszony, aki hatalmas és nagyon gazdag volt. … „Ó ember! Miért szenvedsz ilyen kínokat, amikor van eszed, amely megszabadíthat a bilincsektől és szenvedéseitől?” Mózes erre így szólt: „Így tetszik istennek.” Az asszony így folytatta: „Ha engedelmeskedsz nékem, kiszabadítalak a fogságból és hatalmassá teszlek a Lengyel földön. A tied leszek én is, egész gazdagságommal együtt.” Megértvén az asszony szennyes szándékát, a szent így szólt hozzá: „Ki az a férfi, aki asszonyt véve magának és néki engedelmeskedvén megőrizte a törvényt? Az asszonynak engedelmeskedett az első ember – Ádám és kiűzetett a paradicsomból. Sámson mindenkinél erősebb volt, elleneinek seregén győzedelmeskedett, s végül asszonya mégis az idegenek kezére adta. Salamon is a bölcsesség mélységéig hatolt, s mégis az asszonynak engedvén, bálványokat imádott. Heródes is sok győzelmet aratott, s azután az asszony hatalmába kerülvén, megölette keresztelő szent Jánost. Hát akkor én, szabad ember, hogyan tehetném magam asszony rabjává. Nem volt még dolgom asszonnyal sohasem!”

Az asszony erre így szólt: „Kiváltalak és nemes emberré teszlek, házamnak ura és férjem leszel, csak teljesítsd akaratomat, csillapítsd lelkemnek gerjedelmét és engedd hogy élvezhessem szépségedet. Elég nekem a beleegyezésed is. Nem tudom elviselni hogy hiába hervadjon el szépséged. … Te is élvezni fogod szépségemet; egész birtokomnak urává, hatalmam örökösévé teszlek, és első leszel a bojárok között.”

„Tudd meg, hogy nem teljesítem akaratodat! Sem hatalmadat nem akarom, sem gazdaságodat; többet jelent nékem ezeknél a lélek és a test tisztasága. Hiába késztetsz áldozatom elvetésére – öt éve már, hogy isten akaratából türelemmel viselem ezeket a béklyókat. Nem szolgáltam rá ezekre a kínokra és éppen ezért remélhetem, hogy általuk megválthatom az örök kárhozatot.” – Mózes így válaszolt.

 … az asszony az ördög sugallatára így gondolkodott: „Ha kiváltom őt, akkor kényszerűségből engedelmeskedni fog nekem.” Mózes gazdája úgy ezer körüli aranyért átengedte az asszonynak Mózest. A szent életű embert így szégyentelenül, erőszakkal hurcolták a tisztátalan dologra. Most már az asszony hatalmába került, s ez megparancsolta néki, hogy egyesüljön vele. Megszabadítja bilincseitől, drága ruhákba öltözteti, édes étellel táplálja, öleléssel és mindenféle szerelmi csábítással nógatja vágyának kielégítésére.

Mózes meg látván az asszony féktelenségét, még szorgalmasabban imádkozott és még szigorúbban böjtölt. Inkább élt isten szolgálatában tiszta emberként száraz kenyéren és vizen, mintsem finom ételeken és boron romlottságban. Mózes nem csupán ingét dobta le magáról, mint József, hogy elkerülje a bűnt, hanem egész öltözetét letépte, semmibe véve a földi életet. Az asszony pedig olyan dühös lett, hogy éhhalálra szánta a szent férfit. De isten nem hagyja el a maga rabjait, akik benne bíznak: az asszony szolgáját könyörületessé tette, és az titokban étket adott Mózesnek.

… Ha élve szabadulok ennek az asszonynak a keze közül, akkor szerzetes leszek. Mert mit mond Krisztus az Evangéliumban: „Mindenki aki elhagyja az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit és házát, az az én tanítványom. Luk 14.26.

… Az asszony mondta: „Nem tudod talán, hogy megvásároltalak? Ki ment ki téged kezeim közül? Élve nem engedlek el, hanem nehéz kínok közepette halállal lakolsz.” Mózes félelem nélkül így válaszolt: „Nem félek attól, amit mondasz. De az aki engem néked eladott, nagy bűnt követett el. Mostantól fogva szerzetes leszek, mert így tetszik istennek.”

… az asszony elveszítvén minden reményét, kétségbeesett és Mózest szörnyű kínzásokkal gyötörte: parancsára a szentet kinyújtóztatták és pálcákkal verték, annyira, hogy vérével áztatta a földet. … „Testvérek! Ne késlekedjetek (mondja kínzóinak) hanem cselekedjetek parancsotok szerint. Én semmiképp nem mondhatok le a szerzetesi életről és az isten szeretetéről. Semmiféle gyötrelem: sem tűz, sem kard, sem sebek nem választhatnak el istentől, ettől a fönséges angyali ábrázattól.”

Mózes: „Hanem mit mond az isten: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? Dicsőséget és megbecsülést ígérsz? Hiszen magad is hamarosan elveszíted azt (mondta Boleszlvanak) és a koporsó, mint nincstelent fogad magába. Ez a bűnös asszony meg kegyetlen kínok között öletik meg.” Úgy is történt ahogyan a szent megjósolta.

… Az özvegy parancsára Mózest erőszakkal melléje fektették az ágyba, csókolgatta, ölelgette őt. A szent így fordult az asszonyhoz: „Hiábavaló a fáradozásod. Ne hidd, hogy ostoba vagyok, vagy nem tudom megtenni azt, amit tőlem kívánsz; de istenfélelemből undorodom tőled, mint tisztátalantól.” Ezt hallván a lengyel nő naponta száz csapást méretett Mózesre, azután megparancsolta, hogy vágják le titkos szerveit, mondván: „Nem kímélem meg szépségét, hogy mások se élvezhessék azt.” És úgy feküdt Mózes, mintha meghalt volna, folyt a vére, alig lélegzett.

Boleszláv meg az asszony iránti régebbi szerelmétől indíttatva, kedvében járt: üldözni kezdte a szerzeteseket, és valamennyit kikergette az országból. De isten hamarosan megbosszulta a rabjait ért sérelmet. Az egyik éjszakán Boleszlav váratlanul meghalt és a Lengyel földön nagy lázadás tört ki: felkelt a nép, megölte a püspököket és a bojárokat, amint azt az évkönyv is elbeszéli. Akkor ezt az asszonyt is megölték.

Boldog Mózes meg, felépülvén sebeiből, eljött a legszentebb istenanyához a szent Barlangkolostorba, ahol Krisztus győzedelmes és bátor katonájaként viselte mártíromságának sebeit és hitvallásának koronáját.”

Forrás: Iglói Endre: Magyar Mózes legendája,

In: Filológiai közlöny 1962. jún., 1-16.

 

 

[1] A legendára vonatkozó magyar irodalom, amely említi vagy részben ismerteti: Trócsányi Zoltán: Magyar nyomok az orosz irodalomban Gorkijig, Magyar Nyelvőr 1949. 2. sz. 49-55.; Ivan Franko: Kisoroszok in Heinrich Gusztáv: Az uralaltaji és szláv irodalom története Bp. 464.; Bonkáló Sándor: Az orosz irodalom története I. Bp. 114.

[2]