Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


110 Az aranybulla és a jeruzsálemi királyság alkotmánya

2015.07.23

AZ ARANY BULLA ÉS

A JERUZSÁLEMI KIRÁLYSÁG ALKOTMÁNYA

 

Mily befolyások érvényesültek az arany bulla szerkesztésénél s főleg, hogy annak záradéka - az ellentállás joga - mily hatás alatt jött létre. Egyesek szerint az angol Magna Charta lett volna rá befolyással, mások szerint meg az aragóniai arany bulla.

Marczali azt tartja, hogy e harcos nemesi országból (ti. aragónia) jött az utolsó előtti nagy bevándorlás, az mely Imre király nejét kísérte hazánkba. Ezek az aragonok itt nagy méltóságra, birtokra jutottak és később természetes ellenzéket képeztek a későbbi királynővel, Gertrúddal és II. Endrével szemben.

Igaza van Paulernek és Marczalinak mikor azt mondják, hogy a Magna Charta nem lehetett hatással az arany bullára. A két irat szövegének egyszerű összehasonlítása már meggyőz bennünket erről, mert oly nagy a különbség a 63 pontból álló, pontosan, szabatosan fogalmazott és igen fejlett jogéletet eláruló Magna Charta és a hasonlíthatatlanul fejletlenebb és csak 31 pontból álló arany bulla közt.

E mellett tekintetbe kell vennünk azt is, hogy hazánknak ebben az időben semmiféle közvetlen kapcsolata nem volt Angolországgal, ami indokolttá tenné az angol kulturális hatást fejlődésünkre. Sem dinasztikus kapcsolatokra nem hivatkozhatunk, sem semmiféle egyéb érintkezés II. Endre idejében nem mutatható fel.

Sokkal több valószínűség lehet abban az elméletben mely azt mondja, hogy az aragóniai ellentállási jognak volt hatása a miénkre, mert Imre király felesége aragóniai Konstancia volt, kivel aragóniai urak is jöttek hazánkba. Bár ez a kapcsolat csak rövid ideig tartott. Konstancia 1197-től 1204-ig volt Magyarországon, Imre király 1204-ben bekövetkezett halála után Lipót osztrák herceghez menekült, majd pedig fiának III. Lászlónak 1205. máj. 7-én történt halála után visszament atyjához Aragóniába.

Az aragóniai szabadságlevél csak 1287-ben lett kiadva, tehát 65 évvel később mint a magyar arany bulla.

(KT: A mű felsorolja az aragóniai ellentállási jog pontjait és részleteit, de érezhetően nem ez az arany bulla ihletője, ahogy az angol Magna Charta sem.)

Bizonyos hogy nem véletlen eset az, hogy a XIII. század folyamán három, egymástól oly távol eső országban találkozunk oly hasonló alkotmányos fejlődéssel.

A nyugati Európában uralkodó hűbéri rendszer a maga hierarchikus szervezetével, mely nem tűri az egyenlőséget, nem volt alkalmas arra, hogy oly jogi felfogás fejlődjék ki benne, mely az ellentállás jogát termelje ki magából. Nem annyira nyugaton kell tehát keresnünk az ellenállás jogának és az alkotmányos életnek a csíráit, mint inkább keleten, a keresztes hadak által alapított országokban.

Midőn a keresztes hadak 1099. július 23-án elfoglalták Jeruzsálemet és megalapították a jeruzsálemi királyságot, közlelkesedéssel Bouilloni Gottfriedet választották meg királynak, ki azonban nem fogadta el e címet, mondván hogy nem akar ott aranykoronát viselni hol a királyok királya, Jézus Krisztus, az Istenfia, töviskoszorút viselt.

Mivel az első keresztes hadjárat vezetői túlnyomórészt franciák voltak, a franciaországi hűbéri rendszert ültették át az új királyság területére. Míg azonban Franciaországban s a többi nyugat-európai államban a hűbériség lassú, fokozatos történelmi fejlődésen ment keresztül, addig a jeruzsálemi királyság területére a már teljesen kifejlett, érett hűbériséget ültették át.

A keresztesek négy hűbéresi országot alapítottak a tulajdonképpeni jeruzsálemi királyságon kívül még pedig a tripoliszi grófságot, az antiochiai hercegséget és az edessai őrgrófságot, melyek a jeruzsálemi király hűbérországai voltak.

A nyugati hűbériség keleten eltérő körülmények hatása alatt elváltozott és sajátos fejlődésen ment keresztül. Itt nem maradt meg a nyugat-európai hűbériség egyenlőtlensége az ő fokozataival s a királyi hatalom is inkább elméleti mint valóságos volt.

Keleten sokkal bizonytalanabb volt az élet a törökök és egyéb pogányok gyakori támadásai következtében, mint nyugaton, ahol aránylag nyugodtabb volt az élet. Míg nyugaton politikai és polgári hűbériséggel (féodalité politique et civile) találkozunk, addig a jeruzsálemi királyság területén ez átalakult katonai hűbériséggé (féodalité militaire).

(Keleten) az igazi szuverenitás nem a király, hanem a főnemesség, a lovagok kezében volt.

Míg nyugaton csak negyven napot és negyven éjjelt kellett szolgálniuk a nemeseknek egy év lefolyása alatt, addig a jeruzsálemi királyság területén a katonai szolgálat 365 napot tett ki, tehát permanens volt.

Mivel a király igen gyakran volt kénytelen igénybe venni a nemességet és a katonai szolgálat nagyon terhes volt, a nemesség mind több és több jogot csikart ki magának a katonai szolgálat ellenében. A király jogai lassan-lassan átmentek a főnemesség és nemesség kezébe.

A főnemesség gyülekezetét Cour de Ligesnek vagy Haute Cournak nevezték. Ennek az elnöke a király volt. Eleinte csak azon lovagok voltak tagjai, kiknek közvetlenül a királytól volt hűbérbirtokuk. Később - 1162 óta - a hűbéresek hűbéresei is tagjai voltak a gyülekezetnek.

Idők folyamán a királynak tulajdonképpen csak katonai tekintetben volt korlátlan hatalma, míg ezzel szemben az Haute Cournak a szuverénitás minden tartozéka megvolt. Ennek hozzájárulása nélkül a király semmit sem rendelhetett el.

A hűbéresek gyülekezete idővel bírósággá is fejlődött.

Már a XII. század folyamán kezd kialakulni az a felfogás hogy a törvények hozatalához szükséges a főurakon és prelátusokon kívül még a polgárság hozzájárulása is. 1135 óta (ez) rendszerré vált.

Ennek folyománya a Cour des Bourgeois kialakulása, mely mintegy országgyűlésnek felelt meg. A Cour d. B. előbb Jeruzsálemben tartotta gyűléseit, majd ennek eleste után Tyrusban, Nablusban vagy Betlehemben.

Mindjobban kialakul a jeruzsálemi királyságban az alkotmányos élet s a nemesség és polgárság mindinkább körülbástyázza a maga jogait és kiváltságait.

A nemesség kivívta, hogy csak a királyság határain belül köteles hadba kísérni a királyt. Továbbá azt is kivívta magának, hogy birtoka felett szabadon rendelkezhessék, ha nincsenek örökösei a király örökli a birtokot. Oly jogok ezek, melyekkel az arany bullában is találkozunk. De találkozunk az ellentállás jogával is (jus resistendi).

A jeruzsálemi királyság alkotmányos légkörében a legkorábban már a XII. sz. folyamán fejlődött ki az ellentállás joga, mely kimondja, hogy ha a király nem tartja be esküjét, az alattvalók nem kötelesek azt tűrni.

A jeruzsálemi királyságnak a XII. sz. folyamán kialakult alkotmányát írásba foglalták, a király, a jeruzsálemi patriarcha és a vicomte pecsétjével s aláírásával ellátva ládába tették és a Szent Sír templomának kincstárában helyezték el. (Lettres du Sépulcre)

A ládát csak kilenc személy jelenlétében lehetett felnyitni és pedig ott kellett lennie a királynak, a patriarchának, a királyság öt főméltóságának és a Cour des Bourgeois két esküdtjének.

A XII. sz. végén azonban Szaladin, Egyiptom és Szíria szultánja, 1187. július 3-án és 4-én vívott hittini csatában megverte Lusingnan Guidó jeruzsálemi király seregét és véget vetett a jeruzsálemi királyságnak. Okt. 2-án a lakosság ellentállása dacára elesett Jeruzsálem is és vele elveszett a Szent Sír templomában elhelyezett Lettres du Sépulcre is.

A jeruzsálemi királyság elestének hírére megindult a 3. keresztes hadjárat, melyben Barbarossa Frigyes császár, Oroszlánszívű Richárd angol király és II. Fülöp Ágost francia király vettek részt. E hadjáratnak csak annyi eredménye volt, hogy a Szaladinnal kötött egyezmény értelmében a keresztények megtartották az Akkon és Jaffa között húzódó partvidéket.

Az elveszett jeruzsálemi királyság helyett új keletkezett Ciprus szigetén. Ezt a szigetet ugyanis Oroszlánszívű Richárd elfoglalta Komnenosz Izsáktól, ki azt bitorolta és 1192-ben odaadta mint hűbért Lusignan Guidónak a volt jeruzsálemi királynak, ki itt a ciprusi királyságot alapította. Az új királyság teljes egészében átvette a jeruzsálemi királyság jogszokásait (Assises de Jérusalem), így azok tovább éltek és fejlődtek.

A jogszokásokat nemcsak a ciprusi királyság vette át, hanem Antiochia is (változásokkal) sőt a latin császárság is, melyet a negyedik keresztes hadjáratban részt vett francia lovagok alapítottak 1204-ben Konstantinápolyban Flandriai Balduin jogara alatt.

E jogszokásokat kiterjesztették aztán Morea területére is, úgyhogy a Balkán félszigetnek egy nagy része ezekkel a jogszokásokkal élt 1204-től 1261-ig, míg a Niceában élő görög császárok vissza nem foglalták Konstantinápolyt.

(A Jeruzsálemben elveszett törvényt Cipruson újra írásba foglalták) A kodifikálás munkája II. Henrik király idejében (1218-1253) történt meg, Philippe de Novare és társai, majd pedig és főleg Jean d'Ibelin, Jaffa és Aszkalon grófja, a királyság egyik legkiválóbb férfija foglalta írásba az élő szokásjogot.

d'Ibelin gróf és társai hatalmas munkát végeztek, hisz az Assises de la Haut Cour hatalmas kötete 273 pontot tartalmaz. A Livre des Assises de la Cour des Bourgeois pedig 304 pontot foglal magában, melyek igen fejlett és magas színvonalon álló jogi életrol tesznek tanúságot. E munka 1252-53 körül készült.

1255-ben íratta össze a párisi parlament, vagyis a legfőbb bíróság, a jogszokások gyűjteményét, mely Olim neve alatt ismeretes. Ezekben az években járt Szent Lajos francia király a Szentföldön és vele volt Jean d'Ibelin is.

(A mű itt a jeruzsálemi alkotmány ciprusi változatának összehasonlításába kezd az arany bulla ellentállási jog részével.) Tovább tanulmányozva az Assiseket, azt találjuk hogy azoknak Livre au Roi c. része XXV. fejezetében az áll hogy ha a király (a gyűlés határozata nélkül) letartóztat egy szabad embert, vagy megcsonkítja azt, megszegi esküjét és vét az Isten ellen. Ez a pont hasonló az arany bulla 2. cikkelyéhez, mely szerint a király nemes embert törvényes ítélet nélkül el nem fogathat és meg nem károsíthat a hatalmasok kedvéért.

(A szerző ugyanígy hasonlóságot von az Assisek és a bulla 4. tc.-e között is) A Livres des.. 196. pontja rendelkezik a szabad ember birtokáról. Azaz ha a nemes végrendelet hátrahagyása nélkül halna meg és ha nincsenek örökösei, az egész vagyont a hűbérúr örökli. A bulla 4. pontja is azt mondja, hogy ha a nemesnek nincsenek rokonai, a királyra száll a birtoka.

A bulla 7. pontja a királynak az országon kívül való hadakozásáról rendelkezik s azt mondja, hogy ha a király az ország határán kívül akarnak hadakozni a nemesség nem tartozik vele menni. Ezzel a jogszokással találkozunk a jeruzsálemi királyság Assisesaiban is. (Livre de.. 217. pontja ill. a Livre au Roi 29. pontja alapján megállapíthatjuk, hogy a bárók nem voltak kötelesek az ország határán kívül harcolni. (Itt említést tesz a szerző arról, hogy van három kivétel amikor mégis külföldre mennek a bárók is. Továbbá elmondja, hogy ebből a tételből 1271-ben komoly vita lett Cipruson a király és a bárók közt.)

A király és a bárók közt kitört viszály elsimítására Edvárd angol királyfit kérték fel, aki abban az időben Szíriában járt. 1273-ban úgy egyezett ki III. Hugó a ciprusi bárókkal hogy az összes hűbéresek kötelesek évente 4 hónapot a szigeten kívül is szolgálni.

Lássuk volt-e valami érintkezésünk a jeruzsálemi királysággal, mely megokolttá tenné a jeruzsálemi Assiseknek az arany bullára való hatását. 1217-ben II. Endre királyunk, tehát öt évvel az arany bulla kiadása előtt keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre.

II. Endre 1217. aug. 23-án érkezett Spalatóba, de nem nagyon sietett, dacára annak, hogy III. Honorius pápa kívánsága szerint szept. 8-án már Ciprus szigetén kellett volna lennie. (Endre csak október első felében kötött ki Cipruson) (Itt csatlakozott hozzá Lusignan I. Hugó, együtt végigjárták a Szentföldet és 1218-ban II. Endre hazatért.) Ezen idő alatt, tehát közel 4 hónapon keresztül a magyar urak állandóan a ciprusi királyság előkelőivel voltak együtt, velük éltek, mintegy bajtársaikká lettek.

Kik voltak ott magyar részről? Ott volt Péter győri és Tamás egri püspök, egykori kancellár, ez utóbbi egész 1219. szeptemberéig a Szentföldön maradt (2 éven keresztül) mialatt volt elég ideje megismerkedni az ottani jogszokásokkal. Ott volt Uriás szentmártoni apát és Ugron királyi kancellár, ki a papi rendéhez tartozott. A világiak közül ott találjuk Apod fia Dénes tárnokmestert, László lovászmestert, Demeter asztalnokmester, Lőrinc pohárnokmestert. Megemlíthetjük még Barcfia Miklós ispánt, Gyulát, Mózes nádor testvérét, továbbá Smaragd pozsonyi ispánt, meg Sebes ispánt és Ratholdot, Tamás comes fiait. E magyar előkelőségek állandó érintkezésben voltak a ciprusi királyság notabilitásaival, azokkal akik a legjobban ismerték az Assise-okat.

Mikor a magyar és ciprusi keresztesek Acconba áthajóztak, hogy a pogányok ellen harcoljanak előbb haditanácsot tartottak a magyar király sátrában, hogy mitévők legyenek. (Ezen a népes tanácskozáson jelen volt még) a jeruzsálemi pátriárcha, a tyrusi püspök, cezereai érsek, a názáreti érsek, az acconi püspök, a jeruzsálemi király, egy antiochiai herceg, a johanniták nagymestere, a templomosok nagymestere (Guillaume de Chartres) és a német lovagrend nagymestere. (pontos személynevek az i. m.-ben felsorolva) (Rajtuk kívül ezen az igen illusztris találkozón ott volt még) I. Hugó ciprusi király, Lipót osztrák herceg és persze II. Endre magyar király.

A magyar uraknak tehát alkalmuk volt megismerkedni a ciprusi és jeruzsálemi királyság legkiválóbb férfijaival, kik jól ismerték az ottani jogszokásokat.

A latin császárság báróinak egy része Henrik császár 1216-ban bekövetkezett halála után arra gondolt, hogy II. Endrét választja császárrá, ami azonban a pápa ellenkezése miatt nem sikerült.

 

 

A Szentföldön megfordult magyarok közül Tamás egri püspök és Ugrom kancellárnak - közben kalocsai érseknek - neve ott van az arany bulla aláírói közt.

(Fontos megjegyzés hogy a bullát 7 példányban készítették el, a szerző szerint talán épp a jeruzsálemi egy példány elvesztéséből tanulva. Sőt még a Magna Charta is csak egy példányban készült Angliában)

(A szerző itt cáfolja Széchenyit aki a Magna Charta hatását vetíti az arany bullára, de igazat ad neki abban hogy ezeket az áramlatokat a keresztesek hozták hazánkba. A szerző azt is feltételezi, hogy az angol Magna Charta ellentállási joga is a jeruzsálemi királyság jogszokásaiból ered.)

Idegen jogszokások és törvények átvételére klasszikus példa IV. Béla 1251-iki zsidótörvénye, mely az osztrák zsidótörvénynek majdnem szó szerint való másolata.

Baranowski Ignác dr. kis tanulmánya arról szól hogy a jeruzsálemi királyság jogszokásai és a régi lengyel alkotmány néhány sarkalatos pontja közt mily feltűnő hasonlóság van. (E tanulmány szerzője szerint) eme analógiák nem a véletlen művei, hanem arra vezethetők vissza, hogy Lengyelországba a nyugati hatások a szomszédos Csehországon és Magyarországon keresztül jutottak.

(Divéky írja) Mivel pedig magyar-lengyel összehasonlító jogtörténeti tanulmányaim alapján tudtam, hogy a lengyel alkotmány említett szabadságai hazánkból kerültek Lengyelországba, nem pedig közvetlen francia hatás alatt, mint azt Baranowski vélte, logikusan kellett következtetnem, hogy viszont az arany bulla pontjai és a jeruzsálemi királyság jogszokásai közt is kell hasonlóságnak és összefüggésnek lennie. Eme összehasonlító tanulmányaimnak eredménye a jelen értekezés melynek célja kimutatni e hasonlóságot és kapcsolatot.

 

(Divéky Adorján, Magyar Tudományos Akadémia 1932.)