Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


111 II. András harmadik házassága Estei Beatrixal

2015.07.23

II. ANDRÁS HARMADIK HÁZASSÁGA AVAGY

ESTEI BEATRIX MAGYAR KIRÁLYNÉ NEHÉZ SORSA

 

II. András királyunkat (ur: 1205-1235), keresztes hadjárata közben egy alkalommal tengeri vész támadta meg. Ennek leforgása közben a király álomba zuhant amikor is megjelent neki Szent Gellért (980-1046), volt csanádi püspök aki fenyegetőleg figyelmeztette egy, Szt. István által a ravennai egyház részére tett 35 ezüst márka tárgyú alapítványra, melyet a későbbi királyok elfelejtettek megújítani.

András király megmenekült a rettenetes viharból és álmát jelnek fogva fel az említett adományt megújította. Ennek keretében indult el – igaz 15 év elteltével - 1233-ban az itáliai Ravennába. (Megj.: A ravennai egyházat egykoron Szt. Gellért szentelte fel!)

Ott jártában meglátogatta VII. Azzo, estei őr-grófot és Ferrára uralkodóját, aki pazar pompával fogadta a magyar királyt. Az 55 év körüli, ekkor épp özvegy király itt botlott bele a 23 éves bájos Beatrixba, aki a házigazda mostoha testvérbátyjának, I. Aldobrandnak volt a leánya.

Beatrix édesanyja a szüléskor meghalt, apját pedig még 1215-ben egy mérgezés vitte el. Három évesen került a mostoha nagyanyjának, Aliziának és mostoha nagybátyjának, VII. Azzónak a gyámsága alá. Új életében nem volt különösebben se jó se rossz sorsa, leginkább az aszkéta szűz életet élő nagynéni, a szintén Beatrix környezetében tartózkodott, többnyire örömtelenül.

Az őrgróf eléggé szűkmarkú volt, így hiába a szép leány, nem adta férjhez senkinek. Emellett arra is figyelt az őrgróf, hogy ő és betegeskedő fia magtalansága esetén a család öröklési rendje a nőágra száll át, és hiába volt VII. Azzónak három lánya is, ezeket jogelőnnyel megelőzte Beatrix. Ebben a féltékenységben ismerhetjük fel azt, hogy miért beszélte rá az őrgróf az idősebb Beatrixot Azzó kolostorába vonulásra, s hasonló aszkéta sorsot kívánt a fiatal, árva Beatrixnek is. Ha terve sikerülne, akkor nemcsak a saját lányai jogigényét érvényesítheti, hanem unokahúga magánbirtokai is kezére jutnának.

Ebben a helyzetben érkezett II. András király az őrgróf házába. Beatrix büszke és nagyravágyó lány volt, a kolostor falai neki szűkek voltak. A szerencse azzal is neki kedvezett, hogy az őrgróf három lánya közül épp egy sem volt odahaza a magyar király érkezésekor. Egyik lánya egy zárdában kesergett meghalt vőlegénye felett, másik két lánya pedig már házas volt messze földön. S mivel az őrgróf felesége sem élt már, egyedül Beatrix lehetett az, aki a vár úrnője szerepben mutatkozhatott. A lány volt a király pohárnoka a lakomán.

A király, a töltögető őrgróf-kisasszony iránt szerelemre lobbant és ott helyben megkérte a kezét. Azzó a korábbi nézeteit félretéve örült az új helyzetnek. Legfőképp azért, mert egy ideje már II. Frigyes császár haragja üldözte és egy ilyen nívós házasság és kapcsolatrendszer segítheti a kialakult nehéz ügyét. Mindezek mellett még arra is számított, hogy így Beatrix nem szül gyermeket, hiszen a király már öreg. Az őrgróf rafinált egy szerzet volt, mert addig nem adta áldását a frigyre, ameddig II. András el nem állt Beatrix birtokainak jogától. Azok végülis Azzo kezére kerültek.

Az eljegyzés Roland ferrarai püspök jelenlétében megtörtént, majd András hazatért Magyarországba. Ismeretlen belső okok miatt, csak 1234-ben utazott a küldöttség – András ajándék karperecével – a menyasszonyért.

A násznépet VII. Azzo, 200 ferrarai lovas, Treviso, Padua és Mantua előkelő urai, Guido Mantua püspöke és sok gróf alkották. Beatrix diadalmenetben érkezett. A királyi esküvő 1234. június 14-én vasárnap történt meg Székes-Fehérvárott. Jelen voltak a magyar királyi ház tagjai és Frigyes osztrák herceg is. Az esketést a mantuai püspök végezte.

A házassági szerződés alapján Beatrixnak járt 5000 márka ezüst nászadomány, az egyébként magyar királynőket megillető javak, ill. további életfogytiglan tartó 1000 márka ezüst.

E nász, már keltezésekor magával vonzott sok viharfelhőt. Az Estei ház Magyarországra szinte sem-milyen politikai előnyt 0 konfliktusban emiatt. Frigyes herceg már a lakodalom alatt néhány magyar főúrral összeesküvést szőtt az ország ellen. Beatrix nem hozott magával semmilyen hozományt, ráadásul az olasz urak gazdag ajándékokat is kaptak, így a király házassági vállalkozása töménytelen költséget emésztett fel. II. Andrásnak pénzzavarai lettek, emiatt tartozásait felfüggesztette, amitől a pápaság már-már egyházi átokkal sújtotta őt, de Róbert áldornagy közbenjárására ez szerencsére el-maradt. Mindezek fényében érthető ha a közvélemény elkárhozta e házasságot.

Beatrix sem kerülte el a viharfelhőket, mert mostohafiai, (a későbbi IV.) Béla és Kálmán herceg ellene hangolódtak. Ők ugyanis attól féltek, hogy apjuk e házasságban gyermeket nemz, ami őket utód-lásukkor hátrányosan érintené, továbbá Béla felesége, Laszkarisz Mária már kénytelen volt átengedni a királynői elsőséget Beatrixnek. Az ifjú királyné, férje védelme mellett, egyedül Dénes nádorban bízott meg, akivel tiltott szerelemmel is gyanúsították.

Ebben a felfordulásban, 16 havi házasság után, 1235. szeptemberében II. András magyar király meg-halt.

IV. Béla reakciója eztán rettenetes volt. Dénes nádor szemét kitolatta és a régi szokásra hivatkozva, miszerint a gyermektelen özvegy királynéknak a férjük halála után távozás a sorsuk, Beatrixot teljes szigorral elzavarta Magyarországról. Csakhogy Beatrix előállt azzal, hogy állapotos, mire IV. Béla bezáratta. A halott király ravatalánál járó idegen urak közül néhányan egy éjjel belopóztak a fogva tartott királynéhoz. Ebben Fülöp, a meghalt király olasz orvosa segítette őket. Beatrix zokogva kérte őket, hogy mentsék ki szorult helyzetéből, amire ő amúgy nem szolgált rá. Beatrixot férfi ruhába öltöztetve Németországba szöktették. Hermán türingiai herceg birtokában fekvő – Szt. Erzsébet vezekléseiről ismeretes – Verda városában húzódott meg és itt született meg „utószülött” István, Beatrix fia. Fél évet töltött német földön, majd a hon-vágy hazahúzta.

Az immár földönfutóvá lett özvegy, gyermekét kosárban, lovon maga előtt tartva, két szolgával indult haza a hosszú és veszélyes úton. Odahaza sem várta több jó, hiszen vagyonát a nagybátyjának korábban átengedte, királynői jussától pedig IV. Béla fosztotta meg. Beatrix 1236. aug. 1-én érkezett meg Veronába, de Azzo nem adta vissza neki korábbi ja-vait. Ekkor néhány hónapig apja egykori barátjánál, Lendenari Alárd grófnál lakott, de a közeledő császári ostrom elől Estébe menekült.

Ekkor IV. Ince pápa, 35 olasz zárdára kivetett, mintegy 20 ezer franknyi pénzértékű alamizsnát rendelt a nyomorral küzdő magyar királynénak.

Beatrix kísérletet tett IV. Bélánál, hogy fiát, Istvánt királyi származásához illően nevelhesse fel, de Mária felbujtása nyomán, Béla – Dénes fattyáúl nyilvánítva – az Árpádház tagjainak sorából kitaszította.

Zára birtokáért összecsapott IV. Béla és Velence, de a kényes politikai helyzetben Tiepoli Jakab doge az 1245. aug. 6-i béke pontjai közt kötelezte magát, hogy András király özvegyét és annak fiát, Istvánt nem fogja segíteni és tartózkodásukat a köztársaság területén nem engedi meg.

Ennyi csapás után Beatrix anyagilag, anyaként és lelkileg is megtört. István, a már 10 esztendős fiú VII. Azzó udvarában lovagiság tudományát tanulta. Utolsó tetteként még családi vonatkozásai révén menyasszonyt is sikerült találni fiának, majd Beatrix, az Este városától messze fekvő gemulai regényes kolostorba vonult, ahol minden királyok urá-val, Krisztussal lépett házasságra. Egy éven belül meghalt. Nagynénje mellé, a gemulai kolostor sírboltjában temették el[1].

 

Források: báró Nyáry Albert: Beatrix királyné, II. Endre hitvese, Századok, 1868.; uö.: Posthumus István, az utolsó Árpád-király atyja, Századok, 1869.

 

 

[1] Utószülött István fia, III. András néven az utolsó Árpád-házi királyunk lett (1290-1301).