Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


112 A Pálos rend főnökei

2015.07.23

A MAGYAR PÁLOS REND FŐNÖKEI (1246-1786)

 

A Pálos Rend főnökei: (Provinciálisok – életfogytig választva) 1. Özséb 1246-1270, 2. Benedek 1270-1290, 3. István 1290-1300, 4. Esztergomi Lőrinc 1300-1325.

Rendfőnökök: 1. II. István 1325-1330, 2. Németországi Miklós (Nicolaus Theutonicus) 1330-1335 és 1340-45, 3. I. Péter 1336-40, 1345-51, 4. II. Péter 1351-54, 5. II. Miklós 1354-1361, 6. Teresztény (Tristianus) 1362-67, 69-71, 7. III. Péter 1367-69, 8. I. András 1371-74, 9. IV. Péter 1374-77,

10. I. Tamás 1377-81, 11. III. Miklós 1381-93, 12. I. (Ethe) György 1393-1410, 13. László 1410-1417, 14. V. Péter 1417-28, 15. Lukács 1429-31, 16. I. Ferenc (Jámbor) 1431-34, 17. II. Benedek 1434-41, 18. I. Márton 1441-44, 19. Böröck 1444-48,

20. II. István (Insignis) 1448-52, 21. III. (Furó) István 1452-56, 22. Vince 1456-59, 23. II. András 1459-60, 24. I. János (Macer) 1460-63, 25. III. András 1463-68, 26. VI. Péter 1468-72, 27. I. Gergely (Bone Fili) 1472-76 és 1480-82, 28. II. Tamás (Szombathelyi) 1476-80 és 1484-88, 29. I. Bálint (Szegénded) 1482-84,

30. VII. Péter (Szalánkeméni) 1488-92, 31. III. Benedek 1492-96, 32. IV. István (Lórántházi) 1496-1500 és 1506-12, 33. IV. Miklós 1500-1506, 34. II. Gergely 1512-18, 35. Domonkos 1518-23, 36. II. János (Szalánkeméni) 1523-28 és 32-33, 37. Gyöngyösi II. Gergely 1528-32, 38. III. János 1532-33, 39. II. Bálint 1533-40,

40. I. Imre 1540-1544, 41. II. Ferenc 1544-51, 42. IV. Gergely 1551-53, 43. II. Imre (Bakay) 1553-56, 44. III. Tamás 1556-60, 45. II. György (Cerasinus) 1560-65, 46. Mihály 1565-70, 47. VIII. Péter 1570-76, 48. V. István (Ternavai, Nagyszombati) 1576-93, 49. Bratulics Simon 1593-1611,

50. Zaicz IV. János 1611-28, 51. Biell Rudolf 1628-29, 52. Gruskovich II. Márton 1632-36, 53. Stassewsky IV. Miklós 1640-44, 54. Borkovics III. Márton 1644-51 és 1657-63, 55. Ivanovics Pál 1651-57 és 1663-69, 56. Kéry V. János 1669-75, 57. Benkovics Ágost 1675-81, 58. Bébery V. Gergely 1681-86, 59. Mihalsky Rafael 1687-89,

60. Barilovics Lajos 1690-95 és 1709-12, 61. Mallesics Gáspár 1696-1701, 62. Esterházy III. Imre 1702-1708, 63. Krisztolovecz VI. János 1712-15, vic.gub.és ref. 1715-21, 64. Kozbialovics Krizosztom 1721-27 és 1733-39, 65. Demsics VI. István 1727-1733, 66. Musár IV. András 1739-1745, 67. Ordódy VII. István 1745-48, 68. Ittingár Máté 1751-53, vic.gub. 1748-51, 69. Rósa III. Ferenc 1754-60,

70. Löderer III. György 1760-61, 71. Tomasics Gellért 1761-63, vic.gub.és ref. 1763-69, 72. Esterházy Pál 1769-76, 73. Ordódy Károly 1776-78, vic.gub. és ref. 1778-86. - Nem jelölve: [1785-1931 Lengyel progenerálisok], [1701-1786 Magyar tartományfőnökök, 17fő] (II.435-437)

(Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I-II. Bp., 1940.)

 

EGY IDÉZET A PÁLOS RENDRŐL (1888)

 

„E szerzet egyedül álló a keresztény világ nagy szerzetes-családjai között, a melyet a magyar föld szült. Alapítója boldog Özséb (+1270) esztergomi kanonok volt, aki a tatárjárás után a pilisi völgybe gyűjtötte össze a szétszórtan élő remetéket. IV. Orbán alatt ideiglenes szabályokat kaptak, végleg csak V. Kelemen erősítette meg őket 1308. dec. 13. Az álfelvilágosodottság elsöpörte e rendet 1782-ben, mert gazdag volt.”

(Robitsek Ferenc[1] 1888. 6.)

 

Paulin avagy Remete barátok

 

Királyok, országnagyok, nemesek és a nép különös kedvezésének örvende a honi remete, vagyis szent Pál első remetéről nevezett szerzet. És három század folytában szakadatlanul tudta fegyelmi szigor és változatlan szerzeti jellem fentartásának a köz becsülést nemcsak megérdemelni, de nevelni is. A finom nevelésű Corvin János, a harci hős s görög vallású Kinisy Pál, Perényi Imre nádor egyiránt pártfogolták, új remetelakokat készítének, új birtokot ajándékozának a fejér remetéknek.

Midőn a mohácsi idő olly súlyosan érte a hazát, a szerzet már 21 helytartóságot és 43 perjelséget számlált. Hogy honunk szent koronája a keleti hódítók kezébe nem esett, a paulinok érdeme, kik az országos kincset Visegrádon őrzék.

A későbben berohant események a szerzetnek úgy, mint az egész nemzetnek balcsillagos napokat okozának. Szent Lőrincz, ahol Fráter György ifjúságát tölté egykoron, leggazdagabb, legfényesebb monostor egészen feldúlatott, 25 remete megöletett s alig hogy szent Pál maradványait vihették el Trencsinbe, hol Zápolya oltalma alatt bizton hagyhatták. Perényi Péter Sátoraljaújhelyből a remetéket kihajítá s javaikon Drágffy Gáspárral osztozott. 1530-ban Tokajt Serédy megtámadván a perjelt és a barátait börtönbe veté, vagyonuk s egyházi edényeiket elviteté. Úgy jártak majdnem mindenütt. Szent Jog-ból Biharba, a paulinokat Némethy Ferencz űzte ki, miért a perjel a szepesi káptalannál törvényesen, de hasztalanul tiltakozott 1563-ban. A jószágot Rákóczy Sigmond Erdély fejedelme Rédey Ferencnek ajándékozta 1607—ben, kivévén a két nemesi udvart, mely belőle keletkezett.

Bakay Imre, Hatay Tamás, kivált pedig Tamarai István (illyr) generalsága alatt a szerzeti társak kisszámúsága és a fegyetlenség nagyon elkezdett hatalmazni, hogy XIII. Gergely a vercelli püspök s bécsi hirnökre bízta a szerzet látogatását 1576-ban, ki Lepoglaván (Szlavoniában) szerzetgyűlést tartott. Határzatai szerint vasár- és ünnepeken a falusi nép vallási oktatására 2-2 szerzetes küldessék ki. De a régi rendet és tekintélyt a honi szerzet csak Bartulich Simon igazgatása alatt nyerte vissza. Bartulich minden helyzetben a volt egészen, minek a helyzet megkívánta, monostorban lelkiismeretes szerzetes, igazgatásában szigorú főnök, táborban vitéz katona, püspöki székben buzgalmas főpásztor; Püspökké lőn 1599-ben.

 

(dr. Lányi Károly 1844. 284-286.)

 

[1] dr. Robitsek Ferenc nagymarosi plébános évekig a szent Jobb segédőre volt.