Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


113 A Zách nemzetség kigyilkolásának történetéhez 1330

2015.07.23

A ZÁCH NEMZETSÉG KIGYILKOLÁSÁNAK

TÖRTÉNETÉHEZ (1330.)

 

Becsei Imre: lévai várnagy. Az ő parancsára fejezték le Záh Felicián leányát, Sebét[1] (1330).

Cselley János: 1330-ban csákányával ő öli meg Záh Feliciánt közvetlenül azután hogy ő kardjával I. Károlyra támadt Visegrádon[2].

Erzsébet (Piaszt) királyné: I. Károly felesége. 1330-ban Záh Felicián I. Károly elleni merénylet során Visegrád várában levágta Erzsébet négy ujját[3]. 1344-ben (már özvegyen) Nápolyba ment, innen Rómába zarándokolt[4]. A feslett nápolyi udvarnál, utóbb mikor már Boccaccio is bennfentes volt ott, senkit úgy nem gyűlöltek, mint Erzsébet királynét[5]. Pór Antal állítja, hogy vagy ötven egykorú krónikát: német, olaszt, csehet, lengyelt, poroszt stb. átlapozott, de a nápolyi névtelen korírón és Muglen Henriken kívül egyet se talált, aki Erzsébet királyné erkölcsei tisztasága felől tiszteletlenül mert volna nyilatkozni[6]. Hatvan éven át fő személy volt Magyarországon s az európai politikában, ki Nápolytól Krakkóig sok helyütt megfordult[7].

Károly Róbert: Magyar király. 1309. máj. 8-án ellene merényletet követtek el, miután kiterjesztették rá az egyháziak sérthetetlenségét[8]. 1330. ápr. 17-én Visegrádon Záh Felicián merényletet követett el ellene, amit szintén túlélt[9].

Kázmér herceg: III (Nagy) Kázmér (*1310. ápr. 30. Kujávia - +1370. nov. 5.) 1333-1370 közt Lengyelország királya, békeszerető „parasztkirály” és tehetséges diplomata. Apja I. Ulászló felvette a már hosszú ideje nem használt királyi címet s 1320-ban megkoronáztatta magát. Kázmér az ő munkáját folytatta. Édesanyja a lengyel Jadwiga. 1312-ben bátyja halála után lett ő a trónörökös. Három lánytestvére volt[10]. Erzsébet magyar királyné öccse, aki – egy névtelen nápolyi krónika szerint – meggyalázta Erzsébet egyik udvarhölgyét Záh Klárát. Pór Antal rámutat: Nehéz elgondolni, hogy a korabeli krónikások közül egyik vagy másik ne érintette volna Kázmér részességét a Záh-féle merényletnél, ha annak legparányibb történeti alapja lett volna. Bezzeg nem hallgatták el egyéb „galanteriáit”, még az utolsót sem, mely halálának volt okozója[11]. 1333. márc.-ban atyja halála után lett király[12]. 1370-ben vadászbalesetben vesztette életét[13].

Zah: Zala megyei telek a Ratold nemzetség birtokában. 1347-ben visszakerült a veszprémi káptalanhoz[14].

Záh Klára: (+1330) Záh Felicián lánya, akit kivégeztek[15]. Gyönyörű hajadon, kinek sorsán még a krónikás szerzetesnek is megesik a szíve, levágott ajkakkal és ujjakkal, lófarkon végig hurcoltatták a városok terein és utcáin. Ujjait megtorlásul vesztette el a királyné ujjaiért; ajkait, mint az olasz kútfő mondja, beszédéért. Nyelve, mely a rajta esett gyalázatot nem bírta elhallgatni, volt tehát az egész katasztrófának előidéző oka[16]. Klárán nem törvényes ítéletet hajtottak végre, hanem az udvari nép a merényletkísérlet után kiragadta őt a királyi udvarból és ítélet nélkül kivégezték[17]. Klára[18] Erzsébet királyné udvari szolgálatában állt. Egy névtelen nápolyi krónika szerint a királyné öccse (Kázmér) a királyné segítségével meggyalázta őt[19]. Nincs bizonyítva, hogy 1329-ben vagy 1330-ban Kázmér egyáltalán Magyarországon járt volna[20]. A magyar néphit és a nápolyi ferdítés közt egy közös vonás van, az, hogy Klára megvallotta atyjának gyalázatát[21]. A rágalmazó, rosszakaró Záh Klára-legenda valószínűleg a nápolyi Johanna feslett udvarában keresendő[22].

Záh nemzetség: Felicián I. Károly elleni merényletkísérlete után 1330. máj. 16-án összeült főtörvényszék a Záh nemzetséget harmad ízig kiirtani rendelte[23]. Drugeth János nádor vezette az ülést. Záh vejeinek rokonsága megmaradhattak ugyan birtokaikon, de soha a királyi udvarba nem mehettek A harmadik generáción túliak életben maradhattak, de minden jószágukat elvették, a nemességüktől megfosztották őket és a jobbágyparasztok közé sorolták[24]. „Szertelen” ótestamentumból vett ítéletet hoztak amiatt, hogy elrettentő például szolgáljon.[25]. „Egyébiránt ezt az ítéletet se kellett oly forrón megemészteni, amilyen forrón tálalták.” Sebe asszony gyermekét, tehát a harmadik nemzedéket nem ölték meg, hanem valami tengeri szigetre számkivetették[26].

Záh Sebe: (+1330) Z. Felicián lánya, akit lefejeztek[27]. Nemes Palásti Kopaj felesége. Feje vétele Becsei Imre lévai várnagy parancsára történt[28]. A lévai vár előtt fejezték le[29]

 

[1] Századok (SZD) 1900. 3.

[2] Budai lexikon III. 420.

[3] SZD 1900. 3.

[4] SZD 1900. 4.

[5] SZD 1900. 6.

[6] SZD 1900. 6.

[7] SZD 1900. 6.

[8] SZD 1900. 9. Átvéve: Vatikáni Magyar Okirattárból I. 2. 272.)

[9] Révai 19. 624.

[10] Britannica H 10. 279-280.

[11] SZD 1900. 6.

[12] SZD 1900. 7.

[13] Britannica H 10. 280.

[14] Wertner; nemzetségek II. 300.

[15] SZD 1900. 2.

[16] SZD 1900. 2.

[17] SZD 1900. 3.

[18] A névtelen nápolyi krónikaíró helytelenül Erzsébetnek nevezi. SZD. 1900. 4.

[19] SZD 1900. 4.

[20] Révai 19. 624.

[21] SZD 1900. 7. (Pór Antal érvel)

[22] SZD 1900. 9. (Pór Antal végkövetkeztetése)

[23] Révai 19. 624.

[24] Budai III. 421. Ez a forrás megemlít egy feltevést, hogy Felicián „atyjafiai közül Lengyelországban telepedtek meg, Amade név alatt és nemesi címerük egy lábatlan fehér sas volt.

[25] SZD 1900. 8.

[26] SZD 1900. 9.

[27] SZD 1900. 2.

[28] SZD 1900. 3.

[29] Révai 19. 624.