Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


121 A messiásváró rabbi világtalálkozó Magyarországon 1650

2015.07.23

A Messiás és az 1650-es Nagy-Idai Rabbi világtalálkozó

 

Meg-Kenettetett. Így hívják a Zsidók azt az ő nagy Meg-Szabadítójukat akit még ma is szűntelen várnak. A Keresztyének pedig a Jesus Christust tartják Messiásnak, mint akiben a Messiás felől való minden jövendölések beteltek.

A Zsidóknál szokott ceremonia volt a Papokat, Prophetákat, és Királyokat megkenni, az által őket a magok hivatalokba beállítani. Aront és az ő fiait Papi, Eliseust Prophetai, Salamont és másokat Királyi kenettel kentek meg. A Szentírás a Királyokat Messiásoknak vagy meg-kenettetetteknek nevezi.

A görög Christos név annyit teszen mint Messiás vagy megkenettetett; melly nevet Jesus az ő hármas hivataláért viselt, minthogy ő Propheta, Pap és Király volt.

Amint Szent Lukáts beszélli, egykor a Christus Nazarethben a Synagogába ment, Esaiás Propheta könyvét elővette s abból ezen beszédeket olvasta: „Az Úrnak lelke vagyon én rajtam, azért meg-kent engemet, azért küldött engemet ", s. a. t. és e beszédeket ő magára alkalmaztatta.

Péter azt mondja Corneliusnak: „Az Isten a Nazarethbeli Jesust megkente Szent Lélekkel és erővel. " Semmi emlékezet nincs róla, hogy valaha a Christust külső kenettel kenettetett volna meg: azért ezen szóllásokat lelki értelemben kell venni, mellyek az ő Messiási hivatalát jelentik.

Nevezetes jövendölés a Messiás felől az amelyet a Jákob Pátriarcha a maga halálos ágyában mondott a fiának Judának, akinek maradékából származott a Christus: „Nem vétettetik el Judától a királyi pálca és a törvényt tévő az ő lábaitól, mígnem eljő a Schilo.” Itt a Schilo valamely elküldetett személyt jelent és ezt a mellyet a Zsidók mindenkor a Messiásnak eljöveteléről való jövendölésnek tartották. Az Izraelitáknak sok ideig volt Királyi páltzájok; mikor a Rómaiaknak hatalmok alá estek, még akkor is volt nekik a Juda nemzetéből valamelly Helytartójuk, mind addig míg nem kevés idővel a Christus születtetése előtt Herodes nyerte el az Országot, aki már nem a Zsidó nemzetből való volt.

A régi zsidóknak kiket a Propheták tanítottak, a Messiás felől világos értelmek volt. De ez az értelem úgy meghomályossodott ő bennük, hogy azon időben, mellyben a Jesus Christus megjelent, egy földi hatalmas Királyt vártak, aki őket a Rómaiaknak hatalmok alól megszabadítaná. Ez volt az oka, hogy ők a Christusnak erőtlen és szegény állapotjában megbotránkoztak, és őtet a megígért Messiásnak lenni meg nem esmerték.

A későbbi zsidók még nagyobb tévelyedésbe estek, s a Messiás felől ollyan dolgokat költöttek, mellyek felől az ő régi Elejik semmit nem tudtak. Némellyek azt hitték, hogy az Ezékiás Király személlyében már eljött a Messiás. Az újabb Rabbinusok azt tartják, hogy már ez előtt jó darab idővel eljött a Messiás, de valahol a világon elrejtezett, s a Zsidóknak bűnök miatt nem akarja magát kinyilatkoztatni. Némellyek azt mondják, hogy a földi Paradicsomban tartózkodik; mások azt, hogy Rómában a város kapuja előtt a betegek közt lappang s ott várja az Ilyés Propheta eljövetelét aki őtet meg fogja az emberekkel esmertetni.

A Zsidóknak legközönségesebb értelmek az, hogy még nem jött el a Messiás de az ő eljövetelének idejére és környülállására nézve egymástól igen különböznek. (…) Sokan már annyira elfáradtak a Messiás várásában, hogy mind azokra átkot mondanak, valakik az ő eljövetelének idejét meg merik határozni.

Hogy azokat a Messiás felől való jövendöléseket mellyek egymással ellenkezni látszanak megegyeztethessék a Zsidók némellyek két Messiásokat mondanak, kik egymás után el fognak jönni. Az első alázatos, szegény, nyomorult, a második pedig dicsőséges, pompás és hatalmas leszen. Az első a Josef familiájából az Ephraim házából származik, az atyját Huzielnek magát pedig Nehemiásnak hívják, a második a Dávid házából fog származni, ez építi meg Jerusalemet s az egész világot maga hatalma alá hajtja.

A Christus megjövendölte, hogy fognak hamis Christusok támadni, kik az híveket is igyekeznek eltsalni. Az idő megmutatta ezen jövendölésnek igazságát, mert minden Századokban jelentek meg hamis Messiások, kik a Zsidó nemzetséget megtsalták: Simon Mágus (1. sz.), Barchochab (2. sz.), Moses (434.), Julianus (530.), Serenus (714.), nyolcan a 12. században, Sabbatai Levi (1666) stb.

Illy sok megtsalattatások után, a múlt Században felindultak a Zsidók, hogy a Messiás felől való régi Prophetiákat a magok legnagyobb Tudósaikkal vizsgáltassák meg, s határozzák meg, ha eljött é már a Messiás vagy még várni kelljen? Elvégezték azért, hogy egy Rabbinusokból álló nagy Conciliumot tartsanak; sokat tanátskodtak az helly felől is, hol kellene a Conciliumot tartani: végre meghatározták, hogy arra legalkalmatosabb hely Magyar Ország volna, nevezetesen pedig Aba új vármegyében Nagy Ida városát választották, hol 1650-ben el is kezdették a Conciliumot. A kirendelt időre öszve gyűltek ott három száz Rabbinusok és igen sok más Zsidók, Európának és Ásiának minden Országaiból. Az egész Zsidóság sátorokban lakott a mezőn, melyek közűl a legnagyobbikban gyűlt öszve a Concilium. De a Conciliumba tsak azokat a zsidókat botsátották akik Zsidóul folyvást tudtak beszéllni és familiájoknak lajistromát megmutathatták.

A Conciliumnak Feje és Oratora egy Levi nemzetéből származott Zachariás nevű Zsidó volt. (…) a második napon hosszas vetélkedés után arra határozták a kérdést, hogy még nem jött el a Messiás és az ő eljövetelét a Zsidó népnek bűne és megtérhetetlensége akadályoztatja. Azután megvizsgálták mi módon fogná a Messiás magát kijelenteni és némely jeleit az ő megjelenésének meg is határozták. Midőn már a Concilium hét napokon folyt; Hat Római Catholicus Papok jelentek meg benne, kiket oda a Pápa küldött, akiknek megjelenésekkel hirtelen vége lett a Conciliumnak. Mert midőn a keresztyén papok meg akarták volna nekik mutatni, hogy a Nazarethbeli Jesus légyen az igaz Messiás, azon mind felzendültek és másnap kiki útjára indult, minekutánna abban megegyeztek, hogy három esztendő múlva Smyrnába öszve fognak gyűlni s ott Conciliumot tartanak.

 

(Mindszenti S.: Broughtonnak historiai lexikona 1793. II. 563-570.)