Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


122 Alexandra Pavlovna meggyilkolása Budán 1801

2015.07.23

Egy politikai gyilkosság Budán – Alekszandra Pavlovna hirtelen halála 1801-ben

 

A napóleoni időkben a Habsburg-birodalom és Oroszország viszonya gyakran, olykor esztendőnként változott. Pál cár amikor rádöbbent hogy a távoli forradalom eseményei az ő trónját is megingathatják, 1798-ban szakított addigi semlegességével, s csatlakozott az osztrák-porosz-angol hármas szövetséghez. Ennek jegyében jelent meg 1799. febr.-ban Ferenc császár és király öccse, József főherceg, Magyarország nádora Pál cárnál leánykérőben. Még 1799 folyamán Szuvorov vezérlete alatt orosz expedíciós sereg harcolt Felső-Olaszországban és Svájcban Ausztria szövetségeseként Franciaország ellen.

Pál cár az osztrák állam- és hadvezetés önzése, az orosz sereg iránt tanúsított sértő és méltánytalan magatartás miatt később kilépett a koalícióból (hogy aztán utóbb ismét visszalépjen) – ebben a rövid történelmi közjátékban hirtelen szükségesnek mutatkozott a Romanov-Habsburg szövetség ünnepélyes megpecsételése és egyben demonstrálása. Ezt a célt szolgálta József nádornak és Pál cár leányának, Alexandra Pavlovna hercegnőnek házassága. Ezt a frigyet pusztán politikai megfontolásból tervezték, ám végül igen harmonikusnak bizonyult.

1799. okt. 30-án tartják meg Pétervár melletti gacsinai cári kastély templomában a fényes esküvőt. A nádor és hitvese dec. 2-án indult útnak: hosszú fáradtságos út után 1800. jan. 2-án érkeztek Bécsbe, majd febr. 11-én Budára, ahol a királyi palotában részükre átalakított fényes lakosztályban kezdhették meg közös magyarországi életüket. Alexandra Pavlovna 1801. márc. 16-án hunyt el Budán, házasság másfél évig sem tartott. 

A politikainak tervezett frigy valódi, boldog házassággá vált, ám a világpolitikai események s ezen belül az orosz-osztrák viszony gyors változása folytán rendívül súlyos megrázkódtatásokat okoztak a házasulandóknak. Ellentétben az eljegyzés meghitt, családias hangulatával, a gacsinai esküvő már a nem leplezett elidegenedés, a hideg udvariasság jegyében ment végbe. A cárleány budai esztendeje alatt a két dinasztia közti elhidegedést az orosz-osztrák szövetség felbomlása szinte elviselhetetlenné fokozta. A politikailag gyökértelenné, egyben a bécsi udvar szemében megbízhatatlanná vált Alekszandra életét kicsinye piszkálódással, bürokratikus intézkedésekkel mélyen elkeserítették. A gyöngéd és finom lelkű, érzékeny fiatalasszonyt férje sem tudta mindig megvédeni, mivel a hadiesemények elszólították hitvesétől.

Magyarországi népszerűsége valóságos volt. Jótékonysága, közvetlensége, művészpártolása, szerénységgel ötvözött öntudata megnyerte a lakosság széles tömegeit is, a nemesség pedig azért is rajongott érte, mert a cár leányában támaszukat hitték: abban reménykedtek, pártfogóra akadtak személyében Béccsel szemben. A nádor hitvesét széltében-hosszában mint „magyar királynét” emlegették. Mindez csak tovább fokozta a bécsi udvar eredetileg sem csekély rosszindulatát.

A boldogtalan fiatalasszony halálhíre valóságos forrongást váltott ki Pest-Budán: a főváros lakossága mérgezésre gyanakodott.

Alekszandra Pavlovnának Budán sem kellett nélkülöznie az orosz szót, legszűkebb környezetéhez tartozott a cári udvar által melléje rendelt lelkész A. A. Szamborszkij. Ezen úr ránk maradt 1871-ben napvilágot látott feljegyzéseiből kitetszik, hogy Pavlovna lelki gondozásán kívül alapos megfigyelője volt a magyarországi eseményeknek, és ezekről kimerítően tájékoztatta a cári udvar köreit.

Bronyvszkij Utazás Trieszttől Szentpétervárig 1810-ben c. munkájában (Moszkva 1828.) írja Alekszandráról: „Életének utolsó napjaiban a nép szeretete egészen a fanatizmusig fokozódott. A túl kevés mozgás, a nem éppen szerencsésen levezetett szülés, valamint a nehéz ételek voltak – az itteni orvosok véleménye szerint – korai elmúlásának okozói. Sajnos, elkövették azt a meggondolatlanságot, hogy a híreket leső nép előtt naponta két ízben is közhírré tették: a királyné túl van minden veszélyen – amikor váratlanul elhunyt, és halálát nem lehetett eltitkolni.”

E kor Ausztriájának ártó szelleme, fő cselszövője és áskálódója a császár nápolyi hitvese, az álnok Terézia császárné volt, aki akaratgyenge férjét jószerével az ujja köré csavarta. Thugut báró ez a nagy tehetségű, de minden gaztettre kapható politikus igencsak kezére játszott ebben. Egyetlen igazán jelentős ügyet sem döntöttek el Bécsben Thugut bevonása nélkül, akit – ha lehet – még a császárnénál is jobban gyűlölték.

Thugut sohasem aggályoskodott eszközeit illetően. Az ő legfőbb irányítása alatt működő titkosrendőrség leplezte le 1795-ben a Martinovics, Sigray és Hajnóczy vezette társaságot, amely azt tűzte ki céljául, hogy Magyarországot teljesen függetlenítse Ausztriától, megalakítsa az önálló magyar királyságot, s trónra emelje az akkori nádort, Sándor Lipót főherceget. Az összeesküvés felfedezése után a főherceg hamarosan, 1795. július elején Bécsbe utazott –s ugyanazon hónap 18. napján már meg is halt Laxenburgban, tűzijáték készítés közben. Amikor Thugut erről az összeesküvésről beszélgetett, kezeit dörzsölgetve így szólt: „Van már egy tudósunk, fél tucat költőnk, egy prelátusunk és egy grófunk. Eléggé sajnálatos hogy herceg nem akad köztünk.”

Szamborszkij írja Alekszandra haláláról: „Reggel fél hat órakor elnyújtott sóhajjal visszaadta lelkét Teremtőjének. A nádor a halálos ágy mellett összeesett; eszméletlen állapotban vitték ki a szobából. Mihelyt magához tért, nyomban Bécsbe utazott, majd onnan, hogy enyhítse mérhetetlen fájdalmán, fölkereste az ereklyéket őrző templomokat és kegyhelyeket. Egy idő múlva az orvosok végrehajtották a boncolást, s egyikük – mintha ez volna a legfontosabb titok – tudomásomra hozta, hogy a nagyhercegnő tüdejében már a romlás jelei mutatkoztak. Ezt a körülmény azonban az orvosi zárójelentés elhallgatta. Különböző személyek más és más okoknak tulajdonították őfensége halálát. … Egy olyan időpontban, amikor nem folyt a templomban istentisztelet, és senki sem tartózkodott ott rajtam kívül, belépett egy magas állású, római katolikus vallású, becsületes, hazáját féltve szerető személyiségt. Térdre ereszkedett a magyar nádor nejének koporsója előtt, és suttogó hangon mondta: „Ebben a koporsóban nyugszik a mi magyar királyságunk minden reménysége, minden elképzelése!”

Alekszandra elhunytátkövetően Szamborszkij elkeseredett küzdelmet vívott annak érdekében, hogy – az udvar kívánsága ellenére – ne a kapucinusok budai kriptájában helyezzék örök nyugalomra, „lévén ez egy jelentéktelen üreg a kapucinusok temploma alatt”. Végülis Pavlovna földi maradványait a herceg egy közeli birtokán, alkalmi templom céljára fölszentelt épületben helyezték el a pravoszláv egyház által előírt kétheti gyászliturgiák tartamára.

„A nemzeti gyász itt oly mértékben mutatkozott meg – írja Szamborszkij – hogy amikor a lezárt koporsót reá helyezték az ideiglenes templom emelvényére, az összegyűlt hatalmas tömeg zokogása miatt csak nagy sokára lehetett megkezdeni a szertartást.”

Szamborszkij kilátogatott a végleges nyughelyül kijelölt Ürömre és megállapította, hogy „ez a fővárostól elég távol fekvő, eldugott falu nem alkalmas arra, hogy itt leljen végső hajlékra Alekszandra Pavlovna.” Ám a sírtemplom és a bebalzsamozott holttestet magába fogadó kripta végül mégis ide került.

Szamborszkij egészen 1804-ig a magyar fővárosban maradt. A mérgezés tényét ugyan csak utalás támasztja alá, az azonban nem kétséges, hogy a nádor nejében szemben tanusított eljárás a császárné, Thugut és az udvari személyzet részéről, az enyhén szólva gondatlanul összeállított „diéta”, a helytelen étrend és a gyenge orvosi ellátás is aláásta a fiatal teremtés életerejét éppen akkor, amikor arra a lehető legnagyobb mértékben szüksége lett volna. A boncolásokról, illetve annak eredményeiről kiszivárogtatott adat ismét inkább a mérgezés valószínűségére enged következtetni. Szamborszkij elhunytakor egy orosz folyóirat nyíltan megírta róla, hogy budai tartózkodása éveiben mindent megtett József nádor trónra emelése és az önálló magyar királyság létrehozása érdekében.

 

Forrás: Tardy Lajos: Régi feljegyzések Magyarországról 1982. 131-139.