Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


126 Horthy vitája IV. Károllyal - RITKA FORRÁS!!!

2015.07.23

IV. Károly[1] SORSDÖNTŐ találkozása Horthyval (1921. márc. 28/29?.)

 

Gépkocsin, melyet Almássy László vezetett, IV. Károly útnak indult. A király kíséretében voltak Sogray gróf és Jármy ezredes. Az autó egy nagy nyitott Puch-gépkocsi volt, melyet Erdődy Tamás egy vidéki rokonától kért kölcsön. A király a hideg idő miatt Mikes püspök bundáját öltötte magára. Az út Budáig fennakadás nélkül ment végbe.

Őfelsége bement a miniszterelnökségre, onnan Horthyhoz küldte Jármy ezredest, hogy megérkezését jelezze. A király magára öltötte új egyenruháját.

Sigray a királyi vár udvarán találkozott Magasházy századossal, Horthy szárnysegédjével, tőle tudta meg, hogy Telekiék még nincsenek a várban. Magasházy türelmet kért, mert Horthy éppen ebédel. Sigray azonban nem volt hajlandó várni, figyelmeztette, hogy az ő ügye legalább annyira sürgős, hogy miatta Horthy is félbeszakíthatja az ebédet.

Magasházy a grófot több termen át Őfelsége egykori dolgozószobájába vezette. Horthy lélekszakadva rontott a terembe, és azonnal kérdések áradatát öntött rá, hogy miért nem jelentették neki már előbb, hogy a király itt van? Őfelsége milyen nehéz helyzetet teremtett!, mit fognak tenni a szomszéd államok? Hisz, semmi sincsen előkészítve! Hol helyezze el a Felséget? Ki tud már a király hazajöveteléről, stb., stb. Amikor megtudta, hogy IV. Károly hazajöveteléről a nagy nyilvánosság még nem értesült, a kormányzó kissé megnyugodott és ő is azt tanácsolta, hogy a király utazzon vissza Svájcba, látogatása pedig maradjon titokban. Minderre Sigray azt felelte: „Őfelsége itt van a várban, jó lenne őt nem várakoztatni, és minél előbb személyesen tárgyalni vele”.

Közben Őfelsége a miniszterelnöki palotából egymaga, gyalog elindult a királyi palotába Horthyhoz. Útközben Sigray jelentkezett, figyelmeztette a királyt, hogy ne legyen energikus.

A király Magasházyval Horthyhoz kísértette magát, és Sigray is csatlakozott hozzájuk. A királyi vár lépcsőin, folyosóin a palotaőrök, ajtónállók, a régi gárda néhány embere felismerte a királyt. Magasházy zavarában egy fűtetlen helyiségbe kísérte őket és türelmet kért, míg jelentést tesz, de ezt a király visszautasította, és azonnal Horthyhoz kívánta magát vezettetni. A király azt várta, hogy Horthy majd elébe siet, de ez nem történt meg. Erre IV. Károly maga nyitott be a dolgozószobába, megölelte Horthyt. A kormányzó zavarba jött, nehezen kezdett beszédhez, a királynak Svájcba történő gyors visszautazást ajánlott. A király azt visszautasította, de egyben megköszönte Horthynak, amit az ország érdekében tett, hogy a kommunizmust letörölte, a román megszállást megrövidítette, az országban rendet és nyugalmat hozott létre. Mindezekért Horthynak a Szeged hercege címet és rangot adományozta.

Horthy hűvös maradt, azt felelte, hogy mindez kötelessége volt, és kérte a királyt, hogy utazzon vissza Svájcba, míg a restaurációra alkalmasabb időpont mutatkozik, mert a nagy- és kisantant Őfelsége bejövetele ellen tiltakozni fognak, ha pedig a szomszéd államok megtámadják az országot, akkor Magyarországon ismét kitör a forradalom.

Őfelsége először magyarul szólította meg Horthyt, aki németül válaszolt, így a kettejük közötti diskurzus német nyelven folyt le:

Király: „A külpolitikai helyzet gondjait, Horthy bízza rám, és adja át a koronás királynak a hatalmat”.

Horthy: „Ezt nem tudom és nem szabad megtennem”.

K: „Ne higgye Horthy, hogy egyszerűen el akarom kergetni, kinevezem Önt hadsereg-főparancsnokká”.

H: „Felséged minisztériumot sem tud kinevezni”.

K: „Az se legyen az Ön gondja, alkotmányosan óhajtok uralkodni. Ha Teleki nem akar miniszterelnök lenni, Sigray lesz a miniszterelnök, Vass kultuszminiszter, és a többi tárca is kész”.

H: „De a hadsereg nem dinasztia-hű, hanem nemzeti alapon áll”.

K: „Ha Maga engem, mint a hadsereg főparancsnoka támogat, akkor a harc elkerülhető, mert a hadsereg hű maradt hozzám”.

H: „Felség, sem a hadsereg-főparancsnokságra, sem a hercegi rangra nem gondolok, csak szegény hazámra. A legfelsőbb hatalmat a nemzet ruházta rám, azt csak annak adhatom vissza”.

A király Horthynak még az arany gyapjas rendet is oda akarta ajándékozni, amit az, kálvinista vallására hivatkozva nem fogadott el. Horthy a hatalom átadását azon indokból is megtagadta, hogy ő a nemzetgyűlésnek esküdött fel és a király a tiszteket az esküjük alól felmentette.

K: „Ön nekem először, mint tiszt, admirális és kamarás esküdött hűséget, én pedig egyetlen tisztet sem menthettem fel az eskü alól, de Önt, Horthy mindenek előtt a kamarási esküje kötelezi”.

H: „Személyemben ezen eskü Felségedhez köt, ezen esküt soha sem szegtem meg, de felesküdtem a nemzetgyűlésnek is”.

K: „A nemzetgyűlésnek nem állt jogában az ősi alkotmányt megváltoztatni, és azt nem is tette meg. Ha pedig a koronás király az országba jön, akkor az Ön kötelessége Horthy a nemzetgyűléssel szemben azonnal megszűnt, mert én tettem le a koronázáskor a királyi esküt és nem Ön”.

Horthy érvelései elbuktak, ezzel ő maga is tisztában volt. A király figyelmeztetése azt jelentette, hogy Horthy minden további ellenkezése lázadás, ezért újból felszólította Horthyt, hogy adja át a hatalmat.

H: „Ezt nem tehetem Felség, ezt tiltja a lelkiismeretem”.

K: „Horthy admirális, a nekem tett esküje alapján megparancsolom, hogy királyának azonnal vesse alá magát”.

H: „Felség, a csapatok nem királyhűek”.

K: „Nekem azt jelentették, hogy a csapatokat Ön tartja a kezében”.

H: „A csapatok tényleg nekem engedelmeskednek, de én nem parancsolhatom meg nekik, hogy azok ezentúl Felségednek engedelmeskedjenek, mert rám, illetve nekem tették le az esküt. Ha pedig harcra kerülne a sor, a csapatok esküjüket velem szemben fogják tartani, és nem hinném, hogy Felséged mellett – és így a kormányom ellen – foglalnának állást”.

K: „Horthy ÖN azt kívánja, hogy a katonák az Önnek tett eskü alapján engedelmeskedjenek, ugyanakkor Maga az első, aki megszegi az esküjét, hisz a tisztek és katonák rám előbb esküdtek fel”.

H: „Felség, a kisgazdapártiak és a szabad-királyválasztók az eckartsaui deklarációt lemondásnak tekintik”.

K: „Horthy, Ön nagyon jól tudja, hogy az nem volt lemondás, csak a kormányzástól való ideiglenes visszavonulás. A magyar királyeskü egy olyan aktus, mely egy kölcsönös szerződés a király és a nemzet között. A nemzet engem éppúgy nem mentett fel a királyi kötelességek alól, mint ahogyan én sem mentem fel a nemzetet a kötelező királyhűség alól”.

H: „A kisgazdapárt azt állítja, hogy Ausztria megakadályozza Magyarország önállóságát”.

K: „Ha ezt egy honvédőrmester mondja valamelyik csárdában, akkor erről nem érdemes beszélni. De amikor Maga, mint császári és királyi admirális mond ilyeneket, az mégis nevetséges. Nem látja Horthy, hogy Magyarország akkor vesztette el hatalmi állását, amikor Ausztriától különvált”.

Horthy erre retirált: „Én nem mondtam, hogy mit gondolok, hanem a nép állítja ezt. Azt beszélik, hogy egy olyan királyban nehéz megbízni, aki az országból a nehéz napokban elmenekült”.

K: „Horthy! Van bátorsága ezt mondani nekem!”

H: „Nem én mondom, a nép mondja”.

K: „És Maga, Horthy meg sem próbálta cáfolni ezeket a hazugságokat? Hisz maga ott volt Schönbrunnban, mondja Horthy, menekültem én?”

H: „Ausztriából nem”.

K: „Talán Magyarországról menekültem el? Azért mentem Bécsbe, mert Badenben volt a hadsereg-főparancsnokság székhelye, Bécsben a külügyminisztérium, a közös hadügyminisztérium, a vezérkari főnökség. Ott voltak a követségek, Bécsben összpontosult az egész Monarchia apparátusa, amely nélkül azokban a napokban nem lehetett Budapestről intézkedni, az csak a bécsi központban a politikai és katonai kapcsolatok találkozási helyén volt lehetséges. Különben is oda a gyerekeimet nem vittem magammal, ők – ha tetszik – zálogul Magyarországon maradtak.”

A tárgyalás ezen szakaszánál jelentették, hogy Teleki miniszterelnök és Vass miniszter kihallgatásra jelentkeztek, mire a kormányzó csak annyit mondott, hogy várjanak egy kicsit. A pillanatnyi szünetet követően ismét IV. Károly kezdte:

K: „Ismételten felszólítom Horthy, adja át a hatalmat, ehhez ragaszkodom. Ha pedig kitart magatartásánál, mondja meg, mit akar tenni, le akar tartóztatni?”

H: „Nem Felség” – és Horthy újból felsorolta a hatalom átadása megtagadásának érveit.

K: „Horthy Önnek nincs igaza, adok Magának 5 perc gondolkodási időt” – és a király karosszékbe ülve nézte az óráját, majd a kiszabott gondolkodási idő letelte után újból megszólalt – „Horthy, az 5 perc letelt, hajlandó-e koronás királyának átadni a hatalmat?”

De Horthy újból zavaros érveléseibe fogott. A király figyelmeztette Horthyt, hogy ő azon kevés tiszt egyike, aki Schwarzauban a király esküvőjén jelen lehetett, ahová csak a császári- és királyiház tagjai kaptak meghívást. Horthy erre megjegyezte, hogy oda ő, mint a néhai császár – I. Ferenc József – segédtisztje vett az esküvőn részt.

K: „Igen, de én, már mint király, nagybátyámnak néhai I. Ferenc József Őfelségének a segédtisztjéből – a kis ismeretlen korvettkapitányból – flottaparancsnokot csináltam, hogy a magyaroknak kedvezzek. A rangidős osztrák admirálisokból 18-at kellett nyugdíjaznom, hogy Ön, Horthy flottaparancsnok lehessen” – Horthy erre vállát vonogatta, a király pedig folytatta: „És emlékezzék vissza arra az 1918. évi novemberi napra, amikor Maga Horthy a királyához Schönbrunnba sietett és megfogadta, hogy a szép osztrák-magyar hadiflottát visszaszerzi”. – A flottát azokban a napokban Őfelsége a dalmátoknak és horvátoknak ajándékozta, azért, hogy az olaszok ne kaphassák meg. A király folytatta: - „Én szívből örültem az Ön kormányzóvá választásának, sok támadással szemben megvédtem Magát. Ön Horthy írásban jelentette nekem kormányzói megválasztását, mely jelentésében azt is megírta, hogy irántam való hűségét továbbra is megtartja.”

H: „Felség, a hűséget mindig megtartottam, azért viselem most is felséged egyenruháját. Kivédtem és meghiúsítottam a román trónörökösnek, továbbá Albrecht főhercegnek, nem különben József főhercegnek trónra-jutásukhoz való próbálkozásaikat, hisz József főherceg fia ezzel kapcsolatban akarta az olasz királylányt nőül venni, a parti emiatt is maradt abba”.

K: „Ezt nem csak Ön tette, hanem barátaim is cselekedtek egyet-mást ebben az ügyben. Hisz Párizs is tisztában volt azzal, hogy József főherceg útján Olaszország akar a Duna völgyében uralkodni. De József főherceg és fia soha sem fognak sem Magyarországon, sem Csehországban, sem Horvátországban, vagy másutt ilyen célt elérni.” – Ezért a királyt hidegen hagyta József főherceg fiának József Ferenc főhercegnek római háztűznéző útja, Jolánta olasz királylánnyal kapcsolatban.

Horthy végül azzal érvelt, hogy a kisantant államok azonnal mozgósítanak Magyarország ellen. A király először erről nem akart Horthyval beszélni, de most mégis tudatta tárgyaló partnerével, hogy ne higgye Horthy, hogy ő (mármint a király) kellő előkészítés nélkül határozta el magát erre az útra. Megnyugtatta a kormányzót, hogy sem Csehország, sem Románia, sem Szerbia részéről nem kell tartani semmitől sem, a nagyantant a kisantant tiltakozásával nem fog törődni. Ha trónra-lépése három napon belül sikerrel jár, úgy a nyugati hatalmak annak jogosságát elismerik, és a kisantant államokat leintik. Különösen Franciaország fogja ezt az akciót támogatni, mert nem akar egy olasz orientációra lehetőséget adni a Duna medencében, és Anglia is támogatja ezt a francia álláspontot. Az esetleges nagyantant tiltakozások csak formálisak lesznek, melyek hátterében nincs komoly szándék. Horthy nevekre lett volna kíváncsi, de IV. Károly szavát adta, hogy nem mondja el nyugati politikus partnerei nevét, végül mégis elővett egy cédulát, és felírt rá neveket, és a cédulát odatartotta Horthynak, majd amikor az elolvasta, a cédulát megsemmisítette. Állítólag ismert francia politikusok, több volt miniszterelnök, parlamenti pártok vezetőinek a neve szerepelt a cédulácskán. A király folytatta, hogy Budapestről Bécsbe lehetne masírozni, a nyugat szívesen venné, ha a két állam ismét egyesülne, mert a Monarchia hiányát máris érzik, szükségük lenne rá az európai egyensúly miatt.

Horthy olyas valamit mondott, hogy Franciaországgal szemben bizalmatlan, de végeredményben nem tudott ellenérvet felhozni. Csak mindig arra tért vissza, hogy ezt a dolgot elő kell készíteni, de addig a király nem maradhat Magyarországon, vissza kell térnie Svájcba.

A tárgyalások ezzel véget értek. A király búcsúzáskor Horthynak feltűzte a Mária Terézia rendet, melyet a király kérésére a Mária Terézia rend „bizottsága”, azaz a „rendkáptalan” adományozott Horthynak az Otrantó körül szerzett érdemeiért. Horthy a kitüntetést hálásan megköszönte, a király meg azzal búcsúzott: „Viszontlátásra”, és egy külön folyosón át Magasházy százados kíséretében távozott.

 

[IV. Károly pontosan! egy év múlva 1922. ápr. 1-jén, 34 éves korában meghalt. Horthy kormányzósági ideje 1944. októberéig állt fent. Mind IV. Károly, mind Horthy Portugáliában halt meg.] 

 

[1] KT: Az utolsó magyar király az akkor már 1 éve kormányzóvá kinevezett Horthyhoz siet tisztázni a kérdéseket. A Habsburg birodalom 1918. novemberében összeomlott, ez után vagyunk 3 évvel. Horthy a császár hű szolgája, a császári haditengerészet legmagasabb rangú katonája volt, - politikai okokból – a császári család bizalmasa. A fenti bizalmas beszélgetés forrása csak magániratban maradt fenn ilyen részletességgel és olyan személytől származik, aki ott volt a Budai Várban a beszélgetéskor. A leiratot 2009-ben egy úr adta a kezembe (a fenti forrást megörökítő 60-70 év körüli fia) – több száz egyéb történelmi jegyzet kíséretében - siófoki előadásom után.