Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


127 A szent korona 20. századi története

2015.07.23

A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE

A 20. SZÁZADBAN (Kozsdi Tamás 2011.)

 

„Ahol a Korona, ott van Magyarország”

(Révay Péter koronaőr, 1613.)

 

A KORONA TÖRTÉNETE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BUKÁSÁIG (1900-1919.)

1900. Külön páncéltermet építettek a koronának szintén a Budai Várban. 1944-ig itt őrizték a Koronát. (A Korona 1853-1944 között szakadatlan a Budai Várban, a Királyi Palotában „tartózkodott”.)

1914. június 28. Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta a Szarajevóban tartózkodó Ferenc Ferdinánd trónörököst. Kitör az első világháború.

1914. augusztus. Hazánk a törvényhozás és a kormány törvényes beleegyezése nélkül lépett be a háborúba. Másfél millió hadköteles férfi vonult be Magyarország területéről, majd került ki a frontra. Rettenetes veszteségek sújtották a harcoló alakulatokat. A háború éveiben 3.800.000 férfit irányítottak a hadszínterekre, közel 650.000-en odavesztek. További 745.000 fő szenvedett sebesülést és majdnem ugyanennyi került fogságba.

A Szent Korona a Budai vár pincéjében vészelte át teljes védelemben a háborút. Nem bolygatták és nem mozdították el más városokba. Csak egyszer emelték ki, IV. Károly koronázásakor.

1916. december 27. A bécsi udvar vonatszerelvényén 16:00-kor Budapestre érkezett Habsburg Károly és kísérete. A magyar kormány tagjai és számos országgyűlési képviselő díszmagyarban járultak elébük. Károly a magyar lovasság számára rendszeresített tábornoki díszegyenruhát viselte. A katonazenekar eljátszotta a himnuszt, az egybegyűltek üdvrivalgással köszöntötték az uralkodót és kíséretét.

1916. december 30. - IV. (Habsburg) Károly koronázási esküt tett, majd Budán a Mátyás templomban megkoronázták. Ez volt az utolsó királykoronázás a magyar történelemben. A körülményekre való tekintettel a szertartás mellőzte a túlzó pompát és a megszokottnál szerényebb körülmények között került végrehajtásra.

A koronázás reggelén sűrű köd ült a vár körül, hideg eső szitált. Reggel 7.30-kor dördült el a szertartás kezdetét jelző ágyú. A Szentháromság teret 71 vármegye és 29 törvénykezési joggal bíró város zászlaja, összesen 100 lobogó ékesítette.

A ceremónián jelen volt Ferdinánd bolgár király. A baráti országok uralkodói közül csak ő jelent meg személyesen, mások követeik által képviseltették magukat és országukat.

Gróf Bánffy Miklós (1873-1950) felelt a Mátyás-templom díszletezéséért, még az oszlopokat is sötétvörös bársonnyal borította be. Bánffy: „Úgy döntöttünk Pogány Móriccal, Kós Károllyal és Lechner Jenővel, hogy az egész templomot sötétvörös bársonyba öltöztetjük. A koronázás díszleteiből ez a mély tüzű bíbor ragyogás volt a legszebb. Tündérpalota volt a Mátyás templom belseje.”

Csernoch János bíboros celebrált szentmisét. A mise után kezdődött a koronázási szertartás.

Károly az oltár előtt letette az egyházi esküt. A bíboros szentelt olajjal kente fel az uralkodót, majd Esterházy Miklós a vállára terítette Szent István koronázási palástját. A Szent Koronát Tisza István gróf és Csernoch János bíboros emelte fel és helyezték lassan Károly fejére. Az országalma és a jogar átvétele, majd a trónszékbe ülés után Tisza István kiáltotta el magát: „Éljen a király.”

A veszprémi püspök megkoronázta a királynét annak házi koronájával. A Szent Koronával megérintette annak vállait, majd visszahelyezte IV. Károly fejére.

A hagyományoknak megfelelően aranysarkantyús vitézeket avatott fel a király, akiknek vállát Szent István kardjával három ízben illette. A harctéren kimagasló katonai érdemeket szerzettek közül azonban a 40 megjelent férfi közt rengeteg volt a félkarú, falábú, a féltüdejű és máshogy megnyomorított emberi roncs. Többen két mankóval sem tudtak volna elmenni a trónig. Bánffy gróf előzőleg utasította a tiszteket, hogy fokozzák a drámai hatást mindenki a hadszíntéren viselt, kopott és foltozott csukaszürke mundérban jelenjen meg a ceremónián. „botrány volt.” Az úrhölgyek kesztyűikkel diszkréten eltakarták szemüket, maga a király sápadt arccal végezte az aranysarkantyús  vitézek kitüntetését.

Károly a királyi esküt már a Szentháromság téren az emelvényen tette le.

A koronázás során, amikor a király elhagyta a Mátyás-templomot egy drágakő kiesett a koronából. Ezt a követ aztán külön őrizték a korona mellett.

1918. október 30. Kitört az őszirózsás forradalom, a Wekerle-kormányt a Károlyi-kormány váltotta le. Heteken belül IV. Károly is lemondott a magyar trónról. A király feladta címét és öröklés útján szerzett jogait.

Budapesten terjedni kezdett egy röplap, ami a „Mi történjék a magyar szent koronával?” címet viselte s melynek konklúziója az volt, hogy a szent klenódiumot el kell pusztítani, meg kell semmisíteni. Ez visszhang nélkül maradt, mivel a tömegek a koronában már akkor sem a királyság szimbólumát látták elsődlegesen, hanem inkább a magyar államiság jelképét.

Ambrózy Gyula koronaőr (1872-1934) személyesen kereste fel Károlyi Mihályt és kérte hogy a hadi viszonyokra és az esetleges francia megszállásra való tekintettel adja át számára a láda harmadik kulcsát, hogy a koronázási ékszereket végveszély esetén képes legyen biztonságba helyezni. Károlyi elutasította a kérést.

Az egyre fokozódó veszélyek okán Budapestre érkezett Széchenyi Béla társ-koronaőr. (Nem sokkal később elhalálozott) A koronaőrséget a Károlyi-kormány beolvasztotta egy testőrszázadba így a regáliákat már nem a koronaőrök védték. 

1918. november 13. Az 1920. I. törvénycikk kimondja, hogy a „királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszűnt.”

1919. január. Feloszlatták a koronaőrséget. A korábbi létszám töredékét hagyták a budai várban, a katonák javát pedig Károlyi villájának őrzésére rendelték ki.

1919. március 21. A kommunista kormány kikiáltotta a Tanácsköztársaságot. Zavaros és bizonytalan idők ezek. A Magyar Szent Korona azonban zavartalanul a Budai Vár alatti pincében nyugodott.

A Tanácsköztársaság kommunista kormánya által hozott XXXI. néptörvény megszüntette az országos koronaőri hivatalt. A láda kulcsait a népbiztosok elkobozták, Ambrózyt elszakították a klenódiumtól.

1919. július 21. Újságcikk jelent meg nem sokkal később arról, hogy Kun Béla tárgyalásokat folytat egy müncheni ékszerésszel, akire a korona eladását kívánja bízni. (Vossische Zeitung, Berlin e napi száma: „Kalapács alatt István Koronája” címmel.) A cikk szerint 100 ezer frank az ára. Az árverésre nem került sor.

 

A MAGYAR KORONA TÖRTÉNETE A HORTHY-KORSZAK ALATT (1920-1944.)

1920. február 26. Összeült a nemzetgyűlés. A gyűlés a jogfolytonosság mellett tört lándzsát és az ősi alkotmány visszaállítására hozott határozatot, így az alkotmány alapjaként a Szent Korona-tant nevezte meg. Ez a tan azonban a királyi hatalom kérdését vetette fel. Magyarország király nélküli alkotmányos királysággá vált 1918. nov. 13. után.

1920. március 22. Az országos bizottság, melynek a tisztségébe időközben visszahelyezett Ambrózy is tagja volt megvizsgálta a koronázási ékszereket és azokat rendben találta. A láda felnyitásakor jelen volt Horthy Miklós kormányzó, a hercegprímás, az országbíró, a nemzetgyűlés elnöke, a miniszterelnök és Ambrózy gróf a koronaőr.

1920. június. 4. Trianon (Párizs) a békediktátum aláírása. Jézus Szent Szíve ünnepén öt részre szakították Szűz Mária Országát.

1921. november 6. A magyar nemzetgyűlés becikkelyezte a 47. tc.-et, mely (1707. VI. 16. és 1849. IV. 19. után ismét) megfosztotta trónjától a Habsburg-házat.

1927. május 27. A Felsőházban gróf Ambrózy Gyula koronaőr felszólalása, melyben hangot adott gyötrő aggodalmainak, mely az elmúlt időszakban benne alkotmányos szükséglet kieszközlését szülte. Többek között rámutatott a kulcstartás kérdésére és annak megnyugtató rendezését sürgette.

1928. Az 1928. XXV. törvénycikk „A Szent Korona és a hozzá tartozó drágaságok gondviseléséről” intézkedett. Ebben szabályozták azt is, hogy milyen alkalmakkor és milyen formaságok betartásával lehet elővenni a koronát.

A koronát csak koronázás, országos ünnepségek, tudományos vizsgálatok céljából illetve veszélye esetén volt szabad előhozni.

1938. augusztus 16. A Magyar Koronát mint a királyság szimbólumát közszemlére tették. Sokan ekkor találkoztak életükben először a híres ereklyével.  Reggel 7:30-kor Horthy kabinetirodájának főnöke, a miniszterelnök, a miniszterelnökségi-államtitkár, a minisztertanács jegyzője, valamint a két koronaőr megjelent a páncélkamra melletti koronaőrségi őrszobában. … A koronát és a jelvényeket átvitték a Várpalota márványtermébe.

A közszemle augusztus 16-17-én reggel 8-tól este 8-ig, 19-én reggel 9-től délután 6-ig tartott. Augusztus 18-án szünetelt, mivel a koronaőrök az országgyűlés székesfehérvári ünnepi ülésén vettek részt. A közszemle 3 napja alatt 88 ezer ember látta a koronát.

Megtekintette a Budapesten tartózkodó német és olasz katonai küldöttség, Faruk egyiptomi király édesanyja két lányával, imádkozott előtte Pacelli bíboros a későbbi XII. Pius pápa is.

Ekkor alapos koronavizsgálat, tudományos megbeszélés is történt.

1942. báró Radvánszky Albertet (1882-1960) megválasztották koronaőrnek.

1942. szeptember 5. Bombatámadás érte Budapestet. Horthy Miklós kormányzó nagy gonddal törekedett arra, hogy biztosítsa a Korona megfelelő elhelyezését. Óvóhelyrendszert építtetett a vár alá, melyben külön részleget alakított ki a Szent Korona befogadására.

1944. február 28. Adolf Hitler elrendelte Magyarország megszállását. A parancsot a Wehrmacht és az SS március 19-én végrehajtották. Országunk sem politikai, sem katonai, sem társadalmi szempontból nem volt felkészülve a megszálló hadsereggel szembeni harcra, és a szükséges fegyveres erő sem állt rendelkezésre. Magyarország elvesztette függetlenségét.

1944. augusztus. Négy tervet is kidolgozott a magyar kormány a regáliák  biztonságba helyezéséért. A sors úgy hozta, hogy egy ötödik változat lépett életbe.

1944. október. A nácik szoros gúzsba fogta Magyarországot. Ekkor Lakatos Géza miniszterelnök, Perényi Zsigmond (katolikus) országos koronaőr, Radvánszky Albert (protestáns) országos koronaőr és Pajtás Ernő a koronaőrség parancsnoka titkos találkozón jöttek össze és Pajtás javaslatára ne elvigyék a Koronát hanem csak eredeti helyéről vegyék ki és helyezzék át a szenespincébe.

1944. október 10-11-re virradó éjjel a titkos terv értelmében kiemelték a Koronát a ládából és egy bőrből készült zsákba helyezték. Vály ezredes a bő kabátja alatt kivitte az elrejtett Koronát az épületből. Ezután egy vízhatlan ételhordóba helyezték majd elásták. A koronaőrség nem tudta hogy egy üres ládát őriznek.

1944. október 15-én éjjel „hivatalosan” is kimenekítették a regáliákat az óvóhelyről. A legnagyobb titokban Veszprémbe, a Magyar Nemzeti Bank sziklatrezorjába szállították. Horthy a háborúból való sikertelen kiugrási kísérletét követően Szálasi Ferenc és nyilasok átvették a hatalmat, másnap az SS megszállta a Budai Várat, a magyar őrszemélyzet dezertált.

 

A KORONA MENEKITÉSÉNEK TÖRTÉNETE HORTHY BUKÁSÁTÓL AZ AMERIKAI FORT KNOX ERŐDIG (1944-1972.)

1944. október 30. A megszálló hatalom posztra segítette Szálasi Ferenc miniszterelnököt. Szálasi azonban bejelentette hogy az államfői esküjét a Szent Koronára kívánja letenni. Ekkor azonnal vissza kellett szállítani a Koronát az eredeti helyére. Pajtásék lóhalálában visszaszerezték a ládát Veszprémből, kiásták a Koronát a várban és visszacsempészték az eredeti helyére.

1944. november 4. Szálasi államfő letette az esküt a Szent Korona előtt. (ld. fényképen) Ekkor visszaéltek annak szakrális és jogi hatalmával, meggyalázták annak történelmi szellemiségét. Az esemény a Vár márványtermében esett meg, ahova a Koronát Perényi Zsigmond koronaőr vitte fel. Az idegen hatalom hűbérese a Magyarország függetlenségét képviselő Szent Koronára esküdött fel.

Az eskütételen megjelent Szálasi „kormánya”, a „kormányzótanács”, az „országtanács”, ott voltak a képviselőház és a felsőház egyes tagjai, a gyászos emlékű Nyilaskeresztes Párt, a Hungarista Mozgalom vezetői. Tábornagyi díszegyenruhában jelen volt József főherceg, megjelent Veesenmayer német birodalmi megbízott, a japán követ, Mussolini követe és ott volt a pápai nuncius is.

A királyi palota márványtermét 20 ezer gyertya fénye világította meg.

Szálasi útvonalán, amely a Sándor-palotából vezetett a királyi palotához, pártjának fegyveresei sorakoztak fel.

Radvánszky báró „diplomáciai” betegséget (vakbél-irritáció) jelentett és nem vett részt az eseményen, kórházba feküdt. (.. melyet nov. 6-án már el is hagyott)

1944. november 7. A szovjet hadsereg előretörése miatt a regáliákat Veszprémbe szállították az MNB óvóhelyére. A koronázási palást nem vitték, mert Szálasi helyettese visszatartotta, hogy szakértői vizsgálat alá vonhassa, majd egy héttel később Pannonhalmára küldette. Szöllősi, Szálasi helyettese adta át Kelemen Krizosztom főapátnak.

Szálasi a koronaőrök tudta nélkül a regáliákat, hogy önkényesen kisajátítsa Kőszegre szállíttatta. A 22 fős koronaőrség kénytelen-kelletlen együttműködött Szálasival. Fontos kapocs, hogy bankói Pajtás Ernő ezredes még a Ludovika Akadémiáról ismerte Szálasit és ez a kapocs segítette a közös nevező megtalálását e nehéz helyzetben.

1944. december 6. Szálasiék az 1928. évi XXV. tc.-re illetve az abban megfogalmazott „fenyegető veszélyre” - mely a szovjetek előretörése volt ekkor – hivatkozva közölték a koronaőrökkel, hogy a koronát Kőszegre szállították. A koronaőrök nyomban elindultak a rájuk bízott nemzeti ereklye után, azonban csak Sopronig engedték őket. Szőllősi szóban megígérte, hogy nem viszik külföldre hanem Kőszegen elássák majd, de erről nem adott írást. Perényi és Radvánszky visszatért Budapestre.

1944. december 27. A koronát Kőszegről a 20 km-re lévő Velembe szállították. Itt is egy földalatti óvóhelyre került.

1945. március 18. Amikor Magyarország területének már csak kis része volt a németek és nyilasok kezén, a koronaőrség az ereklyékkel visszatért Kőszegre egy újonnan készült óvóhelyre rejtve a koronát és itt csatlakozott hozzá a koronázási palást és a Szent Jobb is.

1945. március 27: A Szent Korona elhagyta Magyarországot. Pajtás ezredes és a koronaőrség tagjai egy „Hangya” teherautón előbb Semmeringen át Mürzstegbe, márc. 31-én Seebergen át húsvét vasárnap Mariazellbe szállították, ahol megálltak a kegytemplom előtt.

1945. április 2.: Attersee mellett a Jeszenszky-kastélynál, április 5-én Attersee községben voltak.

1945. április 7.: Mattseebe értek, ahol egy fürdőkastély udvarán állt a teherautó a Szent Korona, palást és a Szent Jobb ládáival. Az oroszok közeledtére a palástot és a Szt. Jobbot a helyi plébánosnál helyezték el, majd Pajtás ezredes és a koronaőrök előkészítették a Szent Korona elásását. A tótól 100 m-re ásott több mint 3 m mély gödörbe engedték bele azt az olajos hordót, amelybe előzőleg a koronát és a koronázási jelvényeket rejtették. Mindezt titokban tartották, s a továbbiakban úgy tettek, mintha a korona még mindig saját ládájában lenne a teherautón.

1945. május 2. Pajtás ezredes és a koronaőrök az üres ládával Zellhofba menekültek tovább, ahol jelentkeztek a missziós ház főnökénél.

1945. május 6.: A priort átküldték Seehamba az amerikai parancsnokságra, hogy jelentse ottlétüket. Az amerikaiak a budapesti származású George Granville hadnagyot küldték Pajtás ezredesért és 12 emberéért, a teherautóért és a Szent Korona ládájáért, melyben akkor már csak a kard volt, de az amerikaiak ezt nem tudták. Pajtás ezredes és a koronaőrök hadifogolyként Augsburgba kerültek.

1945. június 27. - A koronaékszerek visszaszolgáltatása érdekében első ízben a magyar Külügyminisztérium és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziója közötti jegyzékváltásban ekkor történtek lépések.

1945. július 24.: Az amerikai főhadiszálláson kinyitották a Szent Korona ládáját, és csak a koronázási kardot találták benne amit az egybegyűlt tisztek dermedten konstatáltak. Paul Kubala őrnagy rögvest előkerítette a koronaőrség parancsnokát és halálosan megfenyegette. Pajtás egykedvűen felelte, hogy lelőheti, de ez esetben sosem fogja megtudni merre is van a Szent Korona. Pajtás ezredes és az amerikai tisztek eztán Mattseebe utaztak, amely addigra szintén amerikai megszállási terület lett. Kiásták a Szent Koronát és a többi ékszert, s visszatértek Augsburgba, hogy az amerikai vezérkari főnök láthassa a koronát.

Augsburgból Mannheimbe, Seckenheimbe, majd Heidelbergbe, onnan Frankfurtba költözött az amerikai parancsnokság és vele együtt a Szent Korona. Frankfurtban a koronát a Német Nemzeti Bank széfjében helyezték el, majd Wiesbadenbe került, ahol Kelleher amerikai, Boeckler német művészettörténész és a magyar Oroszlán Zoltán professzor megvizsgálta.

1945. november-december: Natália nővér több magán-kinyilatkoztatást kapott a Szent Koronáról, melyeket Mindszenty József hercegprímásnak adott tovább.

1946: A Szovjetunió megszálló hadseregeinek nyomására a magyar parlament (kényszer hatására ugyan, de törvénytelenül) megszűntnek nyilvánította a királyságot mint államformát, jóllehet a királysági államforma (a Szűz Mária és Szt István által kötött történeti alapszerződés értelmében) nem szüntethető meg.

1946. április 10: Csehország megszállta Szlovákiát, a Szent Korona területét, s ezt az állapotot törvényesítendő Csehszlovákia kormánya követelte a nagyhatalmaktól, hogy a Szent Koronát helyezzék el az ENSZ Múzeumában. A Korona történetében ez volt az ellene intézett legnagyobb, máig ható támadás. A koronát meg akarták fosztani jogi személyiségétől és tulajdonosi jogaitól, s jogfosztásával Magyarország megalázását is véglegessé akarták tenni.

1946. augusztus 16. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziója vezetőjének érdeklődésére, hogy kíván-e a magyar kormány intézkedéseket tenni a koronaékszerek Magyarországra történő hazaszállítása érdekében, vagy azokat továbbra is az USA őrizetében kívánja hagyni, a magyar koalíciós kormány elnökének utasítása alapján a Külügyminisztérium a koronaékszerek további amerikai őrizetben tartását kérte.

1947. január. Az amerikai kormányzat újabb hivatalos jegyzéket vett át arról, hogy magyar állam megismétli korábbi kérését a Korona visszaadásáról. Míg korábban az amerikaiak elvben támogatták a visszaadás lehetőségét most pálfordulás történt és arra a jogi problémára hivatkozva, hogy ez nem hadi zsákmányként került hozzájuk, hanem a legitim koronaőrség tagjai adták át az amerikaiaknak, elutasították a Szent Korona visszaszolgáltatást.

Emögött a lépés mögött állhat az a tény is, hogy 1946-ban az amerikai kormányzat a hivatalos diplomáciai eljárás mellőzésével megkereste Nagy Ferenc miniszterelnököt, hogy mit tegyenek a szent relikviákkal. Nagy akkor azt felelte, hogy a Szent Korona visszaadása könnyen előidézhet egy kommunista hatalomátvételt, így adott politikai körülmények közt nem támogathatja az aktust. Nagy arra kérte a tárgyaló partnert, hogy gondoskodjanak a Szent Korona biztonságáról, és legyenek készek arra, hogy ha a magyarországi helyzet stabilizálódik, akkor visszajuttassák a koronázási ékszereket.

1947. november 18. 1949. januárjában megjelent a „Mindszenty bűnügy okmányai" c. brosúrában sok utalás olvasható a Szent Koronával kapcsolatban (31-49. oldalon.) Az okmányok szerint Rohracher salzburgi hercegérsek 1947. november 18-án írt Spellmann kardinálisnak, melyben kéri többek között, hogy „a szentkoronát semmilyen körülmények között ne szolgáltassák ki Magyarországnak, hanem juttassák Rómába a Szentatyához". Rohracher levelének fotokópiája a brosúrában szerepel. (41. oldalon.)

1948. április 3. Horthy Miklós írt a pápának, melyben nemcsak a szentkoronát említi meg, hanem a „koronázási jelvényeket" is; nagy megnyugvással veszi tudomásul, hogy ezeket is a Szentszéknek adják át.

Rákosi Mátyás kormánya semmit sem tudott a Szent Korona hollétéről, ezért a börtönbe vetett Mindszenty József hercegprímást vallatták. Mindszenty semmit sem mondott el.

1948. szeptember. Az amerikai hadsereg Frankfurtból Münchenbe szállította a ládát egy a műkincsek számára létrehozott központba. Ide szállították a palástot is így a történelmi kollekció teljessé vált. 1949. májusáig pihentek itt a szent tárgyak, amikor is Frankfurtba szállították.

1949. május. A szent tárgyak két és fél évet töltöttek Frankfurtban a Foreign Exchange Depository páncéltermében, majd az európai haderők főparancsnokságára szállították.

Kiszivárogtak olyan koronát ért felháborító inzultusok, mint pl. hogy Granville hadnagy fényképen dokumentálta, ahogy peckesen pózol, fején a Szent Koronával, kezében a jogarral. A belga küldöttség egyik tagja aki az elrabolt belga műkincsek helyzetét volt hivatva látogatta meg az amerikai hadsereg raktárát szintén fejére tette a koronát, miután Farmer tábornok, a műkincsek őrzésére kirendelt parancsnok egy kedélyes italozás közben, mintegy viccből elővette a klenódiumot. A tábornok később elismerte, hogy magas rangú amerikai katonatisztek esetenként felpróbálták a Szent Koronát.

1951. április 9: Davis amerikai követ közölte Berei [Andor] elvtárs, külügyminiszter-helyettessel, hogy az Egyesült Államok kormányának állás pontja szerint a koronaékszerek nem hadizsákmányként kerültek amerikai kézre, hanem letétként és azokat az amerikaiak letétként őrzik. Davis bejelentette, az Egyesült Államok kormánya nem tartja alkalmasnak az időpontot arra, hogy a letét további kezeléséről lemondjon. Az Egyesült Államok kormánya arról sem kíván tárgyalást folytatni.

Tudni kell, hogy a Korona rendezése ügyén Amerika titokban a Vatikánnak is megpróbálta átadni, ám a katolikus egyházfő nem kívánt vesződni ezzel, a javaslatot azzal utasította el, hogy a magyar korona nem katolikus műtárgy. Még próbálták Németországban is elhelyezni, de a kiszivárgott skandallumok okán végül a harmadik megoldás mellett döntöttek és így került Amerikában végleges elhelyezésre.

Vatikán rendelkezik egy Szent Korona másolattal ebben az időben.  

1952. szeptember. Az amerikai külügyminisztérium – megannyi bizonytalan félmegoldás után – hivatalos döntést hozott a Szent Koronáról, miszerint a Fort Knox-ba szállítják tartós elhelyezésre berendezkedve, saját erőből végrehajtva. Az ereklyék szállítását az Operation Klondike névvel illetett terv határozta meg, melynek végrehajtását Dwight D. Eisenhower elnök 1953. március elején rendelt el.

1953. március 10. Az Egyesült Államok Haditengerészetének General Greely nevű egysége kifutott a regáliákkal a Csendes-óceánra.

1953. március 21. Az amerikai hadihajó Staten Island támaszpontján kikötött a Szent Koronával. A hajó legénysége nem tudta hogy mit szállítanak, a kiszivárogtatott pletykák alapján úgy vélték, hogy egy német eredetű titokzatos repülőkorong, egy Foo Fighter alkatrészeit fuvarozzák át az óceánon.

1953. március 23. Ekkortól a Szent Korona, a jogar, a koronázási kard és a koronázási palást az amerikai (Kentucky állambeli) Fort Knox katonai erődben teljesen elzárásra került, melynek ajtajáról a pecsétet 1977. december 14-én vágták le katonák és a magyar szakértők jelenlétében. Tehát a Korona 24 év és 9 hónapig volt teljesen nyugalomban. 

A Szent Korona az USA Texas államának Fort Knox nevű erődjében a 31-es fülkében volt mint „különleges jogállású tárgy” 1977-ig.

1956. augusztus 20. A Mattsee-i katolikus plébánia falára emléktáblát helyeztek el. "1945-ben itt őrizték a Szent Jobbot és a Magyar Szent Koronát" felirattal.

1959. október 26. A Hétfői Hírek c. lapban megjelent az a spekuláció, hogy a koronázási ékszereket tartalmazó ládát a nácik a Duna cseh-osztrák határvonalán futó szakaszán elsüllyesztették, a relikviák kiemelését pedig már tervbe vette a cseh kormány.

A külföldi nyilvánosság, ezen belül az Egyesült Államok sajtója sem sejtette az igazságot, még a befolyásos New York Times sem rendelkezett hiteles információval a Szent Korona rejtekhelyét illetően.

1964 decemberében Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes érdeklődött az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjénél a magyar korona, a koronázási jelvények és a koronaékszerek hollétéről.

1965. január 6. A budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője válaszolt az érdeklődésre és közölte: A magyar koronát és más koronaékszereket 1945 májusában vagy júniusában az amerikai hadsereg alakulatai vették birtokukba a magyar hadsereg koronaőrségétől. Azóta megszakítás nélkül amerikai őrizetben vannak, és megfelelő gondossággal védték minden elváltozástól, vagy értékromlástól; Az Egyesült Államok részéről teljesen megértik, hogy milyen nagy jelentősége van a koronaékszereknek Magyarország számára, ezért továbbra is kellő gonddal őrzik mind fizikailag, mind abból a szempontból, hogy azokat politikai vonatkozásban ne engedjék felhasználni. Hollétükről az Egyesült Államokban csak kis számú illetékes tud, illetéktelenek nem férhetnek hozzá; Az Egyesült Államok kormánya megérti, hogy Magyarország számára a koronaékszerek a magyar nemzeti hagyomány szimbólumát jelentik. Elismeri ezek magyar nemzeti tulajdonát és éppen ezért szándékában van ezeket visszaadni megfelelő időben, az országaink közötti kapcsolatok megfelelő alakulása esetén.

 

AMERIKAI-MAGYAR ELŐKÉSZÜLETEK (1972-1978.)

1972. Rogers amerikai külügyminiszter hivatalos úton Magyarországra látogatott.

1973. Vályi Péter magyar miniszterelnök-helyettes személyében magas rangú magyar vezető látogatott a tengerentúlra. Ez évben Dent amerikai kereskedelmi miniszter Magyarországon járt.

1974. Bíró József külkereskedelmi miniszter hivatalos úton járt az Egyesült Államokban. Magyar főkonzulátus nyílt New Yorkban. Ez évtől utazási és vízumkönnyítések léptek életbe Magyarországon.

1975. Morton amerikai kereskedelmi miniszter, Butz mezőgazdasági miniszter, Binder közlekedésügyi államtitkár és Ingersoll külügyminisztériumi államtitkár Magyarországra látogatott. A magyar kormány rendezte Amerika felé az un. Dollár kötvényadósságát.

1975. augusztus 1. Puja Frigyes elvtárs Henry Kissingerrel Helsinkiben történt találkozásakor felvetette az amerikai külügyminiszternek a korona visszaadásának kérdését, mint ami nagy mértékben javítaná kétoldalú kapcsolataink légkörét. Kissinger megígérte, hogy ismételten megvizsgálják az ügyet.

1976. Hivatalos úton járt az Egyesült Államokban Romány Pál mezőgazdasági miniszter. A magyar kormány rendezte Amerika felé a relief credit (lisztkölcsön) kötvényadósságát.

1976. május 3-11.: Magyar kormánydelegáció utazik a tengerentúlra, az amerikai kormány meghívására. A meghívó: Richardson kereskedelmi miniszter. Magyar részről jelen volt Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, Nagy János külügyminiszter-helyettes és Esztergályos Ferenc washingtoni nagykövet. A delegáció kettős célja volt: 1) a korona és a koronázási ékszerek hazahozatala igényének felvetése, 2) a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének kívánatos érvényesítése a magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatokban.

1976. május 4.: A magyar miniszterelnök-helyettest fogadta Gerald Ford az Egyesült Államok elnöke. A szívélyes fogadtatáson az amerikai-magyar kapcsolatok alakulása, illetve az ipari kooperációk és mezőgazdasági, műszaki-tudományos együttműködések kerültek szóba. Szekér Gyula: „Kapcsolataink normalizálásának komoly tehertételeként vetettem fel a korona és a koronázási ékszerek ügyét.” Az amerikai kormány megértette és magáévá tette a korona visszaadásának ügyét, s ehhez támogatást ígért, de bizonyos feltételeket szabott. a) magyar-amerikai kapcsolatok további normalizálása, dinamizálása, b) idetartozó adósságaink rendezése. A magyar fél mindenben partnernek mutatkozott.

1976. május 12.: W. E. Simon amerikai pénzügyminiszter levele Szekér Gyula miniszterelnök-helyetteshez: „Május 4-i találkozásunk során röviden megtárgyaltuk Szent István koronája visszaadásának kérdését. … Biztosítani kívánom Önt arról, hogy az Egyesült Államok kormánya megérti a Magyar Kormány és nép Szent István koronájával kapcsolatos aggodalmát. … Minden erőfeszítést meg fogok tenni, hogy ezt elérjük, amilyen hamar csak lehetséges.”

1977. április. Amerikai-magyar kulturális, oktatási és műszaki-tudományos egyezmény aláírása Budapesten.

1977 júniusában elkészült az amerikai külügyminisztérium javaslata a korona visszaadására, és az elnök elé került döntésre.

1977. augusztus 18-án Nagy János elvtárs bemutatkozó látogatáson fogadta Kaiser amerikai nagykövetet. A nagykövet közölte, hogy Washingtonban döntő stádiumba érkezett a korona visszaadásával kapcsolatos döntés. Utasítást kapott, hogy kérjen hivatalos választ a magyar féltől két kérdésben:

 1./ Amennyiben Carter elnök a korona visszaadása mellett dönt, magyar részről milyen összetételű küldöttség fogadná a Budapestre érkező koronát? (Megismételte, hogy amennyiben, mivel döntés még nincs.) Az ő felfogásuk szerint a koronát az amerikai nép adná vissza a magyar népnek, tehát a koronát hozó és fogadó küldöttségek összetételének is ezt kellene demonstrálnia. Nem maradhatnak ki, de ne is domináljanak a kormányzati tényezők, hanem inkább a politikai, társadalmi és egyházi élet képviselői legyenek túlsúlyban.

 2./ A magyar fél hol szándékozik elhelyezni a koronát, mennyire lesz az hozzáférhető a hazai és a külföldi nagyközönség számára? Ők egészen természetesnek vennék, ha a koronát a Várban helyeznénk el és a nagyközönség számára szabaddá tennénk megtekintését.

1977. augusztus 26-án Nagy János elvtárs a következőket közölte a nagykövettel: 1. Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget. 2. A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük - eredeti szándékainknak megfelelően - a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.

1977. szeptember. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter közölte Puja Frigyes magyar külügyminiszterrel, hogy a korona visszaadására rövidesen sor kerül. Az ügyet mindkét fél bizalmasan kezelte.

1977. október 1. Cyrus Vance külügyminiszter felszólalt az ENSZ gyűlésén és hivatalosan bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya a kétoldalú kapcsolatok további javítása érdekében indítványozza a Szent Korona és a hozzá tartozó regáliák visszaszolgáltatását.

1977. november 4. A korona hazaszállításáról szóló végső döntést – bár szeptemberben már meghozták – ki csak most hirdették. A döntés komoly tiltakozást váltott ki. A belpolitikai nyomás miatt az amerikaiak ahhoz a feltételhez kötötték a koronaékszerek átadását, hogy Magyarország mindenki számára hozzáférhető helyen állítsa ki azokat.

1977. november 14. A magyar kormány kijelölt egy magyar szakember csapatot, akik az USA-ban lévő magyar koronázási ereklyéket, mielőtt hazaszállítanák, helyszíni szemlével egybekötve az ereklyék őrzési helyére utaznak.

1977. december 12. Reggel 9 órakor a magyar szakember delegáció útnak indult Párizs-Washington útvonalon keresztül.

1977. december 13. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága e napi ülésén foglalkozott a Korona és a koronázási ékszerek visszaadásának előkészítésével, amelyen áttekintették a tennivalókat és megtárgyalták a hét pontban összesített amerikai igényeket is, például azt, hogy az átadás ünnepélyes keretek között és a nyilvánosság előtt történjen. Az előterjesztés utolsó pontja kategóriánként sorolta fel az ünnepségre meghívandó személyeket: az Országgyűlés és a kormány képviselőit, a magyarországi egyházak vezetőit, a különféle társadalmi és tömegszervezetek vezető embereit, a felsorolásból azonban kimaradtak az MSZMP, azaz a párt képviselői.

1977. december 14. Reggel 10 órakor a magyar szakembereket a legnagyobb titoktartás mellett Louisville-be vitték légi busszal s onnan egyenesen a Fort Knox katonai bázisra. Jelen volt magyar részről: Esztergályos Ferenc nagykövet, Kovács Károly tanácsos, dr. Kovács Éva az MTA munkatársa és az Iparművészeti Múzeum részéről Szvetnik Joachim ötvösművész. A katonai erődbe nem amerikai állampolgár addig nem tehette be sohasem a lábát, ez volt az első alkalom. (A Fort Knox-ot 1935-1938 között Roosevelt elnöksége alatt építették.)

A kamra, ahol a Koronát őrizték 1952 márciusa óta 6x4 méteres volt. Az amerikai külügyminisztérium magyar felelőse nyitotta ki a vasajtót a magával hozott kulccsal. A kamrában semmi mást nem tároltak csak a Koronát. A Palást (alumínium tárolóban) a kamra hátsó falához volt támasztva. A katonai ponyvával letakart "Jungfer-féle" vasláda mindhárom lakatja zárva volt. 3 különböző kulccsal az előbbi úr kinyitotta azokat. A referens elmondta, hogy az utóbbi 4 évben ezek a kulcsok nála voltak, előtte pedig mindig annál a referensnél aki az európai és a magyar ügyek képviseletével volt megbízva.

 A megbízott elmondta, hogy ezeket az ereklyéket mindig a legnagyobb őrizettel és vigyázattal kezelték. A láda felnyitása után a láda közepe táján helyezkedett el az erősen megnyomódott doboz, melyet a koronával együtt 1945-ben a kettévágott benzines hordóban elástak. A dobozt szinte darabokban szedte ki a washingtoni National Gallery főrestaurátora. Ekkor az idő 13:05 perc volt (helyi idő).

Szvetnik J. az ötvös: „Az első percek elteltével azonnal észrevettük, hogy az állaga a vártnál jobb. … hasonló örömmel vettük tudomásul, hogy a zománcképek sem szenvedtek törést, vagy jelentős sérülést. … Kb. 10 perc telhetett el, amikor nagykövetünk kérdő szemekkel tekintett ránk. Ekkor szinte egyszerre hangzott el részünkről, hogy nem fér kétség ahhoz, hogy az eredeti tárggyal állunk szemben. Nagykövetünk mindkettőnk kezét megfogta, hogy örömünkben osztozzék velünk.”

1977. december 15-16. Reggel 9-től 16 óráig tovább folytatódott a Fort Knoxban a magyar kiküldöttek vizsgálódásai.

1977. december végén: A Szent Koronát a koronázási jelvényekkel együtt Washingtonba szállították. Zbigniew Brzezinsky amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadónak egy 1990-es évekbeli televíziós interjúja szerint Washingtonban a korona egy hétre eltűnt, de a hazaszállítása előtti napon előkerült.

 

A MAGYAR SZENT KORONA HAZATÉR (1978-2000.)

1978. január 2-ai keltezéssel a Külügyminisztérium Protokoll Rendezvényi Osztálya részletes és mindenre kiterjedő programtervezetet készített a korona és a koronázási ékszerek ünnepélyes keretek közötti visszaadásáról.

1978. január 5. A Szent Korona őrzésének rendjét Fülep Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója szabályozta. Utasítása szerint az őrzés technikai és személyi feladataid a múzeum polgári fegyveres őrsége látja el.

A Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége a koronázási ékszerek operatív biztosításáról szóló intézkedési tervet készített. E terv kiemelt feladatként fogalmazta meg a múzeum alkalmazottainak ellenőrzését.

A kettes számú elnöki külön gép (Airforce Two) hajnalban szállt fel az Andrews katonai támaszpontról fedélzetén a Szent Koronával és a szakmai delegáció egyes tagjaival. A gép az angliai Mildenhall katonai támaszponton leszállt újratankolás végett.

A késő esti órákban (22 óra) leszállt Ferihegyen a Magyar Koronát szállító repülőgép. Apró malőr történt, mivel a repülőtérre rendelt teherautóra nem fért fel a koronázási palást tekintélyes méretű alumíniumtokja, így új, nagyobb méretű járműért kellett küldeni. Még ezen az estén megtörtént a második szakmai átvétel is. Ezután a regáliákat a Parlamentbe szállították.

 

1978. január 6. Parlamenti ünnepség. 15.30 perc - Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, az Országgyűlés Tanácstermében fogadja Őexcellenciája Cyrus Vance urat az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét és a hivatalos amerikai küldöttség tagjait. 16 órakor a korona ás a koronázási ékszerek visszaadásának ünnepsége a Parlament Kupola Csarnokában. (A Magyar Koronát Carter amerikai elnök és kormánya visszaadta a magyar népnek.) 17.30 perc Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke fogadja Őexcellenciája Cyrus Vance urat, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét és a hivatalos amerikai küldöttség tagjait a Parlament Munkácsy-termében. 20 órakor Apró Antal, az Országgyűlés elnöke és felesége díszvacsorája a korona és a koronázás ékszerek visszaadása alkalmából az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége tiszteletére a Parlament Vadász-termében.

Az amerikai delegációban részt vettek: Vance külügyminiszter és felesége. Philip M. Kaiser USA budapesti nagykövete, Robert King a nemzetbiztonsági tanácsból, Matthew Nimetz és William H. Luers a State Department képviseletében. További 4 fő az USA Kongresszusából. A diplomaták között számos magán- és két egyházi személy. Az amerikai magyarság képviseletében Szent-Györgyi Albert Nobel díjas professzor, Elmer Charles, Gombos Zoltán laptulajdonos, Deák István professzor a Columbia Egyetem Kelet-Európai Intézetének igazgatója személyesen vettek részt.

A magyar delegációt Apró Antal az Országgyűlés elnöke vezette. Jelen volt Aczél György, Trautmann Rezső és Lázár György a magyar kormány részéről. Péter János, Inokai György és Raffai Sarolta az Országgyűlés három alelnöke, Szentágothai János az MTA elnöke, Bartha Tibor református püspök, Lékai László hercegprímás, Héber Imre a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke. A delegáció közel 200 fős volt.

Az átadási ünnepségre „szervezett” tömeget vezényeltek. Nem vett részt viszont Kádár János, akinek a távolmaradását belpolitikai okokból kérték az amerikaiak. Igaz, Kádár nem is akart megjelenni.

Az átadási ceremónián a magyar delegáció több tagja is sírva fakadt.

Részlet Cyrus Vance külügyminiszter beszédéből a Parlamentben:

(...) Két évszázad közös történelme során a magyar és az amerikai nép gyakran összekapcsolta sorsát. A függetlenségi háborúban harcoló fiatal köztársaságunk üdvözölte Kovács Mihály ezredest, aki segítette George Washington tábornok tüzérségének megalapítását és kiképzését, és aki a charlestoni csatában, Dél-Karolinában, életét áldozta az amerikai függetlenségért. (...) Amikor a Köztársaságot szétzúzták, Amerika tárt karokkal üdvözölte a harc legnagyobb hősét, Kossuth Lajost, akit az egész ország tisztelettel fogadott, és aki beszédet intézett az amerikai Kongresszushoz. E nagy férfiúnak és ideáljainak a hatása ma is érezhető Egyesült Államok-szerte sok városunkban és falvunkban és megyénkben, amely az ő büszke nevét viseli. (...)

Sohasem volt kétség az iránt, hogy Szent István koronája a magyar nép tulajdona. Az Egyesült Államok kormányának mindig ez volt az álláspontja, amióta megkaptuk a koronát 1945-ben. Mindig elismertük, hogy a mi szerepünk kizárólag ezen egyedülállóan fontos történelmi ereklye megőrzéséből állt, és büszkeséggel és méltósággal teljesítettük kötelességünket.

Úgy hisszük, hogy ennek a történelmi kincsnek, amely közel ezer évig jelentős szerepet játszott a magyar nemzet történetében, Magyarországon kell lennie, hogy az ország népe és emberek mindenütt becsben tarthassák.

A korona Magyarország nemzeti szellemének és hitének, nemzeti függetlenségének a jelképe.

Elnök Úr, nagy öröm és páratlan megtiszteltetés számomra, hogy Carter elnök és az Egyesült Államok népe nevében, amelyet itt az Egyesült Államok Kongresszusának néhány kiváló tagja és más tisztelt és megbecsült amerikai állampolgárok képviselnek, hogy visszaadjam a magyar népnek Szent István koronáját és Magyarország koronázási ékszereit.”

1978. január 9. A Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége „Kincseskamra” címmel objektumdosszié megnyitásáról hozott határozatot. Ide kerültek a korona és a koronázási jelvények mint „kiemelt kulturális objektumok” őrzésével kapcsolatos jelentések.

1978. február 2. Pozsgay Imre kulturális miniszter koronabizottságot hozott létre. Tagjai lettek: Köpeczi Béla akadémikus, a bizottság elnöke, Kovács Tibor, a Kulturális Minisztérium múzeumi osztályának vezetője, a bizottság titkára, Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Györffy György történész, Kádár Zoltán egyetemi tanár, Kovács Éva művészettörténész, MTA főmunkatársa, László Gyula régész, Lovag Zsuzsa, a Nemzeti Múzeum művészettörténésze, Miklós Pál, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Székely György, akadémikus és Szvetnik Joachim restaurátor.

1978. január 31.-február 5. A koronázási ékszerek kiállításának első hete. Ekkor 22.150 belépőt adtak el.

1978. február 6-12. A kiállítás második hetén 25.240 belépőt adtak el. A diákoknak nem kellett belépőt venniük, így a látogatók száma ennél 20-25%-kal több volt. A „Kincseskamra” dossziéban a látogatók viselkedésére vonatkozó adatok is megszaporodtak: „..azt tapasztaltuk, hogy elsősorban az idősebb személyek – főleg nők – a koronázási ékszerek előtt keresztet vetettek, néhányan le is térdeltek..”

1978. június 12. A koronázási jelvények őrzésével megbízott szervek képviselői koordinációs bizottsági értekezletet tartottak. Elhatározták hogy próbariadót tartanak, amit június 20-án pontban éjfélkor végre is hajtottak. Az eset kiértékelése komoly rendőri hiányosságokat tárt fel.

1979. április 9. A Kálvin tér és a Múzeum krt. sarkánál levő nyilvános Wc-n „A MAGYAR RENDŐRÖK SZEMETEK” és a „LOPJÁTOK EL A KORONÁT” felirat jelent meg reggel 8.31 előtt. A helyszíni szemle során a feliratot letörölték.

1979. május 19. Reggel 6 órakor második próbariadót rendeltek el a korona őrzésével megbízott szervek. A riadó elrendelését követő 8-ik percben jelentek meg a „forró nyomos” rendőrök. A BM Forradalmi Rendőri Ezredtől 27 fő érkezett 22 perc alatt a helyszínre. A gyakorlatban részt vevő szervek összehangoltsága sok kívánnivalót hagyott maga után. De pl. a BRFK biztosítási tervében parancsnokként megjelölt személy a riadó befejezéséig 8:30-ig sem érkezett meg a helyszínre.

1981. szeptember 22-24 A Magyar Nemzeti Múzeumban tudományos tanácskozást tartottak.

1982. április 7. 10:40 perckor az egyik őr felfigyelt, hogy egy látogató gyanúsan viselkedik a díszteremben, ahol a korona és a koronázási jelvények vannak kiállítva. Az ismeretlen személy egy térképet akart a korona alá helyezni. A magyar származású amerikai állampolgár  megbízásból („isteni akaratra”) vett egy világatlaszt és arra berajzolta Magyarország helyzetét, ahogy azt ő a múltban illetve a III. világháború után elképzelte. Ezt a térképet több személlyel aláíratta Lengyelországban, Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és másutt. Az általa rajzolt térképet kívánta a korona alatt elhelyezni.

 

A MÁSODIK MILLENIUM UTÁN (2000-TŐL NAPJAINKIG)

1999. december 21. A magyar országgyűlés törvényt fogadott el a Korona átszállításáról, melyet napokkal később végre is hajtott.

2000. január 1. Királynak kijáró tiszteletadással a Nemzeti Múzeumból az Országházba kísérték a Szent Koronát, ahol Magyarország öt közjogi főméltósága fogadta. A koronát az  Országház kupolacsarnokába helyezték el. (Jelenleg is ott van).

2000. július 5. II. János Pál pápa a római Szent Péter téren üzenetet intézett a magyar nemzethez, melyben fölszólította a magyarságot, hogy térjen vissza a Szent István Intelmeiben szabályozott élethez. Ezután megújította a II. Szilveszter pápa által 1000 évvel ezelőtt küldött áldást (magyar nyelven): "Szent István közbenjárására fogadjátok apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus." - Ugyanekkor a pápa fogadta és megáldotta a Szent Korona másolatát, melyet a Budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplom ministránsai készíttettek és vittek Rómába. A késztetést erre a Sükösdön élő Takács Zoltánné Rogács Mária magánkinyilatkoztatásai adták.

2000. augusztus 15. II. János Pál pápa engedélyt adott arra, hogy a magyar nemzet Szűz Máriát Magyar Királynővé koronázza. Ez a Budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplomban e napon megtörtént. A koronázó szentmisét Karl Josef Rauber pápai nuncius jelenlétében Kada Lajos érsek mutatta be. Imájában fölkérte Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, hogy nyilvánítsa ki királynői hatalmát Magyarország fölött.

2001. augusztus 15. - A Szent Koronát a Dunán hajóval Esztergomba vitték „feltölteni” majd visszaszállították az Országházba.

2008. Jimmy Carter és felesége Budapesten megtekintette a Magyar Szent Koronát, amelyet ő adott vissza a magyar népnek.

2012. január 1. Hatályba lép Magyarország új alkotmánya.

2012. januárjától egy díszszázad őrzi a Szent Koronát és a Sándor palotát.

*

 

Felhasznált források:

Bikki István: A korona hazahozatala. „Kincseskamra”. História 2000/5-6.

Borhi László: A magyar-amerikai viszony változásai, História 2004/8.

Katolikus lexikon: Magyar Szent Korona címszava www.lexikon.katolikus.hu

Rauzs József dr.: Szvetnik Joachim ötvös-restaurátor élete és munkássága. 2008.

Rosiár László dr: A honfoglalás emlékezete, 4.4 A Szent korona története a XX. században.

Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes visszaemlékezése: A korona hazatérésének előkészítése, História 2004/8.

Vécsey Olivér (Géczi Zoltán): A magyar korona titokzatos története, Vagabund 2006.

 

Levéltári források:

1) A korona és a koronázási ékszerek visszaadására érkező amerikai küldöttség programja. 1978. január 5-7. - Magyar Országos Levéltár MOL XIX-J-1-j-USA-IV-10-00255-13-1978.

2) Összefoglaló feljegyzés az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között a Szent Korona visszaszolgáltatása érdekében kifejtett külügyi lépésekről Budapest, 1978. - www.archivnet.hu

3) Puja Frigyes bécsi magyar követ levele Sík Endre külügyminiszterhez a Magyar Szentkoronára vonatkozó korábbi dokumentumok összegyűjtéséről. Bécs, 1958. október 1. SZIGORÚAN TITKOS! www.archivnet.hu

4) Vance külügyminiszter beszéde a Parlamentben 1978. jan. 6. http://www.natarch.hu/