Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


130 Mikor keletkezett a Szent Korona?

2015.07.24

KUTATÓI VÉLEMÉNYEK ARRÓL, HOGY MIKOR KELETKEZETT A MAGYAR SZENT KORONA?

 

A késői középkor azt vallotta, amit I. István legendájának Hartvik püspök által - Kálmán király idején (1095-1116) - készített változatában olvashatunk: István (997-1038) Asrik püspököt a pápához küldte.. stb. (Bertényi 1996. 17.)

Ma már tudjuk, hogy Szent István kezében a „kettős” kereszt és fején a „mai” szent korona anachronizmus. (Moravcsik 1938. 425.)

A koronának legfeljebb valamelyik darabja lehetett Szent István tulajdona. (Bertényi 1996. 76.)

II. Szilveszter pápa álmot látott. Megjelent előtte az Úr angyala és így szólt hozzá: „Holnap reggel ismeretlen nemzet követei jönnek hozzád, akik fejedelmük számára koronát és apostoli áldást fognak kérni. Habozás nélkül küld el fejedelmüknek az általad készített koronát.” (Donászy 1941. 7.) - Szilveszter rendkívül képzett és sokoldalú ember volt. Iparművészettel is nagyon szeretett foglalkozni. Hogy aztán valóban ő készítette-e a koronát, vagy pedig mással készítette, ezt ma már nem lehet eldönteni. Csak azt állapították meg a műtörténészek, hogy Itáliában készült és a koronának ez a felső része minden kétséget kizáróan érintette Szent István ország szervező homlokát. (Donászy 1941. 9.)

III. Ince pápa (1198-1216) ezt a szép történetet tette meg első királyunk hivatalos életrajzának, általánosan elterjedt. Később II. Szilveszter pápa (997-1003) nevében 1000. márc. 27-ére keltezett ún. Szilveszter-bullát hamisítottak a Hartvik-féle legenda figyelembevételével. (Bertényi 1996. 19.)

A koronáról a magyarországi irodalomban megjelent legelső mű, Révai Péter koronaőrnek 1613-ban Augsburgban kiadott munkája az egész koronát egységesen a Szilveszter pápa által Szt. István számára küldött koronának tartja. E könyvnek gr. Nádasdy Ferenc országbíró által 1659-ben közzétett 3. kiadása az alsó részen lévő görög feliratokat úgy magyarázza, hogy az egész korona Bizáncból került Rómába a pápai udvarhoz és az nem más, mint a Nagy Konstantin császár által I. Szilveszter pápának küldött korona, amelyet aztán II. Szilveszter pápa István királynak adományozott. (Polner 1943. 1.)

Révay Péter harmadik, a hagyatékából származó kiegészítésekkel bővített 1659-es kiadásban találunk egyfajta történelmi magyarázatkísérletet. Egyetlen név, a „Constantius” megfejtése alapján a koronát görög munkának tartja, melyet egykor Nagy Konstantin ajándékozott I. Szilveszter pápának és amely később a pápai kincstárból került II. Szilveszter adománya révén Szt. Istvánhoz. Révay magyarázata tehát még a konstantini hamisítvány igazságába vetett rendületlen hiten alapul, mintha Lorenzo Valla és mások nem cáfolták volna már régen valódiságát. (Deér 2005. 8.)

Schwartz Godofréd 1740-es munkájában a görög felírások alapján elsőként fejti ki, hogy az egész korona nem jöhetett Rómából II. Szilveszter pápától. Ő azonban ennek folytán az egész koronát Bizáncból küldöttnek tartotta. Stilting 1746-ban kiadott munkájában Schwarz nézetét a korona elleni rágalomnak minősítette. A piarista Horányi Elek az 1790-es években a Budára hozott koronát megtekintve rájött, hogy az két részből áll. Úgy magyarázta, hogy az alsó részből álló koronát még Szt. István apja Géza vezér nyerte Bizáncból VII. Konstantin császártól s azt később megáldás végett Rómába küldte II. Szilveszter pápához, aki a felső keresztpánttal kiegészítette. Ellene Katona István kalocsai kanonok szólalt fel. A bizánci eredet híve volt Veszprémi István (Pozsony 1790) és különösen Decsy Sámuel (Bécs 1792), akik az alsó rész görög felírásai alapján azt a nézetet fejtették ki, hogy az egész koronát az 1070-es években küldték Bizáncból s hogy így azt I. Géza és nem István király kapta. Végül Katona I. (1793.) jutott arra az eredményre, hogy a korona különböző időből és helyről származó két részből áll s az alsót Dukasz Miháy küldte I. Gézának, a felső pedig a Szilveszter-féle koronának töredéke. (Polner 1943. 2-3.)

1790-ben Weszprémi István állapította meg elsőként, hogy az alsó koronarész görög betűkkel jelölt uralkodói személyiségei Dukász Mihállyal, Konstantinnal és I. Géza magyar királlyal azonosak. Mivel mind a három személy Szent István kora után élt, a teljes korona Szent Istvántól való eredeztetése nem volt tovább tartható. (Bertényi 1996. 19.)

A 18/19. sz. fordulóján Katona István a jezsuita történész elismerte ugyan az alsó rész Dukász császártól való adományozását, de kitartott amellett, hogy a felső koronarész pántjai a Hartvik-legendának megfelelően első királyunk kapta Rómából. (Bertényi 1996. 19.)

Koller József pécsi kanonok, aki I. Ferenc király koronázásakor tekinthette meg a koronát a latin és a görög korona összeillesztését III. Béla (1172-1196) uralkodásának idejére helyezte. Franz Bock a német műtörténész, a bécsi udvar bizalmasa többször is elismerte és támogatta Koller eredményeit. Bock a felső (latin) koronát közvetlenül az 1000. év előtt keletkezett római munkának minősítette. (Bertényi 1996. 19-20.)

Koller (1800.) tisztázta véglegesen azt a tényt, hogy a magyar szent korona két különböző eredetű részből áll. (Moravcsik 1938. 428.)

Ipolyi Arnold 1880-ban minden eddiginél alaposabb vizsgálatot végzett, s jelentésében a hagyománytisztelettől és politikai szempontoktól vezérelve egyértelműen a felső rész római eredeztetése mellett foglalt állást, jóllehet e vonatkozásban számos kétsége merült fel. Ipolyi lelkesen bizonygatta II. Szilveszter pápa jártasságát az egyházi művészet minden ágában, különösen az ötvösművészetben és a zománckészítésben. Legfőbb bizonyítékként ő is a Szilveszter-bullát közölte le, pedig ezt 1740 óta már több történetíró hamisnak vallotta. (Bertényi 1996. 20.)

Az 1880-as vizsgálat alkalmával néhány órán át tanulmányozhatta a koronát a magyar régészet későbbi képviselője az akkor még fiatal kutatónak számító Hampel József is. Súlyos kérdéseket vetett fel: 1.) Miért van a koronapánton 8 apostolkép a 12 helyett? 2.) Miért törték át durván a középső lemezt (Pantokrátort) a korona tetőkeresztjének megerősítése céljából, ha a felső lemezek már eredetileg is koronának készültek? 3.) Mivel magyarázható, hogy Szt. István állítólagos koronáját megcsonkították, eredeti íveit eltávolították, zománctábláit összetörték, csak azért, hogy a maradék részekkel Dukász Mihály jóval fiatalabb koronáját összetoldozzák? (Bertényi 1996. 21.)

Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt c. munkájában írja, hogy a Szent Korona felső része azért sem lehet Szt. István eredeti koronájának a maradványa, mivel III. Henrik császár Aba Sámuel magyar király felett 1044-ben aratott ménfői győzelme után egy koronát és egy lándzsát küldött insignia rengi – VII. Gergely tanúsága szerint – ajándékba az apostolfejedelmek sírjához, ahol aztán ez a korona nyomtalanul eltűnt. Pauler írja továbbá, hogy „A mai szent korona szent annyi dicső király által, kiknek homlokát díszíté, szent mint a magyar államiságnak symboluma, több mint 600 év óta – tulajdonképpen I. Géza koronája, melyet Dukász Mihály görög császártól kapott. Ezt a nyílt koronát zárttá alakították át négy román művű, eredetileg talán 3-3, most csak 2-2 apostol képével díszített pánttal, melyeket meghajlítottak, megtörtek, felül összeforrasztottak, lenn megcsonkítottak – ezért van csak 8 apostol – és a Géza-féle koronába illesztettek. … Lehetséges, hogy e pántok valami összefüggésben voltak Szent Istvánnal; vagy talán részei voltak a koronának, melyet Aba és I. Géza közt királyaink használtak; de nem lehetséges hogy a II. Sylvester pápa adta szent István koronáját összetördelték volna, csak hogy a későbbi Géza-féle bizánci koronába illesszék. (Deér 2005. 12-13.)

1928-ban a világ régészei és iparművészeti szakértői kongresszust tartottak Budapesten. Horthy Kormányzó úr megengedte, hogy a neves tudósok tudományos szempontból megvizsgálhassák a Szent Koronát. A vizsgálat a királyi palotában történt. Falke, a világhírű német régész, a vizsgálat során megállapította, hogy a korona felső része, tehát Szent István koronája, Olaszországban készült és a X. századnál későbbi évekből semmi esetre sem származhat. Egyes régészek régebbi felfogása, hogy a korona felső része Szent István koránál későbbi időkből származik, ezen a tudományos vizsgálaton végleg megdőlt. (Donászy 1941. 33.)

Alfred Boeckler 1956-ban megjelent tanulmányában írja, hogy szerinte a latin korona pántjának rekeszzománcait készítő személy nem csak a görög korona trónoló Krisztusát, hanem a Monomachosz-koronát is használta, a zománcképek csak ott készülhettek, ahol mind a két felhasznált tárgy hozzáférhető volt, azaz Magyarországon. (Bertényi 1996. 31.)