Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


141 A Templomos rend megalapítása

2015.07.24

A TEMPLOMVITÉZEK LOVAGRENDJE

 

Alapítás - cél

Jeruzsálemben 1118-ban 9 lovagi férfiú Franciaországból szövetkezett s Garmund patriarcha kezeibe tették a szegénység, tisztaság s engedelmesség kolostori fogadalmait. Az ágostonrendű kanonokok szabálya szerit akartak élni. Céljuk: A Szentföld útjait a rablók ellen védelmezik, a zarándokokat a szent helyekre elkísérik, s általában a Szentföldet a hitetlenek ellen védelmezik.

 

Alapítók

1. Hugo de Pagens

2. st. omeri Gottfried

3. Rossal

4. Bissol Gottfried

5. Payen de Montidier

6. Archibald de St. Agnan

7. de Montbard András

8. Gundemár

9. (valószínűleg) Hugo champagnei gróf

 

Kezdetek

II. Balduin király palotája egy részét átengedte nekik, mely az ún. Salamon templomával volt határos. (innen a nevük: templomosok, templom vitézek). Szegénységüknél fogva, a nekik ajándékozott ruhákban jártak 9 évig, amikor is rendszabályuk kiképződött. Minden rend a Szentlélek által veszi eredetét, így a templomvitézek rendje is a 12. századnak korszüksége létesítette. (A lovagok rendje már a 11. sz.-ban keletkezett, ami akkor még nem szolgált gátul az erkölcstelenség áradata ellen.) 9 évig a rend alapítása után a testvérek teljes csendben éltek, s szándékukban megerősödtek s rendjük célja mindig világosabban kiképződött.

Az első keresztes hadjárat s a jerusálemi királyság megalapítása következtében a nyugati kereszténység szabadon zarándokolhatott a Szentföldre.

 

Újabb célok

A (9 év után megalkotott) rendszabály már következőleg szól: Ezen lovagok nyugat s az Úr keresztje s sírja közti élénk összeköttetést képezték.. a földi és mennyei Jerusálem közti élénk összeköttetést fönntartaniuk kelle. .. Eztán a templomvitéz személyében az igazi keresztes és Krisztus harcosát tüntette fel.

 

Szentesítés

Hugót a testvérek első mesterül választották aki István pátriárkához fordult, ez pedig II. Balduin király által támogatva II. Honór pápához. A király András és Gundemár templomosokat a roppant befolyású szent Bernáthoz küldte, hogy a törekvésüket támogassa. Bernát szerfölött örvendett ezen új haderőnek (Milita Christi) s eszközlésére 1128. jan. 13-án Troyes városában zsinat létesült. Itt Hugó de Payens személyesen adta elő ügyét. Sz. Bernát megragadó ékesszólásával támogatva s az általa kidolgozott szabályzat jóváhagyatott és megerősíttetett. Sz. Bernát úgy tűnt fel mint ezen rend lelke.

 

Szabálykönyv

Az eredeti szabálykönyv mely sz. Bernáttól eredt s melyeket Michaelensis János szerkesztett egybe, eredeti alakjokban már nincsenek fenn! A rend eltörlésekor a templomosok házaiban kivált Franciaországban és Cipruson ahol főszékük volt nem találtak sehol oly iratot, mely a rendet kompromittálhatta volna.

Részletek a szabálykönyvből:

- Engedély nélkül éjjel a lovag a templomház udvarát el nem hagyhatja.

- A tisztaság megőrzése végett egy lovag se nézzen a nőnek szemeibe, ő nőt meg nem csókolhat, se szüzet, se özvegyet.

- világias mulatságok tiltva (a solymászat nem, de pl. a tigrisvadászat megengedtetik)

- A templomvitéz felöltözve alszik s világa mellette napfölkeltéig ég.

- Minden ékítmény, még a fegyverek s lovaké is megtiltva van.

- Az ellenség számát a lovagnak nem szabad tudakozni... az ellenség elől nem szabad kitérnie ... míg egy zászló leng nem szabad futnia, különben a rendből kizáratik. Csak midőn az utolsó keresztény lobogó is lebocsáttatik gondolkodhatik élete megmentéséről.

 

Felépítés - öltözet

A rend magvát a lovagok képezik, kik mellett a szolgáló testvérek állnak. Az oltári s egyéb papi tevékenységeket a káplánok végzik. A rend élén a nagymester áll, nagyméltóság viselőivel, melyek a: Seneschall, Marschall, Térparancsnok, Drapier, Turcopolier s a Comthurok; a rendtartományok élén nagypraeceptorok, az egyes templomudvarokén a praeceptorok, Baillied-ek állnak. A rendöltözet a fehér köpeny a nyolcszögű vörös kereszttel, s a harcolók fölött a fekete-fehér rendzászló lobogott ezen felirattal: "Non nobis Dominess, non nobis, sed nomini tuo da gloriam."

 

Felvétel a rendbe

A rendbeli felvétel a káptalanban történik, melynek elnöke a jelentkezőkhöz így szól: "Gondold meg kedves úr, hogy nálunk fáradalom teljes életet találsz; hogy a legkeményebb munkákat bízzák rád; hogy amidőn táplálékra vagy pihenésre van szükséged, téged haladék nélkül a rend ügyeiben útra küldenek; hogy némelykor szigorú szavakat fogsz hallani. Azért fontold meg jól, vajon bírsz e mindezek eltűrésére elegendő bátorságot és erőt." - Ha erre aztán a felvétetni kívánó feleli: "Istenért mindent eltűrni fogok." az elnök folytatja: "Szeretett testvér, neked nem a tiszteletért s gazdagságért kell a rendet keresni, hanem hogy a világ bűneit elhagyjad, az Úrnak szolgálj, s mintegy szegény vezeklő élj lelked megmentéséért. Akarsz e egész életeden át a rendnek hű szolgája lenni?" "Igen, Isten engem úgy segéljen" "Akarsz-e saját akaratodról lemondani?" "Igen, Isten engem úgy segéljen" "Úgy távozzál el, s kérjed az Istent, hogy veled légyen."

(Ezek mellett megvizsgálták hogy a rendtagoknak van e kifogása a jelölttel szemben, a személy házas e, jegyese van e, egészséges e, áll e egyházi büntetés alatt stb.)

A rend azt kívánja a lovagtól, hogy Krisztus- és testvéreiért életét élő s Istennek tetsző áldozatul ajánlja fel.

 

Forrás: Karcsú A. Arzén 1867. 5. köt. 18-26.

 

 

ÚJABB ADATOK A TEMPLOMOSOKRÓL

 

Vallásos katonai rendek a 12. sz.-ban

Jánosvitézek, Templomosok, Német lovagok. Mindhárom a keresztes hadak folytában a 12. sz.-ban keletkezett.

 

A cél

Kilenc kegyes és vitéz lovag elhatározta, hogy oly frigyre lépnek, mely a szerzetek és lovagok jellemét együtt egyesítse, nőtlen, kegyes életet fogadtak a megváltó sírjánál, s hogy kardjaikat a zarándokok megvédésére fordítják, védszentül a boldogságos szüzet választák. Határozatuk mind a királynak, mind a patriarchának nagyban megnyerte tetszését.

 

Kezdetek

Szent Ágoston szabályait fogadták el, s első mesterüknek Hugh de Payenst választották. II. Balduin saját palotájának egy részét adta tanyául nekik és báróival együtt gondoskodott élelmezésükről.

1120-ban Fulk Anjou grófja ki Jeruzsálembe zarándokolt, mint nős a frigybe állt, s hazatérte után évente 30 font ezüstöt küldött nekik kegyes céljaik előmozdítására. A gróf tettét más nyugati fejedelmek, grófok és nemesek követték.

9 évig a templomosok szegénységben éltek, mert minden jövedelmüket a szent föld és a zarándokok védelmére fordították. Szegénységük és mértékletességük oly nagy volt, hogy a mester s még egy vitéz ketten együtt bírtak egy paripát. (Ezt ábrázoló pecsétnyomójuk fennmaradt)

 

Szentesítés

A templomosok általános dicséret tárgyai voltak. A király a szerzet megerősítését a pápa által követség által ki akarta eszközölni. E célból 1127-ben két lovagot Rómába küldött adnák elő a Szentföld vészterhes helyzetét. Továbbá ajánlólevelet kaptak a királytól a clairvauxi apáthoz, szent Bernáthoz kinek óriási tekintélye volt.

1128. jan. 31-én Troyesben két érsek, 10 püspök, számos apát köztük Szt. Bernát is, s a pápai követ, Albano bíbornok zsinatot tartottak. Szabályaikat a pápa s a jeruzsálemi pátriárka is megerősítette.

Honorius pápa utasítására a rend tiszta fehér köpenyt nyert, csak később III. Jenő pápa tűzte rá 1146-ban a mellre a vörös keresztet, mint a vértanúság jelvényét. A rend lobogót is kapott fekete posztót, fehér csíkokkal. Rajta volt a vörös kereszt s eme mondat: "Ne nekünk oh Uram! ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget."

Midőn Hugo de Payens néhányad magával Frankhonban és Angliában körutat tőn, mindenütt tárt karokkal fogadtatott. I. Henrik angol király annyira megkedvelte őket, hogy jószágokat is adományozott nekik, s báróit is erre bíztatta. Lothár császár 1130-ban örökségét (Supplinburgot) nekik adta.

 

Felvétel a rendbe

Senki se vétett fel a lovagok közé ha előbb minden villongásait meg nem szüntette, és jobb életet nem kezdett.

 

Rendtörténet kronológiában

1129. Háromszáz templomos lovag, az európai legelőkelőbb családok színe, java számos zarándoktól követve ért a szent földre.

1147. Jenő pápa Párizsba ment, ahol VII. Lajossal értekezett a köv. keresztes háborúról. A templomosok ugyanekkor és ugyanott tartották egyetemes káptalanját, amit a király és a pápa is meglátogatott. Hihetőleg akkor ada a rendnek szabadalmat, hogy átok alatt levő földön évenként egy misét olvashasson. Az új mester ekkor Eberhard de Bar lett.

1153. Ascalont ostromolta a keresztény had a templomosok nélkül. Tűz révén a vár fala leomlott s a hadsereg be akart nyomulni a résen, de Tremalai Bernát templomos mester 40 lovaggal elállta a helyet s ők mentek be elsőnek. A város védői mindenkit leöltek, s a rést bekerítették. Úgy látszik a rend fegyelme kissé már meglazult.

1155. A leggyalázatosabb tett a rend történetében. Ekkor Blanchford Bertrand volt a mester. Abbas szultán megölte kalifáját Egyiptomban. A nép felzendült ellene ezért a szultán a háremével s a kalifa kincseivel menekült. Egy hadosztály keresztes, zömmel templomos elfogták s Abbast megölték v. elmenekült, fiát Nasireddint fogságba ejtették majd eladták 60 ezer aranyért atyja halálos ellenségének, s végignézték kínos szenvedését. A szultán kincsei a győzteseké lett. – A János vitézek ez időben csak oly romlottak voltak mint a templomosok, s midőn a pátriárka a neki járó tizedet követelte tőlük, gúnnyal utasíták vissza.

1162. Ekkor lett betöltve a templomosok hatalma az „Omne datum optimum” bulla által amit III. Sándor pápa állított ki. Mintha csak a rend diktálta volna, a templomosok egyedül a pápa felsősége alá helyeztettek, megengedtetett a rendházuk melléi temetkezés, káplán tartás, felmentettek minden tized alól, megtiltatott a rendből való kilépés. Ezen nagy szabadalmak irigységet gerjesztettek a többi papság keblében a két lovagrend ellen.

1167. A templomosok évkönyveiben rendkívüli gyávaság (vagy tán árulás?) jön elő. Amaury jeruzsálemi király egy megerősített barlangot bízott őrizetükre a Jordán partján. Itt a törököktől szorongatva feladták az erődöt, noha tudták hogy a király segítségükre siet. Amaury rögtön tizenkettőt felköttetett közülük, noha a mester Naplus Filep jó barátja volt. Filep 3 évig volt mester, majd nem tudni miért de lemondott.

1170. k. Ado st. Amando lett a főnök. Alatta történt az izmaelita követ meggyilkolása, miből világos lett, hogy a lovagok többre becsülték, ha pénzt szerezhettek maguknak.

 

A templomosok végzete

Egy kaján szívű fejedelem lelkiismeretlen kapzsiságának estek áldozatul; vagyonukat a korona elrabolta, legnemesebb tagjaikat máglyára vitette, emléküket bemocskolta, meggyalázta; a legaljasabb bűnökkel vádoltattak, s hogy oly titkos tanok fölött tanácskoznak, melyek minden társadalmi rendet, nyugalmat és nemzeti függetlenséget gyökerestöl felforgatnak.

 

Forrás: Hanthó Lajos: 1867. 137-152.