Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


149 Angelologia tudománya

2015.07.24

ANGELOLÓGIA

 

Az Ószövetség említi az angyalokat, de nem határozza meg „természetüket”, nem jelöli ki pontosan viszonyukat Istenhez és az emberekhez. Az angyal (görögül: angelosz) általában „küldöttet” jelent. Az üdvtörténet fontos eseményeinek résztvevői. Angyal akadályozza meg Izsák feláldozását, vezeti a népet a kivonuláskor. Ábrahám három angyalt lát vendégül. Jákob látomásában sok angyalt lát.

A leírások szerint úgy néznek ki, mint az emberek, de az angyal a szépség mintaképe is. Az angyal tűzzé is válhat, megjelenik pl. az égő csipkebokorban, lángban száll fel az égbe, mint Manoah áldozatánál. Mivel az angyalok szüntelenül úton vannak, mindenről tudomásuk van, ami a földön történik, ezért a mindentudás jelképei. Az angyal Isten akaratát hírül adó követ, veszélyt hárít el, bűnt büntet.

Az Úr ad azonban parancsot a büntető angyalnak, hogy „vonja vissza kezét”. Gyakran használja a Szentírás az „Úr angyala” megjelölést, amelyet esetenként személynévként is fel lehet fogni, de ez inkább a késői zsidóság hitvilágában van így, amikor azonosítják Mihállyal, Izrael angyalával. Az Ószövetség költői könyvei (mint zsoltárok) Isten akaratának végrehajtóiként ecsetelik az angyalokat. Az angyalok az Úr mennyei tanácsának tagjai.

Az angyalok kozmikus hatalmasságok is, mint „mennyei seregek”, képviselik a népeket. Vannak Isten iránt engedelmes, de vannak lázadó angyalok is, ezért Isten „szentjeiben”, azaz angyalaiban sem bízhat meg. Izajásnál Babilon jelképe az égből lehulló fényes csillag, a hajnal fia, aki az alvilágba száll, azaz Lucifer, Ezekielnél a tyrusi király neve mögött fedezhető fel egy bukott mennyei lény, aki a 14. vers szerint „kerub”. A „kerubim” lebegő szárnyas lények, ők övezték a frigyládát, a salamoni templom díszei voltak. Jelképezték az Istent körülvevő viharfelhőt, amelynek homályában lakott az Úr. A „tyrusi király” is „Isten hegyén” volt, azaz a jeruzsálemi templomban, amelynek növényi ornamentikája a paradicsomot idézte Isten hegyén, azaz Sionon. Az ember elől elzárt paradicsom kapujában már „kerub” az őr! Izajás látomásában a kerub azonos a szeráffal, utólag azonban két különböző rendnek vették.

A legősibb bibliai hagyományban az angyalok serege egységes, zárt rendet alkot, egyik sem emelkedik ki belőle. A fogság utáni korban individualizálódnak, kapnak külön nevet, kiemelkedő szerep jut hét angyalnak. Mind határozottabb körvonalakat kap a sátán-angyal. Az 1 Krón 22,1-ben már tulajdonnév! A Bölcs 2,24-ben pedig az egész emberi nem ellensége. Megjelennek a főangyalok nevei: Ráfael, Gábriel, Mihály.

Az angyalok általában láthatatlanok, megjelenhetnek ragyogó emberi alakban, látásuk az ellenség számára elviselhetetlen. Szárnyuk van, hogy mozogni tudjanak ég és föld között, mindent látnak, tele vannak szemekkel. A keresztény ikonográfiában a pávaszárny ennek megfelelője. Az angyalok szellemi lények, ezért nem esznek, nem szaporodnak, örökkévalók, de Isten megsemmisítheti őket. Tudásban felülmúlják az embert, de ők is Isten teremtményei.

Izraelnek eredetileg nem volt angyala, ő az Úré volt. Más írások szerint Izrael angyala Mihály. Az angyalok vigyáznak az emberekre, minden embernek van külön őrangyala, de vádló angyala is a mennyben. Az angyalok viszik az emberek imáit és kéréseit Isten színe elé.

A késői zsidóságban újabb angyalnevek tűnnek fel. A főangyalok száma új nevekkel gyarapodik: Raguel, Phanuel, Uriel (Sziriel), hol négy, hol hét főangyalt emlegetnek. Ebben a korszakban mind többet foglalkoznak a Sátánnal, akit gúnynevekkel illetnek: „sötétség angyala”, Masztéma, Belial (Beliar), Szamael.

Az Újszövetség örökli az Ószövetség felfogását az angyalokról, noha Jézus földi életében igen csekély szerepük van[1].

Az „Úr angyala”, aki Gábriel, hírül adja Keresztelő János és Jézus születését, az Úr angyala megjelenik a pásztoroknak (ez nem biztos, hogy azonos Gábriellel, lehet Jézus angyala). Az angyalok, mint Isten „katonái” szerepelnek[2], az Újszövetség is ismeri az angyalok által adott (közvetített) Mózesi törvényt. Jelen vannak Jézus megkísértésénél, amikor „szolgálnak neki”, és haláltusájában angyal erősíti meg. Ott vannak Jézus sírjánál, meghirdetik feltámadását. Jézus földi életében nincs különös szerepük, mert Jézus fölöttük ál. Krisztus angyalaival jön az ítéletre, hadseregként küldi angyalait választottai összegyűjtésére.

Az angyal kinézete lehet mint a villám, beszél az evangélium a „színelátás angyaláról”, a Pétert a börtönből kivezető angyal az apostolhoz hasonlít. Szent Pál úgy hivatkozik rájuk, mint a rend „őreire” az egyházban, amikor az asszonyok fátyolviselését előírja a megokolással: „az angyalok miatt”. A lélek túlvilági kísérői, de ember is válhat az angyalokhoz hasonlóvá, István diakónus arca angyaléhoz hasonlóan ragyogott. Név szerint csak Gábrielt, valamint Mihályt nevezi meg, említi a hét főangyalt az Újszövetség.

Nehezebb tisztázni az erősségek, hatalmasságok, fejedelemségek, uraságok, trónusok mibenlétét, mivel tagadhatatlanul van démoni karakterük is.

A Sátán vagy „diabolosz”, vagy Beliar, vagy Belzebul, aki „a gonosz”, „evilág fejedelme”, „sárkány”, „őskígyó”.

A démoni szellem okozhat némaságot, süketséget, vakságot, őrültséget, de erkölcsileg elvetendő cselekedetekre nem tudja kényszeríteni az embert. Adhat jóslatot is. Az ember erkölcsi romlását csak a Sátán okozhatja. A Sátán ugyan legyőzött ellenség, de még működik. Az Újszövetség ismeri a Sátán angyalait és a démonokat, de nem azonosítja a kettőt. A démonokat a Sátán angyalaival a későbbi keresztény hagyomány azonosította.

ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC óv attól, hogy a keresztények a vallást a mennyei lények ismeretével, az angyalok lakóhelyének és az arkhónok rangsorának tudásával azonosítsák. HERMASZ Pásztorában új elképzelések is feltűnnek: ismeri az először teremtett szent angyalokat, akikre Isten a mindenség feletti őrködést bízta. Mihály őrködik az Úr népe fölött[3], aki itt már nem a történelmi, hanem az új Izrael, az egyház védő angyala, ő írja a szívbe a hit törvényét; Thigri angyalnak a vadállatok fölött van hatalma; van angyala a próféciának, a bűnbánatnak, a büntetésnek.

A 2. századi apologétáknál igen erőteljes a Sátánra és a démonokra vonatkozó reflexió. A Sátán befolyásának tulajdonítják a bálványimádást, az eretnekségeket, az üldözéseket, az asztrológiát, a mágiát, néha még az orvostudományt is.

Általános nézet, hogy Isten az ember létrehozása előtt szabad lényeknek teremtette meg az angyalokat, maguk döntötték el, hogy jók vagy gonoszok lesznek. A Sátán bukása Éva megkísértésének mozzanatával esik egybe Jusztinosz szerint, a többi angyal akkor bukott el, amikor szerelemre gyulladt a föld leányai iránt. A bukott angyalok az „ég fiainak” és a „föld leányainak” szerelméből született utódok. ATHÉNAGORASZ szerint Isten először egy magasabb rendű angyalt teremtett, akire az anyag felügyeletét bízta, de gőgjében elhanyagolta feladata teljesítését, majd a többi angyal is követte példáját. Ezeket igázta le a vágy, majd az asszonyokkal óriásokat nemzettek, és ezek lelkei kószálnak a világban démonokként. Az Ószövetségben – Jusztinosz szerint – Jézus Jahve angyalaként[4] az új szövetségben emberalakban jelent meg, ő a „nagy tanács angyala”. Az angyaloknak nincs semmi részük a teremtésben, nem ők alkották az ember testét.

Az angyalok a vértanúk segítségére vannak, lelküket kísérik a „paradicsomba”, a mennybe, ahol szüntelenül zengik a „Szent, Szent, Szent”-et.

Az apokrifek angelológiája igen tarka és változatos, hatását a 3.-tól a 14. századik érezteti.

Az Epistula Apostolorum 13-14. fejezetei angyal-metamorfózisként írják le az Ige megtestesülését, aki az Atyától alászállva magára veszi mindazon angyali rendek formáját, amelyeken áthalad, végül Gábriel alakjában jelenik meg a Szent Szűznél, és veszi fel az ember-alakot Máriától. Az apokrifekben megsokasodnak az angyalnevek, de még mindig nem hierarchizálják őket.

Az angyalok bukásának története, Bertalan-evangéliumában: Az elsőnek megteremtett angyal, Szatanael, tűzből jött létre, az első ember, Ádám, földből. Ádám teremtése közben Szatanael „fel és le járkált”, de Isten megparancsolta neki a saját képére és hasonlatosságára megteremtett Ádám előtti hódolatot. Szatanael ezt megtagadta, mert nem akart meghajolni ő, a „tűz”, a „föld” előtt. Lázadásában követte őt hatszáz másik angyal, ezek megalapították Isten országa ellenbirodalmát, de Isten megbüntette őket.

A Pseudo-Clementinák szerint a Sátán önakaratából vált gonosszá, amikor fellázadt. Bizonyos iratok Isten emanációjának, vagy valamilyen Istentől különböző lény alkotásainak tekintik az angyalokat, avagy egyenesen azt vallják, hogy Isten maga teremtette a Gonoszt is.

Az apokrifek kedvenc témája Krisztus alászállása a pokolra, a pokol örökkévalóságát általában minden apokrif elismeri.

Gnosztikus felfogás szerint az angyali lények Istenből emanálnak, az ő művük az anyagi világ, az ember testének megalkotása. A teremtő angyalok azonban alacsonyabb rendűek, és Jézusnak is csak a világteremtő angyalok fölé sikerült emelkednie. A gnosztikus angelológia azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy teljesen abszorbeálja és leértékeli a krisztológiát.

A gnoszticizmus elsősorban az angyalok teremtésben betöltött szerepére koncentrált, az angyali lényeket kozmikus princípiumokká alakította, az „angyal” felcserélhető fogalom lett náluk az „aión”-nal.

IRENAEUS szerint Isten teremtője mind a láthatatlan, mind a látható lényeknek. Az angyalok nem jelentenek közvetítő fokozatot Isten és az ember között, nem világalkotók, nem demiurgoszok. Az angyalok szellemi lények ugyan, de nem az Atya képmásai, Krisztus nem angyallá, hanem emberré lett. Ádám a földön tartózkodó angyaloknak is ura volt. Ahogyan Ádám az angyalok ura volt, úgy Krisztus is. Krisztus megkísértése Ádám megkísértésének megismétlése. Krisztus végérvényesen megsemmisítette a Sátán uralmát az emberek fölött.

Alexandriai Kelemennél az angyali rendek hierarchiája „papi” jellegű, az elsőnek megteremtett angyalok főpapja a Logosz. A Logosz főpapsága az istenismeret közvetítésében áll. Csak az előszörre megteremtett angyalok szemlélik Istent önmagában, a többi már rendje részesedése arányában. Órigenésznél az angyali rendek is „ekklészia”-t alkotnak. A püspök mellett minden egyháznak van angyala is, sőt minden embernek is. Alexandriai Kelemennél a hat elsőnek megteremtett angyal egy és oszthatatlan. Órigenésznél minden angyal egyedi valóság, a rendnek megfelelő helyet mindenkori szolgálatuk mértékének megfelelően foglalják el. Órigenésznél nincs nagy különbség az ember és az angyal között, sokszor alig ismerhető fel, hogy valakit angyalnak vagy embernek tart; Keresztelő Szent János például szerinte testet öltött angyal volt. Órigenész szerint az angyaloknak is van testük, de tűztermészetűek, táplálékuk is szellemi táplálék, gondolkodó tűznek is nevezhetők. Az angyalok bukásának oka a gőg volt. A bukott angyalok nem kárt akartak okozni, nem ártani akarnak az embereknek, hanem egyszerűen meg voltak győződve róla, hogy tévedésük az igazság. Mivel eredeti finomabb testi valóságukat elveszítették a bukás következtében, immár szükségük van a táplálékra.

Az angyalok rendszerezésére ösztönzést a gnoszticizmus adott, és a gnosztikus gondolkodásmód reakciójaként tűnnek fel az angyalhierarchiák Alexandriai Kelemen és Órigenész írásaiban. Az utóbbinál a szellemi lények rangját mindenkori teljesítményük szabja meg, Órigenésznél az angyal nem jelent felsőbb létrendi kategóriát az embernél, csak a szellemiség fokozatában különbözhetnek.

 

Forrás: Vanyó László: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe 787-ig. 1998. 242-251. Kivonat: KT 2013. jan.

 

[1] KT: Véleményem szerint csekély információ maradt fenn az angyalokról Jézus működésének korából azonban valahogy úgy képzelem, hogy Jézus az angyal hadsereg vagy pláne egyes kimagasló Isteni hírnökök nélkül nem teljesíthette volna „küldetését”. Jézus kapcsolódhatott angyalokkal, talán parancsnokuk is lehetett a Földön és még megannyi kapcsolódási forma lehetséges. De hogy nem volt kimagasló szerepük Ő mellette azt nem hiszem.

[2] KT: Szerintem az angyaloknak van olyan rendje amelyik „katonás” de ez nem vonatkozik az egészükre.

[3] 

[4] Jézus biztosan nem volt Jahve angyala. De mint létező lény kapcsolódhatott vele ahogy még megannyi más angyallal is. (KT)