Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


153 A világkirály működésének lényege

2015.07.24

A VILÁGKIRÁLY

 

A világkirály (cakravarti és buddha) Manunak a primordiális és egyetemes törvényhozónak kijáró megnevezés. (Más formában: Mina, Menes, Menw, Minos is ugyanezt hivatott jelenteni). A név nem történelmi alakot jelöl, hanem princípiumot, egy kozmikus intelligenciát, ami visszatükrözi a tiszta spirituális fényt, megfogalmazva a mindenkori létezésünk feltételeinek megfelelő Törvényt (Dharmát). Ez a princípium egy ebben a földi világban működő spirituális centrumon keresztül nyilvánulhat meg, mégpedig egy a nem emberei eredetű szakrális tradíció csorbítatlan megőrzéséért felelős szervezet által, amelyen keresztül korszakokon át közli a primordiális bölcsességet azokkal, akik képesek azt felfogni. Egy ilyen centrum vagy szervezet vezetője van feljogosítva a Manu név és attributumai használatára, akit úgymond képvisel. E hatalommal való felruházáshoz elengedhetetlenül szükséges tudásfok megszerzése teszi képessé, hogy önmagát igazán egynek tekintse evvel a princípiummal, amelynek ő az emberi kifejeződése és ami előtt saját személyisége eltűnik. A világkirály működési területe egyszerre organizativ és regulativ. E méltóság összefoglalható harmóniaként vagy egyensúlyként. A világkirály sarkalatos jellemzője az „igazság” és a „béke”. Ez az embernek, mint gondolkozó lénynek az archetípusa. A világkirályt a héberben és az arabban egyaránt magára az Istenre alkalmazzák.

A csakravartin (cakravarti) egyetemes uralkodói szerepkör. Nem buddhista kifejezés, követvén a hindu tradíciót Manu hivatására, vagy Manu képviselőire vonatkozik. Csakravartin szó szerinti jelentése: a kerék forgatója. Ő az aki a mindenség centrumában minden mozgást irányít, anélkül, hogy részt venne benne, s aki Arisztotelész szavaival a „mozdulatlan mozgató”.

René Guénon (1886–1951): A világkirály 1993.