Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


155 A gróf jelentése

2015.07.24

A GRÓF JELENTÉSE

 

(német Graf szóból, lat. comes, fr. comte, ang. earl) A főnemességnek magasabb fokát megadó örökös cím és méltóság.

Ny-Európa germán királyságaiban a Gróf igen sokáig számos tisztséget, állást jelölt, sokféle köz- és magánhivatal körében való elöljárói, főnöki, felügyelői szerepet. Pl. a Merovingek korában a Stallgraf (Pfalzgraf) palotagróf eleinte az udvari hivatalnokok feje, majd az udvari bíróság elnökhelyettese.

A középkori Németországban a Deichgraf, Holzgraf, Hansgraf (kereskedelmi testület elnöke), Freigraf (a Vehme bíróságának tagja) stb. Gróf nevű hivatalnok állott. A germán királyság vidéki kormányzatának közigazgatási egységeinek élén állt a gróf.

[6. sz.] Már a 6. sz. elejéről való Lex Salica említi a királyi grafiót.

A grófok közül már korán kiemelkedtek a Markgrafok, marchiók (fr. marquis) azaz a határgrófságok élén állók. Németországban találunk Landgrafot a nagyobb grófságoknál, Burggrafokat egy-egy vár élén és Pflazgrafot kisebb-nagyobb területek élén.

[7. sz.] A Grófok tiszte a 7. sz. óta örökletessé, sőt tartományurasággá vált.

[11. sz.] A 11. sz.-tól a Grófi név egyszerű családi örökös címmé fejlődött, a névnek kiegészítő részévé, amit születéssel szereztek meg.

[14. sz.] A 14. sz.-tól az eddigiektől eltérően már külön is kezdik a grófi címet adományozni. Németországban azonban a főnemességhez csak a tartományúr grófokat számították, akik közvetlenül a birodalom alá tartoztak és a birodalmi gyűlés tagjai voltak.

Magyarországon a comes név az ispán szót jelenti.

[12. sz.] Az örökös grófi cím nálunk a délszlavóniai és horvátországi királyi ispánságoknak, a 12. sz. vége óta gyakori örökletes eladományozásával függ össze. Ezek a magyarországi vármegyéktől eltérőleg merőben a királyi várhoz tartoztak és annak alávetett birtokcomplexumok voltak. Ezek egész terjedelmükkel magánhatósági területekké váltak.

[13. sz.] Voltak további - vármegyékké nem fejlődött - királyi ispánságok akiknek urai (comesei) a grófi névvel élnek a 13. sz. vége óta. Ugyanígy gróf névvel éltek a Dunántúl egyéb olyan birtokcomplexumok urai is, akik az illetékes vármegye hatósága alól ki voltak véve és közvetlenül a központi hatóságoknak volt alávetve.

[15. sz.] A horvát és magyarországi ősi fejlődésű grófi osztály a 15. sz. derekán a király által grófsággá emelt birtokok adományozása kapcsán kreált grófokkal bővült: ennek első esete Hunyadi Jánosnak és ivadékainak besztercei grófokká emelése 1453-ban.

[16. sz.] Ekkor a királyaink már meglévő birtokairól ruháznak fel egy-egy családot a grófi címmel: elsőnek az Erdődyek nyerték azt 1565-ben ősi birtokuk Monoszló után.

[17. sz.] Iktári Bethlen István grófsága esetében találjuk először 1623-ban hogy a király pusztán a gróf címet adományozza minden hozzátétel, ill. territoriális vonatkozás nélkül. Így történik a grófi cím adományozás a mai napig is. (Révai Lexikon)