Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


039 Pannónia története (180-284)

Pannónia története (180-284)

Marcus Aurelius utóda Commodus lemondott a Duna bal partján elfoglalt területek birtoklásáról és ennek követeztében a pannóniai határ mentén igazi béke többé sohasem köszöntött be, legfeljebb fegyverszüneti állapot. Commodust 192-ben meggyilkolták.

192-ben kihalt az Antonius uralkodó család majd a pannón légiók helyzetük nagy fontosságának tudatában ezentúl jogot formáltak arra, hogy a birodalom vezetésébe döntő beleszólást biztosítsanak a maguk számára. Commodus halála után Septimus Severust, Felső-Pannónia kormányzóját segítették trónra. Az ő uralkodásával kezdődik el a pannonok nagy befolyásának korszaka a birodalom életére. Egyben 193-284 között beszélhetünk a katonacsászárok korszakáról is.

Már Septimus Severus alatt a feloszlatott császári testőrség helyébe lépő II. parthus légió jórészt illyricumi, tehát pannon területről származó katonákból állt. Később az illyricumi katonaság szerepe a birodalom vezetésében még tovább nőtt. A 3. században már a császári trónt is sorozatosan erről a vidékről származó katonatisztek töltik be.

A Severus-dinasztia bukása után (235.) trónra lépő Maximinus Thraxszal a katonai anarchia kora kezdődött el. A sorozatos államcsínyek és az erősödő külső támadások (szarmaták és germánok részéről) zűrzavaros állapotokat idéztek elő. Tetőzött a gazdasági válság, a pénz jóformán elértéktelenedett. A stabilizálódás Gallienus (260-268) idején kezdődött meg.

Az elégtelen katonaanyag és a hosszú határvonal védelmének nehézségei nyomán az egyszerű rajvonal helyett a mélyen tagozott hadviselésre álltak át. Vagyis válogatott csapatokból, főként gyorsan mozgó lovasságból nagy erőket központosítottak messze a határvonal mögött, hogy külső támadás esetén a legjobban megtámadott frontrészre bevethessék. Ez az új stratégia Pannóniát egyre jobban kiszolgáltatta a barbárok dúlásának és ezért az illyricumi katonaság és a belőle kikerült császárok szembefordultak vele és a limes további megerősítése mellett tartottak ki.

A germán törzsek hatalmas támadásaival szemben Aurelianus császár kénytelen volt feladni Dáciát, csakhogy a hosszú védelmi arcvonalat megrövidítse (272.) Ezzel viszont a népáradatok már egyenesen a pannón limesre zúdultak. Mindez éppen akkor, amikor a tartomány romanizációja befejeződött és népessége csaknem teljesen felolvadt a római civilizáció kohójában, ekkor a fejlődés megállt és visszahanyatlott.

A vandálok, akik 170 táján telepedtek le ÉK-Magyarországon, 270-ben betörtek Pannóniába és ott nagy pusztításokat okoztak. A szarmaták a következő években is harcban álltak a rómaiakkal. 

 
 



Statisztika

Most: 2
Összes: 319866
30 nap: 6844
24 óra: 130