Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


051 Második Balkáni Háború (447.)

Második Balkáni Háború (447.)

  • A feltételezett okai: A hunok, a kardtól megnövekedett öntudattal és egységes birodalommal rendelkeztek. Theodosius a keletrómai császár az első hadjáratból alig állt talpra. 443-ban elrendelte, hogy a határerődítményeket hozzák helyre, a védvonalakat erősítsék meg, a meglazult katonai fegyelmet állítsák helyre. A tervek egy része nem valósult meg. A Birodalom továbbra sem fizette az évi adót a hunoknak, bár erre a korrupt közigazgatás és a fényűző udvari életmód mellett nem is volt sok esély. 446-447-ben súlyos természeti csapások, földrengések sújtották a Földközi-tenger keleti felét és sok város, így Konstantinápoly is romba dőlt (a teljes városfal és 57 tornya is!) Ekkor a császár óriási védekezésbe kezdett és korábbi terveit befejezte. De a körülmények ettől még nem lettek kedvezőbbek. (Szász Béla 1994.)
  • Utus-menti csata: Nagyszámú hun gyalogság és technikai csapat kelt át a Morava torkolatánál s levonultak a mai Bulgáriába a Vid folyó partján (akkor Utus-nak hívták) a mai Plevna környékén került sor az összecsapásra. A rómaiak hadvezére Arnegisclus (aki korábban hun alattvaló volt, megszökött és a rómaiak nem adták ki a hunoknak). Johannes meggyilkolása után magas katonai rangot ért el. Arnegisclust az Utus menti csatában megölték. A hunok legázolták a kezdetben komoly ellenállást. (Szász Béla 1994.)
  • Asemos ostroma: Nikopolis mellett fekvő természettől erős vár, könnyűfegyverzetű várőrséggel. Nem adta meg magát a hunoknak, ellenállt. A hun roham sikertelen maradt, a kitörő várvédők számos hun foglyot ejtettek és kettő kivételével megölték. A hun csapat elvonult. (Szász Béla 1994.)
  • Előrenyomulás Konstantinápoly felé: Az Utus-i győzelem után a hun fősereg elfoglalta a Duna menti városokat, bevette és feldúlta Marcianopolist (ma Preslau). Egy másik hun sereg Sardica (ma Szófia) alá nyomult s a várost elpusztította. Majd birtokba vette Philippopolist de Edirnét nem sikerült. Továbbmenve elfoglalták Arcadiopolist (ma Lüleburgaz) Az összes balkáni tartományok a pusztulás színhelyévé váltak. Atilla Arcadiopolis után váratlanul nem a főváros felé fordult, hanem előbb a Bosporus mentén lévő városokat vette ostrom alá. Utána végigpusztította Thracia után Macedoniát és Thessaliát egészen a Thermopylae szorosig. Csak amidőn Atilla innen visszatért, került sor a főváros elleni ostromra. A keletrómaiak Ázsiából és Afrikából odarendelt új csapatokkal Chersonesosnál (ma Gallipoli félsziget) a hunok útját állták, de újból a bizánciak maradtak alul. Már nem maradt sereg mely Atillát megállíthatta volna. Atilla 70 várost pusztított végig, mire a fővárosig ért. A helyzet kényszerítő hatása alatt az eddig konok császár hajlott a békére. A részleteket Anatolius tárgyalta le Atillával. (Szász Béla 1994.)

 

A Békekötés. Az Anatolius-féle Béke (447.)

  • Atilla rendkívül szigorú feltételeket szabott.
    1. Az évi adó 700 font aranyról 2100-ra (háromszoros díj) emelte
    2. A keletrómaiaknak hadi kárpótlásul 6000 font aranyat kellett fizetnie
    3. Ki kell szolgáltatni a hun szökevényeket, valamint a hun fogságból megszökött hadifoglyokat, de ők 12 soldius aranyért megválthatták magukat.
    4. Atilla súlyos területi követelései: Belgrádtól (Singidunum) Szisztovóig (Novae) a Dunától számított 5 napi járásra katonailag teljesen ki kell üríteni. (A polgári lakosság is idővel elhagyta ezen területre eső városokat.)
 
 



Statisztika

Most: 2
Összes: 320080
30 nap: 6788
24 óra: 157