Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


099 III. Henrik nyomul a jussáért 1051

III. Henrik támadása (1051. nyár)

  • A Passauba összehívott német birodalmi sereg III. Henrik császár vezetésével a Zala forrásvidékén át Fehérvár felé nyomul. Gebhard püspök élelemszállító hajóhadát Endre emberei megtévesztő levéllel visszafordulásra bírják. A nélkülöző sereget a Vértes alatt, Bodajknál a magyar hadak megtámadják és visszaűzik. (Akadémia 1984.)
  • A nyár végén Henrik nagyszerű hadjáratot indított Magyarország ellen, de Béla fogásai által tönkre tétetvén, octoberben csak serege romjaival juthatott Hainburgba. (Kerékgyártó 1875. 37.)
  • "Pozsonyban Vojtek, Endre, Vilungárd, Urosa és Márton jeles vitézek voltak, kik a németekkel minden nap harcoltak. Henrik az Endre követségei által semmit sem simúlva, szükségesnek tartotta Péter halálát fegyverrel megbosszúlni. Elhatároztatván a hadmenet, Eberhart regensburgi püspököt, kik a mieink Gebhardnak neveztek, Konrád bajor herceget és Adalbert osztrák őrgrófot a sereg egy részével előre bocstája, maga erejével kevéssé távolabb követvén. Ők Hainburgot, melly a határszélen fekszik, míg mindkét részről fegyveres vitatkozás tart, szétrontván, időközben ismét kijavítják, mikép mind a magyarokat megzabolázhassák, mind a tartományt mikor tetszik, megtámadhassák.  (Jászay 1855. 310.)

 

III. Henrik újabb támadása (1052. nyár)

  • III. Henrik császár két hónapon át ostromolja Pozsony várát; a császári hajóhadat Zotmund búvár elsüllyeszti, mire a császár visszavonul. (Akadémia 1984.)
  • Henrik a nyár derekán Pozsonyt megszállá s azt 8 hétig ostromlá, de Zotmund búvár hajóit elsülyeszté, mire a császár visszavonult. IX. Leó pápa a hadviselőket kibékítette. (Kerékgyártó 1875. 37.)
  • "Második esztendőben Henrik Császár nagyobb hadat győjtvén ismét el-jőve Magyar Országba. Ki előtt Andre Király és Béla Herczeg az föld népét és az barmot mind az all földre (Alföld) szálláték és takaréták (= arattak). Az gabonát pedig és az szénát a melly útában vala, mind el-égetteték és azzal a Németek között nagy éhséget szerzének. A császár azonba mind a haiókat várja vala, mellyeken bévséges elést hoznak vala utánna a Dunán. Hatta vala pedig a hajók előtt a Császár Gibartot a Frizingi Püspököt maga Báttyát: ki-is mikor az éléssel Győrre érkezet vólna, onnan a Császárhoz küldött vala levelet, mellyben tudakozá tőle, hová parancsolná vinni az élést; de az André király vitézi, tőrténet szerént a követet a levéllel elfogák az uton és a Királyhoz vivék. Az király azért mindjárást egy áll levelet irata a császár nevével az hajók előtt való Capitánynak Gibártnak, hogy nem volna immár szükséges az élés; mert ő az magyarokkal megbékélvén immár megtérőban vólna; hanem mennyen vissza az éléssel és azt utóbban adgya el. Ki is hin a levélnek és az szerént cselekedék. A németek pedig mind meghalnak vala a nagy éhség miatt. ... Látván azért a Császár minémű nagy nyavalyában és veszedelemben vólna kénszeréteték követeket küldeni André Királyhoz; kik által meg békélének a Fejedelmek illyen fomán: hogy a császárt minden népével bocsássa békével vissza Andre Király és élést is küldgyen néki, mellyért a Császár megesküvék neki, minden Herczegivel együtt, hogy ők soha Magyar országra nem törnek s nem hadakoznak, seszóval se tselekedettel ellene nem lésznek, ha pedig ők azt meg nem állanák, tehát az Istennek haragja szállyon reájok. (Pethő 1753. 25-26.) (= "Ennek nagyobb biztonságára és erősérésére adá a Császár a maga leányát Sófiát Salamonnak, az Andre Király fiának feleségul.") Innen immár hivattatik az a hegy holott a Németek valának Táborban vértesnek, mivel hogy a Németek ott igen meg-verettetének. (Pethő 1753. 26.)
 
 



Statisztika

Most: 6
Összes: 319866
30 nap: 6850
24 óra: 131