Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


140 A középkori pápai adószedők

KÖZÉPKORI PÁPAI ADÓSZEDŐK

13-15. század, Pápaság vagyona, pápai adminisztráció

 

 

Itáliai bankárok és szerepük a Pápaság árnyékában

 

A középkorban ha valaki valamilyen egyházi javadalomban részesült a pápától, az illető személynek meghatározott összeget kellett befizetnie. Ezeket a 14. sz.-tól általánosan „annatá”-knak nevezték. Az összegek a világegyház minden püspökségére és apátságára előre meg volt állapítva és az un. liber taxarum jegyzékben le volt írva. Általában az évi helybeni jövedelem alapján számolták és ennek a harmada volt a díj. A középkori pápai díjak beszedése kapcsán okleveles források alapján Mayer Béla (Századok 1924. 648-668.) annak járt utána kinek a közvetítésével és mi módon történt a tényleges fizetés.

A szóban forgó – servitum és annata – díjakat, a mindenkori pápai udvar székhelyén (pl. Avignonban, Rómában, hol más olasz városban) kellett befizetni. A befizetés a javadalmazott és nem a Pápaság érdeke volt, hiszen a bullákat az apostoli kamara visszatartotta, amíg az illető ki nem fizette a megszabott összeget. A 14. sz.-ban elszaporodtak nálunk a pápai tizedszedők és köztük többen jogot nyertek arra is, hogy az efféle illetékeket beszedjék. Ez könnyebbség volt a magyar papságnak, mert sem elutazniuk, sem az ott tartózkodás költségeit nem kellett fizetniük. Ha nem volt ilyen lehetőség, akkor vagy egy egyházi személyt nevezett ki procurator-ává, vagy pedig igénybe vette valamelyik pápai bankcég közvetítő szolgálatait. (ld. Beckensloer János érsek esetét alább)

Az első toscanai kereskedőcégek, akiket írásos adatok alapján ismerhetünk, mint a Pápaság pénzbehajtással megbízott vállalatai a 13. sz. első felében, IX. Gergely pápa idejéből származnak. Kb. ettől a kortól kezdve három évszázadon át számos kereskedőcéggel találkozunk akik a Pápaság pénzügyeinek lebonyolításában részt vettek. Ezek a kiterjedt kapcsolattal bíró cégek, az egyház hivatalos szervezetei lettek. Kezdetben sok tucatnyi kis cég végezte a munkát, bár voltak pápák akik egyik vagy másik céget jobban helyzetbe hoztak. Idővel a pápai kamara hivatalos szervévé lett néhány szerencsés bankár, akik az egész intézmény pénzügyeit kezelhették.

A megbízott kereskedőcégek, „bankok” leginkább három területen működtek: pénzváltás, átutalás és hitelezés. Az első kettőre azért volt szükség, mert az egyház nemzetközi volt és növekvő területeket fedett le. Legkorábbi adatok szerint pl. volt, hogy nem pénzben, hanem terményben szolgáltatták a „díjat” az egyház központjának, ám ezt a váltók már nemesércben meghatározva továbbították. A pénzváltás, vagy helyesebben pénz mérés során a váltókurzus „gazdaságos” meghatározása volt ezen megbízott cégek jövedelmének forrása. Ezek a „bankok” azt is kialakították, hogy a távoli országokból való veszélyes pénzszállítás helyett írásbeli átutalásokat adtak tovább, de kikötés volt, hogy az adott bankcég mind Rómában mind az adott országban ügynökséget tartson fenn. Mivel a középkor végén jelentős pénzszűke lépett fel a kontinensen, ezért ezeknek a bankcégeknek szerepe megnőtt. Ezek a cégek szívesen adtak hitelt is a klérus egyes tagjainak, hiszen az egyház a maga fenyítő eszközeivel biztosítani tudta, hogy a számlák rendezve legyenek.

A pápai bankárok intézménye a 13. sz. végén és a 14. sz. egész folyamán teljesen kialakult és óriási forgalmat bonyolított le. A számos első kis toscanai és firenzei cégek közül ismertebbek voltak: Spini, Mozzi, Bardi, Cerchi, Abbati, Alfani, Frescobaldi, Pulci, Scali, Peruzzi, Alberti, Chiarenti, Ammanati (pistoja), Buonsignori (siena), Riccardi (lucca). E sok „kicsi” céget idővel egy hatalmas vállalkozás váltotta fel, akik jelentős politikai hatalomra is szert tettek, ők voltak a Medici-ház. A 15. sz. elejétől XXIII. János pápaságától IV. Sixtus idejéig (1476-ig) állandóan ez a család volt a kúria első bankára.

 

A Medici-ház fénykora a 15. sz.-ban

 

A családi birodalom megalapozója Giovanni d’Adverardo aki több pápa idején is erős kapcsolatot tudott ápolni a pápai kamarával. Őt fiai – Cosimo és Lorenzo – követték a „feladatban” majd az unokákra – Piero, Giovanni, Pierfrancesco – is ugyanaz a feladat várt. A család bukása csak a negyedik generációval köszöntött be, de háromnegyed évszázadig a Mediciek római ügynöksége („trafficho di Roma”) volt az apostoli kamara legfőbb szolgáltatója. Feltűnő, hogy a pápai kamara hivatalos könyvei közt külön könyvek találhatóak a Mediciek által végzett bevételek és kiadások feljegyzésére. Az egyre erősödő pozíciójukat az is elősegítette, hogy a 15. sz. folyamán a kisebb bankházak sorra beolvadtak a nagyobbakba, pl. Firenzében a pénzváltók céhe 1423-ban 72 bankárt számlált, ötven évvel később már csak 32-t.

A Mediciek kiváltságát IV. Sixtus pápa szüntette meg 1474-ben, majd két év múlva helyettük a firenzei Pazzi-házat emelte a kegyeibe. Ebből nyílt összeesküvés és háború tört ki Firenze és a pápa között (Pazzi-összeesküvés, 1478.). A Mediciek sikerszériája leáldozott és az utánuk jövő kisebb bankházak egyike sem emelkedett magasra. A 16. sz. során majd az augsburgi Fugger család tevékenysége lesz a Mediciekéhez fogható.

 

A bankárok tevékenysége

 

A pápai pénzbehajtók nyilvánvalóan nyereségért dolgoztak. Ennek díját a megbízó fizette meg, tehát az a javadalmazott akinek a tisztségérért le kellett fizetni a megszabott díjat és mivel ez az ő érdeke volt, így a pénz eljuttatása is az ő érdeke volt, tehát megbízott egy bankot aki ezt elvégezte és ezért neki is fizetséget adott. A pápai tizedek begyűjtésénél az apostoli kamara elégítette ki a munkadíj számláját. Ez sokszor egyáltalán nem volt csekély összeg.

1274-ben a lyoni zsinaton kivetett tizedadót a magyar-, lengyel és Szlavóniából begyűjtő collector emlékadataiból tudjuk. A szlavón tizedek nagy része 4576 libra pl. a firenzei Alfani Jakab banknál került elhelyezésre, amiért ő ezen összegből 8%-ot tartott magánál költségei fedezésére és csak 4202 libra tartozást ismert el a kamara felé. A másik két ország tizedeiből átvett 53472 libra kb. 25%-át tartotta magánál az Alfani cég „költségei és fáradtsága kárpótlásául”.

Ezen magas javadalmazásért feltehetjük a kérdést mit nyújtott a bank cserébe? Egyfelől az átutalás elvégzése vehető ide. De ez a tevékenység nem volt túl jelentős, hiszen pénzt bankárcégek csak valamely fiókjukban vehettek át vagy a saját székhelyükön. Nagyon ritkán volt arra példa, hogy megbízottat küldtek volna egy távolabbi vidékre. A bankház köteles volt az átadott pénzt rendben elszállítani, onnan ahol átadási helyei működtek, pl: Milano, Firenze, Genova, Velence, Brügge, Brüssel.

Az átutalás mellett a hitelnyújtás mint banki szolgáltatás sokkal lényegesebb méretű volt ezen cégek életében. Például ha egy főpap székfoglalásakor nem volt elegendő pénze a tisztséget megfizetni, akkor hitelt vett fel. Akkor is segítség volt a kölcsönpénz, amikor egy új főpap az elődje tartozásait is megörökölte és magára kellett vállalnia azt. A kinevezéseknél úgy jártak el, hogy a bankárok kifizették a megbízójuk tartozását, cserébe átvették annak kamarai kinevezési bulláját és zálogként maguknál tartották amíg pénzükhöz nem jutottak – nyílván kamattal megnövelve, a pénz hitelezéséért.

 

Magyarországi esetek

 

Beckensloer János esztergomi érsek 1476 elején elpártolt Mátyás királytól és Frigyes császár oldalára állt aki ezért Salzburg érsekévé nevezte ki. Odaköltözésekor magával vitt több nagy értékű kincset és iratokat, köztük az esztergomi érseki kinevezéséről szóló pápai bullát. A hét oklevélből álló oklevél csomag (köztük pl. az egri püspökségtől való áthelyezésének iratai) a bécsi levéltárban található. A pápai bulla hátlapján van egy egykorú kilenc sorból álló feljegyzés: „presentes bulle pro reverendo patri domino Johanni olim episcopo Agriensi nunc archiepiscopo Strigoniensi super provisione ecclesie Strigoniensis taxatae ad fl. IIII. m.” Eszerint 1474-ben János érsek javára a 4000 forint illetékű esztergomi egyházmegyei adományozásról szóló bullák megpecsételten kiadattak a Medici-cégnek („Societati de Medicis”). Azonban a Mediciek úgy vették át, hogy ha négy hónapon belül az említett cég visszahozza a pápai kamarának a bullákat („quod si infra IIIIor menses proxime sequentes ipsa Societas reportabit, camere apostolice dictas bullas sigillitas”) akkor jogszerűen visszakérheti a kamarától az adományozásért általa lefizetett összeget. Tehát arra utal a hátlapi felirat, hogy Beckensloer kinevezési bulláit 1474-ben a firenzei Medici-bankház váltotta ki a pápai kamarától.

Az un. servitium commune amire az esztergomi érsekek már a 14. sz. eleje óta minden székfoglalásnál kötelezve voltak előbb 2000 majd 4000 arany forintban volt megállapítva. Ehhez adódott hozzá öt minutum servitium (egy-egy rész a pápai kamara, bibornok-kollégiumi kamara, három kúriai hivatalnok részére) amely 1474-ben további 714 forintot jelentett (Összesen 4714)

A 13. sz. óta a keresztes hadjárat céljaira Magyarországon is sűrűn vezettek be pápai tizedszerzéseket és a beszedett értéket az egyházi begyűjtők (collectorok) sokszor olasz bankházaknál helyezték el és rajtuk át juttatták el az apostoli kamarának. A magyarországi pápai adóztatás kapcsán az alábbi bankházak neveivel találkozunk az iratokban: firenzei Spini, Bardi, Cerchi, Peruzzi, Acciaiuoli, Alberti; a pisai Benedicta; a pistojai Chiarenti és az asti-i Malabaya. Hazánkban XXII. János és XII. Benedek pápák uralkodásának ideje alatt (1316-1342) a főpapi servitiumok fizetése általánossá vált. A pápai kamara könyvei szerint ezen időszak alatt 18 befizetést írtak fel magyar püspökség részéről, amiből három bankárok útján történt. 1331-ben Telegdi Csanád esztergomi érsek a Buonacorsi, 1332-ben Rudolf váci püspök a Bilioti, és ugyanebben az évben Miklós egri püspök az Acciaiuoli-bankházak közvetítésével fizetett a kamarának. A fennmaradó 15 esetben az illető püspök megbízott személye fizetett Avignonban.

A veszprémi püspökség római levéltári anyagaiból tudható, hogy 1399. jún. 18-án Hédervári Mihály veszprémi püspök a Medici és társai cég útján fizette meg tartozásának egy részét, majd dec. 23-án újabb részletet folyósított. E Mihálynak egyik utóda, Úski János veszprémi püspök 1427-ben szintén a Mediciek közvetítésével fizette meg servitium-díját. 1429-ben Rozgonyi Simon, 1440-ben Gatalóczi Mátyás is a Mediciek útján fizetett.

A 14-15. sz.-ban egyetlen bankárcéget sem lehet Magyarországon kimutatni, akik fióktelepet nyitottak volna, hiszen nem volt olyan szoros a kereskedelmi kapcsolat hazánk és a toscanai városok között, ami rentábilissá tette volna egy kirendeltség nyitását. Kivételes alkalom volt a 14. sz. elején, amikor a firenzei Spini-cég egy embere, Lapi Rocchetti Ferenc hazánkba jött Gentilis pápai megbízott bíborossal, hogy annak pénzügyeiben segédkezzen. Ilyen ritka eseteket leszámítva az olasz bankházak csak a határainkon kívül voltak elérhetőek. Ugyanez igaz volt a Mediciek korára is! A magyar papság és a pápai bankárok közti viszony akkor változott meg és vált szorosabbá, amikor a Fuggerek Budán állandó ügynökséget nyitottak a 16. sz.-ban. E család a Thurzókkal szövetségben a besztercebányai rézbányászati és kereskedelmi vállalatuk révén erősen érdekeltek lettek Magyarországon. Innentől kezdve a befizetések is megszaporodtak, hiszen nem kellett az eljuttatás költségeivel és terhével tovább foglalkozni.

Beckensloer érsek fenti esete még egy érdekességre rámutat, nevezetesen arra, hogy a bankcég nem tekintette az átvett bullát sem biztosítéknak, ezért akarta magát biztosítani, hogy négy hónap után a kamarától visszakaphassa a pénzét. Jelen esetben erre nem került sor, mert a magyar megbízó teljesítette a tartozását és a bulla az ő hagyatékából maradt az utókorra. 

 
 



Statisztika

Most: 2
Összes: 320080
30 nap: 6788
24 óra: 157