Mundzuch vagy Bendegúz (+428)

• Belámber (Balambér) fia. Mundzuch vagy Mundzuchus nevü tatár, ki Tatár-országban Király nemből származott vala, kit más néven Bendegúznak hivnak vala, ki is Atyllának és Bledának Budnak Attya vala. (Lisznyai 1692. 66-67.)
• Mundzuchus kit a hazai írók Bendegúznak neveznek 411-ben lett a Hunnusok fejedelme. (Buday 1833. 5.)
• Ez a Mundzuch nevü Király Imrét az Ostrogottusok Királlyát meg ölé, az után Unitárius ki Imre Király ötse vala, az Alanusok csalárdsága által Mundzuchot és a Tatárokat kétszer igen meg-veré. (Lisznyai 1692. 67.)
• Bendegúz (Balamir fia) a Himnusz 2. versszakban (Kölcsey 1823 Szatmárcseke) (Erkel F. 1844 zene) „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére.”
• „428-ban meghalván, két gyenge korú fiat hagyott maga után, Attilát és Blédát. Annakokáért Bendeguz testvérei, Oktár és Roás vették által egymás után az uralkodást. (Közhasznú 1839. VI. 357.)

Octár (428-430 k.)

Octárról azt mondja Socrates Scholasticus, aki az 5. század vége felé írta Ecclesiastica históriáját, hogy a Burgundusokra (kik a Rhénuson túl Galliában laktak) reájok ütvén, midőn egy helyen felette igen tele ette volna magát, megpukkant. Így vezér nélkül maradván a Hunnusok, a Burgundusok, noha kevesen voltak, mégis rajtok mentek, és földjükről elkergették. De fel lehet tenni, hogy Socrates tsak azért tulajdonít Octárnak olyan rút halált, mert az pogány volt, és a keresztyén népeknek sokat alkalmatlankodott. Octárnak e szerint 430. halála történvén; magára Roásra maradtt a vezérség. - Buday Ezsaiás 1833. 5-6.