A Gútkeled nemzetség és

Báthory-ágának családtörténete

2008. augusztus, Buda

A Gútkeled nemzetség

A Gútkeled nemzetség az egyik legnagyobb és legvagyonosabb Árpád-kori nemzetség, mely századokon át vezérlő férfiakat, sőt fejedelmeket is adott hazánknak.

Az évszázadok során nagyhírű idegen lovag-családokkal is összekötötték nemzetségüket.[1] 

A család nevét a különböző források más és más alakban jegyzeték fel, így pl. Celtgud, Gledguth. Gwthkelet, vagy Kutkeled.[2] 

Gutkeled nemzetség címere

Forrás: http://mek.oszk.hu/01900/01949/html/index84.html

A nemzetség eredete

A Gútkeled nemzetség eredetéről több elmélet ismert.

1. Kevés alappal bír, egy 1326-os adománylevélen alapuló azon elmélet, miszerint a Gútkeled nemzetség őse a Koppányt leverő Venczelin lett volna. Ennek alapja az lehet, hogy a Venczelinhez hasonló nevű Vencsellő falu már 1326 előtt is a Gútkeled nembeliek egyik birtoka volt.

2. Igaznak tetszik Kézai Simon krónikás állítása, hogy a Gút-Keled nem elei Orseoló Péter király idejében jöttek hazánkba éspedig három testvér, akik a svábországi Stof v. Stauf várából származtak.

3. Kézai adatát erősíti meg a Képes Krónika, amely szintén Péter királyságának idejét jelöli meg mint a hazánkba való érkezésük idejét, azonban e Krónika még hozzáteszi, hogy III. Henrik császár által érkeztek Magyarországra.[3]

4. Nagy Iván családtörténeti gyűjtése szerint a Guthkeled-ek svéd származású nemből veszik eredetüket. A nemzetség tagjai pedig a Németországba menekült Péter király segítségére mentek Stoph várából és vele jöttek aztán hazánkba.[4]

Staufeni vár

Több forrás egybehangzóan említi, hogy az első Gútkeled testvérek Stoph v. Stauf várából jöttek. Csakhogy ez nem a württenbergi Hohenstaufen vár, amelyikből Frigyes császár is származott. (Karácsonyinál ez szerepel).[5]

Schőn Tivadar az Adler c. heraldikai és genealogiai társulat havi lapjában (1897. évf. 199. sz.) helyesen jegyzi meg (idézem a Turul folyóirat 1. lábjegyzet pontját), hogy I. Frigyes sváb herceg a sváb hohestaufeni várat csak a XI. sz. második felében építtette, így a Guth és Keled ispánok hazája nem ott keresendő.

Volt egy másik staufeni vár is, mégpedig Bádenben, a breisgaui Münstervölgy végén, melynek egyik embere „Gottfridus marschalchus de stouphen” 1220. aug. 8-án szerepel.

E staufeni nemzetség tagjai a Zähringieknek dolgoztak s mivel Zähringeni Bertold 1061-72 közt karantán herceg volt és a Zähringiek Magyarországgal kapcsolatban voltak, majdnem biztosra vehető, hogy a magyar krónikás staufeni vára a breisgauival azonos.[6] 

Ha Breisgau múltjának kicsit utánanézünk, ahol ez a vár állt, akkor a következőket jegyzi fel a Pallas és a Britannica lexikonok e hely kapcsán:

Breisgau a Badeni nagyhercegség déli vidékén, a Fekete-erdő mindkét oldalán, a mai Freiburg és Lörrach kerületek táján feküdt. A Római Birodalom határvidékéhez tartozott Agri Decumates néven. I.sz. 260 körül a germán alemannok foglalták el. A középkorban eleinte külön grófok kormányoztak itt, majd a 11. sz.-ban a zähringi hercegek birtokává vált. Freiburg im Breisgaut 1120-ban alapították. A zähringiek kihalta után a kyburgi és urachi grófoké lett. Az előbbiektől, nagyobb részt neje útján Habsburg Rudolf örökölte a 14. sz.-ban.

Vid személye

A Turul folyóirat szerint a staufeni várból érkezett testvérpár (itt két testvér, Kézainál három) első sarja lett volna Vid.[7]

Csakhogy azt már a Magyar Nagylexikon is felemlíti, hogy Vid (†1074. márc. 14.) magyar főúr, nem volt a Gútkeled nemzetség tagja[8], ahogyan Karácsonyi is ellentmond e rokonságnak. Az utóbbi szerint ennek a kötésnek az lehetett az alapja, hogy a 11. sz.-ban élt Vid ispán egykori birtoka volt a szerémmegyei Bodzás, ami a 14. sz. elején már a Gútkeled nemzetség kezén volt.[9]

Vid amúgy nagy szerepet vitt Salamon király alatt, 1055-ben országnagy, Bácsmegye főispánja, a király mindenható tanácsadója.[10] 1074-ben a mogyoródi csatában halt meg. Családi viszonyairól annyi ismert, hogy Illés nevű veje volt. Vid után egyetlen Gútkeled nemzetségbeli sarjat sem ismerünk.[11]

Vid (Wyda) nevéhez kötik az ecsedi lápban tartózkodó sárkánnyal való megküzdését, melynek nyomán kerül a Gútkeled címerbe a farkát szájában tartó, kört képező sárkány, és három sárkányfog.[12]

A címer tartalmának eredete még tisztázásra vár, és az is hogy ez a csata kép mit is jelenthetett valójában. Hiszen ha Vid nem volt a nemzetség tagja, akkor a sárkány szimbolikának máshogyan kellett a címerbe kerülnie.

Nemzetségi birtokok

Az első nemzetségi fészek Gút falu (ma Kincsesbánya), mely Székes-Fehérvártól ÉNY-ra található. Ezt 1254-ben a Gútkeled nembeli I. István bán ősi jószáguknak mondja, noha a falu a tatárjárás előtt már idegen kézre került. Ezt a kis falut még 1359-ben is családi örökségi vagyonnak tekinti a Gútkeled nemzetség Amadé-alága.

A nemzetség másik ősi földje Nyír-Adony (ma Hajdú-Bihar m.) és környéke. Itt állt a közös nemzetségi monostor, melyben az első magyar premontrei szerzetesek szolgáltak. E monostornak birtokai voltak Ábrányban, és Egyházas-Varsányban.[13]

Érdekes módon ezt a monostort a pápai tizedjegyzékek nem említik. A Mohácsi vész után a monostort megerősítették, majd a község Szeidi csapatainak pusztításaikor 1660-ban szűnt meg. [14]

A nemzetség a 13. században több ágra oszlott és az ország számos vidékén (jelentősen Nyírségben Zalában és Sopron vármegyében) vált birtokossá.[15]

Az Amadé-alágé volt Bagamér; az Apaj-ágé Macs; a Farkas-ágé Balkány és Gút; a Báthory-ágé Ábrány (Szentgyörgy-), Kis-Bátor, Bót, Nyír-Bátor, Szalmad, Gelse és Karuly; az Egyedmonostori-ágé Szentgyörgy, Vámos-Pércs, Acsád, Sámson, Tamási, Hadház és Bót; I. István bán ágáé Bököny, Miske, Encsencs, Hugyaj; a Lotárd-ágé Fejértó; a Várday-ágé Macs.

Minden bizonnyal Nyir-Adony és környéke már a közős ős birtoka volt, ahol ivadékai mind részesültek belőle.[16]

A Gútkeledek hat nemzetségi monostoráról tudunk: Majád, Sárvár, Egyedmonostora, Nyíradony, Csatár és Szalócmonostora.[17]

Gútkeled ősök (11-13. sz.)

11. század

Gút ispán: 1093-ban a pécsi egyházmegye határairól kapunk megerősítést felőle. Testvérével együtt nagy híre volt a kortársak előtt.[18]

Keled bácsi ispán: 1111-ben a zobori apátság és az arbei püspökség jószágainak megerősítéséről tanúskodik.[19]

12. század

Márton ispán: 1140 táján a zalamegyei csatári monostort alapította, Szt. Péter tiszteletére. Márton ispán Gútkeledekhez való családi kötelékét birtokviszonyainak alakulásából következtetjük. Mind neki, mind pedig rokonának Hippolitnak van olyan birtokcseréje, melyek igazoltan a Gútkeledek birtokairól szóltak. Így a két rokon s a két Gútkeled birtok kapcsán gyanítható az egy nemzetségen belüliség. Márton két testvére, István és Miklós gyilkosságba keveredtek (Márton ispán Pilis nevű szolgáját ölték meg). A csatári monostor alapító leveléből ismert még Márton Miske (Micusa) nevű testvére is.[20]

Lukács: (Bánfi) (†1181) főpap. 1150-56. Becket Tamás iskolatársaként Párizsban tanult. 1156-58 Egri püspök, majd 1158-81 esztergomi érsek. Ő koronázta meg III. Istvánt, azonban II. László és IV. István ellenkirályoktól megtagadta a megkoronázást és kiközösítette őket, amiért rövid időre börtönbe került. Elősegítette III. Béla királlyá választását, de őt a kalocsai érsek koronázta. Emiatt visszavonult a királyi udvarból, de 1179-ben kibékült a királlyal. A 12. sz. legjelentősebb magyarországi főpapja. Róbert érsek 1231-ben sikertelen kísérletet tett szentté avatására.[21]

13. század

I. „kopasz” András (de Rakomáz): Miklós fia, aki 1250. aug. 11-én jelen van több családtagjával IV. Béla előtt egy birtokügy rendezése végett. Számos család ősatyja. Hados, Bereczk, György és Benedek nevű fiakat és egy Kata nevű leányt hagyott hátra maga után.[22]

Apaj: (†1239) főúr. 1231-34 Somogyi ispán, 1235-39 szlavón bán. Emlékét őrzi a róla (esetleg fiáról) elnevezett Apajvára (Kőrös vm., ma Opoja, Horváto.) amely Apaj ágának kihalása (1342 után) a rokon Bacskai család kezére jutott. Fennmaradt báni kettős pecsétje a Magyarországon nagyon ritka lovaspecsétek egyik legkorábbi emléke.[23]

Apaj: Apaj fia. 1296-ban még előfordult neve.[24]

I. István: szlavóniai bán (†1260). 1231-34. II. András fiának, András hercegnek a szolgálatában állt Halicsban, majd IV. Béla kíséretéhez tartozott. Részt vett a muhi csatában, a menekülő királyt követte Dalmáciába (1241), majd az uralkodó legmegbízhatóbb embere. 1242-45 lovászmester, 1245-46 országbíró, 1246-48 nádor. 1248-49 Horvát-szlavón bánként leverte a lázadókat, rendezte a birtokviszonyokat. Jelentős telepítő és városfejlesztő politikát folytatott és állandó értékű báni dénárokat veretett. 1254-59 Sátejerország D-i részének kapitánya is.[25]

János: (13. sz. eleje) Salamon fia. II. András király korában élt.[26]

Joakim: (†1277. ápr.) I. István bán fia, Miklós (†1291) testvére. A kor legjelentősebb oligarchája.[27] 1263-ban IV. Béla pohárnokmestere, majd (V. István királysága alatt) 1270-72-ben Szlavón bán. Testvérei is birtokadományokat és ispáni tisztségeket kaptak, így a Gutkeled nemzetség V. István uralkodásakor már az ország jelentős egybefüggő területén gyakorolta a tényleges hatalmat. Központja, családi vára: Sztenicsnyák volt, de bánként Kapronca várát is uralta. Ekkoriban vette feleségül a IV. Béla által összeházasított Babenberg Margit és Roman halicsi herceg leányát, amivel egyszerre három uralkodóházzal (köztük az Árpád-házzal) is rokoni kapcsolatba került és elvileg igényt formálhatott a Babenberg-örökség egy részére is.[28] 1272 júniusában elfogatta és Kapronca várában (Körös vm.) fogva tartotta a trónörökös László herceget, az ellene küldött királyi seregnek ellenállt. (A király aug. 6-án meghalt) Báni méltóságát ezzel elvesztette, de István halála után rövid időre visszakapta. 1275-ben, majd 1276-77-ben többször is viselte még e címet. 1272-73, és 1275-ben tárnokmester is volt. 1274-ben szövetségesével, Kőszegi Henrikkel IV. Lászlót és Erzsébet anyakirálynét elfogták, majd a király öccsét András herceget léptették fel trónkövetelőként, de 1274-ben a fövenyi (Fejér megyei Tác közelében létezett egykori település) csatában vereséget szenvedtek. 1276-ban ő vezette azt a királyi sereget, amely felszabadította Sopront II. Ottokár uralma alól. A Habsburg Rudolf és IV. László közötti szövetség híve volt. Szlavóniai vetélytársai, a Babonicsok ellen vívott csatában esett el.[29] Fiai nem voltak, birtokai így a Kőszegiek és a Babonicsok közt felosztatott.

Keled: Csépán fia. 1255-ben még élt Békésmegyében.[30]

László és Aladár. Testvérek. Mihály fiai. Aladár a Kisvárdaiak őse. Mindketten 1250. aug. 11-én birtokügy rendezése miatt megjelentek IV. Béla színe előtt.[31]

Miklós: (*1241 előtt - †1291) I. István bán fia, Joakim testvére és politikájának segítője. 1262-64 kemléki ispán, 1270-72 V. István országbírája, 1275, 1278-79 szlavón bán, 1275-78 dalmát-horvát bán. 1279 után méltóságot nem viselt, de befolyását megtartotta. Fia I. „kopasz” András.[32]

Privart: 1238-ban Ungmegye főispánja.[33]

Tiba: Tiba fia. 1280-ban még élt.[34]

Gútkeled nemzetségek[35]

I. Majádi főág

I.a. Báthory-ág: Ebből erednek a Báthory, Szakoly és Zeleméry családok.

I.b. Lothárd-ág: Ebből erednek az Amadé, Felső-Lendvay, Marczaltövy és Maróthy családok.

               - Miklós alág

               - Fekete I. Amadé alág

               - Maróthy alág

I.c. Egyedmonostori-ág: Ebből erednek az Adonyi, Diószegi, Doby és Pelbárthidy családok.

II. Sárvármonostori főág

II.a. Apaj-István-bán-ág: Ebből erednek a Bacskay, Butykay, Csatáry, Ráskay, Raszina-Keresztúry, Málczay és Márki családok.

               - Apaj alág

               - Miklós alág

               - Dragun- v. István-bán ág

II.b. Farkas ága: Ebből erednek az Atyay, Balkányi, Daróczy, Gúthy és Ország (Gúti) családok.

II.c. Várday ág: Ebből erednek az Anarcsy, Kenézy és Várday családok.

               - Pelbárt alág

               - Várdayak alága

               - Csépán alág

II.d. Tiba ága: Ebből erednek a Rozsályi, Gacsályi és Kún családok.

A nemzetség két főágát a sárvári monostor története mutatja. Itt ugyanis a majádi ágbelieknek kezdetben semmilyen befolyása nem volt, s amikor lett akkor is pénzen vehették csak meg. 1250-ben pedig a monostor egyik birtokának eladásánál a majádi ágból senki sem képviseltette magát. Ez bizonyossá teszi, hogy ők e monostor kegyurai nem voltak.

Fordítva pedig a Sárvármonostori ág semmit sem bírtokolt a sopronmegyei majádi uradalomból (Kis-Márton, Majád=Margaréta, Dorog=Drausdorf, Kőhíd-Pordány=Vulka-Pordány, Oszlop és Medgyes.)

Később az Apaj-István-bán-ág vétel útján e birtokok egy részéhez hozzájutott.

Mindezekből jól látszik, hogy a Gútkeled nemzetség két főágra szakadt.[36]

Irodalomjegyzék

Britannica Hungarica 8. köt. 123. Gútkeled.

Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig. I. főúri és nemesi nemzetségek / Gút-Keled 470-542.

Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1967.

Magyar Nagylexikon 8. köt 900. Gútkeled címszó, 18 köt 425. Vid címszó,

Nagy Iván: Magyarország családai, I. köt. Báthori család (Ecsedi és somlyói) 216-234.

Pallas Nagylexikon: Breaisgau címszó.

Turul folyóirat, 1900. 1. szám. A Báthoryak családi történetéhez (Dr. Wertner Mór). 6-29.

www.terkepcentrum.hu (Nyíradony)

www.hu.wikipedia.org