154 A történelemkutató lélektanáról
A TÖRTÉNELEMKUTATÓ LÉLEKTANÁRÓL
„Az egész világ történetei fölött az egész világ nagy történetírói őrködnek. Hol nyugaton, hol éjszakon lép föl egy-egy magasztos hivatású férfiú; átlebeg szabad lelke fellengző szárnyain az ó-világ színpadán, s az őskor roncsolt köveiről leolvassa a múlt évezredek rejtélyes beszédét és az időmorzsolt emlékromokból megfejti az ősvilág nagy titkait. Az után áttér az új világba, hogy meggyőződjék az emberi ész óriási diadalairól s a messze nyúló századok történeteit leírja kortársai és az utókor használatára. Egyes nemzetek történetének leírására a nemzet kebeléből szükséges keletkezni vállalkozó szelleműeknek; mert önálló nemzetnek szégyen azt várni, hogy számára idegen ország fiai írjanak történetkönyveket. A mely nemzetnek hazai nyelven írt története nincs, és nem tudja bemutatni a világ előtt leviharzott múltja emlékeit az nem érdemes az életre, mert azt nem tudja becsülni, s lezajlott századait nyomtalanul hagyja elenyészni.”
(Vasvári Pál 1848.)